A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 21. szám - Personál unio, reál unio (Adalékok a kérdés tisztázásához) [1. r.]

Tizenhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 21. szám. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐ! KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős -szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Budapest, 1898 május 22. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ._ 1 frt 60 kr. Fél « _ 3 « — « Egész « 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. Tartalom: Personal unio, reál unio I. Irta: Horváth János, kir. alügyész. Budapesten. Közszerzemény. 111. Irta: dr. Plopu György« gyulai kir. tszéki biró. — A kőszénbányászat jogi szabályozásának reformja V Irta • Wahlner Aladár, m. kir. bányakapitány. Bpest. — Ki tartozik a tanuk járandóságát előlegezni, illetőleg megfizetni ? Irta: Nagy Zoltán, técsői kir. járásbirósági albiró. — A jegyzői irodák és ügycsoportok beosztása a budapesti járásbíróságoknál. A VIII—X. ker. járásbíróság. Büntetőjárásbiróság. — Belföld. (A magyar általános polgári törvénykönyv.) — Nyílt kérdések és feleletek. (A bizonyítékok szabad mérlegeléséhez. Irta : Jovanovics György ügyvéd, Ó-Becse.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLEKLET: — Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl (C§ödök — Pályázatok.) ^y/ Personál unio, reál unio. (Adalékok a kérdés tisztázásához.) Irta : Dr. HORVÁTH JÁNOS, kir. alügyész Budapesten. Nem szeretek német, főleg osztrák auctorokra hivatkozni, de midőn egy oly sokat fölvetett kérdésben, minta personál és reál unio kérdésében Gumplovi tznak oly annyira igaza van, mikor ezt irja: «Die heutige staatsrechtlihe Gestaltung OesterreichUngarns ist das Resultat seiner eigenartigen historischen Entwickelung, das seinen vorláufigen codificatorischen Ausdruck in dem Ausgleichsgesetze von 1867. gefunden hat. Dieses Verháltniss kann nicht mit einem doctrináren Terminus bezeichnet> stb., akkor lehetetlen jelen cikkemet azzal nem kezdenem, vagyis arra reá nem mutatni, hogy e kérdés elméletileg véve dacára annak, hogy óriási irodalma van, nincs kimerítve, s minden igényt kielégít ő'leg nincs megöl d v a. Nálunk is sok ismert publicista, jogi és politikai iró foglalkozott e kérdéssel, de végmegoldást épp ugy nem nyújtanak, mint nem nyújtanak a jog- és állambölcselők, mert hazai ujjabb auctoraink többé-kevésbbé még azon hibába is esnek, hogy nézeteiket külföldi s mi a legrosszabb, osztrák Írókkal indokolják. Célom most, hogy e viszonyt tisztán hazai forrásainkkal illustrálva szereplő államférfiak parlamenti nyilatkozataiban s egy némely publicista véleményében mutassam be azzal a meggyőződéssel, hogy a parlamenti téren e kérdés tisztázása jóval előbbre van, mint a theoriák mezején. A magyar közjog szempontjából e kérdés bár gyakran föl van állítva, gyakran szóbeszéd, sőt parlamentális vita tárgyává téve, — korántsem oly fontos, mint azt némelyek dogmaként hirdetik. Az alkotmányos élet ujraébredése után, különösen pedig az októberi diplomát követő évek közjogi vitái közepett szerepe! praedominanter e két szó; reál unio, personál unio. Előre bocsátom, hogy viszonyaink közepett az imént emiitett két fogalmat nem szabad a közkézen forgó doctrinák nézpontján át tekinteni. Specificus két fogalom ez nálunk, melyeket a monarchia két állama közt fönforgó közjogi vitás viszonyok alkottak. Igen helyesen mondáaképviselőházban 1871. nov. 7.) gr. Andrássy Gyula épp a 67-es aera viszonyaira vonatkozólag: «felette bajos meghatározni, hol végződik a personál unio, hol kezdődik a reál unio.- Elég az, ha tudom, hogy e viszony helyes, mert sem többet, sem kevesebbet közös ügynek nem ismer el, mint a mire mindkét résznek szüksége van, hogy az egész szövetség a célnak megfeleljen; hiba volna, ha több ügyet tenne közösnek és hiba volna, ha kevesebbet.* Hazai publicistáink közül Salamon Ferenc ez annyira vitatott kérdést igy illustrálja: «Mindenki tudja, hogy 1848. előtt ez: közösügyek, nem volt jogi műszó, de nem éppen mindenki akarja tudni, hogy viszont ez a szó sem volt szokásban: personál unio. Mikor kap föl az utóbbi? Akkor, midőn a reál uniót kezdik pengetni. Már a szóhasználat, mely a latinos végzetet elhagyja, a megoldás nyomára vezet. Nyilván nem a mult században s még a jelennek sem az elején keletkezett. Nem is magyar eredetű a szó, mert a tiszta magyar, mint a latin magyar az «is» végzetet meghagyja vala. Csakugyan németes a kifejezés. Mikor a német államphilosophok azt kezdték pengetni, hogy az osztrák Lapunk mai száma