A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1898 / 35. szám - Elévült követelések telekkönyvi kitörlése
JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 35. számához. Budapest, 1898. augusztus hó 28. Köztörvényi ügyekben. A felek az osztrák bíróság által ágytól és asztaltól elválasztatvan, az alperesnek oka volt megtagadni azt, hogy férjét uj lakasara kövesse; annak a körülménynek pedig, hogy a felperes utóbb magyar állampolgárá lett, nem lehet azt a hatályt tulajdonitani, hogy az alperesnö jogos eljárása utólag jogtalanná váljék. A budapesti kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes a 27,400/896. sz. m. kir. belügyministeri rendelet szerint a magyar állampolgárok közé felvétetvén és a Magyarországon állandó együtt lakást soha sem birt peres felek ezen házassági bontó perének tárgyalására az 52,200/890. sz. a. kelt m. kir. igazságügyministeri rendelettel ezen kir. törvényszék kiküldetvén, a kir. törvényszék hivatalból vizsgálandó hatásköre és illetékessége a jelen perre megállapítandó volt. A per érdemében felperest keresetével el kellet utasítani, mert a keresethez K) alatt csatolt és a bécsi cs. kir. országos törvényszéknél 1893. évi február 28-án kelt végzés szerint a feleknek kölcsönösen kérelmezett ágy- és asztaltól való különválása, még a magyar állampolgárságnak felperes által történt elnyerése előtt megengedtetvén, meg nem állapitható az, hogy alperes, midőn 1893. évi május 13-án felperest ujabb lakására nem követte, őt jogos ok nélkül hagyta el ; minthogy a külön válásra a reá illetékes bíróság által feljogosittatott. A feleknek ágy- és asztaltól való elválasztását megengedő bécsi cs. kir. országos törvényszéki végzés, a házasságot felbontó ítéletté átváltoztatható, illetve ez alapján a kötelék felbontása az 1894. évi XXXI. t.-c. 107., 115. és 141. §-aira alapitható szintén nem volt; mert a 107 és 141. §-ok csakis hazai bíróságok által hozott ágy- és asztaltól elválasztó ítéleteknek felbontó ítéletté átváltoztatását engedik meg, a 115. §. értelmében pedig a külföldi bíróság által a magyar honosság illetve állampolgárság elnyerése előtt kimondott ágy- és asztaltól való elválasztás alapján a házasság csak akkor bontható fel, ha az elválasztás oly tény miatt történt: melynek alapján a házasság ezen törvény szerint is felbontható, a kölcsönös megegyezés pedig ezen törvény szerint bontó okul nem szolgálhat. (1897. évi április hó 13-án 10,486. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla. Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és a Bécsben az ág. evang. egyház lelkésze előtt 1875. évi május 8-án lélrejött házassági köteléket az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §-ának ai pontja alapján az alperes vétkességéből felbontja. I n d o k o k: Minthogy a bécsi cs. kir. országos törvényszéknek 1423 893. sz. a. kelt végzése hozatala után a felperes a 37. alatti okirat szerint 1896. évi április hó 12-én magyar honpolgárá vált s ekként ettől az időtől fogva reá nézve az 1894. évi XXXI. t.-cnek rendelkezései váltak kötelezővé ; minthogy továbbá az alperes az 1896. évi október 6-án 29,994. szám alatt kelt birói határozatban foglalt kötelezésre az életközösséget a felperesei a bíróilag kiszabott 60 nap alatt vissza nem állította és a tárgyaláson, a nélkül, hogy magatartása igazolására a bécsi cs. kir. országos törvényszéknek fentebb jelzett végzésére hivatkozott volna —- beismerte, hogy férjét, a felperest szándékosan elhagyta és az általa választott uj lakásba nem követte és még azokat a tényeket sem terjesztette elő, a melyekkel a felperes elhagyására szolgáló jogos okait kimutathatta volna: mindezeknél fogva a fentebb hivatkozott H. T. 77. í?-ának a) pontja alapján a peres felek házasságát felbontani kellett. Az elsőbiróság Ítéletének azt az indokolását, a melynek értelmében a feleknek ágy- és asztaltól való elválását megengedő bécsi cs. és kir. országos törvényszéki végzés alapján a kötelék felbontása a H. T. 107., 115 és 141. §-aira alapitható nem volt, a kir. ítélőtábla elfogadja, de a felperesnek erre alapított kérelme különben is tárgytalanná vált az által, hogy a házassági kötelék a törvény más rendelkezése alapján felbontatott (1897. évi június 28-án 4,167. sz.) A m. kir. Curia: A másodbirósági itélet megváltoztatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, mely szerint felperes keresetével elutasittatott. Indokok: A bécsi cs. és kir. országos törvényszék végzésével bizonyítva van, hogy peres felek közös megegyezésük folytán közös kérelmükre ágytól és asztaltól cl választattak, miből kétségtelenül az következik, hogy alperesnek 1893. évi május 13-án törvényes oka volt megtagadni azt, hogy férjét — felperest — uj iakására kövesse. Miután pedig annak a körülménynek,hogy felperes az 