A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 49. szám - Az engedményezés hatálya a per során

350 A JOG V rendelkezésével, nyilvánvalóvá teszi, hogy a törvényhozót nem az emiitett szempont, a másodbirói Ítélet tekintélyének szem­pontja vezette, hanem az ítéletek egybehangzó vagy különböző voltára van a súly helyezve, s a törvény 234. §-ában azt az elvet látom kifejezve, hogy az első és másod­birósági ítéletek különbözősége esetén a status quo ante. a másodbirósági ítélet előtti állapot nem bolygatható; ezt az elvet világosan kifejezi a törvény arra az esetre, ha az elsőbirósági marasztaló ítélet alapján a biztosítási végrehajtás elrendelve és foganatosítva lett, arra az ellenkező esetre pedig, ha az elsőbiróság ítelete elutasító volt, az említett elvet kife­jezésre juttatni azért nem kellett, mert a 224. §. szerint a biz­tosítási végrehajtás csak első bírósági Ítélet alapján rendelhető el ; s mindezeknél fogva a törvény 234. és 224. §£-ai között elvi összefüggést találva: nemcsak nyilvánvalónak nem. hanem megállapíthatónak sem tartom azt, hogy a törvény 224. §-a szerkesztési hibában szenvedne, s a törvény szövegét helyesnek vélem. Az 1882. okt. 9-én hozott l. számú teljes ülési határo­zatnak az indokolásában előfordul még az is. hogy a bizto­sítási intézkedések céljával sem lehet meg­e gyeztetni azt, hogy a biztosítási végrehajtás elrendelhetése tekintetében a másodbiióság feltétlenül marasztaló ítéletének az elsőbiróság ilyen ítéleténél kisebb hatály tulajdoníttassák. A biztosítási intézkedéseknek s nevezetesen a biztosítási végrehajtásnak az a célja, hogy a per jogerős befejeztéig a kielégítési alap a hitelezőtől el ne vonassék ; ha a hitelező érdeke veszélyeztetve van. kérhet biztosítási végrehajtást vagy zárlatot a törvény 223. §-a illetve a 237. §. a) pontja alapján a per folyamában bármikor, tehát az elsőbiróság ítéletétől eltérő s a keresetnek helytadó másodbirósági ítélet után is, s ilyen esetben az idézett szakaszokban emiitett okiratot a másodbiróság marasztaló ítélete képezi, s ennélfogva a bizto­sítási intézkedések célját a 224. §. kiterjesztő magyarázata nélkül is elérhetőnek tartom annál is inkább, mert a most idézett szakasz értelmében a veszély valószínűségének kimuta­tása nem lévén szükséges, a tapasztalat azt mutatja, hogy a 224. §. alapján a biztosítási végrehajtás az esetek többségében nem veszély miatt, hanem költségszaporitás céljából kéretik. Az előadottaknál fogva olyan gyakorlat kifejlődését tartom kívánatosnak, hogy abban az esetben, a midőn a másodbiró­ság az elsőbiróság elutasító ítéletének megváltoztatásával a kereseti vagy viszontkereseti kérelemnek helyt adott, a bizto­sítási végrehajtás vagy zárlat elrendelésének feltételekép kíván­tassák meg a veszély valószínűségének kimutatása, s azt a körülményt, hogy a kereseti igényt a másodbiróság alaposnak ítélte, a bíró a biztosítási intézkedés elrendelésénél annyiban vegye figyelembe, hogy a veszély valószínűségének kimutatására szolgáló adatokat minimalis szigorral mérlegelje; e mellett a gyakorlat mellett a hitelező jogos érdeke sem szenved sérel­met s a biró sem jönne abba az érzékét sértő helyzetbe, hogy biztosítási végrehajtást vagy zárlatot törvényes alap nélkül rendeljen el. Az engedményezés hatálya a per során. Irta: dr. GRÁBER GYULA, budapesti ügyvéd. Nagyon tanulságos esetem merült fel a budapesti kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság előtt, melyet t. kartársaim­mal közölni bátorkodom egyrészt azért, mert jó szolgálatot vélek tenni az ügyvédi karnak, másrészt azért, mivel a kérdés alapos megvitatása üdvös lehet — de lege ferenda. Az eset a következő: E. és tsa bpesti cég megbízott egy 200 frton aluli követelés behajtásával, minek következté­ben H. L. budapesti lakost bepereltem és ellene marasztaló ítéletet is nyertem a bpesti VIII.—X. ker. kir. járásbíróság előtt. Alperes ezen ítéletet felebbezéssel megtámadván, a bpesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa a felebbezés szóbeli tár­gyalására határnapot tűzött ki. Ezen határnap előtt 1 héttel megjelenik előttem E. és tsa felperes cég és D. A. kereskedő, ki eddig a peren kivül áll. E. és tsa cég kijelenti, hogy D. A.-nak 400 frttal adósa és ezen 400 frtos tartozás részbeli törlesztése fejében átengedményezi D. A. javára a H. L. ellené­ben fennálló és első folyamodásilag meg is nyert követelését. Erre kiállítottam az engedményt tartalmazó nyilatkozatot, mely szerint a követelés átruháztatik D A.-ra ugy, hogy a mennyi­ben a felebbezési tanács helybenhagyná az I. bíróság ítéletét, a követelés, illetve a befolyandó összeg szálljon egyenesen D. A.-ra. Ha azonban a felebbezési tanács megváltoztatná az I. bíróság Ítéletét, ugy az engedmény önként megszűnik. Már most meghatalmazást vettem D. A.