A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 24. szám - A kőszénbányászat jogi szabályozásának reformja [7. r.]

A JOG 189 A köszénbányászat jogi szabályozásának reformja. ) Irta WAHLNER ALADÁR, m kir. bányakapitány. ^(Vége.) Azon érvelések és okfejtések, melyek a kőszén felszabadításának közgazdasági szempontból való feltétlen szükségessége bebizonyitását veszik célba, szerfelett egyoldalúak s éppen azért voltaképen igen kevés sulylyal birnák. Lássuk pl. röviden Szontagh Aladár «A kőszén» cimü könyvének (Budapest 1891.) ide vonatkozó tartalmát, mely a kő^énkérdéssel az ezt tárgyazó munkálatok közt közgazdasági szempontból a legrészletesebben foglalkozik. Szerinte a kőszén szabaddá nyilvánítását szükségessé teszi. 1. a telepképződés. 2 a nagy tőke és szaki méret, melyet kiaknázása feltételez és o. a rendszeres üzem. A telepképződés szerinte azért kívánja a felszabadítást, mert ez a földbntok felszíni határitól független s kivált a kisebb birtokoknál teljesen lehetetlen a telepek önálló leművelése ; s ezen baj elhárítására több birtokos egyesülése sem képez remediumot, mert egyiknek vagy a másiknak indolenciája, vagy makacssága az egyesülést könnyen meghiúsíthatja ; továbbá a nagy birtok is a kedvező leművelésnek csupán csak a lehetőségere nyújt kilátást, de magát az okszerű bányamű elés effektualását feltétlenül nem biztosítja. A földbirtok felszíni határai a megkívántató rendszeres üzem kifejtését is adott esetben szerfelett korlátozhatják, s vagy rabló-művelést, vagy okszerűtlen bányászkodást szülhetnek. Az ásványszénnek kímélettel párosított kihasználása csak rendszeres üzem mellett valósitható meg, a rendszeres üzem pedig a tetep-képződés esélye szerint alakul, mire nézve tehát nem a külszíni birtok-határ, hanem a telep dőlése, csapása, vagyis vonulata irányadó. Végül a szénbányászathoz szükséges nagy tőke és speciális szakismeret Szontagh szerint azért szól a felszabadítás meliett. mert a kis- és közép-birtokosok ily tetemes tőkével hazánkban nem rendelkeznek s mezőgazdaságuk múlhatatlan igényeit sem képesek kielégíteni ; a nagybirtokosoknál \ eciig ha meg volna is a tőke, de hiányzik a vállalkozási kedv és a szakismeret. A szakismeret a tőke szolgálatában, mint annak kiegészítő alkateleme is érvényesülhet ugyan, csakhogy ez esetben a tőke ki van szolgáltatva, a vállalkozási kedv időleges balsikerek miatt megernyed, majd teljesen lelohad, sokszor épp oly helyen és időszakban, a hol és a midőn a törekvést a céltól már csak napok választották el. stb.**) Ez az egész okoskodás — mint mondám — szerfelett egyoldalú, mert csak az esetben lehetne mérvadó, ha a szénnel való szabad rendelkezési jog, vagyis a földbii tokos bányanyitási és kőszénkiaknázási joga, a földbirtoktól nem volna elválasztható. Csakhogy mi sem áll ezen különválasztás útjában. A konservativ szellemű földbirtokostól nem is kívánjuk mi, hogy ő bányavállalkozó legyen, hanem csak azt, hogy engedje át a kőszenet illetve erre vonatkozó jogát a bányavállalkozónak, a kinél a tőke a megfelelő szakismerettel párosul s a kinek észszerű törekvése oda irányul, hogy a kőszénkiaknázási jogot nemcsak egy birtoktestre, hanem a racionális bányamiveléshez szükséges földterületre nézve szerezze meg. Tehát a kőszénkéidés mikénti megoldására nézve a földbirtokos álláspontját illetőleg közgazdasági szempontból csak a következők vehetők figyelembe : í. Nem tapasztalható-e a földbirtokosok részéről olyatén indolencia, vagy makacsság megnyilatkozása, mely szerint ők a kőszéntelepeket a bányavállalkozás elől elzárva tartják, s úgyszólván hozzáférhetlenekké teszik? 2. Nem lépnek-e fel a bányavállalkozóval szemben olyatén túlzott követelésekkel, hogy az észszerű bányavállalkozás lehetősége ez oknál fogva hiúsul meg? Csakis az esetben, ha a szerzett tapasztalás nyomán ezen kérdésekre igenlőleg kellene válaszolnunk, lehetne a leljes bányamivelési szabadság érdekében sikra szállanunk. Csakhogy a tapasztalás mind a két kérdésre tagadó választ sugalmaz nekünk. Ho^y a földbirtokososztály általán keresve keresi az alkalmat, hogy szénjogát értékesíthesse, azt már ismételten érintettem. S az ellenszolgáltatás szerződésszerű megállapításánál *) Előző cikkek a 16., 17., 18., 20., 21. és 23. számban. **) V. ö. Szontagh A. «A kőszén)) Bpest 1891. 