A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 19. szám - Ügyvédek helyzete Magyarországon

JOGESETEK TÁRA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a uJog» 19. számához. Budapest, 1898. május hó 8 Köztörvényi ügyekben. Pozsonyi kir. ítélőtábla II. polgári határozata. Van-e helye külön felfolyamodásnak az elsöbiróságnak ama végzése ellen, melylyel a zárlat az 1881. évi LX. t.-c. 237. §-ának a) pontja alapján és a 239. §. szerint az ellenfél meghallgatása nélkül előlegesen elrendeltetett? Az aranyosmaróthi kir. törvényszék ifj. Cs. A.-nénak és társainak kérelmére F. I. ellen a telekjegyzökönyvben az ennek nevére bejegyzett ingatlanra meghallgatása nélkül elrendelte az 1881. évi LX. t.-c. 237. §-ának a) pontja alapján az előleges zárlatot és a 339. §. szerint egyszersmind határnapot tűzött ki a feleknek meghallgatására. Mielőtt még az elsőbiróság a felek meghallgatása alapján a zárlat fentartása vagy feloldása iránt határozott volna, F. I. az elsöbiróságnak az előleges zárlatot elrendelő e végzése ellen feltolyamodást adott be, melyet az elsőbiróság az ügy felülvizsgálása végett felterjesztvén, a pozsonyi kir. Ítélőtábla a felfolyamodást hivatalból visszautasította és ezen alkalomból a határozattárába felvett következő határozatot hozta: Az elsöbiróságnak azon végzése ellen, melylyel a zárlat az 1881. évi LX. t.-c. 247 §-anak a) pontja alapján és a 239 §. szerint az ellenfél meghallgatása nélkül előlegesen elrendeltetett, de a felek meghallgatására egyidejűleg határnap is kitüzetett. külön felfolyamodásnak nincs helye. Indokok: A zárlat iránti kérvény az 1881. évi LX. t.-c. 237. §-a a) pontjának esetében a 239. §-hoz képest rendszerint az ellenfél meghallgatása után intéztetik el, és e szabály alól kivételnek csak annyiban van helye, a mennyiben a késedelem veszélylyel járna és ebben az esetben a zárlat az ellenfél meghallgatása nélkül előlegesen is elrendelhető; de az elrendeléssel egyidejűleg határnap tűzendő ki a felek meghallgatására és annak folytán az előlegesen elrendelt zárlat fentartása vagy feloldása végzés által döntendő el. A 243. §. a) pontja szerint pedig az a fél, a ki ellen a zárlat elrendeltetett, felfolyamodással élhet, ha az elrendelés a 237. §. ellenére történt. A törvény nem mondja ki ugyan e szerint, hogy a zárlatot előlegesen elrendelő végzés ellen felfolyamodásnak helye nincs; okszerűen és szükségkép következik ez azonban magából a 239. §-nak világos rendelkezéséből és a dolog természetéből. Mert nyilvánvaló magából a törvényből, hogy a zárlatnak előleges elrendelése az első bíróságnak nem végleges, hanem csak ideiglenes intézkedése, melyhez maga az elsőbiróság is csak a felek meghallgatásáig van kötve és a felek utólagos meghallgatásának elrendelésével a törvény nem is célozhat mást, mint azt, hogy egyrészt módot és alkalmat nyújtson annak a félnek, a ki ellen a zárlat előlegesen meghallgatása nélkül rendeltetett el arra, hogy e birói intézkedés ellen maga az eljáró bíróság előtt kifogásait utólag megtehesse; másrészt pedig módot magának az előlegesen intézkedő bíróságnak is nyújtson arra, hogy a mennyiben a kifogásokat alaposaknak találja, a jogsérelmet a zárlat feloldásának kimondásával már maga a saját hatáskörében orvosolja. Hasonló módon szabályozza az 1874. évi XXXV. t.-cikk is az eljárást a közjegyzői okiratok alapján elrendelt végrehajtások esetén; mert a 113., 114., 116. és 119. §-ok szerint az a fél, ki ellen a végrehajtás elrendeltetett, a végrehajtásnak elrendelése ellen első sorban szintén csak kifogásokkal élhet, melyek fölött tárgyalás alapján maga a végrehajtást elrendelő első bíróság dönt, és a törvénykezési szabályok szerint megengedett jogorvoslatnak csakis a tárgyalás alapján meghozott végzés ellen van helye. Midőn tehát a zárlat körüli eljárásra nézve maga a törvény megjelöli világosan és határozottan azt az utat, a melyen az előleges zárlat elrendelése által okozott jogsérelem első sorban orvosolandó, és midőn maga a törvény meghatalmazást ad a zárlatot elrendelő bíróságnak arra, hogy a jogsérelmet maga a saját hatáskörében orvosolhassa: nem forog fenn szüksége annak, hogy ez az orvoslás felfolyamodás utján a felsőbb bíróságnál kerestessék; mert a felsőbb bíróságnak az ügy felebbvitele utján a jogsérelem orvoslására való felhívása csak akkor van helyén, ha az orvoslásra maga az első bíróságot ezzel a hatáskörrel kifejezetten felruházza, a felebbvitelnek a jogorvoslati intézmény céljából és szükségéből folyó jogszerű előfeltétele hiányzik. De figyelembe veendő a kérdés elbírálásánál még az is, hogy mielőtt az első bíróság a törvény által megszabott eljárás keretében kimerítően határozott,] a vitás