A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 30. szám - A végrehajtási törvény 93. §-ához

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 30. számához. Budapest, 1898. július hó 24. Köztörvényi ügyekben. Habár magánleveleknek pénzbeli értékük nincs, azok vissza adása vagy, a mennyiben ennek alperes eleget nem tenne, azok érvénytelensége iránti kérelem polgári per tárgyát képezi. Az aradi kir. törvényszék (1897. június 22. 850. sz. a.) N. Emil felperesnek H. László alperes ellen nyolc darab levél kiadása és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokolás. Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperes silingyédi, logozói és járkosi birtokainak az általa meghatározott vételár és feltételek melletti eladására vállalkozott. Ezen vállalkozásából kifolyólag vele folytatott levelezése folytán több rendbeli levelet irt alperesnek; miután azonban alperesnek a birtokeladás körüli tevékenysége eredményre nem vezetett 1891. évi július 2-án hozzá intézett levelében felhívta, hogy a birtokeladás körüli tevékenységét szüntesse meg. Később, jelzett birtokait alperes közbejötte és tevékenysége nélkül adta el, — a miért is alperes a B. alatti nyilatkozatban kötelezettséget vállalt leveleit, melyek reá nézve érvénytelenek, neki visszaadni. Miután pedig ő alpereshez Budapestről 1. 1889. dec. 17-én, 2. 1890. szept. 15-én, 3. 1890. szept. 25-én 4. 1899. szept. 25-én, 5. 1890. okt. 2-án, 6. 1891.máj. 19, 7. 1891. máj. 31. és 8. 1891. jun. 15-én 8 drb levelet irt s azok visszaadására alperest eredménytelenül hivta fel: azért kéri alperest arra kötelezni, hogy a fent elősorolt, alpereshez intézett, általa hatálytalan és érvénytelennek kijelentett 8 drb levelet neki 15 nap alatt adja ki és felszámított költségeit végrehajtás terhe alatt fizesse meg, a levelek ki nem adása esetében kéri azokat bíróilag érvénytelennek és semmiseknek kimondatni. Alperes elleniratában illetékességi, helyesebben hatásköri kifogást tesz, mert szerinte felperes okiratok vagyis ingó dolgok kiadását okiratok kiadása iránti szerződésre alapítja, ingó dolgok kiadása iránti keresetek pedig 'a rendes eljárás alá csak akkor tartoznak, ha azok értéke az 500 frtot meghaladja, a kereseti okiratokra nézve pedig tagadja, hogy azok 500 frton felüli értéket képviselnének, miután azok az általuk bizonyittatni célzott jogokkal és jogviszonyokkal nem azonosíthatók. De kifogást emel a kereset ellen azon okból is, mert a követelt levelek közvetlenül nem is képeznek vagyonjogi tárgyakat, jogi forgalomban nem állanak s igy a hozandó ítélet, miután a kereset tárgyai vagyoni értékben meg nem becsülhetők, végrehajtható nem lehet. Beismeri, hogy felperesnek asilingyiai,logozói,járkosi birtokai eladása körül fáradozott,sőt előadja,hogy a jelzett birtokok eladásának közvetítésével éppen felperes által bízatott meg s beismeri, hogy ebből kifolyólag felperes több levelet intézett hozzá, tagadja azonban, hogy az ő tevékenysége eredményre nem vezetett, s hogy felperes tőle a megbizást visszavonta volna, mert az 1891. évi július 2-án írott levelében felperes csak arra hivta őt fel, hogy az akkoriban alkudó vevőcsoporttal az alkudozást, miután az eladás keresztülvitele nem sikerült, hagyja abba, különben felperes birtokait az ő közbenjötte és ténykedése mellett adta el. Tagadja alperes, hogy a B. alatti nyilatkozatot aláirta volna, hogy oly értelmű nyilatkozatot csak szóval is tett volna s hogy a nyilatkozat valódi volna. Tagadja, hogy a keresetileg követelt levelek visszaadására magát kötelezte volna s hogy azok mind az ő birtokában volnának, de azok különben is nemcsak közte és felperes közt szabályoznak jogviszonyokat, mert egyik levelében felperes, melyet hozzá intézett, G. Berta irányában vállalt kötelezettséget s hozzá csak azért intézte a levelet, mert a benne foglalt szerződést felperessel G. Berta nevében és képviseletében felperessel ő kötötte meg. Ezen levél tehát mindjárt átment a G. Berta jogszerű birtokába és igy annak kiadására nem kötelezhető. De különben is, miután a kereset-levelek által a köztük létrejött megbízási szerződés szabályoztatik, a melyből kifolyó kötelezettségét felperes vele szemben nem teljesítvén, azokat mint közös okiratokat felperesnek, mielőtt ez kötelezettségének meg nem felel, átadni nem tartozik, a miért is felperest keresetével elutasítani kellett. Felperes válasziratában alperesnek a bírói illetőség ellen emelt kifogását mellőzni kérte, mert az alperes elkésetten terjesztette elő, de ettől eltekintve is, az okiratok visszaadása iránti keresetek tekintet nélkül az értékre, mindig a kir. törvényszékhez tartoznak és oda tartozik a jelen kereset annyival is inkább, mert alperes a B. alattiban elismeri, hogy 2000 frtot már felvett provisója fejében, az okmányok alapján, a melyeket tőle keresetével visszakövetel, kéri figyelembe venni, hogy alperes