A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 2. szám - Anyaggyüjtés a magánjog kodifikációjához - Bolgár törvényhozás és igazságügy [8. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 2. szamához. Budapest, 1898. január hó 9. Köztörvényi ügyekben. Örökhagyónak írásbeli magán végrendelete a Szt.-István koronájához tartozó és tehát külföldnek nem tekinthető oly jogterületen alkottatván, a melyen a végrendelet alkotásakor is nem a magyar örökösödési jog, hanem az osztrák polgári törvénykönyvben szabályozott öröklési jog volt es van érvényben: nem szenved kétséget, hogy az ama jogterületen alkotott végrendelet érvényessége külkellekek tekinteteben az osztrák polgári törvénykönyv hatarozmanyai szerint itelendö meg, habar örökhagyó magyar honos, magyarországi lakos volt és ennek területen halt meg. Az 1876. évi XVI. t.-c. 34 £-a még a külföldön alkotott végrendeleteket is alaki kellékek tekintetében érvényeseknek mondotta ki. ha ezek megfelelnek azon ország jogszabályainak, amelyben keletkeztek és ez a jogszabály áll az emiitett külön jogterületen alkotott végrendeletekre is. Az 1876. évi XVI t.-c. 37. §-a az 1876. július i-je előtti időben alkotott végrendeleteket csak a benne felsorolt feltételek fenforgása esetében mondotta ki érvényeseknek; de ez a rendelkezés nem tekinthető kiterjesztettnek sem a külföldön alkotott végrendeletekre, sem pedig a magyar korona oly külön jogterületén alkotott végrendeletekre, amely jogterületre az emiitett törvény hatálya ki nem terjedt. Mert nem tételezhető fel. hogv a törvény, amelynek 34 i?-a az 1876. évi július i-je után külföldön, vagy a magyar korona külön jogterületen jövőben alkotandó végrendeleteket külalaki kellékek tekinteteben érvényeseknek ismeri el, ha azok a megalkotás helyén fennálló jogszabályoknak megfelelnek, az 1876 július i-je előtt megalkotott ugyanilyen végrendeletektől az érvényességet megtagadni akarta volna. A pestvidéki kir törvényszék i!896. évi június hó 18-án 3,415. sz. a.i a karlovici szerb nemzeti egyházi alapok és alapítványok igazgatósága, mint az elidegeníthetetlen szerb nemzeti alap és a karlovici iskolai alap kezelője felperesnek Z. Arzén, A. Radoszlavné sz. Z. Eugénia, D. Konstantinná, D. Pálné, K. Döméné, Z. Jánosné és J. Döme, s az ismeretlen örökösök részére kirendelt ügygondnok^dr. M. Gusztáv bpesti ügyvéd alperesek ellen végrendelet érvénytelenítése és jár. ír. rendes perében következó'kép itél t: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Szent-Endrén 1892. évi április 10-én elhunyt S. Arzén gör. kel. püspök után, Karlócán 1872. évi szeptember hó 18-án kelt végrendelet s Szent-Endrén 1879. évi február 5-én kelt fiók végrendelet maradt hátra Felperes ezen végrendelet s illetve fiók-végrendelet érvénytelenítése iránt indította keresetét s az 1879. évi Dsclaratorium Illyricum alapján a nevezett örökhagyó egész hagyatékára nézve kéri világos örökösödési jogát megállapittatni. Felperes a Karlócán 1872. évi szeptember 18-án kelt s a periratok közt eredetiben csatolt végrendeletet azért tartja érvénytelennek, mert szerinte ezen végrendelet nem felel meg az 1876. évi XVI t.