A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 49. szám - Bolgár igazságügy [4. r.]

A JOG fokban felsorolvák a keresetek, melyek li hónap 1 3 és 5 év alatt elévülnek. A 44-ik szakasz - tökéletesen francia-olasz mintára — mindazoknak, kik ellen a követelés elévülése érvényesíttetik, jogot ad az elévülésre hivatkozónak az iránti esküt felajánlani: hogy a kérdéses követelés csakugyan megszűnt. Ugyanezen eskü a hitelező örököseinek s illetve a kis korú örökösök gyámjának is felajánlható oly értelemben, hogy nekik a követelés elenyésztéről tudomásuk nincsen. Ugyancsak hasonló esküt lehet a 45. §. szerint az ügyvédeknek is felajánlani, az ellenük való számadástetel illetve okmány kiadása iránti kereseti jog öt év alatt elévülvén. Ilyen esetben az ügyvéd esküvel megerősitheti, hogy az illető okmány nincs őrizetében, avagy nem tudja hogv hol létezik. J • A törvény utolsó két (52. és 53.) szakasza (megfelelnek a code civil 2,281. §-ának) átmeneti intézkedéseket tartalmaz. Ezek szerint a jelen törvény életbelépte előtt lejárt elévülés, a korábbi törvények szerint megítélendő (elbírálandó), még akkor is, ha az elévülés kifogása az uj törvény hatálya alatt tétetett. A régi törvény hatálya alatt megkezdett, de még be nem fejezett elévülésre vonatkozólag pedig nálunk is (mint a magyar keiesk. törvény egyik utolsó szakaszában) a francia code civil 2,281. §-ának második bekezdésében foglalt szabály irányadó. Knnek folytán az uj törvénynek az elévülés idejére vonatkozó szabályai a már korábban megkezdett elévülésre csak oly esetben alkalmazhatók, hogy ha az elévülés kiegészítésére a régi törvény szerint hosszabb idő kívántatnék, mint az. melyet az uj törvény az illető jog elévülésére előszab. (Folyt köv.) Külföldi judikatura. Külföldi bíróság ítélete alapján kért végrehajtás delibationális eljárás és ítélet nélkül elrendelendő. Végrehajtást szenvedett ellenmondással élhet, melynek alapján contradictorius eljárás folytattatik le. . Bécsi legfőbb ítélőszék 11,818/88. ) Ha a kereset időelőtti, de a keresetbe vett követelés a per folyama alatt lejár, alperes marasztalandó. (Legfőbb ítélőszék Bécs 0,429 98. A cseléd által eszközölt hitelben való vásárlás, ha a cseléd meghatalmazását nem igazolta, vagy rendes bejegyzési könyvecskét (könyvre való vásárlás pl. fűszeresnél) fel nem mutatott, a gazdát fizetésre nem kötelezi. | Legf. ítélőszék Bécs 6,071/96.) Közli: dr. Oláh Dezső bpesti ügyvéd. Irodalom. A porosz község, kör, tartomány és a közéjük ékelt közigazgatási kerületek szervezete. Irta: Boér Elek, Kolozsvár, 1898. 46. I. A ki kellőkép méltányolja az összehasonlító jogtudománynak hazai intézményeink reformja szempontjából való gyakorlati fontosságát, ürömmel fogja üdvözölni ezt, a porosz intézmények ismertetésével foglalkozó ügyes értekezést, a melynek szerzője Gneist kedvenc magyar tanítványa, Boér Elek, a kit legközelebb «sub auspiciis Regis avatnak doktorrá Kolozsvárott. A füzet egy nagyobb munkának első, önálló részlete és a porosz közigazgatás vidéki szervezetét, az abban megvalósuló állami és társadalmi önkormányzatot tünteti fel. A munka második részét a francia, harmadik részét az angol közigazgatásjogi szervezet ismertetése fogja képezni. Az utolsó részben a szerző, a mint előre is jelzi, mindezen külföldi közigazgatási rendszerek és a magyar közigazgatási intézmények közt párhuzamot fog vonni, még pedig «de lege ferenda>. A porosz intézményeket ismertető első füzetet a porosz közigazgatási reformok történetével vezeti be Boér. E történet legfőbb mozanatai Stein ministernek 1808. évi Stádteordnungja; a központi és tartományi hatósági szervezetben fontos változásokat eszközlő ugyancsak 1808. évi királyi rendelet; a Hardenberg-korszak (1810 — 182. I alatt létesített uj -<Kreis»-felosztás, a híres járási-rendszer, a melyet ugyan megalkotása óta folyton javítgatni kellett, de a melyet végre is a Gneist szellemi apasága és vezérlése alatt megvalósított 1872. évi Kreisordnung és az azt kiegészítő törvények az önkormányzati életnek sokaktól irigyelt példányképévé tettek. A porosz vidéki közigazgatás egymásra sorakozó fo-tagosulata: A község^Gemeinde, illetve Gutsbezirk), a községi kör (Amtsbezirk), a járás íKreis, a szerző elnevezése szerint «kör»), a kormánykerület fRegierungsbezirk) és a tartomány (Provinz). Ezek közül a kormánykerület kizárólag államhivatah kerület, test is', úgynevezett «Kommunalverband> részint a helyiérdekű közigazgatási ügyek intézésére, részint a lokális állami közigazgatás teendőiben való részvételre szervezve. A szerző ezt az önkormányzati szerepben megint kettős irányú tevékenységet, hatáskört mint törvényhatósági, illetve állami önkormányzatot jellemzi és részletesen ismerteti a porosz önkormányzat lényegét, előnyeit (társadalmi elemek bevonása, tiszteletbeli hivataloskodók, decentralizáció