A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 22. szám - Personál unió, reál unio. (Adalékok a kérdés tisztázásához) 2. [r.]

170 A JOG fele között azon összeköttetésnél fogva, melyben együtt <századok óta éltek, sok kölcsönös viszony és érintkezés fejlődött ki — sok és nagyfontosságú közös érdekeink vannak ... A monarchia a két felének még akkor is, ha azokat csak a fejedelem személyének közössége kapcsolja össze, sok és nagy közös kiadásai és terhei vannak.* A későbbi 1867. XII. t.-c. javaslatát megállapító 67. bizottság első ülésében Ivánka Imre igy nyilatkozott: «Megvallom, hogy az előttünk fekvő javaslathoz azon egyszerű oknál fogva nem járulhatok meggyőződésem szerint, mert én hazám függetlenségét egyedül a personál unió tökéletes kivitelében és biztosításában találom, a jelen mukálatban (a 15-ös bizottságé) pedig a reál unió csiráit látom letéve. Én a közös kormányt, és egy oly testületet, mely szótöbbséggel határoz, s melynek e kormány felelős, másnak, mint egy közös parlamentnek nem tekinthetem, és engem nem nyugtat meg az, hogy ezen közös parlament, vagyis ezen delegátio jelenleg a paritás elvére alapittatik.» Ghyczy Kálmán 1867. márc. 22-énjkifejezte azt, hogy: «a reál unió több országoknak azon célból lett egyesüléséből áll, hogy bizonyos vagy minden államügyeket közösen intézzenek el.> Ismert tény, hogy a közjogi alapon álló ellenzék, az osztrák publicisták és politikai hírlapok, ugy a magyar doctrinárek még most is szintén az elvhez ragaszkodnak habár más-más kiinduló pontból, t. i. hogy az Ausztria és Magyarország közt fennálló kapcsolat tényleg reál unio. Hogy pedig e felfogás nem felel meg Deák és törzskara intentióinak, az a következőkből is kiderül. Csenge rí Antal, ki pedig legjobban ismerte Deák Ferenc eszmemenetét és közjogi felfogását, Deák közjogi állás-és kiindulási pontját a következőkben ismerteti: «Ezen alap nem egyszerű törvény, nem egyszerű diploma, nem octroyált alkotmány vagy igéret, hanem kölcsönös egyezkedés folytán kötött alapszerződés, az uralkodó ház között, a melynek öröklési jogát — és Magyarország között a melynek alkotmányos önállóságát biztosítja. Ezen alap a pragmatica sanctio. Állami alaptörvény, a mely egyszersmind a nemzetközi jog kiegészítő részét képezi. Két oldalú szerződés, a mely teljes erejével, minden föltételeivel együtt életbe lépett, s a jogszerű gyakorlat által szentesittetett. Ez erős jogalapra állapítja Deák követeléseit; ez alapon fejti ki, a körül csoportosítja közjogi és történeti adatait, érveit, a melyek oly kétségtelenül igazolják, hogy a törvényes kapocs, a mely Magyarország közt és 0 Felsége többi országai között létezett, csak az uralkodó azonosságában áll; hogy reál unio köztük soha sem volt* stb. Deák Ferenc egy másik oszlopos embere: S z a 1 a y László a Reichsrathba való meghívás ellen igy nyilatkozik: «a sanctio pragmatica» ez által szentesitett personalis unio nevében föl szólalni fő-fő kötelességünk.* Deák 1867; márc. 28-án is ez alapon állott, midőn a későbbi 1867: XII. t.-c. javaslatának tárgyalása alkalmával a következőket mondotta: <Azt mondják némelyek a pragmatica sanctio köztünk és Ü Felségének többi országai között csak personál uniót hozott létre és ez nem terjed ki egyébre, mint egyedül a trónöröklés megállapítására, közösügyek tehát nem is léteznek. Igen is personál unio az, melyet a pragmatica sanctio létre hozott, de a trónöröklésen kivül még az is benne foglaltatik ezen ünnepélyes alapszerződésben, hogy mind Magyarország és az ahhoz kapcsolt részek és országok, mind Ő Felségének többi országai és tartományai ugyanazon közös uralkodó által feloszthatlanul és