kérdésnek eldöntése végett az ügy a felsőbb biróság elé nem is terelhető. Ámde az elsöbiróságnak a 339. §-ban meghatározott hatásköre és eljárása csakis a felek meghallgatása után való határozathozással és a zárlat fentartásának vagy feloldásának kimondásával van kimerítve, illetve befejezve. Mielőtt tehát ez a határozat meghozatott, az előirt eljárásnak felfolyamodással való félbeszakítása meg nem engedhető és a felsőbb biróság az eljárásnak ily félbeszakításával az ügy felülvizsgálására már azért sem lehet hivatva, mert ezzel a felülvizsgálással nyilván eléje vágna a zárlat fentartásának kérdésében hozandó elsőbirósági határozatnak, és az első bíróságot az azt megillető hatáskör rovására megakadályozná a törvény által előirt eljárásának kimerítésében. (870/98. polg. sz.) Kelt Pozsonyban, 1898. évi március hó 2. napján. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Váltóper utján behajtott összegnek visszakövetelése polgári per utján. Hitelező, ha a kifizetett váltót vissza nem adja, az ezáltal okozott kárért felelős. A szabadkai kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes arra alapítja keresetét, hogy azon váltóbeli 700 frtos tartozása, melyre nézve alperes javára jogerős sommás végzés hozatott s mely végzés folytán felperes ingatlanára a végrehajtási zálogjog a sommás végzésbeli összeg és járuléka erejéig bekebeleztetett s mely tartozás végül a jelzálogul szolgáló ingatlannak az L) alatti kiutaló végzés tanúsága szerint önkéntes birói árverésen történt elárverezése után az ingatlan befolyt vételárából járulékaival együtt kiegyenlittetett, már a sommás végzés kibocsátását megelőző időben és pedig 1886. évi április hó 21-én teljesen ki volt egyenlítve s hogy ekként az a fizetés, melyet a kérdéses váltóra másodszor teljesített, tartozatlan volt. Minthogy tartozatlan fizetését felperes csak ugy követel! hetné vissza, ha igazolná, hogy a fizetés teljesítésekor a tartozás fennállására nézve tévedésben volt, ezt pedig felperes nemcsak nem igazolta, de nem is állította, sőt saját előadása szerint azon okból, hogy a váltóbeli tartozás kifizetés folytán megszűnt, habár elkésetten is, kifogásokat emelt s ekként saját perbeli álláspontja szerint is már a váltókifogások beadásakor s annál inkább a végrehajtás során történt fizetés, illetve az alperesi követelés sorrendi sorozásakor a tartozás fennállása iránt tévedésben nem lehetett, ez esetben azonban módjában állott volna a rendelkezésére álló jogorvoslatokkal akár a sommás végzést, akár az elrendelt végrehajtást hatálytalanítani, lelperes azonban mindezt elmulasztván, a fizetés teljesítésére önként s tévedés nélküli ajánlkozónak tekintendő; s minthogy a hit alatt kihallgatott .... tanuk vallomásaival csak az nyert bizonyítást, hogy felperes az A) alatti nyugta szerinti összeget csakugyan kifizette S. Józsefnek, de hogy az a fizetés a most peres 700 frtos váltótartozásra történt-e, a tanuk nem bizonyították, a mennyiben Z. János és K. Mihály szerint 700 forinton felüli összegről tétetett a fizetés alkalmával említés, míg előbbi tanú szerint váltóról szó sem volt, M. Zsigmond szerint pedig két váltóról beszéltek s e kettő összege tett ki 700 frtot, s minthogy a tanuk által bizonyított, de az E) F) G) H) alatti okiratokkal beigazolt fizetések is S. József kezeihez történtek, az M) alatti váltó pedig özvegy S. Józsefné tulajdona volt, felperes tehát azt is tartozott volna igazolni, hogy a fizetésék felvételére neje helyett a férj jogosított volt, vagy hogy egyéb tartozása mint az M) és N) alatti váltóösszegek nem volt, a mit azonban meg sem kísérelt. (1894. augusztus 14-én, 21,279 sz.) A szegedi kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítélete megváltoztatik és alperes köteleztetik a kereseti 700 frtot megfizetni. Indokok: Alperes maga sem állítja, hogy a keresethez B) alatt csatolt sommás végzés alapjául szolgált 700 frtos váltóra felperesnek készpénzt vagy értéket adott, avagy, hogy ezt a váltót egyébként jogszerűen megszerezte volna. Valónak kell tehát tartani felperesnek azt az állítását, hogy az alperes által érvényesített ez a váltó ugyanaz, melyet felperes az alperes férjének, az 1886. évi július 13-án elhalt S. Józsefnek kitöltetlenül adott át. Annál is inkább valónak kell azt tartani, mert alperes nem bizonyította azt, hogy férjének a felperes által beismert 700 frtos és 51 frtos váltókövetelésein kívül más követelései voltak volna. Ily körülmények között egészen közömbös az, hogy felperesnek 700 frtos tartozása mikor keletkezett. A döntő az, hogy S. Józsefnek halálakor fennállott-e még most nevezett örökhagyónak ez a követelése, vagy sem? Maga alperes állítja viszonválaszában és