A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 28. szám - A váltótörvény 8o. §-ához

110 A J elvéből folyik, hogy a jogosított az egyik egyetemlegesen kötelezettet a kötelezettség alól fel is mentheti, vagy vele kisebb összegben kiegyezni jogosított, ennélfogva alperes az által, hogy felperes a pallérral 40 frtban kiegyezett, felelőssége és fizetési kötelezettsége alól fel nem szabadult, és ennek a kiegyezésnek csak az a következménye, hogy a 40 frt a felperes összköveteléséből alperes javára levonassék, amint ezt a másodbiróság el is rendelte. A kártérítési követelés mérvére nézve nem ügydöntő egymaga az a körülmény, hogy felperes állandó elsatnyulása mellett az idővel saját iparkodásával, vagy mások szánalmából oly foglalkozást nyert, melylyel az élet fentartásához szükséges kiadások egy részét megkeresni képes, mert alperes fizetési kötelezettsége már a baleset napjával teljes mérvben állott be, a később beköve.kezett részleges keresetképesség pedig csakis felperes szerencsétlen sorsának enyhítésére, de nem az alperes előnyére számitható be, (1898 június 3-án 2,951. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes üres hátirattal ellátott részvényeket és azoknak szelvényeit birói árverésen megvevén, azok a részvények a hátlapjukra vezetett záradékok szerint a birói kiküldött részéről a felperesre törvényszerűen átruháztattak és a bíróság a kiküldöttnek azt az eljárását tudomásul vette ; ha a részvénytársaság felperest a részvénykönyvbe a részvények tulajdonosául be nem vezetné, ugy felperes jogosítva lesz mindaddig, mig az emiitett részvények birtokában marad, részvényesi jogait az ítélet alapján gyakorolni. A kassai kir. Ítélőtábla: A kir. itélőtába az elsőbiróság ítéletét azzal a tüzetes meghatározással, hogy abban az esetben, ha az alperes az emez ítéletben tüzetesen megjelölt részvények tulajdonosául a felperest részvénykönyvébe be nem vezetné, az alperessel szemben a felperes jogosítva lesz mindaddig, mig az említett részvények birtokában marad, részvényesi jogait az Ítélet alapján gyakorolni; továbbá azzal a változtatással, hogy a perköltséget a felek között kölcsönösen megszünteti, a hagyatéki zárlat bírálatára vonatkozó okiratok elhagyásával helybenhagyja, annak megfelelő többi indokai alapján és azért, mert a keresethez A) B) és Fj alatthiteles alakban csatolt végrehajtási árverési jegyzőkönyvekből és illetve az árverést jóváhagyó végzésből kitűnik, hogy a felperes a keresethez C) D) és E) alatt eredetiben csatolt üres hátirattal ellátott részvényeket és azoknak szelvényeit birói árverésen megvevén, azok a részvények a hátlapjukra vezetett záradékok szerint a birói kiküldött részéről a felperesre törvényszerűen átruháztattak és a bíróság a kiküldöttnek ezt az eljárását tudomásul vette. Tekiatve pedig, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 110. §-ának harmadik bekezdése szerint, a végrehajtási árverésen eladott ingók, hacsak a 109. §. szerint ellenkező feltétel nem állapitatott meg, a mely eset azonban itt fenn nem forog, azonnal a vevő talajdonába mennek át és még az árverési eljárás megsemmisítése sem bir a vevő megszerzett tulajdonjogára befolyással és tekintve, hogy a felperes részéről birói jogérvényes átadás alapján szerzett tulajdonjog a törvény rendes utján is csak abban az esetben volna érvényesíthető, ha igazoltatnék, hogy a felperes a kérdéses részvényeket a birói árverésen, tudva azt, hogy azok tiltott uton jutottak a végrehajtást szenvedőnek birtokába s annak tulajdona