elválaszthatlanul együtt bírtoklandók. Midőn az ország ezen elvet kimondotta, magára vállalta egyszersmind azon kötelezettséget, hogy ezen feloszthatlan és elvitázhatatlan birtoklást fenn is fogja tartani, különben az elvnek kimondása csak üres szó lenne. A feloszthatlanság és elválaszthatatlanság föntartása pedig magában foglalja annak, ha megtámadtatik, fegyveres megvédését is. A pragmatica sanctio tehát, midőn a trónörökléshez kötve az elválaszthatlanság és feloszthatlanság elvét kimondta, kimondta egyszersmind a védelmi kötelezettséget. Nevezze bárki, ha tetszik ezen kötelezettséget nem personál, hanem reál uniónak; én ezt a personál unióhoz kötött és most kifejtett föltétel egyenes következésének tartom.* Deák Ferenc e kérdésben még egyszer és pedig 1871. január hó 17-én tiztázta álláspontját, mondván: «akkor, midőn nekem választanom kellett egy centralis parlament, egy közös reichsrath és a personál unio között, a personál uniót sürgettem bármi veszélyes, bármi káros is az, mert a másik még veszélyesebb, még károsabb ugy, ha ezentúl olyan idő következnék be. hogy megint a közt kellene választanom: közös parlamentbe, reichsrathba olvadás, vagy pedig bármi teherrel, veszélylyel járó personál unio, én ismét ez utóbbit választanám.* Nem érdektelen azonban itt megemliteni azt, hogy a 15-ös bizottság 1866. május hó 7-én tartott ülésében Deák Ferenc kijelenté, hogy nem akar proponálni elkülönített magyar hadsereget. Egység a seregben szükséges! Ivánka Imre közbe szólt: nem szükséges. D e á k Ferenc: ez personál unio volna! Ezt mondjuk ki és átok lesz rajtunk. iLónyay naplójából közli Kónyi Manó Deák Ferenc beszédei III. k. 512. 1.) Deák álláspontját, mely ugy 1861-ben, mint 1867-ben ugyanaz volt, Gyulai Pál a következőkben igazolja: «A mi a personál unio kifejezést illeti, ez 1848-ban nem volt divatban s Deák sem használta. 1861-ben a bécsi lapok, majd a királyi leiratok is használván a reál unio kifejezést, Deák ezzel szemben vette föl a personál unio kifejezést, de mindig határozott, törvényes értelemben. Mondotta ugyan 1861 i-ki első feliratában, hogy közöttünk és az örökös tartományok között az egyetlen kapocs az uralkodóház azonossága, mely erőszak nélkül jogszerűen is fölbomolhatik, mihelyt az uralkodóház nőága is kihal, éppen azért, mert egyetlen kapocs, de a kapcsolatból folyó elválaszthatatlan és föloszthatatlan birtoklást és közös védelmet soha sem tagadta. D e á k f öl i r at á b a n a p er s o n á 1 unio kifejezés nem abstract, hanem törvényes és történeti fogalom kifejezése volt, s azt fejezte ki vele, h ogy mi nem az örökös tartományokkalkötöttünk szerződést reál unióra, hanem az uralkodó házzal az öröködés rendjére, az elválaszthatatlan és föloszthatatlan birtoklásra ésközösvédelemre, deeviszonytnem terjesztettük ki az országiásnak és kormányzatnak sem formájára, sem lényegére. MajdigyjfolytatjaGyulai Pál «I)eák a pragmatica sanctiot, vagy is az 1723-iki I. II. és III. t.-ckkeket mindig egykép magyarázta, épp ugy 1848-ban és 1861-ben, mint 1867-ben. Azonban Deák-ban meg kell különböztetnünk a jogvédőt és törvénymagyarázót a politikustól és államférfiutól; 1848-ban s különösen 1861-ben nem tett egyebet, mint törvényeink valódi értelmét fejtette ki szemben a Staatsschrift, az októberi diploma s a kir. leiratok álláspontjával; 1867-ben pedig az elismert jogokból kiindulva,^ törvényjavaslatokat készített, tekintetbe véve a változott viszonyokat s a célszerűséget is. Akkor csak a (mid jurist tekintette, mert mind a Staatsschrift,mind az októberi diploma már kiinduló pontjukban balul és egyoldalúan fogták föl a pragmatica sanctiot: ekkor a quid consiliire is kiterjeszkedett, mert uj törvény alkotásáról volt osz s a szoros jogi szempont nem lehetett egyetlen irányadója.