A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 26. szám - Curia contra Curia. Gondatlanság és bünhalmazat. (Döntvény-kritika)

202 A JOG a kérdés tudományos részére igy felel: «A törvényhozásnak a kereskedelem és ipar érdekeit is szem előtt kell tartani Ugy a nagy közönség, mint a birák és ügyvédek egyaránt, már évek óta megszokták a könyvkivonatok különös illetőségét ... és alkalmazása ellen számbavehető kifogások nem merültek fel.» A gyakorlat által anyiszor panaszolt vissza élésekre pedig a jelentés nem tud egyebet mondani, mint hogy «a közönség ezen illetékességi ok (ipsissima verba!) elejtésével sem fog megóvatni, esetleges visszaélések ellen». Az általam idézett szemelvényekből látni fogják e lap jogász olvasói, hogy a jelentés szerkezete a jogi fogalmak meghatározásával nehéz harcokat küzd. Ebben a harcban a humor jár legelői. Például a javaslat 33. §-hoz (hitbizományi illetékesség) a véleményes jelentésnek véleménye a következő «A 33. §-ban «a jószág feje» kitétel helyett bátrak vagyunk indítványozni «a gazdaság© kitételt. E két fogalom nem fedi egymást. Az vitás lehet a concrét esetekben, hogy a jószág fejének hol van a helye, ellenben az, hogy mi a gazdaság helye, és az hol vanr egy gazdaságnál sohasem tehető vitássá.» Ugy látszik, a véleményezők itt a jószág fejét (régi törvényeink szerint : «caput bonorum» a hitbizományi vagyon törzsét képező ingatlan ; az 1896. évi rendelet szerint az alapitó által épen a birói illetékesség megállapítása végett megjelölendő vagyonrész) a hitbizományi bii tokossal vétették össze. (Ennek persze nem mindig tudja az ember a helyét!) Egyébiránt a javasolt módosítás sem célszerű, melyet a legtöbb hitbizományhoz több, különféle törvényszék területén létező gazgaság tartozik s nem egy olyan hitbizomány van az országban, a melynek tiz bírósága is volna a budapesti ügyvédi kamara jóvoltából. Mint szerkesztési monstrumot idézem a 230. §-hoz javasolt szövegezést: «Az elnök, illetve a bíróság gondoskodni tartozik arról, hogy az ügy kimerítő tárgyalásban részesüljön, hogy a felek homályos kérelmeiket, tényelőadásaikat s nyilatkozataikat világosítsák fel, hiányos tényelőadásaikat egészítsék ki, bizonyítékait terjesszék elő, s általában véve az érvényesített illetve vitatott jogigény alapját képező tényállás megállapításához a szükséges nyilatkozatokat tegyék meg.» (Ugyanezen szakaszban a jelentés a következő szent mondásokat citálja : Iudex ne procedat ex officio. Iudex ne eat ultra petita partium. . .) Hiába keressük e jelentésben az ügyvédségnek a nagy perjogi kérdésekie vonatkozó nézetét. A felebbezési rendszert alig néhány szóra méltatja, melyekből a minister nagy örömmel fogja megérteni, hogy a kamara az 511—517. §§-at «elfogadta)). A bizonyítási rendszer tárgyalása néhány apró részletintézkedés bolygatásából áll. A választott bíróságok és a szakbirósági szervezet kérdései egyáltalán nem tárgyaltattak. Az okiratosper intézményének kritikáját már ismertettük. t A rendkívüli jogorvoslatok es a perújítás kérdéseiben a kamara valami 30 sornyi különvéleményt tett, helytelenítve a törvényjavaslat szerkesztési rendszerét. A hol a kamara a javaslat kiegészítését vagy módosítását óhajtja, ott vagy az uj osztrák perrendtartásnak, vagy a német birodalmi perrendtartásnak fogta pártját. E két kódex képezte azt a forrást, a melyból a jentés a «véleményeket» kipuskázta. De már e két kódex nagybecsű és terjedelmes indokolásait a jelentés szerkesztői nem pártolták. A milyen kevéssé exact a jelentésnek jogi szerkesztési módja, épen olyan pongyola a styláris szerkezete. A labilitásokkal, régi diákmondásokkal számlálatlan mellékmondatokkal teletömött körmondatok mind megannyi remekei a periratok stylusának. íme, ez a budapesti ügyvédi kamara nyilatkozata e nagyfontosságú törvényhozási reform felett! Ez az a munka, a mellyel a főváros ügyvédsége a magyar perjog megalkotásához járul! Az az ügyvédség, a mely egykor a judicaturától a vádelvet, a törvényhozástól a nyilvánosságot és az esküdtszéki rendszert kicsikarta — ugy látszik már belefáradt a reformer munkásságba és ezen tevékenység terét az igényperek debattereinek engedte át. E kisded debatterek qualitását és a magyar ügyvédség tudományos niveaujának szomorú hanyatlását hiven mutatja az előttünk fekvő véleményes jelentés. V/ Curia contra Curia. Gondatlanság és bűnhalmazat. KJ I \ Döntvény-kritika.) Irta: Dr. HE1L FAUSZTIN, kir. közig, biró Budapesten. Vádlott építkezés