A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 45. szám - Adatok a szövetkezetek életéből

178 A JOG Az állandó törvényes gyakorlat szerint a házasfeleknek szabadságában áll ugy a válóper megindítása előtt, mint annak folyama alatt a házassági vagyonjogi kérdéseket szerződésileg szabályozni, ily szerződés létrejöttekor pedig a felek vagyonjogi viszonyainak szabályozásárajegyedül a szerződés az irányadó. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1898 május 26. I. G. 114. sz. a.) Ujabb birói gyakorlatunk állandóan azt a szabályt követi, hogy az öröklési jog épen ugy, mint minden más vagyonjogi igény alá van vetve elévülésnek és az elévülési kifogás csak azzal az örökössel szemben sikerrel nem érvényesithető, a ki az örökség avagy annak egy részének birtokba vételével a hagyatéki javakhoz való jogát tettleg gyakorolja. (A m. kir. Curia 1898. szept. 9. 2,267/98. sz. a.) Minthogy a törvénytelen származás megállapítása iránt rendelkező bírói határozatok közérdeket is érintenek, az ily ügyekben hozott első- és másodbirósági ítéletek hivatalból is felülvizsgálandók. (M. kir. Curia 1898. szept. 29. 2,297.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az adósnak a hitelező részére óvadék cimén átadott készpénz csak akkor képezhet megtartási jog tárgyát, ha egyidejűleg meghatározva, (pl. lepecsételt csomagban vagy a bankjegyek számai szerint megjelölve), vagyis oly módon jutott a hitelező birtokába, hogy a felek szerződési akarata szerint az utóbbinak vagyonával össze nem vegyíthető, se mas hasonertékü pénzzel nem helyettesíthető. A szolnoki kir. törvényszék, mint váltóbiróság. (1897. márc. 18-án 8,834/96. sz. a.) Dr. Kőrössy Lajos ügyvéd által képviselt Sz. Kálmánné felperesnek dr. Schvarc Sándor ügyvéd által védett N. János és neje alperesek ellen 370 frt s jár. iránt folyamatba tett sommás váltó és visszkereseti perében, valamint a nevezett felperesnek a nevezett alperesek ellen folyamatba tett s 400 frí óvadék összeg és egy verem jégre irányuló megtartási jog megállapítása s jár. iránti perében következó'leg ítélt: A kir. törvényszék alperesek kifogásait elveti, ellenben felperest amegtartási jog megállapítása iránti keresetével elutasítja. Indokok. Alpereseknek a kereseti váltó ellen tett azon kifogása, hogy az azon látható «fizetendő Szolnokon, Sz. Kálmán urnái, Vasuti-utca» a váltó kiállítása után és p-dig alperesek tudta és beleegyezése nélkül íratott volna a váltóra, az alperesek által vitatott K. Antal és Sz. Kálmán tanuk valomásai által igazolást nem nyert; miért is alperesek kifogásait annyival inkább elvetni s a sommás végzést hatályában fentartani kellett, mivel a váltón a fizetési hely nem különbözően az intézvényezett lakhelyétől, hanem csak ugyanazon helyen lakó egy más egyénnél van a fizetés kijelölve, a váltó telepitettnek nem tekinthető s így a váltóóvás szabályszerűen lett felvéve akkor, midőn az ovatolo kir. közjegyző az elfogadó N. Jánost fizetés végett Sz. Kálmán lakásán kereste. Alperesek a kifogások folytán felmerült perköltségekben, mint pervesztes felek voltak elmarasztalandók. Felperes az alperesek elleni megtartási jog megállapítása iránti rendes keresetét arra alapítja, hogy alperesekkel szerződéses viszonyban lévén, alpereseknek haszon kölcsönben ingóságokat adott át s alperesek ezen ingók biztosítására 400 frt óvadékot tettek le. Ezen kívül alperesek a jégverem meghordáskor a fuvarosokat nem tudván fizetni, azok ellene perrel léptek fel. Ekkor felperes a férje közvetítésével a jég rakók jogát megszerezte, alperesek pedig a jégverem kulcsának átadásával a jégvermet felperes rendelkezésére és birtokába adták. Ezekre kéri tehát felperes a megtartási jogának a megállapítását