A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 39. szám - Az orosz ügyvédség - A btkv. 408. §-ához

A J követel, csak a most említett időpontig használta volna, sőt ellenu.uaban maga is azt adja elő és a viszonválaszában felperesnek kínált főesküvel is csak azt kívánja bizonyítani, hogy a szóban forgó gépeket csak 1893 febr. 28-án kelt levéllel bocsájtotta felperes rendelkezésére, ez az eskü azonban nem alkalmazható, mert a nem kifogásolt E. alatti jegyzék szerint felperes megbízottja a gépeket felperesnek tényleg csak 1893. március 31-én adta át, felperes tehát az 1892 dec. 31-től a most emiitett napig terjedő 3 havi időre használati dijat jogosan követel. Minthogy pedig a meghallgatott szakértőknek másodízben történt meghallgatásuk alkalmával előterjesztett egyező véleménye szerint az említetett három havi időtartamra felperest megillető használati dij összege, tekintettel a kereskedelmi szokásra és az előzőleg már fizetett dijak összegére 498 frtra teendő és minthogy ez az összeg, figyelemmel a megelőző időre kikötés alapján fizetett dij összegére, nem is tekinthető túlságosnak: alperes ebben az összegben, külön nem kifogásolt törvényes késedelmi kamatában és figyelemmel arra, hogy a kereseti követelésből 046 írt 08 krt maga is jogosnak ismert el, de ezt is csak a kereset beadása után fizette meg. a perre tehát túlnyomó nagy részben ő szolgáltatott okot, a per költségben az 1868 : L1V. t.-c. 251. §. alapján feltétlenül lett volna marasztalandó, minthogy azonban felperes az elsőbiróság ítéletének alperest az említett követelési összegekben csak eskütől ^az alperesnek itélt eskü le nem tételétör" feltételezetten marasztaló része ellen nem felebbezett, a felebbező alperes hátrányára pedig az ítélet meg nem változtatható (1881 : LIX. t.-c. 42. az felebbezett részében helybenhagyatik. A m. kir. Curia (1898 aug. 31; 440. sz. a.) Mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetével a 408 frt és ennek kamata iránt érvényesített részkövetelésre nézve is feltétlenül elutasittatik. stb. Indokok: A felperes keresete szerint az alperesnek szállított 40 drb Singer-féle és 4 drb gomblyukvarrógép után 1893 január 1-től ezeknek a gépeknek az alperestől 1893 március 31-én történt visszavétele napjáig használati dijat azon az alapon igényel, mert a C. alatti szerint a gépeket alperesnek dij ellenében csupán 1892. dec. 31-éig terjedő használatra engedte át, következőleg miután az alperes a gépeket neki 1893 március 31-én adta vissza, a használat egész időtartamára köteles használati dijat fizetni. Téves a kir. ítélőtáblának az alperes marasztalásának alapul szolgáló az a jogi álláspontja, hogy a C. a. szerint a felek között az alperes által a felperesnek visszaküldött és ez által visszavett gépekre nézve 1892 dec. 31-éig terjedő időtartamra 13 frt használati dij ellenében haszon-kölcsönügylet létesült. Téves ez az álláspont azért, mert előre bocsátva azt, hogy használati dij kikötése esetében haszonkölcsön egyáltalában nem foroghat fenn, a C. a szerint az abban megjelölt gépek iránt eredetileg a felperes mint eladó és az alperes mint vevő között vételi ügylet jött létre, mert a felperes kifejezetten arról értesiti az alperest, hogy a gépeket 25 frt árban fogja neki szállítani. Minthogy pedig a C. a. alapján az alperes a felperes részéről szállított gépeket átvette, a vételi ügylet felek között foganatba is ment. A C alatti levél további tartalma szerint a felperes kijelentvén azt; hogy a gépeket 2 hónap múlva 13 frt árban visszaveszi, nem lehet kétséges az, hogy a íenforgó esetben alperes a visszaeladás jogát magának fentartotta és viszont felperes a gépeknek visszavásárlása