A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 1. szám - A végrehajtási törvény 161. §-ához - Magyarország és Ausztria közti viszonosságra vonatkozó legújabb min. rendeletek

A végrehajtási törvény 161. §-ához Irta : NAGY ZOLTÁN técsői kir. járásb. albiró. Az eset a következő. S. . Vaszily Imre irholci lakos árverési kérvényt nyújtott be B. . . Iván és társai ellen az irholci 687. és 1476. sz. tjkvben foglalt ingatlanok elárvereztetésének elrendelése iránt. A telekkönyvi hatóság a kérelemnek részben helyt adott és az irholci 687. sz. tjkvben foglalt összes ingatlanokra az 1881. évi LX. t.-c. a) pontja értelmében az árverést elrendelte, mig az irholci 1476 sz. tjkvi ingatlan elárvereztetése iránti kérelmet elutasította, mert «erre az ingatlanra B. 7. alatt tulajdoni igény van feljegyezve, mely igény jogerejü eldöntéséig az 1881. évi LX. t.-c. 161. $-a értelmében árverés el nem rendelhető^. Végrehajtató felfolyamodta a végzés ezen elutasitó részét s azt kérte, hogy az irholci 1,476 sz. tjkvi ingatlanra, még pedig egészben rendeltessék el az árverés a végrehajtási törvény 156. §-ának a) pontja értelmében. A felfolyamodás indokolása abban culminált, hogy miután a jelen esetben az igény nem a végrehajtást szenvedettek jutalékát a van feljegyezve, hanem a végrehajtási törvény 156. §-a szerint szintén árverés alá bocsátandó társtulajdonosi jutalékra ; ennélfogva az a cél, hogy az igényelt ingatlan az igénylő javára biztosittas'sék, — az árverés elrendelésének megtagadása által el nem érhető, mert az igénynek az igénylő javára kedvező eldöntése, s annak folytán a társtulajdonosi jutalék tulajdonjogának az igénylő javára leendő bekebelezése esetén is, az igénylő uj tulajdonos, az egész ingatlan csekélyebb kikiáltási árát tekintve, a végrehajtási törvény 156. $-a folytán előállandó azon kényszerhelyzetet, hogy t. i. saját jutaléka is árverés alá bocsátassék. — tűrni leend köteles ; ennélfogva mi értelemmel sem birna oly intézkedés, mely szerint az árverés az igényper eldöntéseig elrendelhető ne legyen akkorra, mikor annak az igénylőre kedvező eldöntése esetén is az egész ingatlan amúgy is árverés alá lenne bocsátandó. A kir. Ítélőtábla a kir. járásbíróság, mint tkkvi hatóság árverést elrendelő végzésének nem neheztelt részét érintetlenül hagyta, neheztelt azt a részét, mely szerint az irholci 1,476 sz. tkvi birtokra nézve az árverés elrendelése iránti kérelem megtagadtatott, helyben hagyta a következő indokolással : mert, ámbár az 1881. évi LX. t.-c 161. §-ának zálogjog bekebelezését megelőzőleg feljegyzett tulajdoni igény elintézéséig az árverés el nem rendelhető, a jelen esetben nem akadályozná azt, hogy a végrehajtást szenvedőknek az irholci 1,476. sz. tjkvben foglalt s ily tulajdoni igény feljegyzésével nem terhelt birtok jutalékára az árverés elrendeltessék, mégis helyesen tagadta meg az elsőfokú bíróság ebben az esetben az árverés elrendelését azért, mivel az 1,812. tkvszámu árverési kérvényhez mellékelt adóbizonyitványban nincs kitüntetve az, hogy a végrehajtást szenvedők birtokjutaléka után az előző évben mennyi adó fizettetett, hanem csak az egész birtok adója mutattatott ki. következőleg nem lévén adat a kikiáltási ár törvényszerű megállapítására, az árverés az említett jószágtestből végrehajtást szenvedők jutalékára sem volt elrendelhető. így a kir. tábla. A tényállás kiegészítéséül szükségesnek tartom előadni, hogy az irholci 687. és 1,476. sz. tjkvben csupán egy-egy helyrajzi számú birtoktest van, melyre végrehajtást szenvedettek L/4 részben tulajdonosok, továbbá a hivatott perfeljegyzés a mindkét telekkönyvben s/4 részben tulajdonosként bekebelezett S. Iván ellen lett 1891 évi szeptember hó 25-én az 1895. évi október hó 17-én végrehajtató javára bekebelezett zálogjog előtt feljegyezve. A kikiáltási ár megállapításához szükséges adóbizonylat szerint ugy az irholci 687. valamint 