A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 7. szám - A törvénykezési nyelv és az 1868. XLIV. t.-c.

52 A JOG Egyszerűen a magyar nyelvtudományom és egy régibb érvényben levő törvény alapján, melyben a kifejezés után = múlva nyilván határozatlannak jeleztetik, de minthogy ily kifejezések bizonyos jogi alapot képező okmányokban előfordulnak, a törvény szükségesnek tartja meghatározni, hogy ily kifejezéseket hogyan kívánja illetve rendeli értelmezendőknek, a határozatlant tehát egy bő magyarázattal teszi határozottá, szóval a törvény e kifejezést múlva = után szintén határozatlannak tartja. Nem akarok a váltótörvényről felesleges elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni, hogy mennyiben kell annak szavaihoz ragaszkodni, következőleg mennyire kell a törvénynek a határozatlan kifejezéseket kerülni, s mennyire kerüli is, csak az egyet említem, hogy e törvény a mit mondani akar, maga mondja el s nem hivatkozik más törvényekre; a mi benne nincs, az előtte nem létező s neki quod non est in lege, non est in vita. Ezek után nézzük meg, mit mond a kérdéses esetről a váltótörvény ? A 3-ik §. 4. pontja szerint lényeges kelléke a váltónak «a fizetés ideje . . .> A fizetési idő csak határozott napra — kelet után bizonyos időre .... szólhat. Hogy ez régebben Angolországban, Amerikában és Ausztriában máskép volt, kétségen kivül sokan tudják, de ezeknek azon zavarokról is tudomásuk van, melyek e hiányzó intézkedésből származtak, s melyek a törvényhozásokat arra birták, hogy a fizetési idő határozottságát a váltó lényeges kellékei közé felvegyék s azon iratot, melyből e határozottság hiányzik, váltónak ne minősítsék. Mit értünk mi magyarok határozott kifejezés alatt? Azt, a mit minden magyarul tudó másként nem magyarázhat, mint a hogy irva van, tehát az időt tekintve: ma, holnap-e, vagy ama hó huszadikán, közepén, végén, utolsó napján stb. De minthogy a hónapok közepe, vége, a hónapok napjainak különböző száma miatt már kételyt támaszthat, e kételyt is eloszlatta maga a törvény a 30. §-ban, jeléül, hogy még e csekély kételynek sem akart helyt adni. Hát vájjon határozott-e ezen kifejezés kelettől három hónap múlva? Éppen nem az. E kifejezés csak annyit jelent, hogy a váltóösszeget 3 hónap leforgása előtt a váltótulajdonos nem követelheti, hanem csak 3 hónap után vagy múlva, de hogy ő kötelezve volna a három hó leforgása utáni első napon jogai fenntartása tekintetéből a váltót óvatoltatni, ez ugyan e kifejezésben nem foglaltatik, mert a 3 hó leforgása után még egy végtelen idő következik, mely idő egész hosszúságában a kikötött 3 hó múlva következik be, ez szembeszökő; melyik napján áll be tehát a bemutatási kötelezettség? A Curia azt mondja, hogy a 3 hó multa után első napon, én meg azt mondom, hogy a tizedik vagy 20-dik napon, mert e napok mindegyike 3 hó múlva következik be. Hol tehát itt a határozottság? Három hó múlva épp annyi, mint 3 hó után, ezt senki, ki magyarul tud, nem vonja kétségbe, de itt is azon kérdés merül fel: hát azon tul mikor? mi ismét a határozatlanság criteriuma. A múlva vagy után szó nem jelent mást e helyen, mint hogy ezen múlás előtt mit szabad vagy lehet tenni, de azt, hogy a múlás után mikor szabad, iehet vagy kell megtenni, éppen nem fejezi ki. Azt ugyan tudjuk belőle, hogy 3 hó múlva követelhetési joga beáll, dehogymely napon kell azt érvényesítenie, azt ugyan senki belőle ki nem olvassa, de a törvényben sincs meghatározva s mert a törvény nem határozta meg, e kifejezés a váltójog keretébe nem tartozik, váltójogilag értelme nincs. Amaz okiratban tehát fizetési határidőként oly kifejezés szerepel, melyet a váltó törv. nem ismer, non est in lege, s igy azt váltónak el sem fogadhatja; váltójogilag semmi, non est in vita. Fönebb emiitettem már, egy másik érvényben levő törvény e kifejezést után, mely ugyanazt jelenti mint: múlva, határozatlannak tartja. ÍLS ez a kereskedelmi törvény. Ennek 329. §-a igy szól: «A mennyiben a kötelezettség a szerződés megkötésétől számítandó bizonyos idő eltelte után teljesítendő, a teljesítés idejére nézve következő határozatok szolgálnak irányadóul: ha stb.» Ebből kétségtelenül kitűnik, hogy a bizonyos idő eltelte utánra vállalt kötelezettség nem határozott, mert a törvény szükségesnek tartja külön megállapítani, hogy e határidő elmultával melyik napon áll be a teljesítés kötelezettsége. Itt tehát a törvény e kifejezést: bizonyos határidő után (mi annyit tesz, mint múlva) nyilván határozatlannak jelzi, szükségesnek tartván ezt határozottá tétel tekintetéből bő magyarázattal ellátni; de a váltótörv. csak a 30. §-ban ad az ott megemlített kifejezésekre magyarázatot, melyek közt a múlva vagy után elő nem fordul, jeléül annak, hogy ily kifejezésre nem is gondol, s hogy ilyen az ő jogkörében elő sem fordulhat, tehát semmiféle jelentősége vagy joghatálya sincs. Es ezek alapján hiszem én azt, hogy nekem van igazam. A közös végrendeletekről. Irta: AMBRÓZY ISTVÁN kir. közjegyző Kézsmárkon. Az 1876. XVI. t.