36—45 lap. a kőszénbányászat föllendülésével korántsem emelkedő, hanem ellenkezőleg mérséklődő és egyenlősülő irányzat észlelhető. Mert mig a hatvanas években bécsi mázsánként 3 -4 krig, sőt ezen felül menő kötések is előfordultak, addig ma a métermázsánkénti átlagos ellenszolgáltatás 1/a—1 — l*/s—2 kr. között váltakozik szénvidékek szerint. A mit az 1884. évi bányatörvényjavaslat megvitatására összehívott értekezleten a szabad szén hivei mondottak s a mire Szontagh is hiva kőzik könyvében, t. i. hogy minálunk a földbirtokosnak fizetett bér métermázsánként 3 krnál sehol sem kisebb (!) de felmegy 7 krig, mihez ha a raktározásnál porrá tört szén értékét hozzá számítjuk, minden métermázsa szén után átlag 10—15 krt kell számitanunk, ez a valósággal meg nem egyező, merőben túlzott állítás. Az ellenszolgáltatás métermázsánként 1-2 kr. Ez korántsem hátráltatja a kőszénbányászat fejlődését s nem alterálja a szénárak kedvező alakulását és nem zárja ki a szabad versenyt. Es ez a bér, ez az ellenszolgáltatás annál kevésbbé hozható fel a teljes bányaművelési szabadság megvalósításának szükségessége mellett, n ert attól a bányavállalkozás a szén felszabadítása esetében sem szabadulna meg. Láttuk előbb, hogy a bányamüvelés köréből sohasem lesz kiküszöbölhető az üzérkedés, a spekuláció; az az eszményi állapot, hogy a felszabadított széntetületek lefoglalása mindenkor csak komoly bányászati célzattal történjék, soha semmiféle jogrendszer mellett sem volna elérhető. A bányavállalkozó tehát a legtöbb esetben a teljes bányaművelési szabadság mellett sem juthatna ingyen a széntelepekhez. «A röghöz kötöttség — mondja Szontagh — sohasem volt az a talaj, a melyben szabad institutiók tenyészhetnek s az egyéni munka és szorgalom érvényesülhetne.)) Kétségkívül szép gondolat, melyben a modern álladalmi élet intézményeinek alapeszméje nyert kifejezést; csakhogy az ilyetén szép jelszavak sehogy sem illenek a kőszénkérdés tárgyalásának keretébe, mert hiszen itt még ahhoz is szó férhet, hogy voltaképen mi a szabadság eszményibb megnyilatkozása: a tulajdon sérthetetlenségének proklamálása, vagyis a szén röghöz kötöttsége-e, avagy pedig az egyéni tulajdon megszorítása, vagyis a szén szabaddá tétele ? * * Lányi Bertalan is a kőszénbányamüvelési jog szabályozásának reformjánál*) a bányaművelési szabadság teljes megvalósítását tartja a törekvés végcéljának. A mikénti megoldás módozatára vonatkozó részletes javaslatánál azonban már eltér a kitűzött céltól, a mennyiben szerinte azon ásványok közé, melyeknek kutatását a és bányászatára a földtulajdonos joga ki nem terjed, a kőszén minden faja is felveendő ugyan, de a földbirtokosok részére a velők szemben megóvandó méltányosság követelményeként bizonyos előnyöket kell biztosítani, jelesül a törvénybe felveendő, hogy a földtulajdonosnak a kutatás vagy bányamüvelés alkalmával nyert kőszénmennyiség bizonyos meghatározott hányadrészéhez van joga. melyet a bányavállalkozó a földtulajdonos részére a lt fejtési költségek beszámítása nélkül, meghatározott pénzéitékben kiszolgáltatni köteles. Ha a bám avállalkozó a földtulajdonosnak azért, mert földbirtokán kőszénbányászatot folytat, fizetni tartozik, nevezzük ezen fizetést akár jogmegváltási dijnak, akár ped'g a jogalap közelebbi megjelölése nélkül egyszerűen a földbirtokosnak járó termelési hányad pénzértékének, illetve a földbirtokost a bányaüzem bizonyos hányadában való részesítésnek: akkor már nem beszélhetünk többé a teljes bányaművelési szabadság megvalósításáról. Mert. miként azt Lányi is könyvében igen szépen kifejtette, a bányaművelési szabadság lényegileg nem egyéb, mint bizonyos ásványoknak a földtulajdonos jogi uralma alól a társadalom érdekében történő kivétele s lehetővé tétele annak, hogy ezen ásványok feltárása és kinyerésére minden jogszerző képes személy bányajogositványt nyerhessen, még pedig anélkül, hogy a földbirtokos ezért vele szemben bárminemű kártalanításra igényt formálhatna. Ha tehát a bányavállalkozó a földtulajdonosnak a bányaművelési jog igénybe vétele cimén fizetni tartozik, ez esetben már nem mondhatjuk azt, hogy az illető ásvány a földtulajdonos jogi uralma alól teljesen kivétetett s hogy ez esetben az eszményi bányaszabadság elve érvényesül, hanem ez a jogállapot a bányaművelési szabadság és a földbirtokos szabad rendelkezési joga, vagyis e két ellentétes bányajogrendszer között foglal helyet, a mennyiben itten a bányaművelési jognak a földtulajdonnal szemben elfoglalt önállóságán a magántulajdon érdekében *) V. ö. L á n y i tí. «A bányajog alapelvei)) 97. és következő lapok-