A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 47. szám - A kir. ügyészségek működése

Tizenhetedik évfolyam. 47. szám. Budapest, 1898 november 20. Szerkesztőség: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V.% Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 írt 50 kr. Fél « —"•« — « Egész « _ 6 « — « Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) IZIfilErtY ÉRDEKEIM KÉPVISELETÉRE A MAGYAR Ü6YTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE, Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. postautalványnyal Megjelen minden vasárnap. küldendők I iO Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen TARTALOM: A kir. ügyészségek működése. Irta: Lehoczky Sándor kir. trvszéki biró, Eperjes. — A házasság megtámadhatására 1 évben megszabott határidőbe beszámítható-e az az idő, mely az azonos tényalap*] felbontási perben emelt megtámadási kérelem előterjesztéséig lejárt ? Irta : G ö l d n e r Károly tszéki biró, Brassó. Az ásványszén kutatási s kiaknázási jogának biztosításáról. Irta: Hoznék János, magy. kir. kincst. ügyész Besztercebányán. — Belföld (A polgári törvénykönyv.) — Ausztria és külföld (Bolgár igazságügy II. Irta: dr. Schischmanov St. Milán, a bolgár fejedelmi belgrádi diplomáciai ügyvivőségének első titkára.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. Hirdetések. MELLÉKLET - — Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Bud'apesti Közlöny»-ből. (Csődök — Pályázatok.) A kir. ügyészségek működése. Irta: LEHOCZKY SÁNDOR eperjesi kir. tszéki biró. E lapok hasábjain «Bűnügyi statisztikánk 1897. évben» cim alatt dr. Révai Lajos ur tollából érdekes cikksorozat jelent meg, a melyben a kir. ügyészségek működése éles bírálatban részesült. Biztosra vettem, hogy az ügyészi karban akadni fog valaki, a ki eme birálattal szemben szót emel, nem azért, hogy védje a visszásságokat, de hogy okát adja a kedvezőtlen eredménynek, amelyet Révai nr levezetett, és megjelölje azokat a módozatokat, a melyek alkalmasak lennénék a visszásságok megszüntetésére. Constatálom azonban hogy tévedtem, mert eddig legalább, felszólalás nem történt. És ezt egy kis malitiával arra is lehetne magyarázni, hogy az ügyészi kar annyira elfogult önmaga iránt, hogy nem is tartja a működését kifogás alá vehetőrek. a mi igen nagy hiba volna és éppen azért inkább hiszem a kedvezőbbet, azt ugyanis, hogy az ügyészi kar a ránehezedett felelősség súlyából egy szemernyit sem akar más tényezőkre átháritani. pedig — a mint látni fogjuk — egy jelentékeny részét átháríthatná, hanem férfias büszkeséggel magára vette az egész felelősséget. Ez kétségkívül gavalléros eljárás, de a közérdek szempontjából nem helyeselhető. Minden félreértés elkerülése okából előre kijelentem, hogy e sorokkal egyedüli célom a közérdeknek némi szolgálatot tenni és semmi más. E kitűzött cél felé törve, igyekezni fogok rámutatni azon legfőbb okokra, a melyek az ügyészségek működésének zátonyait képezik, mert ha ösmerjük a baj okait, könnyű megtalálnunk az orvoslásnak is a módját. Kijelentem azonban még azt is, hogy a kivételes helyzetben levő budapesti kir: ügyészség működésére ezen cikkem keretében kiterjeszkedni nem fogok. Már Révai ur is felhozott egy igen figyelemre méltó körülményt, a mely szerinte kedvezőtlen kihatással van az ügyészségek működésére ; nevezetesen felhozta, hogy az újonnan kinevezett közegek járatlanok és tapasztalatlanok, és ezt annak tudta be, hogy az ügyészi karnak nincs előiskolája. Hát hogy az újonnan kinevezett közegek többé-kevésbbé járatlanok és tapasztalatlanok, az tagadhatatlanul igaz, de önmagában véve nem olyan nagy baj, mint a minőnek azt Révai ur látszik tartani; mert végre is miről van szó ? arról, hogy kezdők híjával az ügyészi kar sincsen. Aztán ezek a kezdők nem is annyira járatlanok és tapasztalatlanok, hogy emiatt kétségbe kellene esnünk, mert kik azok, a kik zömét képezik az újonnan kinevezett alügyészeknek ; jól minősített albirák, akik mint jogyakornokok és aljegyzők jobbára a törvénykezésnek bűnügyi ágazatában nyertek gyakorlati kiképeztetésükre