A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 4. szám - Bolgár törvényhozás és igazságügy [9. r.]

A JOG 31 szempontjából mindakét, ó és uj naptár szerinti kelet alkalmazandó, azonban kétely esetén az uj naptár a mérvadó. A 9. §. kimondja, hogy a hivatalos uj év Gergely naptár szerint január hó 1-én kezdődik; a 10. §. elismeri ugyan, hogy a bolgár egyházi összes ügyeiben (esetleg; a házassági perek is sorolandók) az ó-naptárt továbbra is használhatja, de felszólítja, hogy azon legyen, miszerint 1900. évtől fogva ő is az uj naptárt kövesse, mely célra az állam mindenben segítségére lesz. A 12. §. insztruktiv jellegű s kötelességévé teszi az államhivatalnokoknak és ta itóknak, hogy a népet a naptárreform iránt felvilágosítsák s az uj naptár hasznosságát általa elismertessék. A 13. §. e naptárreform alkalmazásából eredő vitás kérdések elintézéséről intézkedik, melylyel a legfőbb semmitőszéket megbízza. Végre a 14. §. Bulgáriának mindennemű az egységes világnaptár létrehozását célzó nemzetközi bizottság va§y gyűlésen i^congressuson) való részvételét biztosítja. Magától értődik, hogy a mi szent szinódusunk e tervezetet nagyon is hidegen fogadta és igy nem csoda, ha a kormánynak a kedve, a tervezetet a jelen szobranie elé terjeszteni, e hidegtől egyelőre befagyott E szent atyák s velők a lakosság túlnyomó részének úgyszólván egyetlen ellenvetése az, hogy hát a legnagyobb ó-hitü állam — Oroszország — sem fogadta még el az uj naptárt s miért volnánk mi éppen a kezdemén>ezők ?! Nos hát, számos jelenség s különösen néhány mérvadó orosz lap iköztük a «Novoe VremiaO s magasrangu orosz méltóságok nyilatkozatai arra engednek következtetni, hogy nincs messze az idő, midőn Oroszország is be fogja látni, hogy az ó-naptár további fentartása a népek fejlődésének s nemzetközi, kereskedelmi és gazdászati közlekedésének mai állásának merő anomália s el fogja fogadni a többi civilizált világ által elfogadott Gergely-naptárt, melynek a julianusi naptár fölötti fölényét és tökélyét a tudomány is már kétségen kivül megállapította s melynek utóvégre magához a valláshoz semmi köze. A mi pedig a húsvét meghatározásának módját (Paschalia) illeti, az oly csekélység, hogy kis jóakarat mellett, nagyon gyorsan és egyszerűen fog valamennyi keresztényt kielégítő megoldást nyerni, ha dr. Förs térnek, a berlini csillagda e hírneves igazgatójának a nicaeai zsinat határozatával egybehangzó indítványa eifogadtatik, hogy t. i.húsvét mindig a tavaszi nap és éjegyenlőséget (Aequinoctium) követő harmadik vasárnapon ünnepeltessék. A szobranie jelen ülésszaka elé az igazságügyminiszter által három törvénytervezet lett beterjesztve: a fizetési meghagyásokról, alkalmazva a kilakoltatások eseteire is, az e 1 é v ü 1 é s-r ő 1 ésabirósági hivatalnokok minősítéséről. Mindezekről bátor leszek közelebbi közleményemben bővebben szólni. Tervbe van véve a sajtótörvény részbeni módosítása is, de a kezdeményezés e részben, ugy látszik magától a képviselő kamarától fog kiindulni, mert már a nép körében is megsokalták azokat az ocsmány visszaéléseket a sajtószabadsággal, melyeknek hősei a «Szvoboda» cimü politikai szennylap (az u. n. S z t a m b u 1 o f-párt orgánuma) munkatársai, kik a tejedelemtől kezdve minden személyiséget, melynek becse és jelentősége van az országban, egy szóval minden embert, kinek a közügyekre befolyása van, vagy előkelő szerepet játszik, a leghallatlanabb rágalmakkal és szitkokkal illetik, de mint valóságos gyáva emberek felbérelt <felelős szerkesztők* háta mögött