A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 39. szám - Az orosz ügyvédség - A btkv. 408. §-ához

JOGESETEK TÁRA FELSÖBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 39. számához. Budapest, 1898. szeptember hó 25. Köztörvényi ügyekben. Nem szerzi meg a vevő a tulajdont, ha nagyobb mennyiségű gabona egy reszet megvásárolja s a megvett gabona elkülönítés nélkül az eladó raktárában marad. Nem tekinthető átadásnak, ha eladó oly feliratú tablat alkalmaz : «ezen rakás gabonából 2 vaggon K. B. cégnek eladatott.* Nem tekintendő megkezdett átadásnak az sem, hogy az eladó a szállítandó gabona egy részét a vevő által küldött zsákokba töltötte. A kaposvári kir. törvényszék mint csődbíróság (1897. szept. 11. 6330 sz. a."* K. B. és fiai cég felperesnek v. b. D. Gábor közadós csődtömege alperes ellen a csődleltárba összeírt gabonanemüek kiadása és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék mint csődbíróság D. Gábor csődtömegéről felvett leltárban 331 tétel alatt összeirt rozsból egy vaggonra, a 33-í—336. sz. a. összeirt 43 m 18kgr. vetőzabra 339 m. 97 kgr. nedves zabra, 181 m 10 kgr. jobb minőségű zabra felperes tulajdonjogát megállapítja és kötelezi alperest arra, hogy az egy vaggon rozs egyenértéke fejében 525 írt tőkét, a 454 m. 25 kgr. zab egyenértéke fejében 2069 frt 90 kr. tőkét felperesnek fizesse meg stb. Indokok: A betekintett csődiratokból tény, hogy D. Gábor dárdai bérlő ellen ennek kérelmére a csőd 1896. évi szept. 18-án 8061 sz. a. elrendeltetett és a csődleltárban 1896. szept. 30-án 331. tétel alatt jobb minőségű rozs 298 m. 80 kgr. mm. 5 frt 20 kr. értékben, 334. t. a. vetőzab 4-3 m. 18 kgr. m. 3 frt. értékben, 335. í. a. nedves zab 229 m. 97 kgr. m. 4 frt 50 kr. értékben és 336. t. a. jobb minőségű zab 181 m. 10 kgr. m. 5 frt. értékben íratott össze. Továbbá ezen kir. törvényszéknél vezetett kereskedelmi cégjegyzék 98. lapján bejegyzett K. B. és fiai cégben K. Samu, a kinek személyében leteendő esküt felperes felajánlotta, társtag. Alperes elleniratában beismeri, hogy a peres vételügylet iránt egy hónappal a csőd kiütése után a volt gazdasági ellenőrnél kérdést tevén, ez mondotta, hogy a zab és rozs garmadában a vagyonbukott utasítására még szeptember hónapban tétetett egy jelző táblát arról, hogy egy vaggon rozs, öt vaggon zab felperesek által vétetett meg. Ugyanezen ténykörülményre a nevezett D. Mór, ugy a volt majorgazda P. József, mint tanuk, hit alatt kihallgattatván, az elől nevezett tanú vallja, hogy 4—5 nappal a csőd kiütése előtt gazdája D. Gábor intézkedett, hogy a magtárban a rozsgarmadából egy vaggon, a zabból két vaggon mint eladott kijelöltessék, a mi ugy történt meg, hogy a major gazda külön deszkából készített jelző-táblát tűzött ki és ezen táblákon megjelölve lett: ekét vaggon zab K. B. és fiai cég részére*, «egy vaggon rozs K. B. és fiai cég részére.- Ezen kijelölt rozsból és zabból K. B. és fiai cég zsákjaiban 10—12, illetve 20—25 zsákkal felmérve is lett. Ugyanezen ténykörülményt megerősíti P. József volt majorgazda vallomása. A B. és C. alatti levelek valódiságát, a melyek szerint a peres vételügyletet kötöttek, alperes nem tagadta, ezen okiratok tartaima és hiv. tanuk vallomása kétséget kizárólag igazolják, hogy közadós ezen B. C. szerint eladott rozs és zab vételárát a B. C. keltekor megkapta. Ekként vevő felperes a vételár lefizetésével, eladó D.Gábor pedig azzal, hogy az eladott gabonát a magtárban a vevő cég részére jelző-táblával ellátva kijelöltette, annak zsákjaiba a kijelölt gabonát felméretni megkezdette, a B. C. szerint kötött vételügyletet D. Gábornak csődbejutása előtt egymás irányában kölcsönösen teljesítették, az előadottak által eladottnak kijelölt, részben vevő zsákjaiba már felmért rozs és zab ugy és azon menynyiségben, a mint az volt, vevő tulajdonát képezte. Ily értelemben a keresetet megítélni és miután ezen peres áru időközben értékesítve lett, a csődleltárban foglalt értéknek megfelelő összeg megtérítésére alperest kötelezni kellett stb. A pécsi kir. ítélőtábla f1898 febr. 9. 98. sz. a. az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A felperes mint vevő, D. Gábor mint eladó között, ki ellen a csőd 1896. évi szept. 