nem őt, hanem J. M. A. örököseit illette, vette meg, vagyis azokat rosszhiszeműen szerezte, a mit azonban az alperes nem is állított, annál kevésbé bizonyított; annak dacára, hogy habár a keresk. törvény 173. §-ának harmadik bekezdéséből kétségtelen, miszerint a részvénytársaság a részvénybirtokosi minőségnek vizsgálatára jogosítva van, annál az oknál fogva is, mert az alperes azt, hogy a felperes ezeket a részvényeket nem jóhiszeműen szerezte, vita tárgyává sem tette: a felperest a kereseti részvények jogszerű tulajdonosának és birtokosának birói uton elismerni, részvényesi minőségét az alperes részvénytársasággal szemben igazoltnak elfogadni és a keresk. törvény 173. §-ának első bekezdésén alapuló kereseti kérelemnek helyt adni kellett. Az alperes bírósági intézkedés folytán tagadta meg a felperes kérelmének teljesítését; ennélfogva jogosítva volt birói hatáithozatalt kieszközölni, következően nem tekinthető pervesztesség dacára oly félnek, a ki alaptalanul bocsátkozott perbe. A m. kir. Curia: A másodfokú bíróság Ítélete a per főtárgyára vonatkozó nem neheztelt részében érintetlenül marad, a perköltség iránt intézkedő felebbezett részében pedig ide vonatkozó indokolásánál fogva helybenhagyatik. (1898. május 10-én 333/898. V.) A V. Elj. 84. §-ban kimondott az a szabály, hogy ügygondnok az aláírást csak feltételesen tagadhatja meg, mint jogkorlátozó intézkedés szorosan magyarázandó és így csupán az ismeretlen tartózkod^su alperes ügygondnokára lévén alkalmazható. — Kiskorú örökösök részére gyámhatóságilag kinevezett gyámnak joga van gyamoltjai nevében az ezek jogelődétől származottaknak állított aláírások valódiságát megtagadni a nélkül, hogy a tagadásnak alapját képező adatokat és körülményeket előadni tartoznék. Szolnoki kir. törvényszék: K ')t:lesek alperesek ugy, mint a Karczagon 1896. évi márcz, 26-án 70 frtról kiállított váltót elfogadói minőségben aláíró néh. M. F. és M. Zs. örökösei 70 frt tőkét stb. a néh. M. F. és M. Zs. örökhagyóktól reájuk háramlott és a D) és E •/. a. leltárban 1—54., illetve 1—4. tétel sz. a. felvett ingókból ugy a karczagi 1946. és 1863. sz. tjkvekben foglalt ingatlanokból álló hagyatékból is örökségük erejéig kielégitendőleg 3 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok: Felperes keresetet indított alperesek, mint az A /, a. váltót elfogadói minőségben aláiró néh. M. F. és M. Zs. örökösei ellen és kérte őket a kereseti tőkében és járul, örökségük erejéig marasztalni. Alperesek tagadták, mintha a kereseti váltót M. F. és M. Zs. aláírták, vagy nevöknek a váltóra leendő írásával bárkit is megbíztak volna; tagadásba vették azonfelül a kereseti követelés valóságát s végül azt, hogy néh. M. F. és M. Zs. felperesnek a kereseti összeggel adósai lettek volna. Ez alapon kérik a kereset elutasítását. Felperes annak igazolása czéljából, hogy az alperes állal megtagadott aláírások valódiak és M. F illetőleg M. Zs.-től származnak, H. E.-re mint tanura hivatkozik. A bizonyítás elrendeltetvén, H. E. hit alatt tett vallomásával csupán azt igazolta, hogy a kereseti váltón látható M. F. elfogadói aláírás a néh. M. F. kezeirása, mig M. Zs. aláirására vonatkozólag mit sem tudott előadni. Minthogy azonban a váltóaláirások valódisága ellen a gyám vagy gondnok által emelt kifogás csupán az esetben vehető birói figyelembe, ha az aláírások valódiságának tagadása bizonyítékokkal támogattatik vagy legalább valószinüsittetik; minthogy alperesek gyámja a részére felperes által kínált esküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kinálta, sőt annak elfogadását és visszakinálását határozottan megtagadta: ennélfogva az alperesek által kifogásolt aláírások valódisága tényként volt elfogadandó s ezért tekintettel arra, hogy sz aláirások folytán létrejött váltókötelezettséggel szemben a követelés valódisága s az adósi minőség ellen emelt kifogás, illetve ennek megtagadása birói figyelembe nem vehető; minthogy azon körülmény, miszerint a váltó értéke felperesnek kifizettetett volna, nem igazoltatott, sőt nem is állíttatott; miután a hagyatékok misége és mennyisége a D) és E7a. leltárokkal, az örökösök minősége és valamenyi perbevonottsága a B) és C'/. a. haláleset felvételi ivekkel, végül a hirdetmény utjain idézés és ügygondnok alkalmaztatása II. ./. a. csatolmánynyal igazolva lett, a keresetnek helyet adva, alpereseket örökrészük erejéig marasztalni kellett. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével az örökösök gyanánt perelt összes alperesek irányában elutasítja. Indokok: I. r. alperes kkoru örökösök részére gyámhatóságilag kirendelt gyám a kereseti váltón levő elfogadói aláírásoknak az örökhagyóktól származását és így azoknak valódiságát tagadásba vette, a mely tagadást II. r. alperes ismeretlen örökösök részére kirendelt ügygondnok is magáévá tett. A V. E. 34. §-ban kimondott az a szabály, hogy ügygondnok az aláírást csak feltételesen tagadhatja meg, mint jogkorlátozó intézkedés szorosan magyarázandó és így csupán az ismeretlen tartózkodásu alperes ügygondnokára lévén alkalmazható, az és mert kkoru örökösök részére gyámhatóságilag kinevezett gyámnak joga van gyámoltjai nevében az ezek jogelődétől származottaknak állított aláirások valódiságát megtagadni a nélkül, hogy a tagadásnak alapját képező adatokat és körülményeket előadni tartoznék: felperesnek az az érvelése tehát, hogy az aláírás valódiságának megtagadása azért nem jöhet figyelembe, mivel azt I. r. alperes gyámja mivel sem valószínűsítette, alappal nem bir. Minthogy pedig felperes a kereseti váltón levő M. F. és M. Zs.-íéle aláírásoknak a nevezettektől származását és így valódiságát nem bizonyította, mert a kereseti váltónak aláírásánál jelen nem volt, K. E. tanúnak vallomása, mint csupán egyéni vélemény az aláírásnak M. F.-től származását nem bizonyítja, M. Zs. aláírását pedig a tanú nem is ismeri és mert I. r. alperes gyám saját tényében nem forogván, a kereseti váltón levő aláirások valódiságára vonatkozó eskü neki meg nem Ítélhető: a kereseti váltóból alperesek, mint örökösök irányában kötelezettség nem származik, miért is az elsőbirósági ítélet felebbezett részének megváltoztatásával, felperes keresetével elutasittatott. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete indokaiból helybenhagyatik. (1898. június 1. 462/98. V.) Bűnügyekben. Nincs a büntetőtörvénykönyvben oly szabály, melynek folytán mondani lehetne, hogy a szolgálatadó iránti köteles hűség megszegése, az egyébként teljes tényálladékkal biró külön lopásokat delictum-egyeséggá fűzi össze ; ellenben a btkv 336. §-anak bevezető részéből és 7. pontjából világos, hogy tekintet nélkül a lopott dolog értékére, bűntett a lopás, ha szolgálatban álló személy azon követi el, a kinek szolgálatában áll, a btkv 334. §-ábol pedig, ennek a 336. §-al való összevetése folytan világos/ hogy 50 forintnál nagyobb értékű dolog ellopása még a 334. 8. szerint is bűntett. A m- kir•. Curia : A V. F. bűnössége meghatározásának kérdésében a kir. ítélőtáblai ítélet megváltoztatásával, a kir. törvény-