A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 25. szám - A váltótörvény 80. §-ához

A JOG A váltótörvény 80 §-ához. Irta: Dr. MESZER ARTHUR, Budapest. Ismét olyan pontja a váltójognak, a hol a magánjogi kategóriákkal nehezen boldogulunk. Próbáljuk meg mégis. A tulajdoni keresetnek helye van, ha a váltóbirtokost a váltó megszerzésénél rosszhiszeműség vagy vétkes gondatlanság terheli. ((Rosszhiszeműség)) itt is. mint sok helyen jelent kettőt: szándékos jogsértést és tudómást az előd átruházási jogosultsága hiányáról. Azonban itt, mint egyebütt nem, mind a kettőt jelenti nem alternative, hanem cumulative: az az tulajdoni keresetnek ven helye az ellen is. a ki delictumot követett el a váltó megszerzésénél és az ellen is, a ki a szó szoros, azaz jogi értelmében (osztr. polg. tkönyv 0I6. § ) jogszerű birtokos, de nem jóhiszemű. Amint ez Nagy Ferenc könyvében (76 §. 2. p.) szokott éleseimüséggel ki van fejtve. A rosszhiszeműség ily felfogása mellett ugy látszik, mintha a «vétkes gondatlanság)) az előbb érintett két értelem közt foglalna helyet, vagyis mintha a fokozat ez volna, az erősebbtŐl a gyengébb felé haladva rosszhiszem (delictum), vétkes gondatlanság, roszhiszem (nemjóhiszem). Vagyis olyan esetekre gondol az ember, hogy pl. valaki a neki letétben,, haszonkölcsönbe, megbizásul stb. adott váltót vétkes gondatlansággal magánál felejti stb. Csakhogy ez sehogysem talál. Mert a puszta birtok még sem legitimál, hanem csak a forgatmányok összefüggő láncolata; a forgatmányt hamisitani pedig ((gondatlanságból)) nem lehet. A nem legitimált birtokostól azonban szakaszunk nem is szól; az igazi forgatmányok által legitimált birtokos meg nem rosszhiszemű ebben az értelemben. Más szóval? a «vétkes gondatlanság)) nem jelenthet «vétkes»-t, mert culpose előidézni a hiányzó legitimatiót ép oly kevéssé lehet, mint culpose lopni, vagy magánokiratot hamisitani. Vagyis a «vétkes gondatlanság)) közelebb áll a roszhiszem másik értelméhez, mely szerint az az előd joga hiányáról való tudomás. Egyelőre elég ennyi; később ki fog sülni, hogy nem csak közelebb áll, hanem ugyanaz. Köteles-e a váltó megszerzője vizsgálni az előd átiuházási jogosultságát; Más szóval jogparancsot sérl-e az. a ki ,-zt nem teszi? Még máskép: ha azáltal, hogy ezt nem teszi, másnak kárt okoz, jogellenesen okozott-e kárt és kártérítésre kötelezhető-e ? Példa : Az által, hogy én nem vizsgáltam az elődöm jogosultságát és igy megszereztem a váltót, az egyik előző forgató,a ki a maga kötelezettségét kizárta,pactum de non petendo in personam vagy más efféle által az átruházóval szemben, az én váltókötelezettemmé váll. Csak nem követelhet ezért tőlem kártérítést! Pedig kárának az oka az én gondatlanságom, rnert ha. az elődöm jogosultságát vizsgálván, láttam volna, hogy nincs legitimálva, nem szereztem volna meg a váltót és nem juttattam volna az előzőt obiigóba. S egy másik példából drasztikussá válik az ellentét. Tegyük, hogy közkereseti társaság tagjaként szerzek meg kellő vizsgálat nélkül egy váltót : okvetlenül felelős leszek a gondatlanságért. Mindebből a morál ; a váltó megszerzője mint olyan nem köteles semminemű gondosságra, vagyis nem követ el jogsértést, ha a megszerzésnél gondatlan, vagyis e gondatlansága nem vétkes gondatlanság. Más szavakkal : az, hogy a gondatlan megszerzőtől — váltó a formai legitimatio dacára elperelhető, nem sanctiója az ő gondatlanságának. A mint a váltójogban egyáltalán sok hangzik sanctionak, a mi nem az. Hogy csak egyet emlitsek : a visszkereset elvesztése a legritkább esetben sanctio : általában a visszkereset indíttatásának csak feltételei vannak, melyeknek teljesítése a fél tetszésétől függ, melyek teljesítésétől függ azonban a visszkereset indíttatásának a joga. Persze messze vezetne - bár nagyon érdekes volna, - - ezen két eset közt kijelölni. De akkor milyen gondatlanság a «vétkes gondatlanság)) ha nem is lehet vétkes ? Rávezet a feleletre a következő eszmemenet. A culpa tudvalevőleg negatiója a szorosan körülírt «cura»nak, gondosságnak, mely az ujabbak nyelvén szólva, «az átlagos filiszter)) gondossága. Ezt a gondosságot tanúsíthatja az ember ugy a saját, mint a más ember ügyeiben, s ugy a nélkül, hogy rá jogilag kötelezve lenne, mint ilyen jogparancs tolytán. Ha kötelezve van rá, és e kötelezettségét megszegi, vétkes. Ha nincs rá kötelezve, nem vétkes akkor sem, ha gondatlan ; de világos, hogy azért gonda lansága legkevésbbé sem csekélyebb, csak a sanctiója marad el. miután a jog senkit sem kiván a saját akarata ellenére boldogítani. Miután a gondatlanság foka. mint látjuk, független attól, vájjon jogparancs ellenére vagy a nélkül forog fenn. a kifejezés rövidsége kedvéért ott is culpáról beszélnek, a hol nem culpa (hiba, mulasztás), hanem olyan gondatlansággal állnak szemben, a mely mindenkinek szabadságában álí. Ugy. hogy il\énkor a kifejezés : culpa lata, azt jelenti: olyan gondatlanság, a mely akkor, ha az "illetőa rendes gondosságra kötelezve volna, culpa latát képezne. Egészen ellenkező eredményre jut, de talán az itt elmondottak nem kellő figyelembevételével, | Nagy Ferenc Váltójog 76. §. 