iránt vállalt kötelezettségét. Hogy a 13 frt a gépeknek visszavásárlási áraként lett a felperes részéről meghatározva, ez nyilvánvaló már abból a körülményből is, hogy a C a. levélben a felperes a 13 írt árat csak feltételesen arra az esetre határozta meg, ha a gépek valóságban többet nem érnének s szabadságot adott az alperesnek arra, hogy a gépeket megbecsültethesse. Ezek szerint a C. a. ügylet alapján a felek szerződési szándéka az volt, hogy a telperes által az alperesnek 25 frt vételárban eladott gépeket a felperes 2 hónap múlva visszavásárolja s a visszavásárlási ár, a mennyiben a gépek az alperes által megejtendő becslés alapján valóságban nagyobb értéket nem képviselnek, 13 frtban határoztatott meg. Ilyen előzmények után, a midőn az alperes a gépeket a felperesnek az E. a. szerint nem 2 hónap elteltével, 1892 dec. 31. után azonnal, hanem csak 1893 március 31-én adta vissza és a felperes akkor a gépeket visszavevén, a B. a. szerint a C. a. alapján a Singer-féle 40 drb drb gép után darabonként 13 frtot, a 4 gomblyukvarrógép után darabonként 15 frtot az alperes számlájára ennek terhére irt, azt a visszavásárlást teljesítette, a mely iránt a C. a. szerint kötelezettséget vállalt, mert az a körülmény, hogy a gépek 3 hónapnál tovább maradtak birtokában, mint a hogy az a C. a. szerint tervezve volt, csak arra szolgáltathatott volna alapot, hogy a felperes vagy megtagadhassa a gépeknek a C. alattitól eltérő feltételek mellett való visszavásárlását, vagy pedig a gépeknek akkori valóságos értékét becslés utján megállapítván, a mennyiben azok a kikötöttnél hosszabb időig tartó használat következtében 13 frtnál kevesebb értéket képviseltek, a különbözetet az alperestől követelhesse. Ahoz azonban a felperesnek nincs joga, hogy a gépek visszavétele mellett a visszavásárlási árként a C. alattiban meghatározott 13 frt, illetve a 4 gomblyukvarrógép után 15 frt összeget 1892 dec. 3l-ig terjedő időre eső használati díjnak tekintse s azon időn tul a visszaadás időpontjáig ismét megfelelő használati dijat követeljen. Minthogy pedig a felperes keresete szerint kifejezetten használati dijat követel az alperestől, ezzel a kereseti igényével a C. alatti alapján, a melyből keresetét származtatja, feltétlenül elutasítandó volt s ily irányban mindkét alsó bíróság Ítélete meg volt változtatandó stb. Bűnügyekben. Közokirathamisitás bűntettét képezi az, ha a postamester által a postakincstár beleegyezése nélkül alkalmazott családtag postautalványnyal vagy postatakarékpénztári cheque utján feladott összegeket átveszi, feladó-vevénynyel vagy elismervénynyel nyugtatja és eltulajdonitja. Több ilyen cselekmény nem folytatólagos delictum, hanem halmazat. A b.-gyarmati kir. törvényszék (1898. febr. 11. 6,758. sz. a.) ifj. M. László vádlottat a m. kir. postapénztár kárára a btk. 355. §-ába ütköző s a 356. §. szerint minősülő folytatólagosan elkövetett egy rendbeli sikkasztás bűntettében, valamint a btk. 391. §-ába ütköző, a btk. 392. §. szerint büntetendő egy rendbeli folytatólagosan elkövetett közokirathamisitás bűntettében bűnösnek mondja ki és ezért őt a btk. 358. §. és 392. §. alapján a btk. 96. és 99. §§. felhívásával összbüntetésül 3 évi és 6 havi fegyházra és 6 havi hivatalvesztésre ítélte stb. Indokok: Vádlott beismerésével és a posta- és távirdaigazgatóság által megtett közigazgatási, valamint a foganatosított bűnvádi vizsgálat alapján bebizonyíttatott hogy id. M. László füleki postamester az. 1. n. sz. alatti iratok tanúsága szerint a budapesti kir. posta- és távirdaigazgatósághoz, majd ennek elutasítása után a m. kir. kereskedelemügyi ministerhez kérvényt nyújtott be az iránt, hogy