rejtőznek s e szerkesztők helyettük elviselik a büntetést. Van még pár más ^szabadelvű* lap is, a mely a Szvoboda szellemében szerkesztetik, de ezek inkább megelégednek hazug hirek terjesztésével s nem űzik a szándékos rágalmazást oly üzletszerűen és oly gyalázatos módon, mint a *Szvoboda> (Szabadság), mely mintegy guny gyanánt viseli ezt a szép nevet. Miután szabadelvű alkotmányunk nem engedi meg a hírlapok előzetes elkobzását, nem lesz lehetséges máskép segíteni a bajon, mint a büntetések sorába a lapnak betiltását is bevenni, azonkívül pedig szükséges lesz a felelős szerkesztőktől nagyobb értelmi cenzust és kort megkívánni, a régi szabályt pedig, hogy politikai lapoknál is első sorban a szerző felelős, visszaállítani és végül elrendelni, hogy a sajtóperek a legrövidebb határidőn belől befejeztessenek, azzal az intézkedéssel, hogy az elsőfokú ítélet után a lap már ne jelenhessék meg az elitélt szerkesztő neve alatt. Ez mind talán egy kissé reakcionariusnak látszik, de azt előbb-utóbb meg kell tenni éppen a szabadság érdekében, mert azt, a mit minálunk némely ^szabadelvű* urak a szabadság és demokrácia cége alatt a sajtó utján a gyakorlatban művelni akarnak, az ^szabadosság» és -politikai fajtalansága az minden jog és törvényesség kigunyolása, mely csak olyan embereknek tetszhetik, kiket egy Karavelov — Bulgária ezen gonosz szelleme — államférfiakká nevelt.* Xem fejezhetem bejelen közleményemet,hogy kormányunknak xMagyarországotis érdeklő tervéről, mely kereskedelmi szerződéseink folyománya, említést ne tegyek. Értem t. i. kormányunknak azon szándékát, hogy a közel jövőben a Törökosszág területén felállított kereskedelmi ügynökségek mintájára Budapesten is egy kereskedelmi ügynökséget felállítson, mely ügynökségnek feladata legyen a Magyarország és Bulgária közötti kereskedelmi és közvetve politikai érintkezést is közvetíteni és a fenn* Tudvalevőleg ugy Sztambulof, valamint Radoszlavov, P e t k o v Döme és sok más vezérszerepre vágyó tisztavérü «liberális» ur Karavelov politikai neveltjei. A szerző. álló örvendetes jó viszonyt magyar barátainkhoz még szorosabbra fűzni. Miután ezen állásra egy a magyar és bolgár kereskedelmi viszonyokat egyaránt ismerő egyén és pedig, a mint hallom, magyar intelligens kereskedő fog kineveztetni, már előre jósolható, hogy a szép és nemes cél mindakét ország és nemzet javára el fog éretni s ha ez igy lesz, ugy annak a j elen sorok írója leginkább meg fog örülni. Dr. Schischmanov St. Milán, bolgár igazságügyministeri államtitkár, Szófia Sérelem. Lassúság a brassói kir. járásbíróság kiadóhivatalában. Egy végrehajtást elrendelő végzés ellen 13,185/897 p. sz. a. 1897. okt. hó 7-én beadott fölfolyamodás 1898. január hó 13-án terjesztetett fel a másodbirósághoz; — a 13,324/897 p. sz. ítélet ellen beadott felebbezés pedig még máig sincs fölterjesztve a kir. törvényszék felebbezési tanácsához. A lassúság oka kizárólag a dijnokhiány és hasztalan tett a brassói ügyvédi kamara előterjesztést a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla elnökéhez, kérve a dijnokok szaporítását, nem segítenek a bajon, mert hát takarékoskodni kell az irodai átalányból. És az alatt a 2—3 sőt 4 hónap alatt, mig az iratok a kiadóban vesztegelnek, nem szabad azokba betekinteni, mert hát csak az irattárban van az megengedve és az iratok fölkeresésével telik a dijnokok ideje. Mikor fog már az igazságügyi kormány krajcároskodó rendszerével fölhagyni.-! (Ügyvédi körökből.) Irodalom. Közigazgatási törvénytár. Szerkeszti dr. Dárda y Sándor számvevőszéki alelnök. Kiadja az «Athenaeum» r.