A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 46. szám - Bolgár igazságügy [1. r.]

t A JOG 183 ugyved által képviselt > rhe Gresham Life Assurance Society Limited* magyarországi tiókigazgatósága cég felperesnek, Dr. kado Lajos ugyved által képviselt R. Dávid alperes ellen 2,363 Irt L*s kr valtoosszeg és jár. iránti váltóperében következő íteletet hozta: Az 1897. évi szept. hó 2o-án 86,922. sz. alatt hozott sommás vegzes hatályon kívül helyezése mellett felperes köteleztetik, hogy alperesnek 34 Írtban megállapított perköltséget 3 nap és végrehajtás terhe alatt fizessen stb. Indokok: Felperes keresetét a perköltségre szállította le Alperes a kereseti váltó összegét és járulékait felperesnek a m. kir- postatakarékpénztárnál levő cheque számlájára fizette le folyó evi szept. 15-én. Minthogy pedig a postatakarékpénztár felperesnek a megbízottja, a fizetés ugy tekintendő, mintha felperes kezéhez történt volna, és minthogy a kereset csak szept. 18-án adatott be: mindezeknél fogva a perre felperes szolgáltatván okot, öt az alperesnek okozott perköltség megfizetésére, a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett kötelezni kellett, stb. A budapesti kir. Ítélőtábla: (1898. évi ápr. hó 26-án 82. sz. a.) következő Ítéletet hozta: A kir. Ítélőtábla az első biróság ítéletét megváltoztatja, a 86,922,97. sz. sommás végzést az abban megállapított költségre nézve hatályában fimtartja és alperest kötelezi, hogy felperesnek a sommás végzésben megállapított 43 frt 80 kr. költséget, továbbá 16 frt 90 kr. tárgyalási és 4 írt 30 kr. felebbezési költséget 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok; A sommás végzésnek e részben hatályban tartása mellett, alperes a sommás végzéssel megállapított, továbbá a tárgyalási és telebbezési költségnek fizetésére a prdts. 251. §-a alapján azért köteleztetett, mert a kereseti váltók Budapesten fizetendők, mert alperes nem bizonyította, hogy az általa cheque számlára Mándokon teljesített fizetésről felperes a kereset beadása előtt értesítve lett és mert az a körülmény, hogy felperes cheque-számlát küldött alperesnek, figyelemmel a D. és E. alatti levelekre is, alperest nem mentette fel azon kötelezettség alól, hogy a váltoknak Budapesten kifizetéséről gondoskodjék. A m kir. Curia: (189í>. évi szept. 30-án 668. sz. a.) a következő ítéletet hozta: A másodbiroság ítélete megváltoztattatik s az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben azzal a kiegészítéssel, hogy felperes még 6 frt 30 kr. felebbezési költséget is tartozik alperesnek 3 nap s végrehajtás terhe alatt megfizetni, stb. Indokok: A másodbiroság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét megfelelő saját indokai alapján és azért kellett helyben hagyni, mert felperes maga is beismervén azt, hogy az alperes által fizetési eszközül felhasznált 2. alatti postatakarékpénztárt szelvényt ö, t. i. felperes szolgáltatta át alperesnek oly célból, hogy azzal a felperes irányában tartozott biztosítási dijat, a melynek fedezetére a kereseti váltó kiállíttatott, kifizesse, az alperes által a kereset beadása előtt teljesített ily fizetés folytán felperesnek követelése a kereset beadása napján megszűntnek annyival inkább tekintendő, mert a keresk. miniszternek az 1889. XXXIV. t.