stb.) A rendészeti igazgatási kerületté szervezett községi körök (Amtsbezirk) főnökét a tiszteletbeli hivataloskodásban fáradó Amtsvorstehert nagyon helyesen hasonlítja Boér az angol békebirákhoz. Gneist angolos reformtörekvéseinek itt csakugyan erős nyoma maradt és Boér éles szemmel ismeri fel és mutatja ki ezt. R. Vegyesek. A horvát bírósagok ellen folyton merülnek fel panaszok, hogy a magyar bíróságok megkereséseit éppen nem vagy szándékosan oly hanyagul teljesitik, mi csaknem egy a jogsegély megtagadásával. A legutóbbi évi jelentésben, most már ismételten panaszt tett e tárgyban a budapesti ügyvédi kamara az igazságügyi kormánynál és kérte a baj orvoslását. Az igazságügyminister a kamara évi jelentésében hangoztatott panaszok folytán segíteni kiván e bajon, a mely célból felhívta a kamarát, hogy a mennyiben egyes konkrét esetek tudomására jutnak, ezekről tegyen a ministernek jelentést. A budapesti ü g y v é d i kamara tehát felhívja tagjait, hogy a gyakorlatukban felmerülő hasonló egyeseseteket szíveskedjenek a kamara titkári hivatalánál bejelenteni. Az ügyvédi nyugdíj illetőleg segélyalap javára a budapesti ügyvédi kamara kebelében 1896-ban egy nagyobb szabású gyűjtés indult meg, a mely alkalommal több tagtárs gyűjtő-iveket vett magához. Felkéretnek az ivtartók, hogy iveiket és gyűjtéseiket legyenek szívesek a kamara pénztárnokához Nóvák Sándor ügyvéd úrhoz (VIII., Fhg. Sándor-utca 2. sz.) haladéktalanul beküldeni. Valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetből más bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetbe való áttérés, illetve abból való kilépés alkalmával az 1868. évi LIII. t.-t. 3. §-ának második bekezdése értelmében adandó nyilatkozat tárgyában. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministernek 1898. évi november hó 12-én 78,735. sz. a. valamennyi felekezeti egyházi főhatósághoz és valamennyi törvényhatósághoz intézett körrendelete. Az 1868. évi LIII. t.-c. 1—8. §-ai megszabják amaz alakszerűségeket, a melyeknek betartása mellett a t.-cikk 1. §-a értelmében mindenkinek szabadságában áll más hitfelekezet kebelébe s illetőleg más vallásra áttérni. Különösen pedig a felhívott t.-cikk 3. §-a rendelkezik az iránt, hogy az áttérni kivánó az áttérés iránt megfelelő módon s helyen elsőizben tett nyilatkozatától számítandó tizennégy nap eltelte után a megtörtént első nyilatkozathoz képest megfelelő módon s legfölebb 30 nap eltelte előtt áttérési szándékát újból kijelenteni tartozik, mert az áttérés a felhívott t.-cikk 6., 7. §-ai értelmében csak ezen alakszerűségek betartása, illetve az ennek alapján nyert két rendbeli bizonyítvány előmutatása folytán nyer befejezést s lesz a t.-cikk 1. ij-ának rendelkezéséhez képest alakilag is érvényes. Ujabban ismételten előfordult oly eset, hogy az áttérni kivánó fél a felhívott t.-cikk 3. §-a értelmében másodízben is kijelentendő áttérési szándékát, az első nyilatkozat tételétől számított 1 4. napon belül jelentettek is igy az ily utóbbi kijelentés — az imént felhívott szakasz második bekezdésében foglalt ama szabálynak, hogy a másodízben teendő nyilatkozatnak az elsőizben tett nyilatkozattól számítandó tizennégy nap eltelte után — tehát a naptári tizenötödik napon — kell történnie, meg nem felelt s ehhez képest az áttérés az idézett t.-cikk 1. §-a értelmében megengedett áttérésnek nem volt tekinthető. Hogy elejét vegyem mindama káros következményeknek, a melyek az ily érvénytelen áttérésből az érdekelt felekre nézve származhatnak, a szóban forgó nyilatkozat átvételére jogosított illetékes lelkészek (rabbik), az illetékes egyházi (illetve világi) hatóságok által figyelmeztetendők volnának arra, hogy hasonló esetekben a szabályszerű második nyilatkozat, illetve az áttérés érvényességének érdekében különösen tartsák szemük előtt azt, hogy a szóban forgó második nyilatkozatnak az első nyilatkozattól számítandó tizennégy nap elteltelte után kel! történni. S az áttérés befejezését a többször felhívott t.-cikk 6., 7. §-ai értelmében az a lelkész (rabbi) is, a melynek vallásfelekezetébe az illető fél át akar térni, csak akkor tekintse érvényesnek, ha a felmutatott bizonyítványok a fent kívánt határidőt beigazolják. Az 1895. évi XLIII. t.-cikk 21., 22. §-ai az 1868. évi LIII. törvénycikk 1—8. szakaszaiban foglalt rendelkezéseknek hatályát minden bevett és törvényesen elismert vallásfelekezetre kiterjesztette, a felhívott t.-cikk 23. §-a értelmében pedig arra, a ki a bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek valamelyikéből kilépni óhajt, az 1868. évi LIII. t.-c. 1—5. és 7. §-ai nyernek alkalmazást azzal a módosítással, hogy az «áttérés> szó helyett «kilépés» értendő, továbbá, hogy az idézett t.-cikk 4. és 5. §-aiban említett bizonyítványok az illetékes elsőfokú közigazgatási hatóságnál mutatandók fel.