A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 33. szám - Törvénykezési javaslat - A végrehajtási törvény 93. §-ához

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 33. számához. Budapest, 1898. augusztus hó 14. Köztörvényi ügyekben. Az 1894: XXXI. t.-c. 141. §-a alapján az abban foglalt feltetelek mellett vegyes házasság esetén is. tekintet nélkül a felek vallására, a házasság felbontandó, illetve az ágytól és asztaltól elválasztó itélet felbontó Ítéletté változtatandó. A szabadkai kir. törvényszék (1897. okt. 2. 17,290. sz. a.) K. József felperesnek S. Magdolna alperes ellen ágytól és asztaltól elválasztó ítéletnek felbontó ítéletté átváltoztatása iránt indított perében következőleg ítélt: Az esztergomi főszentszék által 1891. évi szept. 18-án 1,913. sz. a. kelt és 1891. évi- nov. 10-én jogerőre emelkedett ágy és asztaltól elválasztó itélet az 1894. évi XXXI. t.-c. Ml. §. értelmében felbontó Ítéletté változtattatik át, ehhez képest K. József és S. Magdolna között Perkátán 1876. nov. 7-én a r. k. vallás szertartásai szerint megkötött házasság felbontatik stb. Indokok: Felperes az esztergomi főszentszékhez 21. sz. a. beadott keresetében azt kérte, hogy a szentszéki eljárás befejezte után a kir. törvényszék engesztelhetlen gyűlölet alapján bontsa fel a házasságot. A per folyama alatt az 1894. évi XXXI. t.-c. életbe léptetvén, minthogy az engesztelhetlen gyűlölet a most hivatolt törvény szerint bontó okot nem képez, felperes az 1896. évi április 24-én felvett jegyzőkönyvben a sztszéki ágy és asztaltól elválasztó ítéletnek a léi. §. alapján felbontó ítéletté átváltoztatását kérte. Valamint a 77. §. és a 80. §. a) és c) pontjai alapján is kérte a házasság felbontását. Tekintve, hogy az ágy és asztaltól elválasztó szentszéki itélet szerint alperes vétkességéből azért rendeltetett el az ágy és asztaltól való különélés, mert alperes férjét hűtlenül elhagyta, férje ismételt hívására sem tért vissza, kis gyermekével mit sem gondolt, idegen férfiakkal bűnös viszonyban élt és erkölcstelen foglalkozásra adta magát. Minthogy ezen tények a házassági törvény 77. §. ai valamint a 80. §. a.) és c.) pontjaiban felsorolt bontó okot megállapítják, tekintve, hogy a szentszéki itélet jogerőre emelkedésétől több mint két év eltelt és hogy az 1896. évi okt. 3-án felvett jegyzőkönyvhöz csatolt helyhatósági bizorsyityánynyal igazolva van, miszerint házasfelek a szentszéki itélet óta a házassági életközösséget vissza nem állították, a 141. §-ban foglalt minden feltétel fenforogván, a szentszéki itélet bontó Ítéletté volt átváltoztatandó stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1898. január 4. 5,706. sz. a.) az elsőbiróság ítéletének a házassági kötelék felbontását tárgyazó hivatalból megvizsgált része annyiban megváltoztattatik, hogy a peres felek házassága az 1891. XXXI. t.-c. 80. §. és c) pontjában foglalt bontó okokból és alperesnek a 85. §. alapján vétkessé nyilvánításával a 139. §. alapján bontatik fel stb. Indokok: A perben álló felek házassága a szentszéki itélet hozatala idejében felperesnek a r. k. egyházból az ág. ev. egyházba lépése folytán vegyes házasság lévén, minthogy abban az időben a vegyes házassági válóperekben mindenik félre nézve a saját hitelvei szerint illetékes bíróság Ítélete birt hatálylyal, a r. k. szentszéknek a felek között lefolytatott perben tartott Ítélete csupán a r. k. vallású alperesre nézve tekinthető jogerős elválasztó ítéletnek. Ebből folyólag felperesre nézve nem lévén ágytól és asztaltól elválasztó és a házasságjogi törvény 141. §. alapján bontó Ítéletté átváltoztatható itélet, a perben álló felek házassága ezen törvényszakasz alapján fel sem bontható. Minthogy azonban a felperes által ugy a szentszék előtt lefolyt, valamint a jelen perben kihallgatott K. János, T. Sándor, R. János, M. Pál és veje, valamint B. József tanuk vallomásaival bizonyítva van, hogy alperes a férjét a felperest, s az anyai ápolást igénylő kis gyermekét hűtlenül elhagyva megszökött, a házassági együttélést szándékosan megszakította és a felperesnek többszöri hívására sem tért vissza sőt idegen férfiakkal bűnös viszonyt folytatott, könnyelmű és ledér életet élt: ezek a tények pedig a házassági törvény 80. §.a) és c) pontjában meghatározott bontó okokat, vagyis a házassági kötelességek szándékos és súlyos megsértését, valamint erkölcstelen élet megátalkodott folytatását foglalják magukban és minthogy figyelemmel arra, hogy ugyanezen tények alapján a további jogszabályok szerint is a házasság felbontásának volt helye, tekintettel továbbá arra, hogy a megjelölt okok következtében kizártnak veendő, hogy a házassági életközösség, a melynek erkölcsi alapja megsemmisült, a felek között helyreállítható s közöttük békés háziélet folytatható volna: annálfogva a felek házasságát a rendelkező részben felhozott törvényszakasz alapján kellett az elsőbiróság ítéletének részben való megváltoztatásával felbontani és alperest vétkesnek nyilvánítani stb. A m. kir. Curia (1898. május 27. 