A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 2. szám - Anyaggyüjtés a magánjog kodifikációjához - Bolgár törvényhozás és igazságügy [8. r.]

A J az adóhivatalokat, közvetve pedig a pénzügyigazgatóságokat ismételten megbízta, a helyzeten segitve nem lesz, gyökeres javulás ez által nem várható, és ez csak elodázása annak, a mit előbb utóbb ugy a felek mint a kincstár érdeke követni okvetetlenül megkivánand és minél tovább húzódik, annál fárasztóbb munkával jár majd a felmerült hibák kikeresése és annak lebonyolítása. A nyaggyüjtés a magánjog kodifikációjához Irta: LADÁNYI BÉLA, tszki joggyakornok Kassán. Elmultak azok az idők, a midőn szkeptikus hazafiak a magyar nemzettől Savignyként minden törvényhozói képességet megtagadtak. A magyar polgári törvénykönyv létrehozására eddigelé irányult sikertelen törekvések után ma már alaposan remélhetjük, hogy talán nem is egy évtized munkájával sikerül kodifikálnunk a magyar magánjogot. A jelek legalább arra vallanak. Az a bizottság, melyet az igazságügyminister a törvénykönyv szerkesztésével és az e tárgyban való tanácskozással bizott meg, eddig közzétett jegyzőkönyveiből Ítélve feladata magaslatán állva teljesen céltudatosan működik. Nem kopirozni, hanem valóban kodifikálni készül. Kodifikálni akartak ugyan ennekelőtte is, de a kodifikálás módját és célját másként fogták fel. Már maga a minis téri utasítás is, a mely az osztrák polgári törvénykönyvet, a szász és zürichi magánjogi törvénykönyveket, valamint a bajor hesseni és drezdai javaslatokat jelölte meg követendő mintákul*) a legtévesebb utat mérte ki. A szerkesztők maguk minden előzetes elvi megállapodás nélkül, azonnal in medias res fogtak bele a felsorolt idegen törvénykönyvek tetszetősebb paragrafusainak kiírásába s a szerkesztő bizottságnak 1882. év október hó 7-én tartott első ülése már azonnal a G y ő r y Elek a til elkészített általános rész részletes tárgyalásához kezdett.2) Nem hátrányára, hanem kétségtelenül előnyére vált hazai jogfejlődésünknek, hogy az ekkor megindult kodifikácionális munkálatok nem vezettek eredményre s minden esetre hálával tartozunk azoknak a szakférfiaknak, kik mélyreható kritikájuk éles fegyverével 3) megakadályozták magánjogi életünknek idegen minták szerint való elkorcsositását. Az az egy két évtized, a mely a kodifikáció első komolyabb kísérletei óta elmúlt, a jogélet számos vitás kérdését tisztázta s magának a kodifikáció céljának és irányának a tudományos közlekedésben való felfogását is a helyes irányba terelte. A most megindult kodifikácionális munkálatok tehát nem csak az által nyertek kedvezőbb talajra, hogy ma már az egész vonalon belátják az idegen kódexek puszta másolásának hiábavalóságát és káros voltát, hanem az által is. hogy a mindennapi jogélet keretén belül az azóta lefolyt huzamosabb idő óta számos vitás kérdésre nézve eldöntött eredmények s tisztult fogalmak állanak a kodifikátorok előtt. Nem mondhatjuk ugyan ezt általában, mert eltekintve a még megoldatlan magánjogi kérdésektől, maga a gyakorlati jogélet is szolgál nap-nap mellett ujabb és ujabb problémákkal, azonban kétségtelen dolog, hogy a mainál alkalmasabb időpontot várni a kodifikácionális munkálatok megkezdésére felesleges időpazarlás lett volna. Azonban pusztán abból a felfogásból sem szabad kiindulnunk, hogy rendszeres magánjogi törvénykönyvre minél előbb szükségünk lévén, a megindult munkálatok lehetőleg hamar fejezendők be Mi sem volna tévesebb dolog, mint egy elhamarkodott tervezettel lépni a törvényhozás elé s mi sem volna a kodifikációnak nagyobb hátrányára mint a nyilvánosság kizárása. Azt már is örömmel tapasztaljuk, hogy az igazságügyminister a nyilvánosság fontos szerepének teljes tudatában különös súlyt helyez arra, hogy a bizottság irásba foglalt munkálatai bárki részére hozzáférhetők legyenek. Nagy szükség van a nyilvánosságra a kodifikálás egész menete folyamán, de leginkább annak kezdő stádiumában az anyaggyűjtés folyama alatt, miután az anyaggyűjtés fogalma alatt ma már nem a külföldi kódexek és azok tervezeteinek beszerzését s kétes helyességü lefordítását értjük. A szerkesztő bizottság ez év május 1-én tartott második ülésén kimondta ugyanis, hogy «a kodifikáció jogtörténeti alapon történik s ehez képest a bizottság mindig a létező jogból kiván kiindulni és azt csak ott és annyiban megváltoztatni, i) Az általános magyar magánjogi törvénykönyv tervezete. Általános rész. készítette Győry Elek. 1880. Bpest. 