A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 29. szám - Érdek és igazság a perben

Tizenhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 2ö. szain. Budapest, 1898. július 17 Kiadóhivatal: V.t Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AP AZ IGAZSAnOOY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGTÁR ÜGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 60 kr. Fél « 8 « — « Egész « _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Érdek és igazság a perben. Irta : dr. L a x Adolf, ügyved. Turóczmegye tb. t. főügyésze. — A szolgálati viszonyból felmerülő követelések érvényesítési módjáról. Irta: dr. Farkasházi Fischer Hugó bpesti ügyvéd. — Még egyszer a tanuk járandóságairól Irta: Nagy Zoltán, kir. aljbiró, Técső. — Nyilt kérdések és feleletek. (Az örökösödési jog kérdésé íez. Irta: Hánka Imre, kir. trvszéki aljegyző.) — Irodalom. (Fejezetek kötelmi jogunk köréből. Irta: Zsögöd Benő, egyet, tanár, Bpest.) — Vegyesek.— Curia és táblai értesítések. -- Hirdetések. TÁRCA : Dr. Unger József. Irta: dr. Beér Mór, ügyvéd, Lőcsén. .MELLEKLET: — Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből (Csődök. — Pályázatok.) V Érdek és igazság a perben. Irta : dr. LAX ADOLF, ügyvéd, Turócmegye tb. t. főügyésze. B ö 1 ö n y i László ügyvéd, az előnyösen ismert jogi iró tollából egy igen érdekes cikk jelent meg a «J o g» 25-ik számában, mely megérdemli, hogy minden gondolkodó jogász vele behatóbban foglalkozzék. Legnagyobb sajnálatomra kikerülték figyelmemet az előbbi ezen tárgyra vonatkozó értekezése és igy meglehet, hogy csak azért nem tudom magamévá tenni szerzőnek utolsó cikkében kifejezett gondolatait és eszméit, mert az összefüggésből kiragadva, nem teljesen tükrözteti vissza eszmejárását és rendszerét. Mindamellett következtetést enged az, a mi utolsó cikkében foglaltatik, arra, hogy milyen álláspontot foglal el a szerző a perjogban s nevezetesen a bírónak erre vonatkozó működése tekintetében. Merész gondolat az, mely szerzőt foglalkoztatja s mely őt arra készteti, hogy magát az európaszerte uralkodó felfogással ellentétbe helyezze. Egyenesen kikel a szóbeliség és közvetlenség ellen. Úszik az áramlat ellen — nagy vállalkozás, mely ha sikerülne, az általános figyelmet maga felé fordítaná. Csakhogy — ez az igénytelen nézetem. — bármilyen hangzatosak szerző érvei, bármilyen csábító nagy gyakorlottságról tanúskodó polémiája, a dolog lényegében a kritikát meg nem állja, mert ő maga, a nélkül, hogy észrevenné, az áramlat által, mely ellen úszni iparkodik, sodortatik el. Szerző nem akarja, hogy anyagi igazság szolgáltassék, mert azt lehetetlennek tartja; neki pártatlan Ítélet kell, mert, — ugy mondja — benne foglaltatik azon két kellék 'érdek és «törvényes» igazság, mely szerinte az Ítélet föltétlen szükséges alkatrészét képezi. Hogy mit ért szerző ur az alatt, hogy az érdeknek benne kell lennie minden pártatlan ítéletben, azt az értekezésből bajos kivenni. Hogy a biró a perfelek érdekeit megismerje, magától értetődő dolognak tartom, hogy azokat felölelje, nem egyéb, mint az előbbinek (megismerésnek) szükségszerinti következménye, hogy pedig a felek érdekeit magáévá is tegye, ezt — őszintén szólva — nem tartom lehetségesnek. A biró s általa az Ítélet mérlegelheti az ellentétes érdekeket, sőt ezen birói functio a jogszolgáltatás legfontosabb része,' de nem képzelhetem azt, hogy a biró mindkét fél érdekeit magáévá tegye, mivel akkor az ügy sohasem kerülne ítélethozatalra. Homályos szerző urnák abbeli kijelentése, hogy a pártatlan ítélet se nem jó, se nem rossz, sem nem igazságos, sem nem igazságtalan, mert egy oly Ítélet, mely ezen tulajdonságokat az egyik vagy másik irányban nélkülözi, megszűnik a jogszolgáltatás kifejezése lenni, hanem maradna akadémikus értekezés, mely nem tudna