birodalomnak reál unióban kell lenni s századok óta ilyen volt a birodalmi kapcsolat: mi magyarok a personál uniót bizonyítottuk be. 1800. körül Ausztria alkotmányt nyervén, egy alkotmányos reál unióban akarták elnyelni Magyarország törvényhozása legnagyobb részét. A szónak igen határozott históriai értelme van.Mindenki nálunk és Ausztriában reál unio alatt Magyarországnak egy «Reichsrath»-ban való képviseltetését értette,personal unio alatt pedig Magyarországnak önálló törvényhozását és régi kapcsolatát, az uj időviszonyokhoz való alkalmazással.De már 1848-ban is kezdik pengetni ama műszavakat. Az azon évi frankfurti parlamentnek Ausztriáról szóló határozatában látom a personál uniót használva. Természetes is, hogy 1848-ban az eszme megszületvén, szó kellett számára. Az eszmének meg kellett születnie, mihelyest Ausztriának is Magyarországnak is alkotmánya volt. A két külön állam közti kapocs lazább mértékét personál uniónak, a szorosabbat reál uniónak nevezték 1860. óta. Mert sem az alkotmányos osztrákok nem követeltek teljes reál uniót, sem Magyarország nem értett personál unio alatt oly tökéletes függetlenségi viszonyt, a minő volt pl. Anglia és Hannovera közt . . stb: A personál és reál unio kifejezésekről szólva, gr. Széchen Antal 1867. ápr. 3-án kiemelte, hogy ha az utóbbi alatt oly összeköttetés értetnék, mely ugyanazonos az egybeolvadással, akkor határozottan ki kell jelenteni, hogy az osztrák tartományok és Magyarország közt nem volt reál unio; ha ellenben a personál unio fogalmát oly annyira kiakarnák terjeszteni, hogy az megközelítse az Anglia és Hannovera közt létező viszonyt, a personál unio ezen fogalmát nem lehetne alkalmazni a Magyarország és a birodalom többi részei közt fönnálló viszonyra. Valahányszor Anglia és Hannovera közös háborúba keveredtek, ezt soha közös békeszerződési okirattal be nem végezték; ellenben a békeszerződések a mostani ausztriai birodalmat illetőleg mindig közösen és egyetemesen ezen országok közös uralkodójával köttettek. Fogadjuk el ezt kiindulási pontul s lássuk a tényeket az 1715: III. t.-c. keletkezése óta. A most idézett törvénycikk 1. §-a kijelenti, hogy Magyarország csak saját eddigi, s esetleg hozandó törvényei szerint kormányozható, a 2. §-ban meg van irva, hogy annak más tartományok módjára besikkasztott kormányzása el • távoztatásával. Lényegében összefügg e törvénycikkel a méltán nevezetes 1790/91: X. t.-cikk intentióival. E két nevezetes jelenség közé esik a magyar közjog folyamatában oly nagy fordulatot, s egyszersmind kiindulási pontot képező az 1723 : I., II. törvéncikkelybe iktatott pragmatica sanctio, a melyre br. Vay Miklós 1867. ápril 3-án azt jegyezte meg, hogy: «ha némileg korlátozva lenne is tökéletes teljes szabadságunk a jövőre nézve, az nem e munkálatnak (t. i. a 67. XII. t.-c. javaslatát érti) hanem a már meglevő pragmatica sanctiónak lenne minden más nemzetek közötti szerződések természetéhez hasonló következése.* De még mielőtt az 1723: I., II. t.-cikkek javaslata is a nyilvánosság elé került volna, már a legelső tanácskozások alkalmával az 1712. évi július hó 8-án tartott nádori értekezleten szóba került az is, hogy: «e szövetség által Magyarország az örökös tartományokkal és országokkal örökös kapcsolatba jönne . . . mivel pedig az örökös tartományok a római sz. birodalomtól függenek, magyaráztassék meg, hogy Magyarországgal minő összeköttetést és viszonyt óhajt megállapítani Fölséged.> Erezték tehát, mikép a két állam összeköttetése — a netáni viszályokat már előlegesen meggátlandó — direct magyarázatot igényel. A 1865/68. évi országgyűlés 67-es bizottságában az akkori ellenzék egyik tagja Várady Gábor az első ülésen oda nyilatkozott, hogy: «a pragmatica sanctióban a kölcsönös védelemnek legföllebb eszméje foglaltatik.* Majd 1866 dec. 4-én ezt mondá: «a pragmatica sanctio nem mondom céltalanul, de mindenesetre rögtönözve fogadtatott el.> Kössük össze e két nyilatkozatot az 1723. évi országgyűlés július 16-án tartott ülésében történtekkel, midőn a nőági örökösödés elfogadtatott az ismert kikötésekkel, ez alkalommal szóba került az is, hogy az örökös tartományokkal kötendő szerződéseket alaptörvénybe kelljen iktatni, s kinyilvánították, hogy azon viszonyt, melybe a magyar korona O Felsége többi tartományaival lépett, per instrumentum pragmaticum kivánják körüliratni. Tudjuk mi volt erre válasza III. Károly királynak, ismeretes, hogy akkor a monarchia két állama közti viszony nem lett rendszerezve, de 1741-ben megalkották az alaptörvényül szolgáló XI. t.-cikket. 12 oldalra terjed.