-c. által előrt feltételeknek s mert eme végrendeletben örökösül megnevezett Sz. Konstantina eló'bb halt meg, mint az örökhagyó, tehát ez után nem örökösödhetvén, örökösödési joga az utána maradt alperesekre, mint leszármazókra sem szállhatott át. A mi felperesnek ezen végrendelet alaki kellékeinek hiányára alapított kifogását illeti, ezen kifogás nem volt figyelembe vehető a következő' okokból. Ugyanis örökhagyó ezen végrendeletet felperes állítása szerint is sajátkezüleg irta s irta alá, annak tartalma tehát mindaddig, mig annak ellenkezőjét felperes be nem bizonyítja, valónak veendő, tehát valónnak veendő' annak keltezése is, vagyis az is, hogy ezen végrendelet Karlócán kelt s illetve alkottatott. Ezzel szemben állítja ugyan felperes, hogy örökhagyó ezen végrendeletét nem Karlócán, hanem Magyarország területén irta; ezen állításának bizonyítását azonban meg sem kísérelte, pedig a végrendelet tartalmával szemben a bizonyítás terhe ó't illette volna. Ha pedig ezen végrendelet annak tartalma szerint Karlócán kelt, akkor annak alaki kellékeire nézve, tokintet nélkül arra, hogy az örökhagyó hol halt meg s a végrendelete hol bontatott fel, nem az 1876. évi XVÍ. t.-c-nek speciális intézkedései, hanem a felhívott t.-c. 34. §-ához képest a Horvát-SlavonDalmát országokban érvényes jogszabály nyerhet csak alkalmazást, mert ezen országoknak az 1868. évi XXX. t.-c.igazságügyi autonómiát biztosítván, magánjogi tekintetben a külfölddel egyenlő' nézpont alá esnek. Minthogy pedig Horvát-Slavon-Dalmát országokban, a melyek területén a szóban forgó végrendelet alkottatott, az osztrák polg. törvénykönyv van joghatályban, s igy a végrendelet alaki kellékei tekintetében annak a rendelkezései irányadók, s minthogy a szóban forgó végrendelet az osztr. polg. törvénykönyv 578. §-ában eló'irt feltételnek külkellékek tekintetében is teljesen megfelel, mert azt S. Arzén sajátkezüleg irta és irta alá, ennél fogva ezen végrendelet az 1876. évi XVI. t.-c. Sí. §-a szerint alaki kellékek tekintetében is érvényesnek ismerendő el, mert megfelel azon ország jogszabályainak, a melyben keletkezett. Felperesek az 1876. évi XVI. t.-c. 37. §-ára alapított érvelése szintén téves, mert ezen törvényszakasz csakis az 1876. évi XVI. t.-c. hatályba lépte előtt keletkezett oly végrendeletedre vonatkozik, a melyek ezen törvény rendelkezéseinek meg nem felelnek. A szóban forgó végrendelet pedig, tekintettel az 1876. évi XVI. t.-c. 34. §-ára, illetve az osztrák polgári törvénykönyv 578. §-ára, ezek közé nem tartozik, mert ezen végrendelet a most felhívott törvényszakaszok alapján alaki kellékek tekintetében még akkor is érvényesnek volna kimondandó, ha az 1876. évi XVI t.-c. életbeléptetése után alkottatott volna is. Áttérve már most felperesnek a végrendelet érvényessége ellen emelt második kifogására; igaz ugyan, hogy a végrendeletben megnevezett örökös Sz. Krisztina előbb halt meg, mint Sz. Arzén örökhagyó, ez azonban a végrendelet érvénytelenítésére indokul nem szolgálhat, mert a magyar magánjog szerint abban az esetben, ha végrendeletben örökösként rendelt egyén leszármazók hátrahagyásával előbb hal meg, mint a végrendelkező, akkor egyéb rendelkezés hiányában a végrendelkezőnek azon akarata tételezendő fel, hogy a végrendelkezés a végrendeletben megnevezett örökös összes leszármazóinak is javára szolgál. Ez a feltevés pedig a jelen esetben annál alaposabb, mert néhai Sz. Arzén a végrendeletében határozott kifejezést is adott annak, hogy hagyatékában az örökösként megnevezett nővére ennek gyermekeit is részesítse. Ezek szerint tehát téves lévén a