A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 37. szám - A magyar alkotmány biztosítékai

146 A JOG Minthogy azonban a meghallgatott orvosszakértő azon véleménye alapján, hogy olyan egyének, kiknél hüdéses elmezavar tünetei megállapittattak, életüket veszélyeztető esélyeknek vannak kitéve s ilyen egyéneknél a halál általában 3—5 év alatt, ritkább esetben pedig G—8 év alatt szokott bekövetkezni, valamely egyénnek hüdéses elmezavara az 1868: L1V. t.-c. 523. §-ában felemlített halálveszélynek nem minősíthető s igy a C) alatti bizonyítvány és az orvosi szakértő vélemény arra a körülményre, hogy íelhivott halálveszélyben forgott, bizonyítékul el nem fogadható; minthogy továbbá az 1868. évi LIV. t.-c. 523. §-ának c) pontját összevetve az 1881. évi L1X. t.-c. 90. §-a rendelkezésével annak megállapítására, hogy valaki életveszélyben forgott és ennek folytán három évi eltűnése esetére holttányilvánittassék: annak kimutatása is szükséges, hogy az illető egy bizonyos naptárilag megjelölhető napon forgott életveszélyben, melytől a 3 év megkezdése számitható; arra azonban, hogy az állítólag eltűnt egyén mikor volt tényleg életveszélyben és hogy e szerint a halálveszélyt követő napként melyik napot kellene tekinteni, semmi adat sem létezik és ugy folyamodó sem azt, hogy felhívott halálveszélyben volt, sem azt, hogy az állítólagos halálveszély melyik napon állott volna be ki nem mutatta: az elsőbiróság ítélete érdemi részének megváltoztatásával, folyamodót keresetével ezekből az okokból elutasítani kellett. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete az abban felhozott indokok alapján helybenhagyatik. (1898. június 10-én 2,983/898. P.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereskedelmi törvény 320. §-a csak az uj ügyletek kötésére célzó ajánlatokra alkalmazható, nem pedig oly esetben is, amidőn az egyik fél már kijelentette, hogy az árut nem fogadja el s a másik fél ezen kijelentéssel szemben öt mégis az áru átvételére birni törekszik. A vevő nem kötelezhető átvételre, ha a megrendelt áru nagyobb mennyiségű meg nem rendelt áruval egy ládában, egy fuvarlevéllel érkezett, és a vevő a megrendelt árut csak az egész szállitmany után jaro fuvardij és fogyasztási adó fizetésével válthatta ki. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa: A felülvizsgálati kérelemnek helyt ad, az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest kereséseiével elutasítja s végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek költségeket fizessen. Indokok: Az első bíróság azon az alapon marasztalta alperest nemcsak a megrendelt, hanem a meg nem rendelt áru vételárában, mert alperes a felperesnek C. a. levelére nem válaszolt, ítéletét tehát a kereskedelmi törvény 320. §-ára alapította. De ezt az általános anyagi jogszabályt az elsőbiróság helytelenül alkalmazta, mert ez az uj ügyletek kötésére célzó ajánlatokra alkalmazható, nem pedig oly esetben, amidőn az egyik fél már kijelentette, hogy az árut nem fogadja el s a másik fél ezen határozott kijelentéssel szemben őt mégis az áru átvételére birni törekszik. A becsatolt felperesi levelekből kitűnik, hogy alperes az áru átvételét megtagadta, a visszautasítást pedig többször ismételni nem lévén szükséges, alperes a meg nem rendelt áru átvételére és kifizetésére nem kötelezhető. De a megrendelt áru kifizetésében sem marasztalható az alperes, mert nem vitás az, hogy a megrendelt áru a sokkal nagyobb mennyiségű meg nem rendelt áruval egy ládában, egy fuvarlevéllel érkezett, s hogy alperes a megrendelt árut csak az egés,; szállítmány