18-án meg lett nyitva, az 1896. évi július 10. napján kelt B. és az 1896. évi aug. 31. napján kelt C. alatti okirat szerint oly ügylet jött létre, mely szerint a D. Gábor mustrák eladása mellett kötelezte magát, hogy felperesnek az 1896. évi saját terméséből szállít 1 vaggon rozsot, 1896 évi július havában mmázsánként 5 frt 25 krjával; továbbá a szintén 1896. évi saját terméséből 5 vaggon zabot, a bökönyei vasútra állítva, kívánat szerinti időben és mmázsánkint 5 frtjával számítva. Felperes a megvett gabonamennyiség árát meg is fizetvén, a felek között a vételi ügylet teljesen létre jött. Az a kérdés, váljon a vételi ügylet megkötésével és az árucikkek árának kifizetésével a vételi ügylet teljesedésbe ment-e és a megvett áru a vevő felperes tulajdonjogába valósággal átment-e? Mert maga a vételi ügylet, vagyis a szerződésnek valósággal létrejötte az abban résztvevő felekre nézve kötelezettségi jogviszonyt megállapít ugyan, mely szerint a vevőt a gabonanemünek átadására jogcímet nyer, de hogy azokra a vevő a tulajdonjogot is megszerezze, mely mint dologbeli jog mindenki irányában hatálylyal birjon, ahhoz az átadásnak megtörténte elengedhetlen kelléket képez. Az eladott gabonamennyiséget D. Gábor nem szállitván, a per adatai szerint kétségtelen, hogy azokat egyéb termésével együtt a csődnek 1 í- 96. évi szept. 18-án történt elrendeléséig magtárában tartotta a haszonbérelt birtokon. Mindazonáital állitja felperes, hogy ennek dacára a D. Gábortól megvett gabona átadás folytán az ő tulajdonába tényleg átment. Átment az által, hogy D. Gábor neki az eladott gabonanemüről mustrát adott és pedig, mint felperes állitja átadás jeléül; ezenkívül az által, hogy I). Gábor a magtárban levő nagyobb mennyiségű rozs és zab garmadára, melyben felperes áruja is benn foglaltatott, oly táblákat tűzött ki, melyek azt jelezték, hogy abból felperesnek egy bizonyos mennyiség el van adva. D. Mór tanú szerint a rozsgarmadából egy vaggon és a zabhatárból két vaggon még P. József tanú szerint az általában eladott mennyiség, melynek öszszegére nem emlékszik; végezetül az által, hogy felperes az elszállítás céljaira D. Gábornak zsákokat is küldött; melyeket ez részben megtöltött, de a csőd elrendelése következtében a tényleges elszállítást már nem ejthette meg. Tekintve, hogy a helyettesíthető ingóságokról adott mustra az árunak még jelképi átadásául sem tekinthető s annál kevésbé képez az tényleges átadást, azon körülmény pedig, hogy D. Gábor közvetlen a csőd elrendelése előtt a magtárban levő rozs és zabgarmadára oly jelző táblákat tüzetett ki, melyek egyikén az állt, hogy «két vaggon zab K. B. és fiai cég részére,» másikán pedig az, hogy <egy vaggon rozs K. B. és fiai cég részére>, annál kevésbé szolgálhat bizonyítékul vagy jelül az átadás tényleges megtörténtére, mert nem is állíttatik, hogy az eladottnak jelzett mennyiség a garmadából elkülönítve és felmérve, vagy felperes részére olykép esomagolva lett volna, mely az egyedüli elkülönítést eredményezhette; végül az a körülmény, hogy D. Gábor néhányat a felperes által küldött zsákokból töltögetni kezdett, csak D. Gábor részéről volt az elszállításra előkészítő cselekmény, de sem tényleges, sem jelképi átadást nem képezett, ugyanazért a felperes által felhozott érvek a körülmények az átadás megtörténtére bizonyítékul nem szolgálhatnak, egyébként pedig felperes az átadást nem bizonyította. Ennek folytán felperes abbeli keresete, hogy visszakövetelési igénye megszerzett tulajdonjoga alapján elismertessék: az 1881: XVII. t.-c. 42. §-ában a visszakövetelési jogra nézve feltétlenül megállapított azon szabálynak, mely szerint a visszakövetetelési alapját csak a megszerzett tulajdonjog képezheti, meg nem felelvén, a kereset minden törvényes alapot nélkülöz és felperes a különben valóban létrejöttnek bizonyult vételi szerződésekből eredő követelési jogát a csődtömeg ellenében csak törvényszerű bejelentés utján érvényesítheti; miért is felperes az elsőbirósági ítélet megváltoztatásamellett keresetével elutasítandó volt stb. A m. kir. Curia (1898. aug. 30. 550. sz. a.) a másodbiróság ítélete helybenhagyatik a benne felhozott indokokból és azért, mert felperes a megvettgabonanemüeknek tényleges, kézről-kézre való átvételét nem is állította és mert ha bizonyítottnak vétetnék is azon állítása, hogy közadós a vételkor a peres gabonanemüeket felperes cég részére átadottnak jelentette ki, ezen kijelentés, tekintve, hogy az a peres gabonamennyiségnek a többi gabonától való elkülönítése nélkül történt, jelképi átadásnak nem tekinthető és így a megvett gabonanemüeknek sem tényleges, sem jelképi átadása meg nem történvén, azok tulajdonjogilag meg sem szereztettek. A kölcsönszerződés a reális szerződések közé tartozik, a mely csak a kölcsön tényleges leolvasásával, illetőleg az adós részére történt átadásával létesül, a kölcsönadásra vonatkozó igéret pedig, mint ilyen nem érvényesíthető s nem is engedményezhető, hanem esetleg csak kártérítés követelésére adhat az ígéretet nyerőnek alapot. Habár az, ki kereskedő által kiállított kötjegyre alapítja követelését, követelésének jogalapját igazolni a kötjegyen kivül