13. j. S ezt jelenti itt is a avétkes gondatlanság.)) Ha tehát a váltó megszerző^ az előd legitimatióját vizsgálni tartozott volna, és azt nem tette, vétkességben leiedzenék (culpa lata); nem tartozik vizsgálni, de azért ha óvatos, megteszi; ha nem óvatos, azaz gondatlan (ép oly gondatlan, mint ha tartoznék): nem teszi meg. A törvény aequiparál két esetet : 1. ha a megszerző tudja, hogy elődje az átruházásra nem jogosult; és 2. ha nem tudja ugyan, de rendes és nem oly alapos vizsgálat után, mely a legnagyobb gondosságnak felel meg, tudhatná, hogy az előd az átruházásra nem jogosult, azaz íendes gondosság mellett azt tudnia kellett. S ez a két eset csakugyan egy, mert a biró nem látván bele a vesékbe, akkor is csak azt kutatja : tudnia kellett e valamiről a fenforgó bizonyítékok mérlegelése mellett az illetőnek, a mikor azt kell megállapítania: tudott-e arról? A minthogy a rosszhiszemű birtokos legális delinitiójában is (opt. 326. §.) rosszhiszemű nemcsak az. a kitudja, hanem az is, a kinek a körülményekből vélelmeznie kell, hogy a dolog másé. A vt. 80. §-ának «gondatlanság»-a ezek szerint nem azt akarja kifejezni, hogy a megszerző arról való tudomásának hiánya, miszerint az előd átruházásra jogosítva nincs, neki hibául felróható ; hanem azt, hogy azzal egyenlő elbánás alá, a ki e körülményről tud, esik az is, a ki arról nem tud oly gondatlanság (óvatosság hiánya) folytán, mely ha ő gondosságra kötelezve volna, culpa latát képezne. Más szóval: rosszhiszemű az is, a kinek vélelme/nie kellett, de azt nem tette, hogy az átruházó nem jogosult s hogy ennélfogva a birtokába jutott váltó másé. így aztán, mint látjuk, congruentiában maradunk az általános magánjoggal, de kérlelhetetlenül oda vezet bennünket a 80. § magánjogi vizsgálata, hogy a «vétkes gondatlanság)) sem nem «vétkes», sem nem «gondatlanság». A mi azért nem nagy baj, mert a vétkes gondatlanság, azaz culpa lata mértékére a rosszhiszeműség ez esetében szükség van, nem lévén a nélkül lehetséges meghatározni, hogy a concrét esetben kellett-e a megszerzőnek vélelmeznie a kritikus körülményt (azaz azt. hogy az átruházó az átruházásra nem jogosult), vagy nem. A tulajdoni keresetnek tehát nem három, hanem csak két esetben van helye: 1. az ellen, a ki — legalább magánjogi értelemben vett — delictumot követ el a váltó megszerzésével (vt. 80 §. «rosszhiszem» Nr. 1. és 2.) az ellen, a ki tudta (vt. 80 §. ((rosszhiszeműség))), vagy a kinek rendes gondosság, mellett tudnia kellett (vt. 80 §. «vétkes gondatlanság))), hogy az átruházó jogosítva nincs. Belföld. Az eperjesi ügyvédi kamara évi jelentéséből, mely K u b i n y i A urél elnök és dr. S z t e h 1 o János kamarai titkár által van aláirva, közöljük a következőket: Az 1897. évben kamaránkhoz beérkezett 316 választmányi ügyirat, melyekhez hozzáadva az előbbi évről visszamaradt 4 választmányi ügyet, az 1897. évben összesen 350 választmányi ügyirat várt elintézésre. 1897-ben kamaránkhoz 183 fegyelmi ügyirat érkezett, melyhez hozzáadva az előbbi évről visszamaradt 5 fegyelmi ügydarabot, a lefolyt évben összesen 188 fegyelmi ügyirat várt elintézésre. Tekintve azt, miszerint 1890-ban 341 válaztmányi és 174 fegyelmi ügydarab érkezett be, a választmányi ügyek száma az 1897. évben 5 darabbal, a fegyelmi ügyek száma pedig 9 darabbal növekedett. Az 1897-ik évben tehát összesen 538 ügydarab várt elintézésre, a melyekből elintéztetett: Ügyvédek ellen az 1897-ik évben összesen 29 panasz adatott be, még pedig magánfelek által 23, bíróságok részéről 2, más hatóságok részéről 4. Az 1896. évből tárgyalás alatt 13 panasz maradván, összesen tehát a mult évben 42 panasz várt elintézésre. Ezen 42 panasz közül tényálladék hiányából 9 és a panasz visszavonása folytán 2 beszüntetve lett, a törvényszékhez való áttétel által elintéztetett 6, a fegyelmi eljárás elrendelésével elintéztetett 9, visszautasítással 2, összesen tehát elintéztetett 28 panasz. Hátralékként visszamaradt az 1898. évre 14 panasz. Az 1897. évben elrendelt 2 fegyelmi vizsgálat közül 1897. év folyamán befejeztetett mindkettő.