1896. évi április 12-én a magyar állam polgárai közé felvétetett, azt a joghatályt tulajdonitani nem lehet, hogy alperesnek .1893. évi május 13-án tanúsított jogos eljárása utólag jogtalanná váljék, az a körülmény pedig, hogy alperes a K) alatti okirat tartalmával kifejezetten nem védekezett, a hivatalból vizsgálandó jelen perben figyelembe nem jöhet; valamint nem jöhet tekintetbe az sem, hogy alperes az életközösség visszaállítására bíróilag felhivatott, az elsőbiróság által e részben felhozottakon kivül azért, mert felperes ez iránti kérvényéhez a K) alatti okiratot nemcsak hogy nem mellékelte, de kérvényében ily okirat létezéséről említést sem tett: ezeknél és az elsőbiróság ezekkel nem ellenkező egyébb indokainál fogva a másodbirósági itélet megváltoztatásával a per főtárgyára nézve az elsőbiróság Ítélete volt helybenhagyandó. (1897. évi szeptember 10-én 4,693. sz.) Felperes keresetét az 1894. évi 31. t.-c. 80. §. a.) pontjára alapította, ezen § eseteiben azonban a 99. §. rendelkezéséhez képest a feleknek az ágy- és asztaltól való különélése előzőleg mindenkor elrendelendő és az a körülmény, hogy alperes tartózkodása ismeretlen, egyrészt a bíróságot az idézett § parancsoló rendelkezése alól fel nem menti, de másrészt nem zárja ki azt, hogy alperes a kibékülés céljából elrendelt elkülönítési idő alatt esetleg vissza is térhet. A sátoralja-ujhelyi kir. törvényszék (1897. dec. 28. 11,725. sz. a). Sz. Erzsébet felperesnek ügygondnok által védett, ismeretlen tartózkodásu G. András alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: A felperes keresetében azt adja elő, hogy a házas társával együtt eltöltött néhány hónapi együttlétük ideje alatt férje őt több ízben elhagyta, róla nem gondoskodott, kóborolt, nem dolgozott, a mi miatt felperes férjének jogos szemrehányásokat tevén, közöttük perpatvar és békétlenség támadt, míglen férje őt a perhez csatolt hatósági bizonylat tanúsága szerint 1896. március havában elhagyva, ismeretlen helyre távozott és azóta nemcsak hogy felperes ellátásáról nem gondoskodott, de magáról még életjelt sem adott. Minthogy pedig eme tényei által a házastársi kötelességeket súlyosan megsértette, kéri a házastársi köteléknek a házasságjogi törvény 80. §. a) pontja alapján való felbontását. Az alperes ügygondnoka a házasság felbontását ellenezte, mert a kereset nem a törvény 77. §-ában körülirt és a jelen esetre alkalmazandó bontóokra van fektetve, a házastársnak jogos indok nélküli és szándékos elhagyása esetében pedig a 80. §-ra fektetett okból a házasság fel nem bontatható. A házasság-védő arra való tekintettel, hogy alperes nejét még végleges eltávozása előtt már is ismételve elhagyta, legutóbb pedig ismeretlen helyre távozva ellátásáról sem gondoskodik, a felhozott kereseti jogalapot elegendőnek és alkalmasnak találván a házasság felbontására, azt nem ellenzi. Az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontjában felhozott rendelkezés szerint a házasság az egyik házasfél kérelmére csak akkor bontható fel, ha a másik házasfél a házastársi kötelességeket a 76—78. §§ esetein kivül sérti meg súlyosan; a törvény 77. §-a pedig azt a bontó okot határozza meg, a mikor az egyik házasléi a másikat szándékosan és jogos ok nélkül hagyja el; e szakasz értelmében a jogos ok nélkül házastársa által elhagyott házasfél kérheti, hogy házastársa a házasélet visszaállítására köteleztessék; a törvény tehát annak a vétlen házasfélnek adja ezt a jogot, a ki házastársával ennek visszatérése esetén a házaséletet folytatni kéri. Jelen esetben azonban felperes keresetében azt, hogy férje a házasélet visszaállítására köteleztessék, nemcsak hogy nem kérte, de sőt keresetének jogalapját a H. T. 80. §-ának a) pontjára fektette, a 76—78. §§esetén kívüli megsértése a házastársi kötelességeknek pedig a 80. §. fogalma alá vonható nem lévén, felperest az e cim?n támasztott kereseti kérelmével elutasítani kellett stb. A kassai kir. ítélőtábla (1898. márc. 19. 390. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, a peres felek között létrejött házasságot az alperes vétkességéből az 1894 : XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontja alapján véglegesen felbontja, stb. Indokok: Felperes keresetét kifejezetten az 1894 : XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontjára alapította, azt adván elő, hogy az alperes a házastársi kötelességeket súlyosan és szándékosan megsértette azzal, hogy nejét még az együttélés ideje alatt többszörösen minden ok nélkül elhagyta, vele mitsem törődött, kóbor életet folytatott, eltartásáról egyáltalán nem gondoskodott, míglen őt 1896. március havában véglegesen elhagyta és azóta magáról életjelt sem adott. Tekintve, hogy felperesnek ezek az állításai a per adataival, valamint a per során kihallgatott tanuk