A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 23. szám - Az igazolatlan előjegyzés törlésének kérdése a györi kir. ítélőtáblán és a kir. Curián

A JOG 181 Az igazolatlan előjegyzés törlésének kérdése a^yöri kir. ítélőtáblán és a kir. Curián. Irta : dr. TÖRÖK ISTVÁN, ráckevei kir. albiró. Az előjegyzés csak az igazolás bekövetkezése esetére szolgál a dologi jog szerzése, megváltoztatása, megszüntetése alapjául, az igazolatlan előjegyzés pedig, hivatalból ugyan nem, hanem kérelemre még az esetben is kitörlendŐ, ha az előjegyzést szerzett fél ellenzi. Hogy a kérvényt a telekkönyvi hatóságnál az előjegyzést szerzett léi ellen kell beadni, az kétségtelen. Azonban az a kérdés, hogy ki adhatja be a törlési kérvényt, már nem olyan könnyen oldható meg. Mig az van bejegyezve, a ki ellen az előjegyzést elrendelték, szintén kétségtelen, hogy ő adhatja be; de mikor már annak a joga másra van átirva, a ki ellen az előjegyzést elrendelték, a mi eljárásunkban vitássá válik, hogy kiadhatja be; mert a tkvi rdts. 99. §-a, mely az előjegyzésnek az előjegyzést szerző fél beleegyezése nélkül való törléséről rendelkezik, ezt nem mondja meg. A 119. és 120. §-t pedig, melyek éppen azt tárgyalják, hogy telekkönyvi kérvényt ki adhat be, e tekintetben nem létezőnek tekintik. Így származott aztán az a különböző telfogás, mely a kir. Curia 1886. évi szeptember 22-én 2,445. sz. a. hozott végzésében és a győri kir. Ítélőtábla 1896. évi december 16-án hozott, s a táblai polgári határozattárba 17. sz. alatt felvett határozatában kifejezésre jutott. A kir. C u r i a következőleg szól: «Az előjegyzés kitörlését az igazolás elmulasztása miatt csak azon személy vagy örököse kérheti, a ki ellen az megengedtetett, nem pedig oly telekkönyvi tulajdonos, a ki az előjegyzés után átruházási jogügylet alapján szereztemeg a terhelt ingatlant.* A győri kir. Ítélőtábla pedig igy szol: «A telekkönyv i rendelet 87—91. §-ai esetei ben ki eszközi ött előjegyzés kitörlését az igazolás elmulasztása miatt az is kérheti, a ki a vonatkozó ingatlanra a bekebelezett tulajdonossal kötött szerződés alapján a telekkönyvi rendelet 75. §-a értelmében tulajdonjogának bekebelezését utóbb kieszközölte. Most már az a kérdés, hogy melyik a helyes, melyiket kövessük ? Az én véleményem szerint a kir. Curia felfogása az esetben helytelen, és hiszem, hogy nem is marad meg mellette; a győri kir. ítélőtábla felfogása helyes és követendő. Ugyanis, hogy miért kellene az igazolatlan előjegyzés törlése iránti kérvényezési jogot csupán arra a személyre vagy örökösére szorítani, a ki ellen az előjegyzést elrendelték, ezt sem a telekkönyvi rendtartás 99. §-ából, sen az egész tkvi rdts. szelleméből, sem az ausztriai polgári törvénykönyvből, sem a magyar dologi jogból, sem a jogbölcsészetből támogatni, még kevésbbé igazolni nem lehet. Továbbá, hogyan lehessen azt elképzelni, hogy az vagy annak örököse adja be az előjegyzés törlése iránti kérvényt, a ki az előjegyzéssel megtámadott jogát már rég átruházta s lehet, hogy a jog azóta már tizedik vagy századik kézben van ? hogyan adhasson be telekkönyvi kérvényt az, vagy örököse, a kinek sem magának, sem örökösének semmi néven nevezendő, a legparányibb joga sincs már a telekkönyvben ? Ezt még a legnagyobb álokoskodással sem lehet elhitetni és sem a 99., sem a 119., sem a 120. §-ba belemagyarázni. Megszűnt jogra a telekkönyvben semmit sem lehet alapítani, csak olyanra, a mely létezik, él a telekkönyvben. Ellenben azt, hogy az igazolatlan előjegyzés törlését bármely természeti vagy jogi személy kérheti, a kinek jogát az