A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 37. szám - A magyar alkotmány biztosítékai

A JOG menyeik szoros kapcsolatban állanak a társadalom szervezésével, jogaival, kiváltságaival. Nagy réS2t azok megőrzésére alakitattak; védelmük képezi kiváló föladatukat, és lctó'k lő jogcimét. Tényleges befolyásuk csak az állami élet rendkívüli és ideiglenes követelményeivel szemben érvényesül. A kiválóan jogföntartási és védelmi föladat igényeivel a sérelmi szellem uralma határos. Tanúskodnak erről hazánk régibb törvénykönyvei, még Mátyás király idejében is, szintúgy, mint az angol parlamentáris történelem lapjai az lb'88-iki L. gr. Széchen apjai Antal. Bpesti Szemle. i, hogy s nem forradalom bevégzéséig 1882. nov. füzet 245. 1., A másik, mivel a szerző adós maradt, nem mutatta 1848-ig melyik alkotmánybiztositék volt a leghatályosabb, indokolja ezt adatokkal. Nézetem szerint 15'26-tól 1848-ig a megyei szervezet, mely jórészt szokásjogon keletkezett, volt a leghathatósabb támasza alkotmányunknak. Való, hogy az országgyűlésnek nem kis hatásköre volt, való, hogy gyakorolta a subsidium megtagadásának jogát; igy pl. az 1523. évi országgyűlésen követelte a köznemesség, hogy a király fossza meg Bálhorita nádori méltóságtól, különben ennek megtörténtéig adót nem fognak megszavazni. Az 1535. évi pozsonyi országgyűlés rendéi kérik Ferdinándot, hogy őket 15H6. jul. 25-re hivja össze, az adók befizetését ettől tették függővé. lOrsz. gyül. emlékek. II. k. 3. 1.) A pozsonyi országgyűlés 154(5. februárban kimondja, hogy a közadó vagy segítség megajánlása fölött csak országgyűlésen lehet határozni. A 1557. évi országgyűlés zajos lotolyása után I. Ferdinán dnak elment a kedve uj országgyűlést egybehívni. 1558-ban kísérletet tesz a rendek hozzájárulása nélkül adót kivetni, de a megyék ellenállásán ez lehetetlenült. A rendek az 1559. év elején összehívott országgyűlésen ajánlottak ugyan adót, de hogy a királyt uj országgyűlés tartására kényszerítsék, csak egy esztendőre. Nádasdy Tamás nádor, s a magyar tanácsosok siettek figyelmeztetni a királyt, hogy eljárása az alkotmányba ütközik, s hogy adót csupán országgyűlés szavazhat meg. Rudolf alatt (1583. I.i az országgyűlés két évre ajánl adót, de világosan kiköti, hogy ha a fejedelem az ország szabadságait vissza nem adja, többé semmi adót nem fog megajánlani. Igen érdekes az 1504. I. t.-c. is, mely kimondja, hogy az egyes vármegyék vagy főurak országgyűlésen kivül még önkéntes adózásokat sem tehettek. Különösen 1789-ben hivatkoztak erre a megyék, midőn tömegesen kijelentették, hogy törvényeink szerint országgyűlésen kivül semmiféle segélyt nem szabad a rendeknek megajáulaniok. (L. Collect. Repraes. et Prot. II. §§. et. O. O. 1790. I. k. 252. 1.) Nyitra megye 1790. jan. 25-iki közgyűlésén nyíltan kimondja, hogy: «nem vak konokságból, hanem a szent igazság és közjó iránti erélyes ragaszkodásból, hogy az országgyűlésen kivül, a mint kívántatik, segedelmet nyújtani sem nem akarnak, sem nem fognak. (L. id. mü 29. 1.) 1789-ben, Szatmár, Pozsony, Nógrád, Pest, Nyitra, Békés, Csanád, Csongrád, Fejér és Heves megyék minden segítséget megtagadnak és a subsidiumot országgyűlési tárgynak jelentették ki. Bihar, Ung, Szabolcs, Borsod, Abauj-Torna, Szepes és Zemplén megyék nemcsak hogy megtagadják a subsidiumot, hanem a magistratiusokat egyenesen eltiltották annak behajlásától. A vármegyék 1577. táján sürgetni kezdették a rendek összehívását, sőt egyesek azzal a szándékkal akartak a gyűlésen megjelenni, hogy követelni fogják a protestáns vallás szabad gyakorlatát, a nádori méltóság betöltését s a királyi hatalomnak a törvényekhez való alkalmazását. (L. Fraknói. Orsz. gyűl. emlékekVI. 