A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 36. szám - A kir. járásbíróságok ügyvitelének szabályai

248 A JOG el. A nyomozat helyes irányban indult. Most pedig, ha az iratok elvesznek : elvesz az iktató könyvet helyettesítő iratboriték is. és evvel elveszett minden támpont; mert a lajstrom észrevételi rovata ilyenkor nem elégséges. Az irat boritékáról lévén szó, méltassuk az ő fontosságát is. Ez eddig az irattárban kezeltetett s mint ilyen a kezelési könyvek kiegészítő részét képezte ; mert az iktatás után min- . den beadvány száma az iratboritékra jutott. Az iratboritékról mindig meglehetett tudni, hogy hány és minő szám folyt be ezen ügybe és ebből az ügy complet vagy hiányos voltát is meg lehetett állapítani. De most - - mint mondottuk — az iratboriték el is veszhet; de ettől eltekintve : az iratokkal való folytonos vándorlás folytán annyira elrongyolódik, hogy még másolatot sem készíthetünk róla. Ezt igazolta már az eddigi tapasztalat is. Hogy a nehézkességre térjünk vissza, példa gyanánt iktassunk ide egy postakönyvi lap kivonatot : Sp 159/3, Sp. 1(55/2, C 11/7 2879.2865 2866 tkkvi Pv. 15/2 Pv. I 27/3 M 57/2 Bv 56/3 M 12/3 A 42/2. Öb 19/2 Öb 13/2 F. 38/2. Nem nehezebb-e ezt írni. minta megelőző ügykezelet szerint? irta: 1812. 1813. 1814 plg., 212.237 230 bttő, 1279. 2780. 2781 tkvi. De ez, mint emiitettük, csak egy kivonat, mert a napi kiadás kitesz 50—90 számot. Hát még mennyivel nehezebb az év elején, a mikor a megelőző évi számoktól való megkülönböztetésül; oda kell irni minden egyes lajstrom száma mellé az évszámot is. Az eddigi eljárás szerint még a másoló sem volt kitéve annyi tévedésnek, mert ha számok leirásánál tévedett is vagy maga a leiró, az összeolvasásnál, vagy a kiadó rájött a hibára, mivel az iktatási számok naponkinti emelkedését önkénytelenül is eszében tartotta; most pedig a különböző lajstromok egyenlő számai és váltatkozó alapszámai: szemét és figyelmét fárasztják. Hogy mennyire fárasztó a mostani ke . és, elképzelhetni abból is, hogy az egy jegyzői irodára eső nyolez névmutató és még hét jegyzéken kívül az iratokat 33 választékban kell, hogy tartsa. Ugyanis a 32. §. értelmében minden egyes csoportot még hét alcsoportra kell szétszednie és ez volna 56 rekesz; de mert az anyakönyvi, végrehajtási, egyezségi ügyek és megkeresések nem igényelnek annyi rekeszt mint a sommás perek : a rekeszek legkisebb számát vettük figyelembe. Nehézséget szül az is, hogy az iratokat az iv széltében leterítve kell kezelni; mert a kezelő személy, ha nem tekint belé nem tudja, hogy melyik a sürgős. Az iratDoritékra pedig szerény nézetünk szerint sem határnapot, sem a «sürgős» jelzést irni nem szabad; mert már az utána következő szám elintézésénél és kiadásánál, ez nagy zavarokra szolgáltathat okot. De előfordul, hogy egy ügyben három beadvány lesz egyszerre lemásolandó és kiadandó és ha erre a kiadó külön figyelmeztetve nem lesz: csak az utolsó alszám alatti kiadvány lesz kiadva. Ez pedig súlyos követkeményekkel lehet összekötve. Munkaszaporitást és complicatiot szül az, hogy egyes ügyek kétszer, sőt háromszor jutnak különböző lajstromokba. Ilyenek például az egyézségi ügyek, fizetési meghagyások, lakfelmondások és egyébb tévesen bevezetett ügyek. Többszörös ilyen bevezetés még, hogy az Sp lajstromban befejezett ügyben a végrehajtási kérvény előbb az Sp lajstromba, innen a V. lajstromba és a végrehajtási megbízásokról vezetett jegyzékbe lesz bevezetve. Az összefüggést pedig mindig ki kell tüntetni. A régi eljárás szerint a végrehajtási iratok a megelőző periratok kiegészítő részét képezték és ez a perújítás vagy egyébb alkalommal szükséges iratok feltalálása szempontjából nagyon fontos. A végrehajtói megbízás csak - nevek és tárgy megnevezése nélkül — a szám kiírásával az e célból vezetett nyilvántartóba és a sürgetési naplóba jutott, és ez elég is volt, mert a végrehajtónak is megvan a maga nyilvántartója. Ha a kettős bevezetésről van szó, el nem mulaszthatjuk, hogy az ügyvitel egy különös intézkedését föl ne említsük. A kir. járásbíróság által ítélettel befejezett és megfelebbezett ügyben, ha a felebbezési tanács valamely uiabbi tanú kihallgatása iránt megkeres, ezen megkeresés az M. lajstromba vezetendő be ; holott ugyanezen ügy, ha fel lesz oldva, uj bevezetést nem nyer ; hanem a járásbíróságnál az Sp. lajstrom elintézési rovatába irt bejegyzés keresztül huzatik és az ügy tovább folyik. Már pedig ehhez hasonló intézkedés több van az ügyviteli szabályokban és ezek sem a statistica, sem a birói tevékenység