után járó fuvardíj és fogyasztási adó fizetésével válthatta ki, már pedig a vevő ilyen esetben átvételre nem kötelezhető. Minthogy e szerint az ügy az elsőbirósági Ítéletben megállapított tényállás alapján végleges eldöntésre alkalmas, érdemben határozni s felperest alaptalan keresetével elutasítani kellett. (1898 június 27 E. 125. sz. a.l A kereskedelmi törvény a közgyűlési határozatoknak a részvényesek részéről történhető megtámadása céljából csakis a kereseti jogot biztositja részükre és igy egyes részvényes a kir. Ítélőtáblának a közgyűlési határozat tárgyában keletkezett az elsőfokú biróság végzését elbíráló határozata ellen jogorvoslattal nem élhet. Az aranyos-maróthi kir. törvényszék: A lévai takarékpénztár részvénytársaságnak 1898. évi március hó 6-án megtartott évi rendes közgyűléséről bemutatott jegyzőkönyvben felvett azon intézkedés, melylyel az eddigi 200 korona névértékű részvények 400 korona névértékű részvényekkel kicseréltetni határoztattak, a kereskedelmi törvény 148. §-a alapján megsemmisíttetik s utasittatik az igazgatóság, hogy haladéktalanul uj közgyűlést hivjon össze s a további intézkedéseit illetve javaslatát a részvények névértékének felemelésére való tekintet nélkül tegye meg s uj jegyzőkönyvet a mérleggel s a közzétett igazoló okiratokkal együtt ide mielőbb terjeszsze be. A pozsonyi kir. ítélőtábla az elsőbiróságnak végzését megváltoztatja, a lévai takarékpénztár részvénytársaság közgyűlésének azt a határozatát, hogy 100,000 koronából álló alaptőkéjét 200,000 koronára fölemeli akként, hogy a társulat alaptőkéje az alaptőke kibővítésére szolgáló 37,216 frt 22 krnak, valamint a takarék-alapból kihasítandó 12,783 frt és 78 krnak e célra való felhasználása mellett teljesen befizetett névre szóló 500 darab 400 korona értékű részvényekből álljon, megsemmisítendőnek nem találja, azt tudomásul veszi, ehhez képest az elsőbiróságct további megfelelő j eljárásra és egyúttal arra utasitja, hogy a folyamodó kérvényének [ egyéb részei fölött is szabályszerűen intézkedjék. Indokok: A kereskedelmi törvény J48. §-ának az arenj delkezése, hogy a részvények névértéke a társaság fenállása alatt j föl nem emelhető és az ilyen fölemelés semmisnek tekintendő, csak olyan esetben nyerhet alkalmazást, a midőn a részvények névértékének fölemelése az alaptőkének megfelelő arányban való gyarapítása nélkül céloztatik, mely esetre a részvényesekre az a hátrány következhetnék be, hogy az alapszabály szerint felosztás alá kerülő tiszta haszonban esetleg nem részesülnének; az alaptőke aránylagos ki nem egészitése esetében pedig a részvények felemelt névértékért felelősek volnának. A fenforgó esetben azonban a részvények névértékének fölemelése az alaptőkének ugyanoly arányban való gyarapításával kapcsolatosan céloztatik; a közgyűlés határozata tehát a részvényeseknek a keresk. törvény 163. és 168. §§-aiban jelzett sarkalatos jogait nem sérti, mert a/, alapszabályok szerint felosztás alá kerülő tiszta nyereségben jövőre is oly módon fognak részesülni, mintha a részvények névértéke föl nem emeltetett volna; a fölemelt alaptőke pedig a föntebb jelzett módon kiegészítve és teljesen befizetve lévén, felelősségük a részvények névértékének fölemelésével nem növekszik ; de különben I is a közgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint a részvénytársaság ! az alaptőkének, valamint a részvények névértékének fölemelését I az igazgatóság által javaslatba hozott módon egyhangúlag elfogadta. Ezek folytán az elsőbiróságnak végzését meg kellett változtatni és a mefelelő további eljárást