-tól és miután E. és tsa engedményező cégnél veszélyt lá^/fu fennforogni, nehogy a peres követelést valaki D. A^v^foglalia- bejelentettem a törvényszéknél az ^n^^enyt, csatoltam a nyilatkozatot és a D. A.-tól beszedett meghatalmazást és kértem az enged­ményt tudomásul venni és a már kitűzött tárgyalásra D. A.-t felperesként beidézni. A törvényszék végzésileg tudomásul vette az engedményt és azt, hogy ezután D. A. kiván a perben fel­peresként eljárni és a már kitűzve volt tárgyalásra D. A.-t beidézte általam. A végzés utolsó szavai: «Miről értesíttetnek ; 1. Dr. Gráber Gyula ügyvéd, mint E. és tsa cég. valamint D. A. képviselője. 2 Alperesek képviseleté­ben dr. N. Gy. ügyvéd. A tárgyalás megtartatván, a felebbezési tanács megvál­toztatja az I. bíróság ítéletét, elutasítja a keresetet és kötelezi «felperest». hogy alperes részéré a perbeli és felebbezési költségeket megfizesse. További jogorvoslatnak helye nincsen.» Eddig a tényállás. Felmerül már most azon kérdés, hogy ki tekintendő ezen esetben felperesnek? Ki tartozik alperes költségeit megfizetni, az engedményező E. és tsa cég-e. vagy pedig D. A. az engedményes? A kérdés nem oly könnyű, mint a minőnek első pilla­natra látszik. Az engedmény közönségesen ismert jogi termé­szetét véve alapul, az első megtekintésre kézen fekvő dolog­nak látszik, hogy az engedményes az engedményező jogutó­dává lévén, annak jogaiba lép, viselvén természetesen a köte­lezettségeket is. Ezen irányelvből indulva ki, természetesnek látszik, hogy az összes perbeli és felebbezési költségeket az engedményes tartozik viselni és pedig kizárólag az engedmé­nyes, mert — látszólag legalább az engedményező meg­szűnt perbeli személy lenni azon pillanatban, melyben a tör­vényszék az engedmény utjáni jogátháramlást tudomásai vette. Miután pedig két felperes ugyanazon jogon, egy perben nem szerepelhet, a fentiekből folyólag én a felebbezési tárgyaláson kizárólag mint D. A. jogi képviselője lehettem jeler. Ámde, tekintsünk a dolog mélyére és rögtön látni fog­juk, milyen absurdumok jönnének létre ezen felfogásból. Tegyük fel, hogy egy igen jó módú felperes pert indít 10,000 frt ere­jéig egy szintén gazdag alperes ellen. A per azonban, melyben alperes igazainak megvédése céljából kénytelen volt a legkölt­ségesebb bizonyítási eljárást igénybe venni. - oly szerencsét­lenül bonyolódik, hogy felperesnek semmi kétsége sem lehet az iránt, hogy a perben vesztes lesz és alperes részére 1—2,000 frt perköltség viselésére is fog köteleztetni. Ha már most fel­peres fog egy koldust és Ítélethozatal előtt arra cedálja a peresített követelést és ezt a bíróságnak szabályszerűen tudo­mására hozza, a fenti okoskodás szerint akkor felperes mene­kül az alperesi költségek viselése alól. No ugyan mi lenne ennek az eredménye? Hiszen akkor egy pár esztendő lefor­gása alatt minden jómódú ember be lenne perelve, hiszen lehetne, minden veszély nélkül. És keressünk bármily szorgosan jogszabályaink között, nem fogunk a megtorlásra eszközt találni, képtelenek leszünk gátat vetni ezen visszaélésnek. Cnminalitás ezen cessióban nem rejlik. Csalást nem követ el sem az engedményező, sem az engedményes. Nem ejtettek tévedésbe és nem tartottak téve­désben senkit. Legfeljebb is az illető ügyvéd, a kire rá lehet sütni, hogy ilyen tanácsot adott a felének, fegyelmi büntetés alá fog kerülni, tisztességtelen eljárás miatt. De nemcsak az az absurditás támadhatna a dologból, hogy a pervesztes felperesek ki tudnának bújni a költségfize­tés kötelezettsége alól. Tegyük fel, hogy az első bírósági Íté­let alapján feltétlen végrehajtásnak van helye és alperes fizet ennek következtében a jó felperesnek, de felebbez az ítélet ellen. Felperes, miután a pénzt zsebre rakta, cedálja a köve­telést egy kiválóan rosz egyénre. Alperes megnyeri a pert a felebbezési eljárás során. A fenti elmélet szerint hajtási Mert a viszvegre­igényeit csak az engedményes ellen érvényesíthesse? fenti okoskodásból az kell, hogy következzék, hiszen az eredeti felperes teljesen kiesett a perből, mert két felperes egy perben nem létezhetik 1 De menjünk tovább egy lépéssel. A jogutódlásnak az adós t. i. az alperes - - személyével szembeni viszonyát tekintve, teljesen irreleváns dolog, hogy a jogutód miképpen valt a követelés cselekvő alanyává. Tegyük fel tehát, hogy egy peresített és első folyamodásilag meg is ítélt követelés nem engedmény, hanem végrehajtás által, letiltás utján szállt át egy harmadikra. Es mivel a jogeset ugy szolgál leghelyesebben, ha nagyon e ere állítjuk. tehát fogalmazzuk a példát a követ­kező módon : frt Egy értékű szegény löldmives, kinek összes vagyona egy 300 foldecskéből áll. megbiz egy ügyvédet, hogy egy 30 frtos követelését per utján hajtsa be. A pert meg is nyeri.

Next

/
Oldalképek
Tartalom