A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 2. szám - A fegyveres lopás kérdéséhez

A J Jogakadémiánk 1896. június 2-án 1.994 számú felterjesztésében erre nézve felvilágosítást kért a ministeriumtól s tekintettel arra. hogy a vizsgálati határidők elmulasztásából eredő következmények elintézése s az ezek tekintetében felmerülhető kedvezmények megadása általában a ministerium hatáskörébe tartozik, tekintettel arra, hogy a tanfolyam hallgatása nélkül ministeri engedélyivel tett vizsgálatok határidejének elmulasztásánál, ha az engedély hatálya megszűnt: lényegileg, . a felmerült és esetleg elfogadott igazolás alapján, mindig csak ujabb engedély adásáról lehet szó s tekintettel végül arra, hogy az ily vizsgálatok megnehezitése s lehetőleg alacsony számra való szorítása az előbb is kifejtett szempontok figyelembe részesítése folytán általában kívánatosnak jelezendő, azt indítványozta, hogy az ily igazolások kizárólag a vallásés közoktatásügyi m. kir. ministerium hatáskörébe tartozzanak. Az idézett ministeri rendelet ezt igy is mondotta ki s az azután felmerült konkrét esetek bizonyítják, hogy az ily igazolás tényleg ugy történik, hogy a határidőt elmulasztó egyén az illetékes jogakadémia tanári kara utján erre vonatkozólag kérvényt nyújt be a ministeriumhoz, a ki, ha a kérelemnek helyet ad, a vizsgálatra vonatkozólag az engedményt ujabban megmegadja, mely esetben természetesen erre ismét csak az általános szabályok lesznek az irányadók. A tanfolyam hallgatása nélkül való vizsgálatok kérdésében különös fontossággal bír az a rendelet is, a melyet a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministerium 1897. június 16-án 33,346. szám alatt adott volt ki. Az 1869. évi IV. t.-c. 7. § sának második pontja, melyre az 1874 : XXIV t.-c. 3. §-a is hivatkozik, a gyakorlati bírói vizsgálat előfeltételtképen illetőleg az erre való bocsátásra nézve, azt állapította meg. hogy ily vizsgálatokra egyéb feltételektől, itten eltekintve, csak az bocsátható, a ki kimutatja, hogy a jogi tanulmányokból valame.y felsőbb, akár hazai akár külföldi nyilvános jogi tanintézetben, a hazai jogból pedig mindenesetre valamely magyarországi ily intézetben a szabályszerű elméleti vizsgákat letette. (Befejező cikk következik.) A fegyveres lopás kérdéséhez. Irta: Dr. HE1L FAUSTIN, m. kir. közigazgatási biró. A btkv 337. §-a több tekintetben vitákra adott alkalmat, így a) első sorban vitássá vált a fegyver szó értelme. Az uralkodó nézet helyesen abban állapodott meg, hogy mint más esetekben, ugy a 337. §. esetében is a fegy\er szó nem technikai értelemben veendő, hanem mindazok a szúró, vágó, ütő eszközök, a melyek emberek megtámadására alkalmasak, a fegyver fogalma alá esnek, amint hogy a közönséges életben p. « vasvillákkal, botokkal, fejszékkel felfegyverkezett tömegről» szokás beszélni, s a minek észszerű indoka abban van, hogy vannak támadásra alkalmas oly eszközök, melyek sokkal veszélyesebbek lehetnek a technikai értelemben vett fegyvernél. A vasvilla p. o. sokkal veszélyesebb egy rozoga pisztolynál ; a törvény rációjával ellentétben állana azért, hogy a minősítés az utóbbi esetben meg, az előbbi esetben meg ne állapittassék. Merkel abból, hogy a törvény itt (szerinte helytelenül) nem a tettes alanyi, hanem a fegyveres lopás tárgyi veszélyességére fekteti a minősítést, azt akarja következtetni, hogy a 337. §-ban fegyver alatt csak az érthető, a mi a tettes esetleges célzatától függetlenül fegyvernek minősül, vagyis csak a műszaki értelemben vett fegyver; ámde épen a minősítésnek legis ratioja. a tett tárgyi veszélyessége szólt Merkel nézete ellen, mert a tettnek tárgyi veszélyessége műszaki és nem műszaki értelemben vett fegyver esetében egyaránt fennforog. Mert továbbá, miután kétségtelen az, hogy a műszaki értelemben fegyver fogalom alá nem eső veszélyes eszközök is fegyverkint használhatók, ha a tolvaj a lopás elkövetésekor ily eszközzel volt ellátva, szükségessé válnék annak kutatása, mily célból vette a tolvaj az eszközt magához, s a támadási célzat fenn vagy fenn nem forgása szerint kellene a minősítést vagy megállapítani vagy mellőzni, a mi a minősítést oly distinkciótól tenné függővé, a melyre a törvény nemcsak támpontot nem nyújt, de a melyet a törvény egyenesen kizár. Joggyakorlatunk is túlnyomóan az ilt képviselt felfogást követi s vasvilla, balta, bot esetében a minősítést ismételten megállapította. b) Az iránt nincs eltérés joggyakorlatunkban, hogy a «toIvaj» alatt («büntetendő a tolvaj») nemcsak a tettes.hanem az is értendő, a ki a lopás véghezvitelénél nem tettesként működik közre. OG 11 c) A «fegyverviselt» kifejezés értelmét illetőleg a minősítés alapját kell tekintetbe venni. A Karolina nyomán némelyek a tolvaj alanyi veszélyességére fektetik a minősítést, arra t. i. hogy