alkalmat. Avagy ki°ne tudná, a mi már nem egyszer panasz tárgyát is képezte, hogy a joggyakornokok és az aljegyzők a kir. törvényszékeknél különösen főtárgyalás* tanácsjegyzői teendőket teljesítenek és a bűnügyi referenseknek segédkeznek, s csak Lapunk mai szám kivételképen van módjukban a törvénykezés más ágazatában is gyakorlatot szerezni! Nincs ugyanis lehetőség arra, hogy az előkészítő szolgálatnak ügyszakok szerinti beosztását tárgyazó 1891. évi 4,19.2. számú igazságügyministeri rendelet szigorúan betartassék és általánosságban tényleg ugy áll a dolog, hogy a joggyakornokok és az aljegyzők az előkészítő szolgálatuk idejének legalább kétharmad részét a bűnügyi szakosztályban töltik. Azt pedig alig lehet kétségbe vonni, hogy a főtárgyalásokon a tanácsjegyzői szolgálatot teljesítő közegnek bőséges alkalma nyílik ellesni a büntető igazságszolgáltatás szerveinek működését és megösmerni az ezek működését irányító jogszabályokat és jogelveket. Ily körülmények közt az újonnan kinevezett közegek járatlanságát és tapasztalatlanságát olybá feltüntetni, mintha az valami nagy veszedelmet rejtene magában, én részemről nem látom indokoltnak. Igen is, van baj, de ez abban keresendő, hogy az alügyészi állás tartósabb megállapodásra nem alkalmas positio, a mennyiben terhes és némileg alárendelt, és a mi fő, nincs is megfelelően javadalmazva ; ennek aztán az a következése, hogy az alügyészi állásokban a közegeknek aránylag gyors váltakozásával folytonos hullámzás uralkodik, a minek hátrányos volta oly világos, hogy bizonyításra nem szorul. E baj orvoslására nézve szerény nézetem az. hogy ki kellene mondani, hogy az az alügyész, a ki 5—6 évet tölt megszakítatlanul állásában, hivatalból megkapja az ügyészi rangot és jelleget ; mert ha ez kimondatnék, az alügyészek nem igyekeznének gyorsan odább állani, hanem hosszabb ideig nyugodtan megmaradnának állásukban, a minek jótékony hatása kiszámíthatatlan volna. Es azt hiszem, hogy ez esetben az alügyészi állások igen keresettekké válnának azok előtt is. a kik manapság szivesebben mennek a bírósághoz, a hol legalább a bírói függetlenség előnyeit élvezhetik. Egy másik, nem kevésbbé számottevő ok, a mi az ügyészségek működésére bénitólag hat, a kir. ügyészségek vezetőinek — a kir. ügyészeknek — túlterheltsége a hivatásuk körébe valójában nem tartozó teendőkkel. Ilyen a bűnvádi átalány kezelése, a mi felelősségteljes voltánál fogva szorgos és körültekintő munkásságot igényel. Ilyen továbbá a fogházak felügyelete, a miből kifolyólag a kir. ügyészek kötelesek a kir. törvényszéki fogházakat gyakran megvizsgálni, a rabok és foglyok célszerű elhelyezéséről, azok élelmezéséről és kellő foglalkozásáról gondoskodni; e mellett kötelesek megvizsgálni évenkint legalább kétszer a járásbirósági fogházakat és a járásbíróságok bűnügyi ügykezelését is. A kir. ügyészek feladatát képezi a tüzelő és világitóanyagok szállításának és a rabok élelmezésének biztosítása; a fogház- és börtönszerelvényeknek, ruházatnak, ágyneműnek, a tisztaság fentartásához megkívántató anyagoknak, a temetkezési és vegyes szükségleteknek beszerzése, fentartása és kiegészítése. Mindezek tetőzetéül szolgál még a kir. ügyészségek vezetésével járó administrativ és a fogházak felügyeletével járó fegyelmi hatósági teendők, a melyek a legkisebb forgalmú kir. ügyészségnél is jelentékeny terhet rónak a kir. ügyészség vezetőjére. Ha a kir. ügyészségek vezetői csak ezeknek a most nagyjából felsorolt feladataiknak lelkiösmeretesen eleget tenni kívánnak, már is megfeszített igyekezetet kell kitejteniök, pedig akkor a tulajdonképeni hivatásukra még jófoimán semmivel sem hasznosították magukat. Es így előáll az a helyzet, hogy a kir. ügyészségek vezetői kénytelenek a közvád képviseletéből folyó teendőket csaknem kizárólag az alügyészekre bizni és megelégedni az e tekintetben gyakorolható némi felületes ellenőrzéssel. Módot kell tehát adni a kir. ügyészségek vezetőinek arra. hogy a tulajdonképeni hivátásuknak éljenek ; ne bajlódjanak ők pénztárnoki teendőkkel, ne legyen gondjuk a rabok élelmea 12 oldalra terjed