A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 43. szám - A mi sajtótörvényünk 1. [r.]

Tizenhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. 43. szám. Budapest, 1898 október 28. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP n IMZSÍIÍOGT ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGTAR C'GYFÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJFÍÍYZÓI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 60 kr. Fél « _ 8 « — « Egész « _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: A mi sajtótörvényünk. I. Irta: Zsitvay Leo, a bpesti büntető tszék elnöke. — A btk. 403. §-ához. (Váltóhamisítás). Irta : Csik-Jenőfalvi Gyenge Mihály, kir. .törvszéki biró, Zilahon. — Bányák azért, hogy bányatársulattá alakulnak, ujabb adóalanyt, mely a nyilvános számadásra kötelezettek adója szerint adóztatandó meg, nem képeznek. Irta : Z á d o r Mór, pénzügyi titkár, Rimaszombat. — Beltöld. (A magyar általános polgári törvénykönyv. — A büntetőtörvény novellája. — Puky Gyula kir. táblai elnök búcsúja). — Nyilt kérdések és feleletek. (Öröklési jog köréből. Irta . Ignotus). — Irodalom. (A magyar magánjog mai érvényében. Irta : Z 1 i n s z k y Imre. Átdolgozta : Dr. R e i n e r János. — Institutiók. A római magánjog történetének és rendszerének tankönyve. Irta . S o h m Rudolf lipcseiegyet.tanár.Fordították: M a u t n e r Dezső és S c h i 11 er József). — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA : Jogi tanulmányok néhány külföldi egyetemen. Irta : Pázmány Zoltán jogtanár, Kecskemét. MELLEKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlönyből-) (Csődök. Pályázatok.) A mi sajtótörvényünk.*) Irta: ZSITVAY LEO a bpesti büntető tszék elnöke. I. Örvendetes jelenségnek tartom, hogy a közvélemény néhány év óta sokkal élénkebben foglalkozik sajtótörvényünktörvényhozásban maradandó sikert csak ugy érhetünk el, h a a reform-anyagot azok a körök szűrik át. melyektávolabbállanak a napi kérdések mozgalmaitól, s pártatlan figyelő képességüknél fogva helyesen megjelölhetik a reform elvi körvonalait, melyek azután a tudomány és a tapasztalat érveivel megvitatva, lassanként átmennek a közvéleménybe, törvényt adó forrásul. A hirtelen alkotott, az alkalom-szülte törvény az életben ritkán válik be. így járt a mi sajtótörvényünk is, az 1848. évi XVIII. t c, mely ötvenéves életéből csak harmincnéhány működő évet mutat, mialatt többször lényegesen megcsonkíttatott, ugy hogy negyvenöt törvényszakaszából 1900 évi jan. 1-én tul már csak huszonkét, tehát felénél kevesebb szakasz fog tovább élni mind kevesbedő életerővel. Az 1848. évi sajtótörvény négy részből áll, a sajtójog anyagi és alaki jogszabályaiból, továbbá a sajtórendőri szabályokból — és pedig Belsőbbaz időszaki lapok, másodsorban a sajtótermékek körüli ipar rendészetétől. A két utóbbi rész, - - amely pedig tapasztalás szerint a törvény leggyengébb része — érintetlenül maradt, mig az első két fejezet husz év alatt lényegesen átalakult. Ugyanis az 1880. évi 37. t.-c. (a btő. tvkönyvek életbeléptetéséről) az első és legnagyobb érvágást tette rajta, megszüntetvén tizennyolc szakaszának hatályát (1848: XVIII. t.-c. 2—12, 15, 16, 18—20, 24, 26. §§.). Az 1897. XXXIV. t.-c (a btő. perrendtartás életbekel. Az óriási fejlődés, melyet a sajtó s különösen'; a napi | léptetéséről) ujabban elvett belőle öt szakaszt (17, 21—23.29 sajtó hazánkban elért — s mely nagy arányaival egyúttal visszaéléseit is megnövesztette egyré-zt, másrészt meg az igazságszolgáltatás terén megindult törvényhozói munkálkodás, mely reformmunkájában itt-ott sajtótörvényünk jogszabályait is érintette : a közérdeklődést felkeltette és ébren tartotta. — Őszintén szólva a negyvennyolcas sajtótörvény «vivmányait» féltette a közvélemény, és ebben minden egyes fel-felmerült törvényhozói munkánál következetesen mindvégig egyoldalú felfogást tanúsított, az ötvenéves sajtótörvényeinknek nap-nap mellett tapasztalt hiányaira