-társaság. Ezen monumentális nagy munka az <Athenaeum» r.-társaságnál rövid két esztendő alatt uj kiadást ért. Ez már egymagában is elég bizonysága ezen törvénygyűjtemény használhatóságának. A közigazgatás tisztviselői és az ügyvédi kar már egészen hozzászokott ehhez a * Közigazgatási Törvénytárhoz>, mert megtalálja benne az egész közigazgatási tudomány anyagát, a mai állapot szerint. A törvények és ministeri rendeletek, az elvi határozatok, a ministertanácsi határozatok, jogesetek, az egész jogi gyakorlat fel van tüntetve az egyes intézményeknél. Ez a «Közigazgatási Törvénytár* pótol minden más kézikönyvet, mert az elméleti és gyakorlati igényeknek minden tekintetben megfelel. A törvénymagyarázat iránti kívánságokat is teljesen kielégíti, mivel a törvény vagy ministeri rendelet hiányos rendelkezéseit gyakorlati jogesetekből vett példákkal világítja meg. A közigazgatási jogtudomány összes ágazatait felöleli ez a Dárday-féle «Közigazgatási Törvénytár*, mely most nyolc kötetbe van osztva és pedig a következőleg: I. Közjog. Szervezkedés. Statisztika. II. Vallás- és közoktatásügy, III. Rendészet. IV. 1. Gazdasági törvények. IV. 2. Közlekedésügyi törvények. V. Honvédelem. VI. Pénzügy. VII. Családjog és gyámügyek. Mindegyik kötet legalább 800 lapra terjed és az eddigi kiadások szerint van nyomatva, két hasábos sorokban. Az alaptörvény nagyobb betűkkel van szedve; a hatályon kivül helyezett szakaszok ki vannak hagyva és helyükbe dült betűkkel, hogy feltűnő legyen, az uj törvény van téve. A törvények mellett mindjárt ott van közölve a végrehajtási és egyéb ministeri rendelet; mig ellenban jegyzetben, vonal alatt, az elvi határozatokat és gyakorlati példákat találjuk. Igy tehát minden egyes jogszabálynál teljes kimerítő tájékozást szerezhetünk. Hogy ezen rengeteg közigazgatási Törvénytár* könnyen kezelhető legyen, kimerítő betűrendes tárgymutató van hozzácsatolva, melynek segélyével igen könnyen feltalálhatunk mindent, a mire szükségünk van. A nagy munka ára kötve 48 frt. A Pallas Nagy Lexikona teljesen kész. Büszkeséggel mondhatja magáról a Pa 11 a s-Társulat, hogy a modern magyar irodalom legnagyobb vállalatát szerencsésen befejezte. Megküzdve minden nehézséggel és leküzdve őket, készen áll a XVI-ik kötet is, egy igazi, könyvóriás, termetre és tartalomra nézve egyaránt hatalmas, eddigi 15 előfutójánál is hatalmasabb. A kötet a Téba—Zsuzsok közötti cimszókat foglalja magában. A lapszám (1,242) ép oly impozáns, mint a mellékletek és szövegábrák száma (amazoké 69, emezeké 227), valóban ércnél maradandóbb emléke ez a kötet is, az immár befejezett egész mű is a magyar tudásnak, magyar szorgalomnak és ine feledjük ezt!) a magyar mersznek is, mely a kiadók áldozatra való készségében nyilatkozik meg. Vajha a magyar társadalom ezt a sok sok fáradságot méltányolná és a kellő pártolással viszonozná! Részünkről ezúttal nem tartjuk szükségesnek a kötet tartalmának, avagy egyes cikkeknek méltatásába bocsátkozni, e helyett utalunk arra a két meleghangú levélre, melyet a Pallas Nagy Lexikonának befejezése alkalmából Jókai Mór és Falk Miksa irtak, s a mely feleslegessé tesz minden további ajánlást. Az ági öröklés kérdése. Jelentés és vélemény. Irta: dr. Schwarcz Gusztáv egyet. tan. Ezen 166 oldalra terjedő nagy alapossággal dolgozott jelentés a magy. ált. polg. törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság egyik kiadványa. Megjelentek. Az 1897. évi törvények jegyzetekkel ellátva, Rát h Mór kiadása.