a B. alattiban, melyet a válaszirathoz eredetiben csatol, maga elismeri, hogy a birtokeladás körüli eljárása eredményre nem vezetett s hogy alperes érvényteleneknek jelentvén ki a köztük e tárgyban váltott leveleket, azok visszaadására magát kötelezte. A B. alatti okmány valódiságát s hogy az alperesnek felolvasva és megmagyarázva lett és hogy alperes azt aláirta, az azt előttemező tanukkal kívánja bizonyítani, felajánlván a nevében és megbízásából eljárt S. Sámuel pótesküjét, szükség esetén főesküvel is megkínálja alperest arra nézve, hogy a B. alatti okmányt nem sajátkezüleg irta alá, mit visszakinálás esetében S. Sámuel fogna igenlő alakban letenni. A mennyiben a levelek alperes birtokában nem lennének, kéri ellene a pts 188. §-át alkalmazni és alperesnek esküt ítélni arra, hogy a kereseti 8 drb levél birtokában nincs, azok hollétét nem tudja, sem pedig azok tudtával meg nem semmisittettek. Tagadja, hogy G. Bertával bármily összeköttetésben állott volna és hogy neki alpereshez intézve levelet irt volna. Alperes a viszonválasziratban a B. alatti levelet, helyesebben nyilatkozatot illetően előadja, hogy ő annak tartalmát nem ismeri, az előtte felolvasva, s miután a német nyelvet nem érti, megmagyarázva nem lett és ismételten tagadja, hogy az abban foglalt nyilatkozatot bármikor és bárki előtt tette volna. Aláirt ugyan felperes birtokainak eladása után egy okmányt annak tartalmát azonban nem ismerte. De még azon esetben is, ha a B. alattit elfogadta volna, felperes ebből a maga javára semmi jogot sem vindikálhat, miután annak azon tartalma, hogy felperes ingatlanait tárgyazó és általa létesített szerződések és eljárások eredményre nem vezettek volna és hogy azok hatálytalanokká lettek volna s hogy az erre vonatkozó levelek és egyéb okmányok semmisek lennének, nem való, miért is a B. alatti nyilatkozat, mely nem áll összhangzásban az annak alapjául szolgált cselekményekkel, jogigények támasztására és érvényesítésére alkalmas nem lehet. A közte és felperes között létrejött megbízási szerződés keletkezésére, körülményei s illetően feltételei dijazása és következményeire nézve és annak történetére nézve pedig azt adja elő alperes, hogy felperes őt megbízta silingyiai, lugozói és járkocsi birtokai eladásának közvetítésével, hogy az eladás létesülése esetén az ő részére bizonyos ingatlanokat, nevezetesen a silingyiai urad. tiszti lakot, ehhez tartozó beltelket, az u. n. liváda kertet és az uri tiszti lakkal szemben levő kertet, a rajtuk levő összes épületekkel és az épületekben található összes ingókkal, egyes emléktárgyak kivételével kötötte le, oly közös megállapodással, hogy az ingatlanokat felperes G. Bertára leend köteles átíratni. A keresetileg követelt 8 drb levél ezen több oldalú egyezmény bizonyítékául szolgál és miután azok részben a G. Berta jogviszonyait is illetik, azok sorsáról egyoldalúan nem rendelkezhetett s ha tette volna, az érvénytelen és pedig már csak azért is, mert felperes szerződésileg elvállalt kötelezettségeinek meg nem felelt Előadja továbbá alperes, hogy ő a birtok eladása tárgyában több rendbeli érdekcsoporttal lépett érintkezésbe, mig 1891. június 17-én a Borosjenőn kelt ideiglenes szerződéssel felperes nevében az alkut K. Károly és társaival megkötötte és felperest erről értesítette, majd azon évi 18-án Silingyián Sch. András és K. Mihály ezen szerződéshez az egész birtok egynegyede arányában hozzáállván, a vételt teljesen biztosították. Sőt Sch. András felment Budapestre felpereshez s ott kérte az alperesnek lekötött ingatlanokat is a végleges szerződésbe foglalni, ott azonban azon választ kapta, hogy azok az eladás tárgyát nem képezik, mivel azok alperesnek vannak lekötve. Onnan visszajőve a végleges szerződés Sch. Andrással és 56 társával Silingyián 1891. július 30-án megköttetett. Dacára annak, hogy felperesnek a vevőket egyedül ő szerezte s hogy ugy az ideiglenes, mint a végleges szerződés kötésekor előzőleg is közbenjárt, felperes a nekie lekötött ingatlanokat rosszhiszeműen az általa szerzett vevőknek még is eladta. S az után pedig egy általa nem értett nyelven szerkesztett és sem neki, sem az előttemező tanuknak fel nem olvasott és meg nem magyarázott nyilatkozatot íratott vele alá megbízottja által. Hogy pedig a nyilatkozatnak azon tartalma, hogy az ő, a birtokeladás körüli ténykedései eredménytelenek lettek volna, nem való, ennek bizonyítására kéri figyelembe venni a másolatban becsatolt, egy más perben kivett tanúvallomásokat, melyekből kitűnik, hogy a felperesi birtokok az ő közvetítésével adattak el s hogy az állított jutalom neki csakugyan igérve lett. A nyilatkozat tartalmával szemben annak bizonyítására, hogy ő annak aláírásakor csak a 2,000 frt felvételét, helyesebben a pénztárból előlegezett összegek beszámítását, R. Jánosnak 500, V. Jánosnak ÜO, H. Sylvcsternek 175 frtnyi követelése kifizetését