A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 39. szám - Az orosz ügyvédség - A btkv. 408. §-ához

272 A JOG biró testület, mely a minden ellenőrzés nélkül működő orvosokra felügyel és fegyelmi hatóságukat is képezze, — a priori azt állítani; hogy azok teljesen felesleges institutiót képeznének. Végül még csak azt jegyzem meg. hogy én igénytelen cikkemben sehol sem mondtam azt, hogy az általam javasolt §. a btkv.-ből az orvosi kamarák felállításával kieszkamotiroztassék. Ezzel magam részéről az eszmecserét befejezettnek nyilvánítom. Belföld. A magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztő-bizottságának utolsó ülésében megvitatás tárgyát képezte a törvényes öröklés fejezetéből a hitvestársi öröklés kérdése. Ennek a kérdésnek tüzetes megoldását az a körülmény tette szükségessé, hogy egyik korábbi álláspont szerint a tervezet az ági öröklés elvét csak a szülői parentelán belül fogja érvényre juttatni. A mai jog szerint ugyanis ugy áll a dolog, hogy leszármazók nem létében a hitvestárs a szerzeményi vagyonban az oldalági rokonok megelőzésével örökösödik; minthogy pedig a nagyszülői csoportban az ági vagyon megkülömböztetésének többé nem lesz helye, a hitvestársi öröklés mai elvének változatlan fentartása esetén igen gyakran megtörténhetik, hogy a hitvestárs a többi oldalrokonokat az elhunyt házastárs egész vagyonában megelőzné. Szükségesnek mutatkozik tehát, hogy azokban az esetekben, a midőn nem lesz helye annak, hogy a hagyaték az öröklött és szerzeményi vagyonkategóriák szerint megkülömböztessék, jelesül a nagyszülői csoportban és azon tul, a hagyatéknak csupán egy bizonyos hányadában való öröklés állapittassék meg a túlélő hitvestárs javára. Ennek az elvnek megvalósítása szükségessé teszi, hogy bizonyos esetekben a szülői csoporton belül, tehát esetleg az ági öröklés mellett a szerzeményi vagyonban is némi korlátozást szenvedjen a hitvestárs öröklése, nehogy az az anomália álljon elő, hogy a közelebbi rokonnal szemben többet örököljön a hitvestárs, mint a mennyit örököl a távolabbi rokonnal szemben. Mindezekre való tekintettel az örökjogi rész szerkesztőjének dr. Schwarz Gusztávnak javaslata szerint: a hitvestárs örökli 1. a szülői csoporthoz tartozó örökös mellett a szerzemény felét; 2. a nagyszülői csoporthoz tartozó örökös mellett a hagyaték felét; 3. a távolabbi rokonok elől az egész hagyatékot. Az előadó javaslatával szemben felmerült vélemény szerint a hitvestársi örökösnek a szerzemény felében való megállapítása számos esetben, ha a szerzeményi vagyon az ágihoz képest csekély, a hitvestársi öröklést túlságosan megszorítja. A bizottság a jelzett szempontok figyelembevételével megállapodott abban, hogy elvi kiinduláspontul elfogadja a mai jogot, mely szerint a hitvestárs az egész szerzeményt örökli; a mennyiben azonban a szerzemény több mint a hagyaték egy bizonyos része (fele vagy harmada), ez a többlet a hitvessel konkurráló rokon javára esik. A szabályozás alapelve lesz továbbá, hogy a szülői parentelában semmi esetre sem kap a hitves többet, mint a nagyszülőiben. A tanácskozás során felmerült az az eszme is: nem kellene-e a hitvestársakat az ági vagyonból is kijáró bizonyos hányaddal biztosítani, minthogy a fenti megállapodás szerint a szülői csoportbeli rokonok a hagyaték bizonyos hányadát megkapják ági vagyon hiányában is, holott szerzeményi vagyon nemlétében a hitvestárs nem kap semmit. Ennek megfontolását a bizottság akkorra halasztotta, midőn a törvényes öröklés rendszere tüzetes szövegezésben teljesen fog elébe kerülni. Kevés a kir. ügyész. Az utóbbi időben annyira felszaporodott a kir. ügyészségeknél a munka, hogy az egyes kir. ügyészségekhez beosztott kir. ügyészek csak nagy megerőltetéssel, vagy még ugy sem képesek munkájukat végezni. Az igazságügyminiszter ugy segit a bajon, hogy az ügyészségekhez, melyek munkával tulterheltettek, kisegítő kir. alügyészeket osztott be. Most — mint értesülünk — a minister azt vette tervbe,hogy a kir.ügyészek létszámát emelni fogja. A pestvidéki kir. ügyészségnél is annyira fölhalmozódott a munka, hogy kisegítőül Schulcz Ágost dr. ipolysági kir. alügyészt rendelte be, hogy a rendes munka végzésében fennakadás ne történjék. Uj birói állások. Az igazságügyministerium 1899. évi költségvetésbe 304,744 frttal többet vettek föl a kir. törvényszékek és járásbíróságok cime alatt, mint az idén előirányozva volt. E költség-emelkedést a létszámemelés teszi szükségessé. A létszámemelést részben a büntető perrendtartásnak 1900. évi január hó 1-én bekövetkező életbeléptetése teszi szükségessé. Az uj büntetőeljárási szabályok lehetőleg akadálytalan életbeléptetésének érdekében ugyanis kívánatos, hogy a bíróságoknál folyamatban levő és a még jelenleg hatályban levő bűnvádi eljárás alá