A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 2. szám - Ujabb ministeri rendeletek jogi oktatásügyünk terén [1. r.]

Tizenhetedik évfolyam. 2. szám. Budapest, január ö. Szerkesztőség: Előfizetési árak: A JOG V., Rudolf-rakpart 3. sz. ffJk _ 1 <w Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Kiadóhivatal: (e*eiótt MAGTÁR ÜGYVÉDI KÖZLŐNT) FéfyCd é™ 1T— V., Rudolf-rakpart 3 sz BET,UP 12 ™ífiCGy JTÉPTISELFTÉRK 1 UGT1R CfiTTÉDI, Bitói, ÜGYÉSZI ÍS rfeJECTZÓI KAR íélliHTI £géM \ ~ 6 | _ ] Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr" RÉVAI LAJOS -Dr. STILLER MOR Az előfizetési péntek ll ,„T7, i Felelős szerkesztő? Dr''STILLER MÓR. legcéls*rüv,ben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a post/autalványnyal kiadóhivatalhoz intézendők. • t . #• küldendők. Megjelen minden vasárnap. TARTALOM: Ujabb ministeri rendeletek jogi oktatásügyünk terén. Irta: dr. Horváth Ödön, az eperjesi jogakadémia dékánja. — A fegyveres lopás kérdéséhez. Irta: dr. Heil Faust'm, m. kir. köz- i igazgatási biró. — Az illeték egyenérték bevallásáról. Irta : Z á cl o r Mór, m. kir. p. s. titkár Rimaszombaton. — Anyaggyűjtés a magánjog kodifikációjához. Irta: Ladányi Béla, Kassán. — Ausztria és külföld. (Bolgár törvényhozás és igazságügy. Irta: dr. Schischm a n o v St. Milán, bolgár igazságügyministeri államtitkár. Szófia.) — Belföld. (Teljes ülés a Curián. — Teljes ülés a bpesti kir. ítélőtáblán.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Előterjesztés a végrehajtási eljárásban. Irta : J u d e x.) — Sérelem. (Hivatalos zugirászat.) -Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET — Jogesetek tára. Eelsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-bői (Csődök — Pályázatok.) Ujabb ministeri rendeletek jogi oktatásügyünk terén. Irt; : Dr. HORVÁTH ÖDÖN, az eperjesi jogakadémia dékánja. Legutolsó költségvetési törvényünknek képviselőházi tárgyalása megint alkalmul szolgált arra. hogy jogioktatásügyünknek a kérdését, a mely immáron évtizedek óta szőnyegen levő fontos kérdést képez, ismét megbeszélés tárgyává tegyék s a közvéleménynek a figyelmét, mely minden felmerült kérdés iránt időmultán lassanként csökkenni szokott, újból feléje irányozzák. Kiváló tanügyi jeleseink közül nem jelentéktelenebbek, mint Vlassics Gyula minister. B e r z e v i c z y Albert, volt államtitkár, a képviselőház alelnöke és G r o i s z Gusztáv volt egyetemi jogtanár szólottak az említett kérdéshez, hogy azoknak a széleskörű elméleti és gyakorlati ismereteknek az alapján, a melyeket erre vonatkozólag egykori tanári — s majd többi kiváló társadalmi állásaikban szereztek, elmondják nézeteiket a felsőoktatásügynek, s ennek keretében különösen jogi oktatásügyünknek jelenére és jövőjére vonatkozólag. Xem lehet a célom az, hogy ezekkel az ezúttal elhangzott nagyszabású, fontos beszédekkel foglalkozzam s az azokban foglalt eszmékhez és gondolatokhoz hozzászóljak ; annyit azonban mégsem mulaszthatok el, hogy az őszinte elismerés adóját ezekkel szemben és ezek elmondóival szemben e helyütt is le ne róvjam. Felső oktatásügyünknek s ebben különösen a jogi oktatás ügyének jelen állapotára vonatkozólag különösen érdekesek és fontosak, valamint igazán találóak voltak hazai tanügyünk annyira méltó főintézőjének, jeles közoktatásügyi ministerünknek a megjegyzései, a ki a február 27-én tartott képviselőházi ülésben, többek között, annak kiemelésére is figyelmet szentelt, hogy eltekintve az 1848: XIX. és az 1872: XIX.t.-c.-ektől,ezektől a «sovány rendelkező)) törvényektől, felső oktatásügyünk törvénynyel szabályozva nincsen, «hanem sok tekintetben elavult rendeleteken és sok részben az absolut korszakból származó rendeleteken nyugszik)). «Gondoljuk meg, mondotta tovább, hogy pl. a tanrendszer, a tanárok pragmatikája fizetési viszonyai, szóval mindaz, a mi a tanszabadsággal, az egyetemi tanári állás tekintélyével és önállóságával szervileg is összefügg: törvényhozáson kivüli állapotban van!» Különösen épen ez az, a mi első sorban felhívja figyelmemet most. a mikor azokról a ministeri rendeletekről kivánok egyetmást elmondani, a melyek jogi oktatásügyünk terén a közelmúltban megjelentek. Hiszen ha egyéb nem : ezeknek a