A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 45. szám - A mi sajtótörvényünk 3. [r.]

Tizenhetedik évfolyam. 45. Szerkesztőség: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Kudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. szam. Budapest, 1898 november 6. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ IGAZSÁnOGY ÉRDEKEINEK KÉPFISELETÉRE 1 MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJPCYZÖI Ul ÍÜZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 f rt 50 kr Fél « _ 8 « — • Egés* « _ 6 • — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A mi sajtótörvényünk III., Irta Z s i t v a y Leó, a bpesti büntető tszék elnöke. — A váltó- és hitelpapírok megóvatolása körüli eljárásnak egyszerűsítéséről. Irta : G á s z n e r Béla, budapesti kir. közjegyző. — A btkv. 33G. §-ának 8. pontjához. Irta : E i s e r t h István, kir. ügyész Lőcsén. — Adatok a szövetkezetek életéből. Irta : dr. K o v á t s István ügyvéd, Sopron. — Belföld, (f Horváth Boldizsár. — Polgári törvénykönyv. — A büntető törvénykönyv módosítása. — A temesvári ügyvédi értekezlet) — Ausztria és külföld. (Külföldi judicatura. Közli : Dr. Oláh Dezső, ügyvéd, Bpest). — Nyílt kérdések és feleletek. (A hagyomány után követelhető-e kamat ? Irta : Dr. K. B. — Az ügyvédi képviselet kérdéséhez. Irta . A 1 i q u i s.) — Irodalom. (A törvénvhozó hatalom. Irta : Dr. Bal o g h Arthur, egyetemi m. tanár. Bpest. — Állatvédők törvénykönyve. Irta: K. Nagy Sándor pestvidéki trvszéki bíró.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: — Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntnyek. — Kivonat a «Bud'apesti Közlöny»-ből. (Csődök — Pályázatok.) Irta A mi sajtótörvényünk. ZSITVAY LEO. a bpesti büntető tszék elnöke. (Befejező közlemény.) III • Ezzel ki van meritve az 1848. évi sajtótőrvény I. és II. fejezetéből érvényben maradt joganyag : a 13., 14., 25., 27. és 2>v Feltűnik, hogy a törvény ezt az anyagot a fejezetekben nem különitette el rendszeresen ; — igy pl. a sajtójogi felelősséget az l. fej. 13. és 14. §§-aiban anyagi jogszabályként rendezi, de ismét visszatér reá a III. fejezetben (a 33. §-nál), mely fejezet pedig már a sajtórendészet körét öleli fel; ellenben a II. fej. 28. §-ában a sajtóvétségek elévülését tárgyalja, holott az anyagi sajtójognak szentelt I. fejezetben volna a helye ; végre a II. fej. 27. §-ában oly szabályt mond ki. mely a 43 £-sal kapcsolatban nyilván a sajtórendőri szabályok közé tartozik. Ha mindezeket rectificáljuk, marad tehát a sajtótörvényből két anyagi jogszabály: 1. a felelősség; 2. az elévülés. Kétségtelen, hogy ezek csak töredékei a sajtójogrendszernek, s ha kutatjuk, hogy a további joganyag, mely a mégis csak meglevő sajtójogunk kiegészitő része, hol van? — Megtaláljuk azt a Btkönyvünkben, mely a 62. és 63. §§-aitól kezdve további szakaszaiban esetről esetre a sajtójog anyagát szabályozza. Ilyképen kiindulva megokolt volna az a javaslat, hogy a sajtójogi felelősség és elévülés kérdése is a (Btk. V. és IX. fej.) találja rendezését; mert ha nem ott találja, akkor az egész anyagot kívánná magában felvenni, viszont a Btkönyvet volna kénytelen megcsonkítani. Az alaki sajtójogból (TI. fej.) csak egy szakasz maiad érvényben: a 25. §. az aerkMcsi tanukról)). E rendelkezéssel újra foglalkozni felesleges. Mindezeknek figyelembe vételével önként kínálkozik az a gondolat, hogy az uj sajtótörvény kizárólag a sajtórendészet anyagának szabályozásával foglalkozzék. Ez az anyag ma már elég bő és oly fontos érdekeket érint, hogy helyes szabályozása egy hozandó külön rendszeres sajtótörvény elé méltó feladatot tüz. A sajtótörvény Hl. és IV. fejezetében foglalt intézkedések (30—45. §§.) mind érvényben maradnak. E tizenöt szakasz adja meg mindössze a sajtó körüli rendőri szabályokat. Legfontosabb érdekkört ölelnek fel ama szakaszok, melyek időszaki lapok jogi állását szabályozzák, az A 30. §. felsorolja ama feltételeket, melyek alatt «ujság vagy időszaki lap» megjelenhet, ha akár részben, akár egészen politikai tárgyak körül forog.» Itt mindjárt szembe ötlik, hogy a törvény egyáltalán nem törődik | Lapunk mai száma oly időszaki lapok felügyeletével, melyek sem részben, sem egészben politikával nem foglalkoznak; továbbá a politikai lapokat is csak annyiban veszi figyelembe, a mennyiben havonként legalább kétszer jelennek meg. A közigazgatási joggyakorlat ugyan lassanként bejelentésre szorította az összes, bárminemű időszaki lapokat, azonban az sem pótolhatta a 30. §. hiányait. Szembe ötlik másodsorban a politikai és nem politikai lap cimén tett osztályozás szük kerete. Nálunk, a hol 1867. óta gomba módra keletkeztek, különösen a vidéken, a «társadalmi és közgazdasági)), törvényhatósági és városi, társulati és munkás-egyesületi közlönyök, melyek hol burkoltan, hol egészen nyilván, de folyton kis vagy nagy politikát űznek, a törvény keretén kivül állanak. Például hozom fel a legújabb módját a törvény kijátszásának, t. i. azokat a munkás- vagy társulati lapokat, melyek «cipészek szaklapja», — «a fémmunkások»«szabók szaklapja» stb. cimen a szakmájukból vajmi keveset, a politikából pedig mennél többet nyújtanak. Hozzájárul még az u. n. munkáspárti lapoknál az a visszaélés, hogy egyazon politikai irányú pártcélra több külön nevü havi lapot indítanak meg, a melyet azután felváltva küldik meg olvasóiknak. Kétségtelen tehát, hogy az időszaki lapok . definiüója és osztályozása a hozandó törvényben igen részletesen és tüzetesen lesz megoldandó, ha a tapasztalt visszaéléseknek elejét akarjuk venni. A 30. §. 1. pontja megjelöli a helyet.a hatóságot a hol a bejelentésnek történnie kell és felsorolja azokat, kiknek bejelentése a lapkiadás szerepvivői közül kötelező. A tulajdonos «vagy felelős kiadó, vagy felelős szerkesztő neve, lakása és a nyomda.» E pontnál méltán felvethető az a kérdés, vájjon bevált-e az, hogy e bejelentéseket a közigazgatási főnökök maguk intézik el ? Erre igennel alig lehetne válaszolnunk. Náluk hagyandó-e ez a feladat, és ha igen, nem kellene e a kir. ügyészséget legalább a véleményezés, vagy egyéb közreműködés jogával felruházni ? A bejelentendő személyekre nézve is találunk nem csekély hézagot a mai állapotban. A tulajdonos, a kiadó, a nyomda, az lehet egy ember, de lehet több emberből álló jogi személy is, és lehet bel- vagy külföldi, állhat gyámság vagy gondnokság, csőd vagy éppen fegyházbüntetés alatt is. Ép igy a felelős szerkesztő, a kinek egyedüli törvényes q u a 1 i f i c a t i ó j a az, hogy neve legyen és lakása. (Ez utóbbiról sem győződik meg jóformán a hatóság mindig, mert már volt arra eset, hogy a szerkesztőnek nem volt lakása, — csak «ágyra járt»). íme egy nagy halmaza a fontos kérdéseknek merül fel e pontnál, melyekre sürgős szabályozást követelnek a mai sajtóviszonyok. E kérdések közül a legérdekesebb a szerkesztő qualifiicatiójának a kérdése, melyet annak idején (régebben) behatóan tárgyaltak a szakkörök és a qualificatió keretét a komikumig szűkre vagy tágra szabták. Minden irányban megnyugtató megoldásról ma sem tudunk. Ha e kérdésnél az időszaki lapok helyes minősítése és osztályozása nyomán keressük majd a megoldást, meg is közelíthetjük a sikert. Annyi bizonyos, hogy a szerkesztői felelősségnek törvényes foganatot csak ugy lehet biztosítani, ha a felelős személynél annak legalább honosságát és a polgári jogok teljes bírását követeljük meg. A 30. §. 2. és 3. pontja a hirlapi cautioról intézkedik, természetesen csak a politikai napi és hetilapokra vonatkozólag. Ezt a kérdést nyilt kérdésnek hagyhatjuk; mai napság positiv értéke vagy súlya már nincs, mert hiszen egy politikai hírlapvállalat ma oly nagy tőkével indul meg, hogy hozzá mérten számba sem jövő csekélység a kivánt biztosítéki összeg, és mosolyt kelt az a célja, hogy «elmaraszfalás esetében a pénzbüntetés levonathassák.» Azonban a törvény e dispositiója alkalmas eszköz arra, 12 oldalra téried.