körül gondatlanságot tanúsított; a melynek két gyermekélet esett áldozatul. Az alsó fokokon egy emberölés vétsége miatt elitéltetvén, a m. k. Curia 1898. évi január hó 20-án 2,242. sz. a. mindkét alsóbirósági ítéletnek ebben a részben megváltoztatásával vádlottat a btkv. 290. §-ába ütköző emberölés két rendbeli vétségében mondotta ki bűnösnek. Az egyedül helyes, s e lapok hasábjain általán már fejtegetett nézet érvényesítésében a curiai ítélet indokolása ezeket mondja : «Tekintve, hogy a btkv 290. §-a szerint már teljes a tényálladék, ha egy embernek a halála okoztatott; ebből folyólag pedig önkénytelenül következik, hogy több ember halálának okozása esetén delictum többség jön létre ; mert például: a törvény alapján jelen ügyben sem lehet azt mondani, hogy az egyik gyermek elhalálozásának okozata miatt bűnös vádlott a másik gyermek halálát nem okozta ; minthogy pedig a másikét is okozta, a törvény alapján nem mondható az, hogy mégis csak egyszer forog fenn a büntetendő tényálladék.» TÁRCA. Biztosítási social-politika Németországban és Svájcban. A- «Jog» eredeti tárcája. Irta : Dr. SZOKOLAY 1SVÁN, bpesti ügyvéd. El kell ismernünk, miszerint a Németbirodalomban a törvényhozás folyton ujabb jeleit adja azon nemes törekvésnek, hogy a munkásviszonyokra vonatkozólag a social-politika egészséges, józan elvei s igényei minél tökéletesb kielégítést nyerjenek; e célra majd uj intézeteket alkot, majd a létezők reformját eszközli. Ilyen a Rokkantak s a g g o 11 a k biztosítási intézménye, melyről hozott 1889. évi törvény reformtervezete 1896-ban jelent meg, s a birodalmi gyűlésen 1897-ben az első felolvasáson keresztül is ment; s bár most lekerült a parlament szőnyegéről, általános a remény, hogy közeli időben megvalósuland: Az abban foglalt javítások azt kívánatossá is teszik. Ezek közt a social-politika szempontjából különösen kiemelik annak jelentőségét, miszerint a biztosító intézeteknek a birodalmi törvény rendelte beteg ápolással való szorosb összműködése biztosíttatik. Ha a rokkantsági járadék élvezőjénél kilátás lehet a keresetképesség visszatérésére, a biztosító intézet elrendelheti a gyógyeljárást; melyben annak hozzátartozói a betegsegélyzés helyett a rokkantsági járadékot kapják. A járadék megvonatik, ha feltehetó',hogy a járadék élvező önviselete által hiusitá meg a keresetképesség visszanyerését. Itt említhetjük meg a biztosító intézetek szervezésének reformját is, mely az egyszerűsítésben s tökéletesbitésben áll, s amelynél fogva az elöljáróságban a munkások s munkaadók egyenlő számban képviseltetnek; s a bizottságok jelentékenyebb befolyást nyerendnek. Hasznos reform leend az is, hogy az állambiztosok hatásköre kiterjesztetik, a biztosító intézetek szorosb ellenőrzése tekintetében, kiknek közreműködését a felügyelő hatóságok igénybe vehetendik. Jövőre azok ellenőrzendik a pénzügyi müveletet, megmaradván a joguk a járadék megállapítások ellen jogorvoslattal élhetni. És mivel ezzel a járadék összege s megkezdése tekintetében a biztosítottak érdekében is élhetnek kívánatosnak nyilvánult, hogy azok érdekében a járadékot megtagadó határozatok ellen is felléphessenek; a mi a jogszolgáltatás egyformaságát biztosítaná. Különösen nagy fontosság tulajdoníttatik a tervezet azon reformjának, mely a járadék fizetési tehernek a biztosító intézetek közti kiegyenlítésére vonatkozik. Az 1889-iki törvény szerint mindenik intézet azon terhet viseli, a mely a hozzá befizetett járulékokból ered. Ennek különböző pénzügyi eredményei lettek. A legtöbb intézet a járadékok tőkeértékét meghaladó vagyont gyűjtött össze, mig másoknál tetemes deficit állt elő. Ennek kiegyenlítésére az első: az 1896-ki tervezet szerint az állami terhek tőkeértékének V4 része a biztosító intézetekre, 8/4 pedig az összeségre felosztandó; mig az uj tervezet szerint felerész a járadékot megállapító intézet, s másik fele a biztosító intézetek összeségének terhére esnék az üzleti év végén nyilvánuló vagyonállásuk mértéke arányában. Ezen reform azonban a birodalmi gyűlésen erős ellenzésre talált. Fontos reformot képezend az is, hogy a biztosító intézetek nagyobb terjedelemben fognak hasznosittatni a munkások lakviszonyainak javítására s más jóléti intézkedésekre. Egyszersmind a takarékosabb üzletvezetés érdekében az állami biztosítási hivatalok felügyeleti jogosítványai erősebben lettek körvonalozva; azon feljogosítással, hogy az intézetek üzletkönyveit bármikor vizsgálás alá vehetik. &