állásfoglalásra, az ügy eldöntésére felvergődni. Az tehát, a mit a szerző ur pártatlan itéletLapunk mai száma 8 oldalra terjed nek nevez, nem egyéb, mint jó ítélet, annak ellenkezője rossz ítélet. A jó ítélet föltételezi a biró tárgyilagosságát, józanságát és abbeli képességét, hogy a tényállást a rendelkezésére álló bizonyítékok helyes alkalmazása után megállapítsa és azt a reá illő jogszabály (törvényes rendelkezés) alá helyezze. Nevezetesen ez utóbbi tevékenysége a bírónak képezi képzettsége fokmérőjét, mert számtalan Ítélet csak azért nem válik be, mert a biró, habár helyesen állapítja meg a tényállást, nem alkalmazza rá azon jogszabályt, mely alá az össz-szerü eset helyezendő volna. Szerző ur pártatlan ítélet létrehozását csak ugy tartja lehetségesnek, ha abba az érdek is, mint külön kellék hozatik be, concedálja azonban a szóbeliséget az eljárásnál, de csak akkor, ha nyilvánossággal párosul. Elveti a közvetlenséget a polgári perben, mert a bírót elfogulttá teszi. A perjog par excellence gyakorlati tudomány és ezt szem előtt tartva, itt minden velleitás nélkül fel lehet állítani ama célszerűségi elvet: «fogadtassék el a jó, bárhonnan is származzék)). Én magam már egy negyedszázad óta foglalkozom gyakorlatilag a perrendtartással s elég bő tapasztalataim alapján minden habozás nélkül véleményemet oda nyilvánítom, hogy az uj perrend legértékesebb előnyét éppen a közvetlenség strict keresztülvitelében látom. Hogy ha a bíróban meg van az akarat a tényállást megismerni, nem létezik jobb eszköz ezen cél elérésére, mint a közvetlenség. — E mellett nemcsak az mértékadó, a mit a perfelek előadnak, hanem — még pedig nem ritkán — az, hogy mikép adják azt elő, milyen magatartást tanúsítanak előadásuk alatt, hogy reagál az egyik perfél a másiknak előadására s főleg fontos a közvetlenség a bizonyítási eljárás serán, a hol persze a biró ügyessége, tárgyilagossága kiváló szerepet játszik. Miglen p. o. a bírónak suggestiv kérdésektől tartózkodnia kell, addig látszólag mellékes kérdések által a bizonyítási eljárásnak egészen más fordulatot ad, mi közvetlenség nélkül soha sem volna elérhető, már azért sem, mert az irott szó legnagyobbrészt határozottnak jelentkezik s igy az itélő biró előtt ismeretlenek maradnak azon nagyfontosságú lelki mozzanatok, a melyek a fél, tanú vagy szakértő beszédében, arczán. magatartásában visszatükröződnek, mikor vallomását teszi, vagy véleményét élőszóval előadja. A biró tehát, ha a tényállást alaposan akarja ismerni, ezt mintegy újból át kell neki élnie minden phasisában. és azt csak a közvetlenség révén teheti. A S. E. T. a gyakorlati élet szüleménye, egy vademecum a gyakorlati jogász számára, ki feladatát komolyan veszi. Milyen külömbség az előbbi perrend feszes szabályai és az uj eljárásnak szabad mozgást engedő rendelkezései közt! Nem szükséges, hogy a biró eljárása folyamán bizonyos tudományos rendszerre gondoljon, a melyet követnie kell, hanem elegendő a jó akarat, józanság és megfelelő tehetség. A közvetlenség nemcsak a bölcselkedést pótolja, de a tudományos rendszereket is, mert az eljáró biró szeme elé varázsolja a tényállás hü képét, mely őt annak az eldöntésére képesiti, hogy a fenforgó esetben mi a jog? Magától értetik csak akkor, hogy ha a tényállásból a jogviszonyt levezetni és arra a megfelelő szabályt alkalmazni képes, mihez törvényismereten kivül józan bírálat is kívántatik meg. Ezen igazságnak nem mond ellent a bűnvádi eljárás módszere, mely szerint a vizsgálóbíró nem lehet egyúttal ítélő biró, sőt azt megerősíti, mert a vizsgálóbíró állásánál és hivatásánál fogva már eleve bizonyos ambitiót lát abban hogy az alanyi tényálladék éppen a terhelttel szemben állapíttassák meg, a mi őt némileg elfogulttá (érdekeltté) teszi és az Ítélethozatalra disqualificálja. Ezen érdekeltség a polgári perben