-c. alapján 1889. évi október hó 17-én 3,136. sz. a. kiadott rendeletéből kitűnik, hogy olyan befizetési lapok, mint a milyenek a 2. • . alatti elismervény kiegészítő részét képezik, chequeszámlatuiajdonos részére adatnak ki, hogy az ily befizetési lap által teljesített fizetések a chequeszámla-tulajdonos javára iratnak, a miből az következik, hogy a chequeszámla-tulajdonos akkor, a mikor a részére kiszolgáltatott befizetési lapot adósának kezéhez jutattja, ezt ezzel arra jogosítja fel, hogy tartozását a közvetítő postahivatalnál az ő számlájára teljesítse, minélfogva a befizetési lap utján a postahivatalnál teljesített fizetés épen olyan tekintet alá esik, mintha a fizetés a cheque-számla-tulajdonos saját kezéhez történt volna; és mert ezekből folyóan az a körülmény, hogy a kereseti váltó Budapesten volt fizetendő, a 2. •/. a. fizetésnek jog hatályát ép oly kevéssé érinti, mint a I). és E. alatti levelek tartalma, mert ezek a levelek a fizetésnek csak még egy másik módját határozzák meg, melyet alperesnek igénybe venni jogában állott, a nélkül, hogy a fenti szelvény használatától eltiltatott volna. Felperest mint e szerint teljesen pervesztest, egyúttal a perköltséggel egy tekintet alá eső felebbezési költség viselésére is kellett kötelezni. A mozdonyvezetőt, a ki a fennálló szabályok szerint külön előirt vizsgát, minősítést tartozik kimutatni, de jelentékenyebb fontosságú foglalkozásánál fogva is olyan segédmunkásnak tekintendő a ki a kereskedelmi segédekkel egy tekintet ala esik, ily minőségben hat heti felmondási idő illeti meg. (1898 szept. -2. L G. 158-1 Bűnügyekben A saját hatáskörében eljáró közhivatalnok tettleges bántalmazása a btkv. .65 3-ába ütköző hatóság ellem ebUtettének ténvalladékát az esetben is magában foglalja ha maga az eljárás a vonatkozó szabályoknak nem is volt megfelelő. (A m. kir. Curia: 1898. szept. 20. 7,220/98. B.) ' Minthoev az ügynök a btkv 358. §• 3 * bekezdésében és a btkv 3I3 \ aban Jelzett azon egyének sorába nem tartozikk,k másnak Volgálatában vagy fizetésében állanak ezeknél fogvata btkv eme faiban foglalt amaz intézkedés sem ellen alkalmazást, miszerint az ellene panaszolt sikkasztás magánvádra volna üldözendő. (A m. k.r. Curia 1898. okt. o. 9-0.8/98. B.j A btk 96. ÍJ-ában foglalt az a rendelkezés mely szerint több bünte; endö cselekmény halmazata esetében az ősszbüntetéskép kiszabandó szabadságvesztés büntetésnek leghosszabb tartama aránylag felemelhető, nem korlátozza a biróságot abban, hogy egyes esetekben a fenforgó körülmények méltatásával a halmazatban álló cselekmények egyikére a legsúlyosabb büntetési nemben megállapított szabadságvesztés büntetésnek a törvényben meghatározott legkisebb mértékét alkalmazza. (M. kir. Curia 1898. okt. 14. 7,238/98. B.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az ügyvéd által felfolyamodásban használt azon kifejezés, hogy a bíróság szándékosan késlelteti az ügyet, fegyelmi eljárás megindítására elegendő alapul szolgál. A m. szigeti ügyvédi kamara (1898 május hó 28-án 325 sz. a.) a ráhói kir. járásbíróságnak dr. H. Zsigmond ügyvéd ellen indított fegyelmi ügyében a következő határozatot hozott: dr. Ií. Zsigmond ügyvéd ellen a további eljárás megszüntettetik, mert a G. testvérek cég képviseletében J. Sámuel és társa ellen folytatott végrehajtási ügyben beadott fel folyamodásban használt azon kifejezés «hogy a t. biróság ügyünk végleges befejezését szándékosan késleltetni akarja> — nem képez olyan kitételeket, a mely akár az ügyvédi tisztesség fogalmával, meg nem egyeznék. — akár a biróság iránt tartozó tiszteletet sértené, annál inkább, mert az igazoló nyilatkozathoz csatolt 2./' alatti kir. táblai végzés arról tanúskodik, hogy a panaszló biróság intézkedését meg kellett változtatni és miután az ezen Il-od bírósági végzésben foglalt utasítástól az eljáró biróság eltért, a szokottnál erélyesebb kifejezések használatára panaszlottat a kötelesség érzete és megbízójának érdeke vezette, ugy de a nehézményesitett kifejezések