-c. 13. §. értelmében házastársak feljogosítva vannak végrendelkezéseiket ugyanazon írásbeli magánvégrendeletbe foglalni, akár tartalmaznak azok közös végintézkedést, akár nem. Igen sok esetben, midőn különösen a házasság gyermektelen a házastársak kölcsönösen akként szoktak végrendelkezni, hogy egyiküknek elhalálozása esetén a túlélő házastárs órokh az elhalt házasfél összes vagyonát akként, hogy mindkettőjük elhalálozása után az egy kézben maradt hagyaték az oldalági vagy más örökösöknek jusson, esetleg abból egyes hagyományok fizettessenek ki. Kérdés már most, vájjon az első házasfél elhunyta után — s ha a közös végrendeletben ez iránt semmi intézkedés nem foglaltatik — annak hagyatéka minden megszoritás nélkül adandó-e át a túlélő házastársnak, vagy pedig már az átadás alkalmával intézkedés történjék-e az utóöröklés, illetve hagyományokra nézve azoknak biztosítása tekintetében ? Minthogy a fenti módon tett közös végrendeletnek az az intentiója, hogy mindkét örökhagyó vagyona egyesítve maradjon s annak idején a férj és feleségnek összes vagyona tétessék az arra hivatottak, illetve végrendeletileg megnevezettek között osztály tárgyává, nézetem szerint ez által a túlélő házastársnak szabad rendelkezési joga annyiban korlátolva van, hogy a közös vagyon állagát nem csonkithatja s őt csupán annak haszonélvezeti joga illeti meg. Ennélfogva s ezen nézet helyessége esetén a hagyatéki bíróságnak joga és kötelessége a közös vagyon sértetlen fenma'radása iránt már az első örökhagyó hagyatékának rendezése alkalmával gondoskodni. Ezen gondoskodás ha a vagyon ingatlanokból áll — könnyebben eszközölhető az el nem idegenithetés és meg nem terheltetési tilalomnak vagy az utóöröklési jognak telekkönyvi feljegyzése által, ha azonban ingóságok különösen készpénz vagy értékpapírokból áll a vagyon, az esetben — más expediens hiányában — hagyatéki gondnok volna rendelendő felügyeleti hatáskörrel. Minden esetben azonban megfontolás tárgyát képezi azon körülmény, vájjon egyátalán korlátozható-e a túlélő házastárs a saját tulajdonát képező vagyon állaga tekintetében ? vagy azzal szabadon rendelkezhet, csupán a halála után megmaradó vagyonra nézve lesznek a közös végrendeletnek határozmányai alkalmazandók. A törvénykezési nyelv és az 1868 XLIV. t.-c. Irta: Dr. JÉKEY J. DÁNIEL, kir. ítélőtáblai tanácsjegyző, albiró Kolozsvárott. Azt hinnők, hogy az 1868. évi XLIV. t.-c. 13. §-a és az első folyamodásu kir. bíróságok rendezéséről szóló 1871. évi XXXI. t.-c. életbelépte óta a hazai bírósagok törvénykezési nyelve többé már nem vitattatik, pedig az alább közölt jogeset az ellenkezőről tesz tanúságot. Bérces hazarészünk egyik törvényszékénél történt meg, hogy egy rendes perben, a keresetet ellenjegyző nagyszebeni ügyvéd német szövegű meghatalmazást csatolt be, a kir. törvényszék azonban az alábbi végzés szerint a keresetet a meghatalmazás hiteles magyar fordítása csatolása végett hiánypótlásra vissza adta. «Végzés. A. A. ügyvéd urnák Nagyszeben. A nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1868. XLIV. t.-c. 13. §. értelmében az államkormány által kinevezett minden bíróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar lévén, a kereset az ezt ellenjegyzett id. A. A.-nek azzal adatik vissza, hogy a keresethez a hivatolt törvényhelynek megfelelően megbízójának meghatalmazását hiteles magyar fordításban csatolja, s ekként azt kiegészítve ismét adja be stb.w Az ellenjegyző ügyvéd felebbezéssel élt, érdemi indokain kivül vezette ama lábrakapott gyakorlat is, hogy nemzetiségi vidékeken a német szövegű «Vollmachtot», a román szövegű «Plenipotentiát» a bíróságok szórványosan elfogadták; a kir. törvényszék azonban a felebbezést az 1881. LIX. t.-c. 27. §-a végtétele értelmében hivatalból visszautasította. Indokai következők : .... «mert a beadott kereset a hasonszámu végzéssel hiánypótlás végett adatott vissza ; az elsőbiróságnak pedig a per íolyama alatt a keresetindítástól az Ítéletig hozott azon végzései ellen, melyek a per e lő k é s z i t é s é r e vonatkoznak, ideértve a tárgyalást,b eadványnakhiánypótlásvégett visszaadását, a bevezetésileg hivatkozott t.-cikk 82. §. értelmében felfolyamodásnak helye nincsen.» A kolozsvári kir. Ítélőtábla, hová ez az ügy ujabb felfolyamodás folytán felkerült, az elsőbiróság végzését helybenhagyta, «mert felperesnek a kereset kiegészítés végett volt visszaadva, tehát eme végzés a per előkészítésére vonatkozik és mivel ily végzés ellen az 1881. LIX. t-c. 52 §-a szerint felfolyamodásnak helye nincs, az az ellen mégis beadott felfolyamodást az elsőbiróság helyesen utasította vissza.» Sem a felfolyamodást visszautasitó kir. törvényszék, sem