fiát, ifj. M. László vádlottat, a ki postatiszti állásától időközileg fegyelmileg felmentetett, a füleki postahivatalnál kisegítőként alkalmazhassa. E kérelme ugy a posta- és távírda igazgatótóság, mint a kereskedelemügyi miniszter által a vádlott személye irányában támadt bizalmatlanságánál fogva elutasittatott; dacára ennek id. M. László fiát a füleki postahivatalnál, mint családtagot 1897. évi január havától kezdve kisegítőként alkalmazta s vádlott alkalmaztatásának ezrn idejétől fogva a rendszeres sikkasztások egész láncolatát kezdte meg. Vádlott saját beismerése szerint ugyanis egy napon a postahivatalban az érkezők nagyobb számánál fogva jobban lévén elfoglalva, az esti rovancsolásnál 40 frt hiányt constatált, a melynek okát több napon keresztül sem tudta kipuhatolni. Néhány nap múlva a postahivatal ellenőrzése céljából a posta- és távirdabiztos Fülekre érkezett s vádiott a 40 frtnyi hiánynak esetleges felfedezésétől félve, a január hó 24-én Z. Károly által H. Lipót nagyszombati kereskedő címére egy 0852,014. számú chequen befizetett 170 frt 88 krnyi összeget tartott vissza, melyből a 40 frtot fedezte, a többit pedig jogtalanul eltulajdonította. Négy hónappal később, vagyis május havában Z. Károly H. Lipót által az összeg be nem küldése miatt bepereltetvén, vádlott Z. Károlynak vallomása folytán a 170 frt 88 krnyi összegből 170 frt 53 krt, miután a bélyegköltséget levonta s az eredeti chequet megtalálni nem tudta, egy más hamis tételszámmal ellátott utalványon H. Lipótnak megküldött, ezen összeget azonban a bevételezési naplóba sem az egyik, sem a másik alkalommai be nem vezette. Ezen elsikkasztott összeg pótlása céljából ezután vádlott következetesen több és több utalványt tartott vissza akként, hogy a felek által feladott utalványokról szabályszerű vevényt állított ki, de azokat a bevételezési naplóba be nem vezette, hanem reájuk egy nem létező bevételezési naplószámot irva, az utalványokat az összeg befizetését igazoló bélyegzővel ellátta, a felvett összegeket pedig eltulajdonitási szándékkal a saját céljaira fordította. A hamis tételszámmal ellátott ezen utalványokat azután vádlott az apjával történt esti leszámolás után a posta indítása alkalmával a többi utalványokhoz kötötte, melyek a rendeltetési helyen amazokkal együtt, miután az összeg befizetését igazoló bélyegzővel el voltak látva, akadálytalanul kifizettettek. A sikkasztás felfedezése után a posta- és távirdai számvevőség az 1897. évi május havi utalvány bevételezési napló átvizsgálásával az 1. n. sz. alatti hiánylati kimutatás szerint 32 ilyen, a bevezetési naplóba bevezetett utalványokra irt naplószámmal hasonló naplószámu, azaz meghamisított utalványnak jött nyomára, melyekre összesen 1,421 frt 82 kr. adatott fel. És pedig (felsoroltatik 21 eset) a 22. 326. sz. a. H. Lipótnak Nagyszombatra szóló utalványára 170 frt 53 kr. mely utalvány azonos a fentebb emiitett cheque elsikkasztott értékének fedezésére szolgált utalványnyal; továbbá lfelsoroltatik a 23—32. eset) ezek közül a 31. n. sz. alatti (S. Árminnak B.-bányára szóló utalványa 50 frtról) bizonylati kimutatás szerint, továbbá az 1897. évi júniusi utalvány bevételezési napló átvizsgálása után az elsikkasztott összegek a következő utalványokra adattak fel: (felsoroltatik a 33—38. eset) Ezen utolsó (F. József S.-Tarjánba) 50 frtról szólt ugyan, de a bevezetési naplóba vádlott csupán 5 frtot vezetett be, ez esetben tehát nem az utalványt, hanem a bevezetési naplót hamisította meg. (Felsoroltatik továbbá a 39—45. sz. a. eset.) Végül az 1897. évi július havi utalvány bevételezési napló átvizsgálása után a 33. sz. alatti hiánylati kimutatás szerint vádlott