189. 1. Pestmegye 1790-ben igy ir: «kijelentetik Ő felsége előtt, miképen őket soha semmi sem fogja arra bírhatni, hogy alkotmányos jogaik s kiváltságaikról önkényt lemondjanak.> (L. Collect. Repraes. IÍ. 187. l.t 1789-ben, Bihar, Szabolcs, Zemplén, Ung, Borsod, Szepes, Abauj és Tornamegyék nyíltan fölhívták az országbírót, hogy <azon esetben, ha a királyt, az országgyűlés kihirdetésére legfölebb a következő 1790. év márciusig reábirni nem sikerülne, tiszténél s az 1608. k. e. III. t.-c. által reáruházott hatalmánál s kötelességénél fogva ő hirdessen országgyűlést.^ Teljesen igazat ir Gervinus, midőn a megyéket igy jellemzi: «deren Einrichtungen die Grundlage der Landesverwaltung und die stárkste Bürgschaft der Verfassung bildeten, derén Versammlungen die politische Schule des Adels,» eine schlechte Schule in Wahrheit (nem egészen igaz) wohl aber ein nützliches Ventil für seine polilischen Leidenschaften waren, wodurch, ím vollen Gegensatze zu dem stumm geschlagenen Polen, aile geheimen Complotte hier so unmöglich wie unnöthig gemacht waren und jeder Opposition sogleich ein allgemeines nationales Gepráge aufgerdrückt ward.» (Gesch: des XIX. Jahrhund VII k 101. 1.) Igy volt csak lehető az, hogy: «zu derselben Zeit, wo anderswo Ludwig XI., Jákob II. und Ferdinánd der Katholische herschten, empfingen die Ungarn keine anderen Gesetze, als die, welche ihre Reichsversammlung bestimmte.» (De Gerandó.) , , , ., «E szegény, zaklatott nemzet balsorsa legsötétebb napjaiban is ugy tekintette az országgyűlést, mint törvényeinek egyedül, forrását, melyből bajaira irt és enyhülést remeit.* (Horváth Boldizsár 1869. május 31-én.) x De tudnunk kell azt is: «Mi volt a diaeták törtenete más, örökös küzdelem a nemzet jogai és a király praerogativa. fél sérelemnek nézte a másik hatalma mint között a melyben az a egyik növekedését, mit emez azzal viszonzott, hogy illoyalilásnak, majdnem fölségsértásnek ítélte az akaratával szembeszálló alkotmányos ellenkezést.> (Marczali.) Virozsil a maga közjogában szintén par exellence mint garantiát jellemzi az országgyűlést, midőn ezt irja: <Man nannte oft die ungar. Reichstáge «die Schutzwehr der ungar: Volksthümlichkeit, und den Grundstein ihrer Rechte und Freiheilen, — «und wohl nicht mit Unrecht. Denn seit lánger als füníhundcrt Jahren sind sie die Seele des ungar: Staatslebens . Sie konnten wohl oft lange ausgesetzt, oft auf manche Art auch umgangen werden, doch wollte es keinem Könige gelingen sie gánzlich abzustellen. Háufig trat in denselben Streben nach unumsehránkter Gewalt, mit besonnenem Wiederstande in die Schranken; aber jeden Reichstag fast ohne Ausnahme cha raktérisirte eine nie ganz einzuschláfernde Wachsamkeit der Standé über Aufrechthaltung ihrer Constit u t i on.» (III. k. 6. 7. 1.) Most már ezeket tudva bizonyos az is, hogy az országgyűlés exponált állásában a támasztott igényeknek nem felel meg, ha a megyék részéről nem nyer hathatós támogatást, de a megyékben uralgó es innen az országgyűlésre átszármazott szellemre bátran ellehet mondani: «nem abban a betűben, a mi az alkotmányban van megírva, van az igazi és legfontosabb biztositéka egy nemzet önállóságának és függetlenségének, hanem abban az erőben és alkotmányos szellemben, a mely a törvényben megírt fügetlenséget és az abban biztosított jogokat és szabadságot érvényesíteni is tudja.» (Szilágyi Dezső 1891. 