rendeleteknek jelentékeny száma oly annyira igazolja a most idézett szavakban foglaltakat. Ezek éreztetik velünk a jogi oktatásügy terén foglalkozókkal hiányát annak, hogy feladatkörünk törvényhozásilag szabályozva nincsen. Ezek fokozzák mibennünk a régóta érezett vágyat azután az állapot után, a melyben a feladatkörünk Lapunk mai száma keretébe vágó összes főelveket. minden jogi oktatással foglalkozó tanintézetünkre kiterjedően, a legfőbb állami akarat által felállított egységes és egyetemes szabályok szabályozzák. Jogi oktatásügyünknek a tere ma találóan hasonlítható egy erdőséghez, a melyben az elkorhadt, elszáradt törzsökök mellett az ifjú hajtásoknak, az ujabb csemetéknek egész serege állott elő. Gályáik össze-vissza vannak fonódva ugy. hogy az egészen áttekintést nyerni alig lehet s biztos és járatos ember légyen ezen a téren az, a ki a kivezető helyes utat meg tudja találni. Alig van két éve annak, hogy jogi oktatásügyünkre vonatkozó legutolsó müvem megjelent (A magyar közjog tanításáról és két dolgozat jogi oktatásügyünk kérdéséről. Debrecen, 1895.), melyben az e téren addig kiadott ujabb ministeri rendeleteket volt alkalmam észrevételekkel kisérve, bemutatni. Azóta ismét nem egy ujabb rendeletet adtak ki felvetett kérdésünket illetőleg, melyek jogi oktatásügyünk egyes elvein és szabályain nem épen lényegtelen változásokat hoztak létre. Idézett müvemben részletesebben szóltam az 1893. július 28-án 20,319. szám alatt kelt, valamint az 1893. augusztus 9-én 26.320. szám alatt kelt ministeri rendeletekről, melyeknek elseje az 1883-ik évi (28,291. számú rendelettel kiadott) tanulmányi és vizsgálati szabályzatnak 6-ik §-át magyarázza, azt rendelvén, hogy a kik az idézett szakaszban megállapított határidőben tett pótló alapvizsgálatuknál képesítést nem nyertek : a legközelebbi vizsgálati határidőben a pótvizsgálatot még egyszer ismételhetik ; a kik pedig a pótvizsgálatot a felfüggesztést követő második vizsgálati határidőben sem állják ki sikkerrel: ezután már csak a teljes vizsgálat ismétlésére bocsáthatók. A második rendelet pedig a tanfolyam hallgatása nélkül tett jogi vizsgálatoknak az ügyét érinti, a mennyiben ebben kimondotta a ministerium azt, hogy az egyik államvizsgálatnak a megfelelő tanfolyam nyilvános hallgatása által való pótlása ezentúl általában meg nem engedhető s hogy igy mindazok, kik a jogi vizsgálatoknak valamelyik jogakadémián tanfolyam hallgatása nélkül való letételére engedélyt nyertek : kötelesek kivétel nélkül nemcsak a két alapvizsgálatot, hanem ugy a jogtudományi, mint az államtudományi államvizsgálatot is letenni, a mennyiben ezek sikeres kiállása előtt részükre államvizsgálati bizonyítvány egyáltalában ki nem adható. Volt alkalmam idézett müvem lapjain ezekkel a rendeletekkel foglalkozni s részletesebben elmondani azokat az okokat, a melyeknek alapján az ezekben foglalt újításokat miért tartom én is üdvösöknek és jelentékeny hatással biroknak jogi oktatásügyünk terén. I. Ha már mostan az ujabban megjelent rendeletekre fordítom figyelmemet, időrendben elsőnek az 1895. február 13-án 7,634. szám alatt kelt rendelet lesz felemlítendő, a mely azt a fontos és a tanügy szempontjából eléggé nem helyeselhető elvet állítja fel. hogy a tanári pályát betöltő és illetőleg tanulmányokat folytató tartalékos tisztek és tiszthelyettesek csak az iskolai szünidőben lesznek fegyvergyakorlatra behívhatok, ha ez iránt folyamodván : jelzett minőségüket igazolják. Ez mindenesetre igen jelentékeny ujitás. a melyet a jogi oktatásügy érdekének szempontjából is csak elismeréssel lehet felemlíteni. II. Fontos az az ujitás is, a melyet az 1895. december 8-án 3,038. eln. szám alatt kelt rendelet, a bizonyítványok másodlatainak és másolatainak kiadására nézve eszközölt. A bizonyítványok másodlatainak kiadására nézve eddig az volt a szabály, hogy ezeknek kiállításáért az illetékes tanintézet tanári karához kellett folyamodni s előtte az elvesztés, vagy megsemmisülés tényét be kellett igazolni, vagy ennek valószínűségét ki kellett mutatni, s végül ezt az elvesztést, illetve megsemmisülést a hivatalos lapban egymás után három izben közzé kellett tenni, azzal a felhívással, hogy mindazok, 12 oldalra terjed.