a tolvaj oly célból látta el magát fegyverrel, hogy azt a lopás végrehajtásánál és esetleg támadásra használja. Ebben látja de" lege ferenda Merkel is a minősítésnek igazolását. Mások ellenben a fegyveresen elkövetett lopás tárgyi veszélyességére helyezik a súlyt, a mely veszélyesség két momentumban nyilvánul. Először a fegyver használatának lehetőségében, másodszor a lelki hatásban, melyet a tolvajnál levő fegyver látása a vagyonában megtámadott tulajdonosra gyakorolhat s mely őt arra bírhatja, hogy tulajdonának védelmétől tartózkodva, annak elvételét eltűrje. Ellentétben Merk éllel, a tettnek ekként igazolt tárgyi veszélyességében oly módozatot kell felismerni, mely de lege ferenda is a. minősítést teljesen indokolja. Hogy pedig de lege lata ebben a mozzanatban fekszik a minősítésnek indoka, azt a törvény szövegezése kétségtelenné teszi. A törvény nem követeli, hogy a tolvaj a lopás véghezvitele céljából fegyverrel lássa el magát, hanem a minősítést a tettes célzatától függetlenül már abba a ténybe helyezi, hogy a tolvaj a lopás elkövetésekor fegyvert viselt. A m. kir. Curia azért tévesen értelmezte a törvényt, a törvény szerinti tényálladékot a törvény szavai ellenére megszorította s a törvényben nemcsak nem foglalt, de annak szövege által határozottan kizárt distinkciót hozott be a törvénybe, m dőn egyik ítéletében (90: 9,411. sz. BJT. 22. k. 23. 1.) a minősítést azért tekintettem kizártnak, mert a tolvaj a vasvillát azért vette magához, hogy a leszedendő kukorica elhelyezésére szolgáló lepedőt a villára akasztva vállán hazavihesse. Ez az indokolás egyúttal mutatja az alapját képező s a tettes alanyi veszélyességére fektetett elméletnek tarthatatlanságát. Honnan tudhatja a tulajdonát védelmezni akaró tulajdonos azt, hogy a tolvaj mily célból vette magához a fegyvert ? O csak azt tudhatja és tudja, a mit lát, azt t. i., hogy a tolvaj fel van fegyverkezve s a fegyvert esetleg ellene használhatja. De a bíróra is az esetek legtöbbjében meg nem oldható feladatot ró az az elmélet, a mely nem elégedvén meg a veszélyesség elegendő jellegével b iró ténynyel, a fegyverviselés tényével, még annak kutatását s megállapítását követeli, hogy a tolvaj ép azért látta el magát fegyverrel, hogy azt szükség esetében használja is. A közölt ítélet azonban kivétel számba esik s az állandó Ítélkezés a törvénynek megfelelő helyes felfogását követi. Ennek a felfogásnak alapul vétele mellett a fegyvert viselt kifejezés azt jelenti, hogy a ((tolvajnál a lopás elkövetésekor fegyver volt.» Ez a tény a minősítés megállapítására teljesen elegendő ; az előzmények, a melyek folytán a tolvajnál a lopás elkövetésekor fegyver volt; a cél jelesül, melyből azt magához vette, a minősítés szempontjából teljesen közömbös ; 'így jelesül közömbös az is, hogy fegyver nélkül a lopást el nem lehetett volna követni, pl. orvvadászat esete, vagy az, hogy a baltára az ajtó betöréséhez szükség volt; s az esetleges támadási cél is, nem mint a minősítést megállapító, hanem mint a tettes alanyi veszélyességét is bizonyító mozzanat, a büntetés kimérésénél mint súlyosító körülmény jöhet figyelembe. A minősítés tehát ép ugy alkalmazandó a katonára, a ki akkor lop. midőn oldalfegyvere — mint rendesen — nála van ; mint, hogy az e helyütt felhozni szokott példát idézzük, a szobaleányra, a ki akkor követ el lopást, midőn gazdájának kardját javításra viszi. Ez az eset ugyan gyakorlatilag alig fog előfordulni, de következetlenség a minősítésnek ebben az esetben azok részéről is kizárása, a kik a tett tárgyi veszélyességére helyezik a súlyt (igy Merkel s nálunk Illés). Az. hogy a szobaleányok inkább szerelmesek, mint vérengzők szoktak lenni, nem zárhatja ki a tényt, hogy a tolvajnál a lopás elkövetésénél fegyver volt, a mely tény, mint láttuk, a minősítés megállapítására teljesen elegendő. De ha a minősítéshez nem szükséges a fegyverviselésnek különös célzata, mindenesetre szükséges a fegyverviselés tényének tudata. A mi azt jelenti, hogy a tettesnek a lopás elkövetésekor tudnia kell. hogy nála fegyver van. A fegyverviselés ténye mellett ez a tudat szükséges, de egyúttal teljesen elegendő. Az, hogy a tettes nem tudja, hogy nála fegyver van. éppenséggel nem olyan körülmény, a mely gyakorlatilag meg nem valósulhatna, pl. valaki a tolvaj tudtán kívül zsebébe tette a pisztolyt, vagy a tolvaj abban a meggyőződésben van. hogy az előtte való nap zsebében volt pisztolyt otthon hagyta. Ez a tudat pedig szükséges azért, mert annak hiányában a fegyverviselés minősítő körülménye a btkv. 82. §-ánál fogva a tolvajnak be nem számitható. Szándékos bűntettről levén szó. a tudat hiányának a minősítést kizáró tudását nem zárja ki az. hogy a nem tudás gondatlanságot képez s hogy kellő figyelem mellett a tolvaj megtudhatta volna, hogy nála fegyver