11/23).) Az ujabb alkotmányos garantiákról sokat beszél szerzőnk, de ismét abban a hibában leledzik, hogy a históriai hátteret mellőzi, pedig p. o. az a kormányfelelősség nem oly uj, s nem 1848-ban keletkezett a magyar közjogban. Ha szerzőnk figyelemmel elolvasta volna az Alhaneum által kiadott Magyarország története II. k. 12. lapját, nem hagyta volna ki a következőket: «Mintha a magyarral a királyság megalapítása óta vele született volna az alkotmányos érzék, most sem a királyt érte a nemzeti harag (t. i. Péter idejében) első kitörése, hanem tanácsosát Budát, kit felelőssé tettek minden gonoszságért. A jobbágyok ennek halálát követelték a királytól, mint ki mindnyájuknak közös ellensége. A király látva, hogy meg nem mentheti őt, a bosszúállóknak kiszolgáltatta.* (Marczali). Ide sorolhatók még Kálmán I. k. II. fej., az 1222. ar. bulla 14. cikke,*) 1231. bulla 3. p., 1298. XXIII. t.-c, 1386. III., 1478. X., 1500. X. t.-cikkek. Nem akarok szólani az 1507. V. és VII. vagy VIII. t.-cikkekről, eléggé ismeretesek. De annak szellemet nem méltatja szerzőnk, pl. 1609. szept. 7. a m. kir. tanács egy erélyes hangú fölterjesztést intéz II. Mátyáshoz, melyben a löbjbek közt ez is előfordul: «jelenleg állandó magyar tanács van () (elsége oldala mellett s ennek tagjai felelősek lesznek eljárásukért az országgyűlésnek . . stb. (J á s z a y Pál gyűjteményéből. ) Esterházy Miklós nádor 1637-ik évben kelt emlékiratának 12-ik pontja érinti azon eszmét, hogy a jó kormányzás és a törvények síkeres végrehajtása érdekében a királyi kormány felelőssé teendő. I Hal az 1507. VII. t.-cikkre.) Pozsonymegye 1790. ápril. 4-én kelt föliratában tiltakozik az ellen, hogy J ó z s e f hűtlen tanácsosait meghagyják magas állami hivatalaikban, holott az ország törvényei szerint száműzetéssel és jószágaik elkobzásával kellene őket büntetni. Felelős kormányt akar alakítani az 1711. évi országgyűlés. Az 1790 91. évi országgyűlésen a valóságos felelős kormány eszméje szintén felmerült. A független felelős nemzeti kormánytanács tervezete ez volt. Elnök a nádor, tagjai: a prímás, az országbíró, a bán, a rendek által választott zászlós ur, két püspök. Ezeken kivül a főrendek köréből 5, s a nemesek sorából szintén 5 tanácsos, 4—4 az ország négy kerülete, s egy-egy Horvát stb: országból, az illető kerületek megyéi által ajánlva. Ezek testületileg s egyenként is az országgyűlésnek felelősek lettek volna, s ugyancsak az országgyűlésnek akarták azon jogot megadni, hogy a felelős testületet egészében és tagjaiban meg is büntethesse. Utalhatok az 1802., az 1811. évi országgyűlés irataira, melyekben a kormányfelelősség eszméje határozottan előfordul. 1825-től 1848-ig minden országgyűlésen fölmerült a kormányfelelősség eszméje: az akkori vitáknak föl nem sorolása nézetem szerint mulasztás. Szerzőnek, mint a közjog s jogtörténet magántanárának mindezt lelkiismeretesen elő kellene sorolnia. Szerzőnk több gondot fordit az osztályozásra s mechanicus elválasztásokra mint a lényegre, s az alkotmánybiztositék<>k határát nagyon tulterjeszti, pedig épp ama nagyfontosságú célok szemmeltartása végett, mely végeredményben a garantiákat indokolják, szükséges, hogy azok száma ne vétessék túlságba. Egy föltétel alá foglalt védelmi eszköz neosztassék szét apró fegyverekké, mert ily diminuált állapotukban igen könnyen hatályukat vesztik, mert ha szerzőnk igy túllépi a határt, hát elvégre is minden törvényből lehet garantiákat alkotni, mert hisz végelemzésben, minden törvény valamely jogsérelem ellen óhajt garantiát képezni. Különösen a minutiákig vitt elméleti garantiák fölállítása a magyar közjog szelleméből kifolyólag alig lehetséges, sőt egyenesen mondva: viszás. Szerző által is idézett művem megírásánál teljes tudatában *) Az 1397. évi temesvári országgyűlésen ez a cikk, a nádor, az országbíró és bánokra is kiterjesztetett.