és pedig a 400 frtos óvadékot, illetőleg csak annyiban s annyi összeg erejéig, mennyi a leltár mellett haszonkölcsönbe adott s csak részben visszaszolgáltatott ingóságok között mutatkozó hiánynak az óvadékból való levonása után lent marad, mely összeget felperes 82 frt 16 krban tünteti fel. Tekintve már most, hogy felperes maga beismeri, miszerint 1895. februárban alpereseknek a bérletet 1895. május 1-ére felmondotta; tekintve, hogy bár alperesek a felmondást előbb nem fogadták el, de utóbb S. Sándor tanú jelenlétében I. r. alperes kijelentette felperes férje Sz. Kálmán, mint felperes megbízottja előtt, hogy a felmondást elfogadja, s hogy I. r. alperes ezen nyilatkozatát felperes elfogadta, igazolják a körülmények, nevezetesen, hogy P. János tanú szerint felperes a bérelt helyiségeket 1895. ápnlisDan átalakíttatta, hogy P. István tanú szerint alperesek 189o. május 1-én már nem laktak a bérleti helyiségekben, hogy Z. András tanú szerint felperes férje 1895. év tavaszától az átalakított bérleti helyiségeket, mint szállodát kezelte s 1895. év május elején K. Adolfnak bérbe adta; hogy R. Jakab tanú szerint 1895. áprilisban felperes a nevezett tanuknak a bérleti helyiségeket bérletre kínálta, hogy K. Jakab tanú szerint a bérelt helyiségeket nevezett tanú 1895. május 5-től máig bérletbe bírja, végre, hogy a 13,167/95. sz. jegyzőkönyvhöz B. alatt felperes által csatolt jegyzék szerint felperes férje Sz. Kálmán a haszonkölcsönbe adott ingóságokat alperesektől 1895. május 2-án átvette; tekintve, hogy felperes az alperesek által kínált azon tőesküt, miszerint felperes férje és alperes közti ügylet folyamán nem járt el a felperes meghatalmazásából el nem fogadta s így Sz. Kálmán felperes férjének a megbízotti minősége beigazoltnak veendő: tekintve, hogy felperes nem jelölte meg az időpontot, a mikor a jégverem a tényleges birtokába került ugy a felperes által ez irányban kínált és alperesek által elfogadott főeskü általi bizonyítás céltalan s pedig annyival inkább, mivel alperesek azt nem tagadják, hogy a jégverem 1895. április 3-án az egész bérleti helyiségekkel együtt felperes birtokába jutott; tekintve végre, hogy felperes az alperesek által kinált azon főesküt, miszerint a kereseti váltó birtokába nem 1895. május 1-ső utáni napokban jutott, a mikor azt a takarékpénztárból kiváltotta, el nem fogadván, bizonyítottnak volt veendő, miszerint felperes csak 1895 május utáni napokban jutott a váltó birtokába, vagyis akkor mikor azt Sz. Kálmán tanú vallomása szerint is a kereskedelmi bankból magához váltotta, — a kir. törvényszék beigazoltnak találja azt, hogy felperes a felmondás utólagos elfogadását tudomásul vette, s hogy ugy a bérleti viszony felperes és alperesek közt 1895. ápril 3-án vagyis még oly időben megszűnt, a mikor még felperesnek a kereseti váltó birtokában nem volt, tehát annak alapján megtartani joga nem lehetett, s beigazoltnak látja a 6,928/95. sz. iratok által azt s, hogy ugy a 400 frt óvadék, valamint a verem jégre is P. János é's O. Mór még oly időben szereztek végrehajtási zálogjogot, a midőn még felperesnek a 370 frtos váltó birtokában nem volt, tehát annak alapján felperesnek megtartási joga sem lehetett; miért is felperest a megtartási jog megállapítása iránti keresetével feltétlenül elutasítani s mint pervesztes felet az ezen perből felmerült perköltségekben marasztalni kellett, mivel a bérlet megszűntével a 400 frt óvadéki minőségét elvesztette s azzal felperes alpereseknek adóssává lett, a váltóhitelező pedig nem gyakorolhat megtartási jogot oly összegre, melylyel ő maga a váltóadósnak tartozik s mivel mások már azon dolgokra, melyekre a megtartási jog érvényesíttetni szándékoltatik, felperes jogának