tartozó bűnügyek az uj perrend előtt befejeztessenek. Ennek megtörténte pedig csak abban az esetben várható, ha a mostani, a túlterheltséggel határos helyzetben levő birói személyzet megfelelő kiegészítést nyer. De az említett uj törvény életbelépte előtt szükséges előmunkálatok is mellőzhetetlenné teszik, hogy a birói szervezet kerete e törvény életbelépte előtt meg legyen alkotva, oly módon, hogy az uj eljárási szabályok alkalmazását a biróságok megfelelő számú és kellőleg előkészült személyzettel kezdhessék meg. De ezenkívül számításba kellett venni az evrol-evre emelkedő ügyforgalmat is, a melyet az örökösödési eljárás és a sommás polgári eljárás, a telekkönyvi betétszerkesztési munkálatok kiterjesztésének szüksége, a telekkönyvek helyesbítése iránti törvényeink, valamint a közgazdasági élet fokozatos fejlődése is indokol és a mely ügyforgalmi emelkedés nemcsak a birói, hanem a segéd, a kezelő, a telekkönyvvezetői és a birói határozatok kézbesítését teljesítő szolgaszemélyzet létszámának emelését teszi szükségessé. Éppen ezért az igazságügyminister ötvenöt birói, negyven aljegyzői, tizenöt telekkönyvvezetői és segédtelekkönyvvezetői, nemkülönben ötven Írnoki és hivatalszolgai állást szervez. Az esküdtbiróságokról szóló 1897: XXXIII. t.-c. életbe léptetése és végrehajtása tárgyában. A bel- és igazságügyministereknek 1898. évi szeptember hó i-ső napján 3,300 IME. szám alatt kelt rendelete. (Vége.) C) Az esküdtek szolgálati lajstroma. 18. §. Az esküdtbirósági hatáskörrel felruházott kir. törvényszék elnöke gondoskodik arról, hogy a szolgálati lajstrom az 1897. XXXIII. t.-c. 19. és 20. §§. értelmében a H. mintának megfelelően összeállittassék és az esküdtbíróság elnökének megküldessék. 19. §. Ha az esküdtbíróság elnöke szolgálati lajstromba bejegyzett valamely esküdtet az 1897. XXXIII. t.-c. 21. §-a értelmében az esküdtszéki szolgálat teljesítéséből kizár vagy felment, az illetőnek a szolgálati lajstromból való törlését vagy állandó felmentését, nevének áthúzása mellett (15. §.), a lajstrom jegyzet-rovatába bevezeti s intézkedéséről a szükséghez képest az illetőt, valamint — az évi lajstromok kiigazítása végett — a kir. törvényszék elnökét is értesiti. Ha a főtárgyalás az esküdtbíróság székhelyén kívül tartatik meg, s a törvényszék uj helyettes lajstromot állit egybe, az urnába legalább 15 esküdtnek nevét kell elhelyezni és pedig lehetőleg azok közül, kik a tárgyalás helyén vagy a közel vidéken laknak. (1897: XXXIII. t.-c. 33. §.) Az esküdtbíróság elnöke az esküdtbíróság székhelyén kívül lakó helyettes esküdtek közül azoknak, a kikre felmerülő szükség esetén a szolgálat sora legelőbb kerülhet, meghagyhatja, hogy az ülésszak alatt az esküdtbíróság székhelyén, lehetőleg annak épületében vagy pontosan megjelölt szállásukon tartózkodjanak. 20. §. Az esküdtbíróság elnöke a szolgálatot teljesített esküdtek névjegyzékét, valamint ezeknek az iránti nyilatkozatát, vájjon az 1897: XXXIII. t.-c. 7. §-ának 9-dik pontja alapján őket megillető mentességet igénybe kivánják-e venni? (1897. XXXIII. t.-c. 31. §.) a kir. törvényszék elnökével az ülésszak befejezésekor közli. Hasonlókép közölni kell a kir. törvényszék elnökével azon esküdtek névjegyzékét is, kik elmaradásuk vagy távozásuk okából az 1897: XXXIII. t.-c. 24. §. 3. bekezdése szerint a következő év évi lajstromába felveendők. III. Vegyes rendelkezések. 21. §. Az esküdtbirói köteleség teljesítéséért jutalom nem jár; az esküdtbíróság elnöke azonban a felmerülő költség és időveszteség fejében annak az esküdtnek, a ki az ülésszak berekesztéséig kéri, megfelelő mérsékelt napidijat állapit meg. Napidíjul helyben lakó esküdtnek 4, vidékinek pedig 6 koronánál, és ez utóbbinak uti költségül egyszeri oda és haza utazásra I. oszt. hajózási, illletőleg II. osztályú vasúti dijnál vagy tengelyen utazás esetében miriaméterenkint 5 koronánál több meg nem állapitható. A megállapított összeget a bűnügyi átalányból kell utalványozni. 22. §. A pénzbírság (1897: XXXIII. t.-c. 11., 18., 23., 24. 26 SS) és az 1897: XXXIII. t.-c. 27. §-a értelmében megállapított költség megfizetésére kötelező határozat jogerőre emelkedése után a fennálló szabályok értelmében behajtás végett a kir. ügyésznek kiadandó. 23. §. A kir. ítélőtábla elnöke december hó elején kijelöli az esküdtbiróságnak a következő évben működő elnökét s ennek helyettesét. 1 • Af-fSkíS,tbírÓ^gQho%Z Ütkul elsö sorban a törvényszéki • bírák jelolendok ki. (1897: XXXIII. t.-c. 3. §) Az esküdtbíróság megalakításáról* és tagjairól minden év január ho 15-eig a beosztáson évközben történt változásokról pedig esetenként jelentest kell tenni az igazságügyi ministerhez. 24. §. Ha a ,kir- ítélőtábla büntető tanácsa rendkívüli ülésszak tarr t&%^tcX$ ^-^ügyministerhez jelentést tesz