- (1. Budapesti Szemle 1883. 80. sz.) Vessük egybe Tisza Kálmán, Ghyczy Kálmán előrebocsájtott álláspontjait, Deák Ferenc 1867 márc. 28-án tartott beszédével, — látni fogjuk, ha a modus vivendire eltérnek is, de az alapelv a personál unio elvére, mind kiindulási pontra nézve megegyeznek, s hogy az eltérés 1861—67 közt nem oly mély, mint azt sokan hinni szeretik, igazoloma azt azakkori helyzetet a maga teljes hűségében bemutató a nagyon is fontolgató és körültekintő Ghyczy Kálmán beszédéből vett következő kivonattal: «Én nem tartom azt, a mit itt fölemlíteni hallottam, hogy mostani fölirati javaslatunk az 1861. évi elvektől némileg eltér; nem elveink változtak, hanem helyzetünk. Igaz, hogy 1861-ben is ugyanazon követelések intéztettek a dolog lényegére nézve hozzánk, melyek most is intéztetnek; deákkor közjogunk létezése is megtagadtatván, azon követelések egyszerűen elfogadás és törvénybe iktatás végett voltak hozzánk utasítva, most pedig közjogunk alapelve nem tagadtatik, ezen követelések törvényhozási rendes tárgyalás végett közöltetnek velünk. Ha tehát 1861-ben az egyzerü negatio maga helyén volt, most törvényhozói kötelességük szerint a positivitas terére kell lépnünk; s ez uton nem az 1861-iki elvektől eltérve, hanem azoknak vezérfonalán tovább haladva* stb. (1866. 16 II.) Nemcsak Deák Ferenc, de környezetének főbb emberei is a mellett maradtak, hog,y a 67-es kiegyezés reál uniót nem involvál magába. Szentkirályi Mór 1867. márc. 26-án igy szólt: «A personál unio az — mely fönnáll, ezt vitattuk, — de nem vitattuk azt soha, hogy a personál unio mellett Magyarországnak oly érdekei nem lehetnek, melyek Ő Felsége többi országai és tartományai érdekeivel közösek. Azt sem vitattuk, hogy a personál uniónál fogva Magyarország között s (3 Felsége többi országai és tartományai között csupán azon viszony létezhetik, mely viszony két egymstól elkülönzöti ország közt létezik. Ezen kifejezés «personál unio törvényben nem is fordul elő. Az 1723. évii., II. t.-c. céljául kitűzi a közös védelmet. Ezen közös védelem természetéből következnek tehát a közös kötelességek és következik azoknak mértéke. A personál uno tehát nem törvény, a personál unio tehát nem is előzmény, hanem elvont következtetés a törvény rendeleteiből, mely következtetésből tehát visszafelé a törvény értelmezésére további következtetést vonni nézetem szerint nem lehet.* Az 1867. évi főrendiházban is és pedig conservativ részről fs hangzottak föl vélemények, melyek a reál unio fogalmát kizárták, igy pl. b. Vay Miklós ezt mondja: <A javaslat nem veszélyezteti a nemzet függetlenségét és önállóságát, s a mit éppen nem törvényhoz ás i, hanem inkább csak administratív ügyekben az egiyüttes intézésnek átenged, annak fej ében befolyást biztosit a külügyekre, a melyet az ország eddrg tettleg soha sem gyakorolt.* (1867. 3/IV.) g> A leghatározottabban e tárgyról gróf Nádasdy Lipót nyilatkozott, a ki szerint: «A pragmatica sanctio a personál uniót nem változtatta át reál unióvá, a kapocs tehát közöttünk és Lajtantuhak kozt törvényesen most sem egyéb, mint personál unio. A javaslat nem más, mint kísérlet a modern alkotmányos és kormányzati intézményeknek összeegyeztetésére a personál unióval; hiszen ez az egész munkálat köztudomásúlag ugyanazon nagytekintélyű hazánkfiának tollából folyt, ki a personál uniónak mindig legbuzgobb, legalaposabb és legszerencsésebb védője volt. És éppen azért, mivel mind a képviselőház, mind a felsőház határozottan visszautasítják a reál uniót; mivel mind a két ház a közös viszo-