igazolatlan előjegyzés közvetlenül korlátozza, a következőkből megállapíthatjuk: A mint az előjegyzés igazolására a tkvi rdts. 95. §-a szerint elegendő annak, vagy jogutódjának nyilatkozata, vagy az ellene per utján hozott jogerejü határozat, a ki ellen az előjegyzést elrendelték: joghasonlatosság utján el kell ismernünk azt is, hogy az vagy jogutódja, a ki ellen az előjegyzést elrendelték, jogosítva van az igazolatlan előjegyzés törlését az előjegyzést szerző fél beleegyezése nélkül is kérelmezni; igy állván meg az elv, hogy a mint az előjegyzést szerző fél javára az előjegyzés igazolásánál közremüködhetik, sőt ki sem kerülhető, okvetlenül közre kell működnie, és kivüle más nem is működhetik közre: éppen ugy közremüködhetik az előjegyzést szerző fél kárára az előjegyzés törlése tárgyában is, sőt kivüle vagy jogutódján kivül ehhez másnak nincs is joga. Most már az a kérdés, hogy lehet-e az igazolatlan előjegyzés törlése iránti kérvényezés jogánál jogutódlásról beszélni? Hogy az örököst jogutódnak kell tekinteni, s az örökösi jogutód kérheti az igazolatlan előjegyzés törlését, azt a Curia is elismeri, de el kell ismerni az örökösödés esetén kivüli jogutódlást is, és a mennyiben az örökösödésen kivüli jogutódlást elismerjük, el kell ismernünk az örökösödés esetén kivüli jogutód kérvényezési jogát is. Ugyanis, a mint a fődolog és mellékdolog fogalmát ismerjük, éppen ugy ismerjük az alapjog és járulékos jog fogalmát is. Az is kétségtelen, hogy a mint a mellékdolog a fődolog sorsát követi, a járulékos jog is éppen ugy követi az alapjog sorsát. Hogy ezt semmiféle tételes törvény nem tiltja, és semmiféle tételes törvény érvénytelennek, lehetetlennek nem nyilvánitja, az bizonyos. Nézzünk példát. A ki más követelését megszerzi, a biztosítására szolgáló zálogjogot is a saját jogkörébe vonja; a ki valamely földbirtok haszonbérbleti jogát engedmény utján megkapja a földbirtok megtekintésének jogát is gyakorolja. A telekkönyvbe bejegyzett tulajdonjog alapjog, melyhez tartozhatik olyan jog, hogy a ki a tulajdonjogot gyakorolhatja, gyakorolhat valamely igazolatlan előjegyzésnek az előjegyzést szerző fél beleegyezése nélküli törlésére is kérvényezési jogot. Ez esetben a tulajdonjog alapjog, a törlés kérvényezése iránti jog járulékos, mely a fentebbi elvnél fogva a tulajdonjog sorsát követi, vagyis a tulajdonjog átháramlása esetén külön jogügylet nélkül is átháramlik a tulajdonjoggal együtt. Ha valamely zálogjogra igazolatlan alzálogjog van előjegyezve, a zálogjog alapjog, az igazolatlan alzálogjogi előjegyzés törlésének kérvényezése iránti jog pedig járulékos jog, a mely osztozik az alapjog sorsában, vagyis a fentebbi elvnél fogva az örökösre vagy engedményesre a zálogjoggal együtt átháramlik. Hogy az igazolatlan előjegyzésnek az előjegvzést szerző fél beleegyezése nélküli törlése iránti kérvényezés joga olyan személyhez kötött jog volna, mely az örökösödésen kivül átháramlás tárgyául nem szolgálhatna, s igy az általános jogszabály alól kivétel volna: semmiféle jogszabály nem jelenti ki, tehát az átháramlás lehetőségének ez is okvetetlenül alá van vetve, s igy örökösödés esetén kivüli jogutódlásról is teljesen nyugodt igazságérzettel beszélhetünk, sőt egyenesen el keli ismernünk. Már most, ha a jogutódlást elismerjük, önként elismerjük azt is, hogy a kire ez a jog átháramlott, gyakorolhatja is. Vehetjük kiindulási pontnak a tulajdonjog fogalmát is. A tulajdonjog az a dologi jog, melynél fogva valamely dolog egész teljében valamely személy jogos uralma alatt áll. Tehát ha egész teljében való jogos uralmat jelent, akkor