1,631. sz. a.) A másodbiróság ítélete a házassági kötelék felbontására vonatkozó részében megváltoztattatik és e részben a házasság felbontására nézve tett kijelentés mellőzésével az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokolás: A H. T. 141. §. a tekintetben, hogy az ágytól és asztaltól elválasztó ítéletet a r. k. szentszék avagy más felekezet papi-széke hozta és hogy az ágytól és asztaltól elválasztott házasfelek minő hitvallást követnek, különbséget nem tevén, az abban foglalt feltételek mellett annak a §-nak rendelkezése alkalmazást nyer, minthogy pedig a jelen esetben azok a fellételek fenforognak, a házassági kötelék felbontására vonatkozóan a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával a most felemlített valamint az abban felhozott többi indokoknál fogva az elsőbiróság ítéletét kellett helybenhagyni, de egyszersmind az utóbbi rendelkezésének azt a részét, mely szerint a házasság felbontottnak jelentetett ki, azért mellőzni, mert az idézett törvényszakasz értelmében az ágytól és asztaltól elválasztó itélet felbontóitéletté lévén átváltoztatandó, ennek kimondásával az a további kijelentés teljesen felesleges. Az I881 : LX. t.-c. életbelépte előtt ingókra és ingatlanra egyidejűleg elrendelt végrehajtásnak az ingókra való foganatosítására a foganatosító bíróság polgári osztálya illetékes. A m. kir. Curia (1898 június 16 1,500. sz. a.) abban az illetőségi összeütközési ügyben, mely a K. Edének n. K. Ödön, illetve ennek örököse K. Ödönné, W. Borbála elleni végrehajtási ügyében a módosi kii. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság és a módosi kir. járásbíróság mint polgári bíróság között fölmerült, következő határozatot hozott: A végrehajtás foganatosítása iránti intézkedésre a módosi kir. járásbíróság mint polgári biróság mondatik ki illetékesnek; mert a módosi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék által még az 1881. LX. t.-c. életbe lépte előtti időben kerestetett meg, a mikor az 1868: LIV. t.-c. 353. szakasza értelmében a telekkönyvi hatóság foganatosította a végrehajtást az ingókra is az esetben, ha az egyidejűleg ingatlanokra is lett elrendelve, azonban ettől eltérőleg az 1881: LX. t.-c. 18. §-a értelmében az ingókra nézve a végrehajtás foganatosítására a kir. járásbíróság mondatott ki illetékesnek és a most idézett LX. t.-c. 257. §-a és az ennek alapján az 1881. nov. 10-én 3,333. I. M. E. sz. a. kibocsátott rendelet értelmében a folyamatban levő végrehajtási ügyek, melyekben ingókra volt a végrehajtás foganatosítandó, az idézett LX. t.-c. hatályba léptének napján a 18. §. szerint illetékes járásbírósághoz voltak átteendők; mivel pedig a 2,245/1880. sz. a. végrehajtási jelentés szerint az iratok a miatt, hogy a foganatosítás nem szorgalmaztatott, a bírói végrehajtó által visszaterjesztettek s az ügy az 1881: LX. t.-c. hatályba léptét ily állapotban érte meg, — az tehát már a mondott időben a kir. járásbíróság polgári osztályához lett volna átteendő s a mennyiben ez akkor meg nem tortént, a későbbi áttétel esetében az 1881: LX. t.-c. 18. és 257. §-a értelmében, abban a kir. járásbíróság polgári osztálya illetékes eljárni. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A váltó aláírására adott meghatalmazás, oly különös megbízás, mely szorosan magyarázandó és így a névaláírásra meghatalmazott nincs feljogosítva arra, hogy a váltó tartalmát tetszése szerint meghatározhassa. A névaláírásra meghatalmazott nem nyert jogot arra, hogy a váltót telepíthesse vagy a telepítést mással megállapíthassa. A nagykikindai kir. törvényszék (1897 nov. 18. 15,875. sz. a.) a ^Takarék és előlegegyleti részvénytársaság* nagykikindai cég felperesnek L. Krisztina alperes ellen 1,500 frt és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Alperes kifogásai elvettetnek és a 9,695. sz. sommás végzés hatályában való fentartása mellett köteleztetik alperes, mint a Nagy-Kikindán 1896 nov. 1-én 1,500 frtról kiállított váltó kibocsátója az 1,500 frt kereseti tőkét stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperes a kereset folytán kibocsátott sommás végzés ellen beadott kifogását arra alapítja, hogy a kereseti váltót nem irta alá és mást sem bizott meg nevének aláírásával. Felperes beismerte, hogy alperes írástudatlan létére nem irta s nem írhatta alá sajátkezüleg a váltót, de állította, hogy alperes nevét ennek meghatalmazása alapján Dusán nevű fia irta alá.