ügyet sem vetett, ezekről sem hallani sem beszélni nem akart. Az uj büntető perrendtartás, valamint különösen ennek életbeléptetése iránt megindult törvényhozói tárgyalások alkalmával a képviselőházban, a napi sajtóban és itt-ott a közvéleményben sajtótörvényünk valóban feltűnő melegséggel részesült támogatásban, sőt támadás nélküli védelemben is, ámde hiányai és ferdeségei szóba sem kerültek. Csak utóbb, midőn az úgynevezett socialista lapok ellen tömegesen indult meg az üldözés, hallatszottak hangok sajtótörvényünk hiányairól, sajtójogszabályaink elégtelenségéről, és ama nagy hézagokról, melyek a sajtórendészet kijátszását oly könnyűvé teszik. A közvélemény feleszmélt végre és követelte a jogrend biztosítását a sajtójog terén is. így történt azután, hogy a képviselőház egyik ülésén végre megemlékeztek a sajtójog szükséges reformjáról is. Mire igazságügyministerünk kijelentette, hogy ő is osztozik e felfogásban, mégis bizott már valakit e reformmunka előkészitésével. Elég csudálatos — szemben az előzőleg tapasztalt nagy és élénk, sőt viharos érdeklődéssel — ma nem hallunk, nem olvasunk semmit e reformtörekvésről. Hallgatnak a szakkörök, a szaklapok s egyáltalán az élete gyökerében érintett sajtó is. Már pedig, ha valami, ugy a sajtójog reformja az, mely hazai viszonyaink sajátságánál fogva igen gondos szitést és körültekintő óvatosságot követel. E élőkétéren a *] Ezen nacyérdekü cikksorozatra különösen felhívjuk olvasóink figyelmét. A kiváló szerző, ki az ország első sajtóbiróságát éveken át vezeti, állásánál és tapasztalatánál fogva egyik leghivatottabb arra. hogy e nagyfontosságú kérdésről értekezzék. Nézetei ez figyelemre méltók. okból kétszeresen A szerkesztőség. végre négy szakasz (27, 31, 37, 40. §§.) időközben módosítást szenvedett (1880. évi 37. t.-c. 46. §-a, továbbá az 1884. évi 17., 1897. évi 3L és 1897. évi 41. t.-c). Az alaki sajtójog kiegészítő része még az 1848. évi 18. t. c 17. íj-ában nyert felhatalmazás alapján a m. kir. minisztérium által kiadott sajtórendtartási szabályrendeletek (R. 1867. márc. 17, máj. 17. és jul. 25.). melyek csekély változásokkal a negyvennyolcas időből származó sajtóperi eljárási szabályokat mintegy megújították. Eddigi alaki sajtójogunk lényeges garantiális jogszabályokat tartalmaz, melyek az uj ált. bűnt. perrendtartás életbelépésével részben megszűnnek. Az uj törvény XXX. fejezetében csak igen szűk körben ad tért a sajtóügyek különleges elbánásának. A törvényhozás itt felsorolt intézkedéseinek egybevetésével megjelölhetők azok a lényeges jogszabályok, melyek végleg letűntek (miként a régi kiváltságok kimúlni szoktak) és megfigyelésükből igen érdekes tanulságok állanak elő. A büntető törvénykönyvek életbe lépésével (1880. évi szept. 1-én) az 1848. évi sajtótörvény által construált «sajtóvétségek» mind elestek és helyébe léptek (1880: 37. t.-c. 7. §.) «a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv megfelelő intézkedései.)) Ez az általánosságban tartott szabályozás félteértésre, vitára, a judicaturában némi ingadozásra szolgáltatott okot. azért is, mert az id. t.-szakasz a kihágási btő tvkönyvet abba fel nem vette. Az 1897: 34. t.-c. 15. §-ának II. része végre e sajtókihágásokról is megemlékszik. Mig azelőtt csak sajtóvétségek voltak, rna már sajtódelictumok a hármas felosztás minden fokozatán találhatók, s mig azelőtt a szabadságvesztés-büntetés csak egynemű volt. ma az elzárástól fel a fegyházig mehet. Mig azelőtt a sajtódelictumok számát 10 esetre szorította a törvény, ma vagy 17 ilyen van. A sajtószabadság elvi álláspontjából már most mindezek szerint mi vált előnyösebbé vagy hátrányosabbá: a felett vitázni felesleges; a reformból egy lényeges változást mégis éppen e kérdés kapcsán ki kell emelnünk, t. i. azt, hogy az idézett törvény egyrészt biztosította a sajtókihágásokra is az esküdtbiráskodást. másrészt kivonta innen (16. és 17 §§.) Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.