jogalap, a melyre felperes keresetét alapította, ó't a védekező alperesek kérelméhez képest, a melyhez a prts. 112. §-a alapján a nem védekező alperesek is csatlakozóknak tekintendők, a néhai Sz1 Arzén végrendeletének érvénytelenítése s kizárólagos örökösödési jogának megállapítása iránti keresetével elutasítani kellett. Ugyancsak elutasítandó volt felperes néhai Sz. Arzén fiók végrendeletének érvénytelenítése iránt indított keresetével is, mert az alapvégrendelet érvényesnek mondatván ki, felperesnek a fiókvégrendeletet érvénytelenítése tekintetében kereseti joga nem lehet. Ugyanis valamely végrendelet érvényességét csakis az támadhatja meg, a kit a végrendelet érvénytelenítése esetében a bármely más cimen örökösödési jog illet meg. Minthogy azonban néhai Sz. Arzén örökhagyó végrendelete s fiók-végrendelete a nevezett örökhagyó hagyatékának, felperest a «Rescriptum declaratorium illyricum» alapján megillető fele részéről nem rendelkezik, s igy felperesnek törvényes örökösödési joga a végrendelet s illetve a fiók-végrendelet által csorbát nem szenved; a hagyaték másik felére nézve pedig felperest még abban az esetben sem illethetné meg örökösödési jog, ha a fiók-végrendeletérvénytelenittetnék is; mert ebben az esetben az örökösödési jog tekintetében kizárólag az érvényesnek kimondott alapvégrendelet rendelkezései lehetnek csak irányadók, a melyekből felperesre nézve örökösödési jog nem származik, ennél fogva felperest a fiók-végrendelet érvénytelenítése iránti keresetével kereseti jog hiányában szintén elutasítani kellett stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1897. évi március hó 2-án 6,437/1896. sz.) a következő ítéletet hozta: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét akként változtatja meg, hogy a S. Arzén által Karlócán 1872 szeptember 18-án alkotott végrendelet 10-ik és 12-ik pontjaiban foglalt rendelkezéseket, továbbá a nevezett örökhagyó által Szt-Endrén 1879 február 5-én alkotott fiók-végrendeletet egészben véve érvénytelennek nyilványitja stb. Indokok: Szt-Endrén 1892 április 10-én elhalt S. Arzén által Karlócán 1872 szeptember 18-án alkotott végrendelet 12-ik pontjában foglalt rendelkezését nem lehet érvénytelennek tekinteni a miatt, hogy az abban örökösül megnevezett Z. Lyubomirné S. Krisztina 1879 január 26-án, tehát korábban halt meg, mint az örökhagyó; mert az örökhagyó az emiitett rendelkezésben Z. Lyubomirné S. Krisztinának azt hagyta meg, hogy a rászállandott örökséget gyermekei között ossza meg, a mely rendelkezéssel Z. Lyubomirné S. Krisztina gyermekei hitbizományilag helyettesitett örökösöknek tekintendők. Ellenben alaposnak kellett elfogadni a felperes ama kereseti állítását, hogy a szóban forgó végrendelet a törvény által megkívánt alaki kellékekkel nem bír. Az 1876. évi XVI. t.-cikk 37. §-a ugyanis azokról a végrendeletekről, a melyek az 1876. július 1-ső napját megelőző időben alkottattak, általános rendelkezést tartalmaz, a mely rendelkezés tehát kiterjed minden oly végrendeletre, a mely a törvényben meghatározott határidő előtt alkottatott s ekként a külföldön tett végrendeletekre is. Alkalmazandó tehát a fenforgó esetben is az emiitett szakasznak az a rendelkezése, hogy az 1876 július 1-ső napja előtt tett végrendelet, ha az 1876: XVI. t.-c. rendelkezéseinek meg nem felel, csak azokban az esetekben érvényes, a melyeka törvény