kimutatása céljából nem indokoltak. Munkaszaporitást nyújt az iratoknak irattárba adása. Az eddigi eljárás értelmében, a dolog rendes menete az volt, hogy a kiadmányozott darabok egy számjegyzék mellett a kiadóba és innen kiadás után az irattárba jutottak. A bíró azokkal nem bajlódott. Most a biró minden egyes darabra reá kell, hogy vezesse; ((Irattárba 1898 1/31 N. N. biró» és az aláírás kivételével ugyanazt vezeti be a jegyzői iroda kezelője a lajstrom észrevételi rovatába. Nehézséget okoz a vörös vagy helyesebben a többféle tinta és irón használata olyan bejegyzésekre nézve, melyek az ellenőrzést szolgálni hivatvák. A 25 § egymagában a vörös és fekete tinta és irón használatát irja elő; söt a 44 § még a keresztül huzó vonalok vékonyabb vagy vastagabb mivolta közt is különséget tesz. Ez utóbbi keresztülvihetetlen ; a tinták különböző színek szerinti használata oly zavarólag hat, hogy a kezelő személyt vagy tévedésbe ejti, vagy hátráltatja. A kezelő személyzet szempontjából még csak azt emiitjük meg, hogy az irattár complicált voltát maga az ügyvitel szerkesztője is belátta, a mikor a 79. §-ban azt rendeli, hogy az irattár kezelésével és őrizetével egyik megbízható kezelő bízandó meg, kinek távollétében a biró közbe njötte nélkül az iratokhoz nyúlni senkinek sem szabad. Az eddigi eljárás szerint oly könnyű volt, hogy egyik irnok a másikat fennakadás nélkül helyettesíthette. Igaz hogy, most is van helyettessé; de ez ha az irattárnok hirtelen megbetegszik csak némi tanulmány után adhatja elő a kivánt iratokat ; holott megelőzőleg bármely dijnok, sőt a szolga is könnyen kezelhette az irattárt. Lesznek, a kik az felelik erre. hogy a gyakorlat hiánya okozza ezt. De ez nem áll, hánem okozza az a sok lajstrom és jegyzék, melyet nem lehet oly könnyen forgatni mint az egyedül volt irattári sorkönyvet. A sorkönyv és kiadói könyvről tudjuk, hogy ezek számokkal ellátott rovatos könyvek voltak. A kiadó vagy irattárnok egy számmal és dátummal kiegészitették a hozzájuk érkezett ügy számát s maga az irat az irattári jelzés sorrendjében a helyére került. A felszerelés szintén oly könnyű volt, hogy bátran mondhatjuk, miszerint játszva ment a dolog. Az iktató kiadó-irattári sorkönyv és az iratboriték oly szerves egészet képeztek, hogy sem személy, sem a beadványok száma, sem a percsomók egészbeni, együtt avagy holléte ellenőrzetlenül nem maradtak. És a reájuk fordított munka a mostanihoz képest jelentéktelen volt. Az iktató-kiadó-irattári sorkönyv és iratboriték voltak a kezelő személyzet szentirásai és ezek elejtésével elejtetett az egyszerű és alapos ellenőrzés. A lajstromok észrevételi szük rovata nem elégséges az ellenőrzésre. Nem pedig azért sem, mert a mit minduntalan keresztül lehet húzni s a mit az ember tévedésből is keresztül húzhat: még a magán ügyekben is ingadozásra szolgáltathat okot. Valamely bejegyzésnek a keresztül húzása, ha az megengedett szabályként lép fel: lehetetlenné teszi a bttk. 463. §-ának helyes alkalmazását; a fegyelmi eliárást pedig az «errore humánum est» elve alapján : épen kizárja. Méltassuk most az uj ügyvitelt a birák szempontjából is. Már a kezelet nehézségeinél hivatkoztunk arra, hogy a 79. §. minő szerepet juttatott a bírónak ; a 22. §. pedig egyenesen kezelővé degradálja a bírót, amikor azt mondja, hogy a kezelő a jegyzői irodába érkezett iratokat a biró közreműködésével minőségük szerint rendezb. — Hát ennél nemesebb foglalkozása vájjon nincs-e a bírónak? Az iratoknak széltében való kezeléséről és a birói utasításról előbb mondott nehézségek a bíróra nézve is fennállanak. A biró megelőzőleg egy csoportban sorszám szerint tartotta a hozzá kiosztott ügyeket s már a kiosztás alkalmával kiszedte a sürgős természetüeket, a tárgyalások megkezdése előtt elintézte és a megkívántató «sürgős» jelzéssel ellátva kiadóba adta, aztán nyugodtan folytatta napi teendőjét. Most az elintézendő ügyei 5—8 rekeszben vannak és ha a 48. §-ban oly bő számmal felsorolt sürgős természetű ügyei után keres: az összes rekeszeket felkutatni illetőleg, minden ellátatlan percsomót tanulmányoznia kell. Itten kénytelenek vagyunk egy kis ismétlésbe bocsátkozni. Egy ügybea egy napon három beadvány érkezik és pedig : 1. a már tárgyalás alatt lévő ügyben, valamely megkeresett biróságtól beérkezik a tanúkihallgatási jegyzőkönyv a tanudijakra való intézkedés követelményével; 2. az ügyvéd uj tanukat jelent be; 3) a pénzügyigazgatóság megkeres valamely bélyeglelet iránti felvilágosítás adás végett. A 2. alatti sürgős, mert már negyednapra ki van tűzve a