elrendeli. A m. kir. Curia: A felfolyamodás hivatalból visszautasittatik. Indokok: A kereskedelmi törvény 174. íf-a szerint minden egyes részvényest kereseti jog illeti a közgyűlési határozat ellen, i ha az a törvénynyel vagy az alapszabályokkal ellenkezik. A törvény eme rendelkezése nem hagy kétséget az iránt, j hogy a közgyűlés határozatainak érvénytelenítése iránti eljárás 1 keresetlevéllel tehető folyamatba, tehát csak peres eljárás utján j vehető e jog igénybe a részvényesek által. Minthogy azonban a kereskedelmi törvény a közgyűlési hatáI rozatoknak a részvényesek részéről történhető megtámadása céljáI ból más rendelkezést nem tartalmaz s csakis a kereseti jogot ! biztositja részükre, kétségtelen az is, hogy Cs. F. részvényes a j pozonyi kir. Ítélőtáblának a közgyűlési határozat tárgyában keletkezett, az elsőfokú biróság végzését elbíráló határozata ellen jogorI voslattal nem élhetett, miért is felfolyamodását erre való jogo' sultság hiányában visszautasítani kellett. (1898. augusztus 1-én 767/898. V.) Az adósnak abban az esetben, a mikor hitelezője a váltóval is fedezett követelését ellenében a köztörvényi jogalapon érvényesiti, joga van követelni, hogy hitelezője a követelésnek kifizetésével egyidejűleg neki kiadja a fedezetül szolgáló váltókat is. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: A kir. törvényszék felperes keresetének helyt ad, alperesnek 74,910/95. sz. a. birói egyezség alapján bejelentett 314 frt 80 kr. követelését fenn nem állónak kimondja, annak a csődtömeg II. osztályába kért sorozását mellőzi. Indokok: Alperesnek a felperesség ellen tett kifogását figyelmen kivül kellett hagyni, mert alperesnek követelése birói egyezség alapján jelentetett be a csődtömeg ellen, azt a töinegI gondnok az egyezség létrejötte után felmerült ténykörülmény alapján kifogásolta, ez esetben pedig a pert megindítani a Cs. T. 145. §-a értelmében a kifogásoló fél köteles. Érdemben: Tömeggondnok keresetét arra alapította, hogy a birói egyezség és a •/. a. csatolt levél tartalma szerint hatályon kivül helyeztetett követelés a H. J. és R. K. által adott váltó elfogadmányok által kiegyenlítést nyert, ennélfogva alperes követelését a birói egyezség alapján a csődbe be nem jelenthette. Alperes a váltók átvételét elismerte, azt vitatta azonban, hogy azok a bírói egyezségen alapuló követelés biztosítására szolgáltak csupán és azokkal a tartozás kiegyenlítve nem lévén, joga van követelését a birói egyezség alapján bejelenteni. Alperes beismeri, hogy az A /, a. okiratban említett váltókat megkapta. Az az előadása, hogy ezek az egyezségben kitett összeg fedezésére szolgáltak, figyelmet sem érdemel, mert semmi értelme sem volna annak, hogy e végrehajtható birói egyezség fedezésére állíttatnék ki váltó. Ily körülmények között, midőn az A*/, a. okiratban emiitett váltókat alperes elfoga dta, nem vehető figyelembe az a kifogása, hogy S. nem volt jogosi tva az A 7. a.okirat kiállítására. A fizetés helyett adott váltók tehát az egyezségben kitün1 tetett követelés kiegyenlítésére adattak. Minthogy pedig ezek szerint a váltó adásával az egyezségben kitett követelés többé fenn nem áll és igy bejelentés tárgyát nem képezhette, az egyezség alapján bejelentett követelést fenn nem állónak kimondani, annak a csődtömeg II. osztályába való sorozását mellőzni kellett. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: A felperesség ellen tett alperesi kifogást az elsőbiróság az általa a részben felhozott indokoknál fogva helyesen hagyta figyelmen kivül. A keresethez A /, a. másolatban és a végirathoz B7. a.