megnyílta előtt végrehajtási jogot nyertek s felperes ezek ellen a keresetet nem intézte, sem pedig ki nem mutatta, hogy a végrehajtási jog elenyészett volna stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1897. évi szeptember hó 30-án 2,188/97. sz. a.) következő i tél ete t hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének nem felebbezett részét érintetlen hagyja, a megtartási jogra és ennek tárgyalása körül felmerült perköltségekre vonatkozó felebbezett részét azonban megváltoztatja, felperes megtartási jogát alperesnek az ő kezei közt levő 400 frt készpénz óvadékból 82 frt 16 krra nézve megállapítja, felperest feljogosítja, hogy ezen 82 frt 16 krt a jelen perben megítélt 370 frt váltókövetelésének és járulékainak részben törlesztésére fordítsa stb. Indokok: Nem vitás a felek közt az, hogy aF. a. csatolt 1894. évi február 1-én kelt bérleti szerződés értelmében alperesek a felperestől haszonkölcsönben átvett ingók leltári értékének biztosítására 400 frtot felperesnek óvadékul átadtak. Alperesek elleniratukban nem tagadták, s igy a prdts 155. §-ához képest hallgatag beismerték, hogy a keresethez E. alatt csatolt végrehajtási jegyzőkönyv szerint az óvadék átadása után 1895. január 17-én s később ellenük pénzbeli tartozásaik miatt megkisérlett többrendü végrehajtások sikertelenek maradtak, ami különben a beszerzett végrehajtási iratokból is kitűnik, azt pedig alperesek maguk vitatták, hogy a bérleti szerződés megszűnt és hogy ők az ingókat felperesnek visszaadták és esküvel kívánták bizonyítani, hogy azoknak hiányzó értékét S. Dávid felperesnek megfizette, hogy mindezeknél fogva a felperesnek óvadékul átadott 400 frt ezen minőségét elvesztette és felperes által visszaadandó volt volna. Minthogy az a rendelkezés, mely mellett a 400 frt felperes birtokába került, alperesek előadása szerint az egész 400 frtra, de felperes előadása szerint is azon 82 frt 16 krra, melyet megtartani kíván, megszűnt s igy az óvadéknak, mint alperesek tulajdonát képező egyedileg meghatározott dolognak felperes által megtartani kívánt része minden rendelkezés nélkül maradt felperes váltótulajdonos tényleges birlalásában, továbbá minthogy különben is az alperesek ellen sikertelenül megkisérlett végrehajtások az óvadék átadása után következtek be s jutottak felperes tudomására és igy felperes megtartási jogának gyakorlását a 400 frtnak óvadékul történt átadása iránti rendelkezés akkor sem zárná ki, ha azon rendelkezés időközben meg nem szűnt volna felperesnek a váltótörv. 108. §-a értelmében megtartási joga van az emiitett 400 frtnak az óvadéki rendeltetés alól felszabadult részére. Ennek a megtartási jognak alperesekkel szemben keresetileg történt érvényesítését a kérdéses óvadékra 1895. april 25-én P. János és O. Mór javára vezetett végrehajtások sem akadályozhatják, mert a megtartási jog érvényesítése iránti perben a hitelező és harmadik személyek közt a megtartási jog tárgyát képező dologra vonatkozólag fenforgó kérdések el nem bíráltainak és igy a nevezett foglaltatok perbe idézése is mint felesleges helyesen mellőztetett. Az elsőbiróság Ítélete felebbezett részének megváltoztatásával tehát felperesnek megtartási joga megítéltetett és alperesek mint teljesen pervesztettek az összes perbeli és egyéb költségek viselésére köteleztettek stb. A m. kir. Curia (1898. évi szeptember 22-én 1,052. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az első bíróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Az adósnak a hitelező részére óvadék cimén átadott készpénz csak akkor képezheti megtartási jog tárgyát ha egyedileg meghatározva (például lepecsételt csomagban vagy a bankjegyek számai szerint megjelölve) vagyis oly módon jutott