A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 21. szám - A bizonyítékok szabad mérlegeléséhez

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 21. számához. Budapest, 1898. május hó 22. Köztörvényi ügyekben. Hitbizományi helyettesítés, vagy feltételhez kötött korlátlan örökösödés? A sz.-udvarhelyi kir. törvényszék (1893. dec. 7. 4,306. sz. a.) Marton János ügyvéd által képviselt B. Lászlóné és társai felpereseknek Seb esi Akos ügyvéd álul képviselt B. S ándor alperes ellen végrendelet értelmének megállapítása iránti perében a következő ítéletet hozta: Az Á. falván 1891. szept. 26-án meghalt U. Tamás által hátrahagyott 1886. április 7-én kelt írásbeli magánvégrendelet értelme a következőkép állapittatik meg. B. Sándor kiskorú mint általános örökös az örökrészekép a végrendelet 2. pontjában kijelölt ingatlanokkal a végrendelet 8. pontja értelmében törvényes korú elérésével feltétlenül, törvényes kora elérése előtt pedig csak azon esetben rendelkezhetik korlátlanul, ha végrendeletet tesz. Alperes kiskorú tartozik ezt elismerni és eltűrni, hogy tulajdonjogának fenti korlátozása telekkönyvileg kitüntettessék. A végrendelet 8. pontjában megjelölt egyének, az ott kijelölt sorrendben az alperes örökrészét képező, a végrendelet 2. pontjában irt ingatlanokhoz életfogytiglani haszonélvezeti jogukat csak azon esetre érvényesíthetik, ha alperes nagykorúsága elérése előtt végrendelet nélkül halna el. Felperesek azon kereseti kérelmükkel, hogy a végrendelet 8.^ pontja ugy értelmeztessék, hogy alperes kiskorú B. Sándor a végrendelet 2. pontjában örökrészekép kijelölt ingatlanokat sem el nem idegenítheti, sem meg nem terhelheti, s hogy alperes ennek telekkönyvi kitüntetése eltűrésére köteleztessék, elutasittatnak stb. Indokok: Hogy a végrendelkező szándéka a végrendelet tartalmából megállapítható legyen, nem lehet a végrendeletnek csupán egyes pontjánál és pedig annak 1. és 2. pontjánál, mint azt alperes kívánta, vagy pedig annak 8. pontjánál, mint azt felperesek kívánták, megállapodni, hanem a végrendelet teljesen összes rendelkezéseivel figyelembe veendő. Tény az, hogy néhai U. János a keresethez másolatban csatolt, eredetiben a beszerzett hagyatéki iratok közt levő végrendelete első pontjában természetes fiát alperes kiskorú B. Sándort általános örököséül nevezte ki, s annak 2. pontjában azt is kifejezte, hogy a per tárgyát képező végrendeletben örökrészekép kijelölt ingatlanokat tulajdonjoggal hagyja B. Sándornak. De tény az is, hogy örökhagyó ezen végrendelet 8. pontjában kifejezetten kijelentette azt is, hogy ha alperes elfogadott fia törvényes kora előtt vagy végrendelet nélkül halna el, ezen esetben az ő örökrészét képező ingatlan haszonélvezete, az elidegenítési és terhelési tilalom állandó fenmaradása mellett, az általa a 8. pontban ezen esetre megjelölt egyénekre száll a végrendeletben meghatározott sorrendben. A végrendelet ezen szövegezéséből az I. r. felperes által vitatott hitbizományi helyettesítés esete nem magyarázható ki, mert az osztr. ptkv. 608. §. értelmében bitbizományi helyettesítésről csak akkor lehet szó, ha az örökhagyó örökösét ennek halála után, vagy más meghatározott esetekben arra kötelezi, hogy az örökséget harmadik személyeknek engedje át, de jelen esetben n. U. Tamás nem tiltotta meg, hogy örökrészével örököse halálesetére korlátlanul rendelkezhessék, hanem azt utóörökösöknek legyen köteles hátrahagyni, hanem csak az áll a 8. pontban, hogy haszonélvezeti joggal kapják a kijelölt egyének alperes örökrészét azon esetben, ha ő törvényes kora előtt, avagy végrendelet nélkül halna el. Ezen kikötések pedig nem egyebek, mint a korlátlan tulajdonjog elnyerésére vonatkozó vagylagos elhalasztó feltételek, melyek egyikének vagy másikának bekövetkezése, teljesülése esetén, alperes az örökrészét képező ingatlanokhoz a korlátlan tulajdonjogot megnyeri vagy is csak azon esetben támaszthatnának felperesek a 8. pontban megállapított sorrendben az alperes örökrészét képező ingatlanok haszonélvezetéhez életfogytiglani igényt, ha alperes, ki 1870. április 21-én születvén, a végrendelet tételekor még kiskorú volt, s jelenleg is kiskorú, sem nagykorúságát el nem érné, sem törvényes kora elérése előtt végrendeletet nem hagyna hátra, ha tehát alperes nagykorúsága elérése előtt végrendelet tétele mellett halna el, az örökrészekép reá szállott ingatlanok tulajdonjoga végrendeleti örököseire szállna, ha pedig végrendelet nélkül bár, de törvényes kora elérte után halna el, törvényes örököseire; miután a két feltétel vagylagos lévén, egyik vagy másik bekövetkezése a korlátlan tulajdonjog elnyerésére elegendő és pedig már csak azért is, mert az osztr. ptkv. 614. §. értelmében a végrendelet kétes értelmű kifejezései oly módon értelmezendők, hogy az örökösnek tulajdonávali rendelkezési szabadsága legkevésbé korlátoltassék. De miután a halál bekövetkezése bizonyos s csak annak időpontja bizonytalan, másrészt pedig kétségen kivül áll az is, hogy alperes, ki 1870. április 21-én született, oly korban van, hogy bármelyik percben végrendelkezhetik, a végrendelkező akaratát szem előtt tartva, örökösét az örökrészét képező ingatlanokhozi tulajdonjoga korlátolásainak a vagylagosan kijelölt két feltétel egyikének teljesüléséig leendő eltűrésére kötelezni s egyúttal felpereseket a tulajdonnali rendelkezési szabadság további korlátolására irányzott keresetükkel elutasítani kellett stb. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1894. június 18. 2,023. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s az A. falván 1891. szept. 26-án elhalt U. Tamás által hátrahagyott 1886. április 7-én kelt írásbeli magánvégrendelet értelmét akképen állapítja meg, hogy alperes a végrendelet 2. pontjában örökrészeként megjelölt ingatlanokat korlátlan tulajdonjoggal kapja, azzal minden megszorítás nélkül szabadon rendelkezhetik s a végrendelet 8. pontjában jelzett örökösödés esetei csak azon esetben állanak be, ha alperes kiskorúsága ideje alatt, vagy pedig végrendelet hátrahagyása nélkül halna el, s csak az alperes halála idejében ezen hagyatékból még meglevő vagyonára terjednek ki stb. Indokok: A végrendelet 2. pontja szerint az ezen pontban felsorolt ingatlanokra nézve alperest, mint általános örököst korlátlan tulajdonjog illeti meg, ezen korlátlan tulajdonjognak folyománya a hagyatéki vagyon feletti szabad rendelkezés, melyre nézve a végrendelet legkisebb megszorítást sem tartalmazván, felperes keresetének azon részével, melyben kimondani kérte, hogy alperes az örökölt ingatlanokat sem el nem idegenítheti, sem meg nem terhelheti s hogy ez telekkönyvileg is kitüntettessék, feltétlenül elutasítandó s alperes korlátlan tulajdonjoga az örökölt vagyon feletti szabad rendelkezési joga az ítélet rendelkező része értelmében megállapítandó volt. A végrendelet 8. pontja ugyanis alperes tulajdonjogát egyáltalában nem, az örökölt vagyon feletti szabad rendelkezési jogát pedig csak annyiban korlátolja, hogy a mennyiben alperes kiskorúsága ideje alatt halna el, az ezen pontban elősorolt örökösödés esetei állanak be, valamint akkor is, ha nagykorúsága ideje alatt de végrendelet nélkül halna el, miből kétségtelen, ha alperes kiskorúsága ideje alatt vagy végrendelet nélkül halna is el, a végrendelet 8. pontjában jelzett utóörökösök, illetőleg hagyom ások örökösödési joga csupán az alperes halála idejében még meglevő vagyonra terjed ki, miért is az első bíróság Ítélete e tekintetben is megváltoztatandó s a végrendelet 8. pontjának értelme az Ítélet rendelkező része szerint volt megállapítandó. A m. kir. Curia (1895. nov. 14. 9,913. sz. a.) a másodbiróság Ítélete nem felebezett abban a részében, mely szerint alperes a n. U. Tamás által 1886. április 7-én alkotott végrendelet 2. pontjában örökrészeként megjelölt ingatlanokat korlátlan tulajdonjoggal kapja és azokról minden megszorítás nélkül rendelkezhetik, érintetlenül marad, alperes által felebbezett egyéb részeiben pedig megváltoztattatik akkép, hogy a végrendelet 8. pontjában jelzett örökösödés esetei csak azon esetben állanak be, ha alperes kiskorúsága ideje alatt, vagy pedig végrendelet és törvényes leszármazó örökösök hátrahagyása nélkül halna el és csak az alperes halála idejében ezen hagyatékból még meglevő vagyonára terjednek ki stb. Indokok: Felperesek nem íelebbezvén, ítélt dolgot képez, miszerint örökhagyó a végrendelet 2. pontjában jelzett vagyont alperesnek korlátlan tulajdonjoggal hagyta; a tulajdonjog korlátlanságából pedig folyik az élők közötti és halál esetére való rendelkezési jog, a mint azt alperes javára a másodbiróság is a végrendelet alapján jogérvényesen megállapította, de íolyik a tulajdonjog korlátlanságából az is, hogy a jogosítottnak összes vagyona, halál esetre szóló rendelkezés hiányában az ő törvényes örököseire száll át. Az a kérdés merül fel tehát, hogy midőn örökhagyó örököse részére a korlátlan élők közötti és halál esetére szóló rendelkezési jogot biztosította, szándékozott-e a végrendelet 8. pontjában akként intézkedni és illetve helyes-e a végrendelet azon értelmezése hogy abban az esetben, ha a kinevezett örökös nagykorúságában végrendelet hátrahagyása nélkül elhalna, az örökhagyó elhalta után reá szállott vagyon ne az ő törvényes örököseinek, hanem másoknak jusson. Az kétségtelen, hogy örökhagyó örökösének akkor létező egyedüli törvényes örökösét, alperes anyját ebben az előnyben részesíteni nem akarta, mert különben őt helyettesitette, illetve felperesekkel szemben az örökségből ki nem zárta volna, de hogy a végrendelet alkotásakor az örökhagyó örökösének esetleges törvényes leszármazóit is ekkép kizárni szándéko-