azt a jogosítványt is magában foglalja, hogy a tulajdonos a jogtalan korlátozást elháríthatja, megszüntetheti. Az igazolatlan előjegyzés pedig a tulajdonjognak jogtalan korlátozása, s igy megszüntetését minden tulajdonosnak jogában áll kieszközölni, tekintet nélkül arra, hogy a korlátozást ő ellenében állitották-e fel, vagy jogelődje ellenében. A tulajdonjognak van ugyan némely korlátozása, melyeket közérdekből minden tulajdonos tűrni tartozik, mint a kisajátítás joga, vízhasználati jog, vadászati jog, erdővágás tilalma; van olyan korlátozása, melyet magánérdekből tartozik tűrni, mint a hitbizomány, elidegenítési, terhelési tilalom,élő és visszavásárlási jog: de olyan korlátozást, hogy a jogelőd ellen szerzett előjegyzést a jogutód nem igazolás alapján kérvényezés utján nem töröltethetné, sehol sem találunk. Tehát a kérvényezés jogát ebből a szempontból is el kell ismernünk. Ha pedig a tkvi rdts. 119. §-ának első bekezdését olvassuk: ^Telekkönyvi kérvények rendszerint csak azok által nyújtathatnak be, kik az arra vonatkozó nyilvánkönyvi bejegyzések által vagy mint jogosítottak, vagy azok jogutódjai vagy pedig mint kötelezettek érdekelvék* és meggondoljuk, hogy ez a bekezdés e §. többi három bekezdésével csupán azért van szembeállítva, mert a többi három bekezdésben már olyanok is fel vannak jogosítva a kérvényezésre, a kik sem nem jogosultak, sem nem azok jogutódjai, sem nem kötelezettek a nyilvánkönyvben, tehát e §. rövidítve igy is kifejezhető: telekkönyvi kérvényezésre rendszerint csak az érdekeltek jogositvák, azonban a következő három bekezdésben elősorolt személyek, bár érdekelve nincsenek, rendkívüli, intézkedésnél fogva mégis jogositvák a kérvényezésre s ezek 1 a törvényes vagy bíróilag kirendelt képviselők, 2. a meghatalmazott képviselők, o. az örökösök, ha jogszerzés vagy tehermentesítés tárgyában folyamodnak: lehetetlen, hogy bármely élők közti jogügylet alapján álló jogutódot az érdekeltek közé ne soroznánk, ha jogelődje ellen szerezték is meg az igazolatlan előjegyzést; és lehetetlen, hogy az ilyen telekkönyvi érdekelt jogutódot az igazolás elmulasztása alapján az előjegyzést szerző fél beleegyezése nélkül az előjegyzés törlésének kérelmezésére jogosultnak el ne ismernénk. A 120. §. pedig még több személyre kiterjeszti a kérvényezési jogosultságot, de az nem tartozván ide, nem is részletezzük. Ha azt a megszorítást akarta volna tenni a törvényhozó, hogy az előjegyzésnek nem igazolás alapján való törlését csak az, vagy annak csak örököse kérheti, a ki ellen az előjegyzést elrendelték, akkor a tkvi rsdc. 99. §-ába minden esetre belevette volna e korlátozást, annál inkább, mert tudjuk, hogy a hol csupán az örökösre kivánt valamely jogot kiterjeszteni, ott alkalmazta is az «örökös» kifejezést, a hol pedig azt akarta, hogy a jog bármi cimen való átháramlás esetén megillesse az ujabb jogalanyt, ott az ennek megfelelő «jogutód» szót alkalmazta, a mi minden jogász gondolkodása szerint magában foglalja a sokkal kisebb körű örökösödés fogalmát is, meg bármi cimen átháramlott jognak az átháramlás utáni alanyát is. Itt pedig a törvényhozó sem megszorítani, sem kiterjeszteni nem akarta a kérvényezési jogosultságot, hanem csak a 119- §. szerinti jogosítványt akarta érvényesíteni, azért nem emliti fel külön, hogy ki adhatja be ezt a törlési kérvényt. Nincs tehát semmi elfogadható ok arra, hogy a jogutódot egyszerű kérvényezés helyett a hosszadalmas, nehézkes és költséges törlési perre kényszeritsük, és ezzel a teendőkkel a nélkül is nagyon elhalmozott bíróságok teendőit még jobban szaporítsuk,