nem lépik át azon határvonalat, a hol a biróság iránt tartozó tisztelet megsértése kezdetét veheti. Ez okból, de meg azért is, mert a neheztelt kifejezéseket tartalp/iazó beadvány hivatalból vissza lett utasítva, a további eljárást megszüntetni kellett stb. A m. kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa (1898 october hó 8-án 321 sz. a.) következő határozatot hozott. Az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának fennebbi keletű és számú határozata megváltoztattatik, dr. H. Zsigmond ügyvéd ellen az 1887. évi XXXVIII. t.-c. 3-ik §-a alapján a fegyelmi eljárás elrendeltetik és az első fokú fegyelmi bíróság további szabályszerű eljárás foganatosítására utasittatik. Indokok: A 230-ik számú felebbezési beadvány becsatolt másolatának a vádlott ügyvéd által megerősített tartalma szerint az eljáró kir. biróság irányában használt az a kifejezés, mely szerint "a biróság az ügynek végleges kifejezését szándékosan késleltetni akarná^, vádlott ellen a fegyelmi eljárásnak a kir. ügyész által kért elrendelésére elegendő alapot szolgáltatván, ez az eljárás az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága határozatának megváltoztatásával elrendelendő és a további szaoályszerü intézkedések megtételére az elsőfokú fegy. biróság utasítandó volt. stb. A m. kir. közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. A részvénytársaságok uj részvényeinek kibocsátásánál névértéken felül befolyt összeg akkor sem képez adó alá eső üzleti jövedelmet, ha azt a társaság nem helyezi tartalék-alapba, hanen más célra fordítja. A m. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt adva, a «H.-i bank részvénytársaságinak a megadóztatásnál alapul veendő jövedelmét 1894. évi május hó 1-től december végéig 179,933 frt 14 krban, az 1894. egész évre 269,899 frt 71 krban, az 1895. évre 209,899 frt 71 krban, ugyanannak, mint nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak adóját 1894. évre 17,993 frt 31 krban, 1895 évre 26,989 frt 97 krban, 1896. évre ugyancsak 26,989 frt 97 krban állapítja meg s a mutatkozó többletnek törlését elrendeli. Indokok: A panasz tárgya, hogy az egyenes adófelszólamlási bizottság a panaszló «H.-i bank részvénytársaság* részvényei után azok névértékén felül befolyt 310,000 frtot a bank jövedelméhez hozzászámította és adó alá vonta. E felpénznek a jövedelemből való törlését azon az alapon kéri a panaszló, hogy részvényeinek kibocsátása alkalmával működését még meg sem kezdette, s ennélfogva a felpénz üzleti jövedelmet nem képezhet. A m. kir. közigazgatási biróság 1897. évi december hó 6-án kelt és 1897. évi december hó 30-án hitelesített 1-ső számú döntvényében kimondotta, hogy a részvénytársaságok uj részvényeinek kibocsátásával névértékén felül befolyt és tartalékalapba helyezett összeg az 1875. évi XXIV. t.-cikk alapján adó alá nem vonható. E döntvényben kimondott elv a részvénytársaság eredeti részvényeinek kibocsátásánál a névértéken felül befolyt összegre is áll, annál inkább, mert amikor ez az összeg befolyt vagy biztosíttatott, a részvénytársaság az 1875. évi XXXVII. t.-cikk 149. és 160. §-ai szerint még meg nem alakult, illetve nem létezőnek tekintendő, tehát annak üzleti jövedelméről, amely után az 1875. évi XXIV. t.-cikk 1. §-a értelmében az adó kivettetik, szó sem lehet. A fenforgó esetben a névértéken felül befolyt 310,000 frtból csupán 265,584 frt 40 kr. helyeztetett a tartalékalapba, a fenmaradó 44,415 frt 60 kr. pedig az alapítási költségek leírására fordíttatott. Minthogy azonban a fent kifejtettek szerint a 310,000 frt semmi részében üzleti jövedelmet nem képez, a jövedelemhez az alapi-