28 lap. 2; Az ált. m. magánj. t. terv. megvitatása céljából tartott értekezletek jegyzőkönyvei. Bpest. 1883. 3j Különösen Dell' Ad ami Rezső jogászegyleti értekezései és Zsögöd Benő cikkei a «Magyar Igazságügy»-ben érdemelnek említést. OG 13 a hol és a mennyiben az a kor követelményei szerint szükségesnek mutatkozik.))4) Ehez képest az anyaggyűjtés feladatához tartozik : a) a létező joganyag teljes felölelése (törvény, esetleg rendelet, judikatura, szokás) még pedig nemcsak anyagában, hanem hatásaiban is. vagyis nemcsak az állapítandó meg. hogy mely magánjogi rendelkezés van ma érvényben, hanem az is, hogy annak milyen nemzetgazdasági, szoc ális , ethikai, állampolitikai stb. hatása van s hogy az általa elért eredmények hasznosak-e, avagy károsak ? b) a szakirodalom figyelembevétele, mert a létező magánjog egyes hiányai a lex ferenda szempontjából a szakirodalom körében nagyon gyakran beható megvitatást nyertek és nyernek. Az, hogy a létező joganyag mily hatással van alkalmazásában az életre, az esetleges statisztikai eredmények megfigyelésén s az irodalomban felhangzott panaszok figyelembevételén kivül a kodifikáló bizottságban felmerülhető kétség eseten a gyakorlati jogélet terén működő szakférfiak elé bocsátandó kérdőivekre adandó feleletek alapján nyerhetne meg oldást. A kodifikáló bizottság akkor, a midőn a létező joganyagon végig haladva kiválogatja azokat a kérdéseket, a melyeket már eleve vitásaknak tart a jogi szakvélemény, helyes uton halad. Azonban tanácskozásaiban esetleg sok körülmény kikerülheti figyelmét. Ezért tartanok szükségesnek, hogy mielőtt ezek a kérdések kijelöltetnének, megállapittassanak egyúttal magánjogunk azon részei is, amelyek az életre való hatásukban vagy károsak, vagy pedig nem mutatnak elegendőképen kedvező eredményt. Mert ha ugyanezeket a kérdéseket esetleg még nem is tette vita tárgyává a szakirodalom, kétségtelenül olyanokul tekintendők, a melyek reformra szorulnak s a reformálás mikéntjének a megállapítása mindenesetre oly fontos és nehéz kérdés, a mely sok irányban való körültekintést, a körülmények és viszonyok figyelembevételét és mérlegelését igényli. Az igazságyminister egyik legutóbb kiadott rendelete, a melylyel a bíróságok tagjait véleményük nyilvánítására szólítja y fel, a kodifikálás anyagát egy harmadik tényezővel szapo- A\ ritja s ez ^.'.^ c) a kodifikálás munkálatainak a kritikájáig Kétségtelenül igen fontos és becses anyag. A kodifikácionális \r*, bizottság ma még csak tanácskozik s bár tanácskozásainak eredményét egyes «megállapodásokéban jegecesiti ki. ezek a megállapodások korántsem tekinthetők változhatatlanul véglegeseknek minden egyes esetben s az általános megállapodások azonfelül, hogy a létesítendő törvénykönyv egységének a megállapítására szolgálnak, a részletekben esetleg változást is szenvedhetnek. A kritikának módjában állhat egy vagy más megállapodás helytelenségét meggyőzően kimutatni. A kodifikálás sikere érdekében igen kívánatosnak tartanok, ha a létező joganyag azon részei a melyek vitásak, avagy reformálásra szorulnak, továbbá az erre vonatkozó s figyelemre méltóbb irodalmi szakvélemények teljesen rövid kivonatban, végül azok a kritikai vélemények, melyek az igazságügyministerium rendelkezése alá jutnak, szintén kivonatosan s rend szerbe szedve a nyilvánosság elé bocsáttatnának. Lehetővé volna téve akkor mindezeknek a szakirodalomban való előzetes megvitatása. Ezt a munkát, az anyagnak ezt a kompilációját a szer kesztő bizottság segédtagjai végezhetnék, a szerkesztő bizottság vezető tagjának ellenőrzése mellett, a ki a megvitatás alá bocsátandó anyagot egy e célra alapítandó folyóiratban tenné közzé időről-időre. Az ezzel járó csekély kiadás többletnek hihetőleg csak egy része terhelné az igazságügyi tárcát, mert bizonyára lennének e folyóiratnak előfizetői is s a költség egy része az előfizetési dijakból volna fedezhető. Ennyit egyelőre az anyaggyűjtésről. További megjegyzéseinket az igen tisztelt szerkesztőség becses engedelmével, következő cikkeinkben fogjuk megtenni. Ausztria és külföld. Bolgár törvényhozás és igazságügy. (Folytatás.) X. Az elkészült s készülőben levő törvénytervezetek között említésre méltók a dologi jogról, az elévülésről, a fizetési meghagyásokról, a bírósági hivatalnokok minősítéséről s a naptári reformról szóló tervezetek. *) A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság jegyzökönyvei. Budapest 1897. — 14 lap.