1.476. sz. tjkvi összes ingatlanok előző évi adója lett kitüntetve, de ennek összege a végr. törvény 148. §-a szerint nem haladja tul a 200 frt kikiáltási árát s azt is megjegyzem, hogy a kir. tábla által érintetlenül hagyott első birói végzés szerint az irholci 687. sz tjkvnél az egész ingatlan adója vétetett kikiáltási alapul. Szerény nézetem szerint az első bíróság ezen ügyben lényeges alaki és anyagi hibát követett el. a melyet a másodbiróság végrehajtató egyoldalú felfolyamodása folytán épen felfolyamodó ezen egyoldalúságánál fogva kénytelen volt approbálni, holott, ha az elsőbiróság helyesen alkalmazza elsősorban a tkkvi rdtt. 132. § át. figyel a végrehajtási törvény 145. és 161. §§-ra s különösen ezen §-nál a joggyakorlatra, feltéve, hogy ez utóbbi mellőzésével csupán a végrehajtási törvény 145. $-a alapján utasitja el a kérelmet, bizonyára alkalmat adott volna felfolyamodónak ebbeli kérelmében mindenre kiterjeszkedni s ebből, nemkülönben a tkkvi rendtartás 128 §-ából kifolyólag elérte volna azt. a mit most már élnem érhet hoev a kir. táblának bizonyára az első bírói határozattól különböző határozata alapján jogot nyer az irholci 1476. sz. tjkvben foglalt ingatlanság elárvereltetesere is. Azon nézetben vagyok, hogy kérelmezőnek mindkét ingatlanra vonatkozólag beadott á.verési kérelmének helyt kellett volna adni. még pedig a következő okokból Az első bíróságnak a másodbiróság által érintetlenül hagyott az irholci 68/. sz tjkvi egész ingatlanra nézve a kikiáltási ar a becsatolt adóbizonvlat alapján állapíttatott meg, már pedig mint említem itt nem végrehajtást szenvedő tulajdonos társak Vt resz illetőségének mult évi adója igazoltatik, hanem az irholci 687. s/ tjkvben foglalt csupán egy helyrajzi számból allo egész ingatlan adója. Ha tehát a kikiáltási ár megállapításához megkívánt adóbizonylatot difficultálja a Il-od bíróság, az irholci 1 476 sz. tjkvi ingatlant illetőleg indokolásában miért kerülte ki figyelmét az, hogy az első bíróság szerinte e helytelen adó alap után állapította meg azirholci 687. sz tjkvi ingatlan kikiáltási árát' De ettől eltekintve, — mert hiszen volenti non fit injuria. felfolyamodó ezt felfolyamodásában nem sérelmezte, végrehajtatok pedig nem éltek jogorvoslattal — én ugy vagyok meggyőződve, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 156. §-ának második bekezdése világosan az egész ingatlanra vonatkozik s helyes értelmezéssel nem a birtokos társak rész ingatlanának becsértéke, hanem az idézett §. fenforgása esetén a végrehajtást tűrni kénytelen társtulajdonosok illetősége is, mint adóalap szolgál kikiáltási ár megállapításául. Ha ez így áll, — már pedig szeretem hinni, hogy ugy van, — miért a tábla fenti értelmű indokolása ? Avagy ha tévedek, miért nem sorolta fel az elsőfokon eljárt birói elutasítás ezen okát is a tkvi rdts 132 §-a értelmében ? Ezen alaki hiba következménye az, hogy felfoíyamodó erre nem terjeszkedvén ki, a kir. itélő tábla mint uj s az indokolás szerint egyedüli elutasítás indokát akkor hozza fel, mikor már ellene jogorvoslattal élni nem lehet. Lényegesebb az anyagi jogszabály megsértése ez esetben. Hiszen a marosvásárhelyi kir. itélő tábla 3. számú polgári döntvénye minden kétségen kívüli, mikor kimondja, hogy «abban az esetben, ha a végrehajtási törvény 156. ^-a értelmében a társtulajdonos jutaléka is árver ésalá bocs á tand ó, a társtulajdonos juta lékára feljegyzett s jogé rejüleg még élnem döntött törlési per mint tul aj doniigényfel jegyzésegyik neme, az árverésnek az egész ingatlanra elrendelését nem akadályozza.)) Ugy látszik, a kir. itélő tábla egész terjedelmében közölt indokolásában szintén osztja e jogi nézetet s alkalmazni vélné e jogszabályt, ámbár olyan feltételes módon beszél egyrészt, másrészt azonban igen megszorító értelmű az adott esetben, mikor csak végrehajtást szenvedőknek tulajdoni igényfeljegyzéssel nem terhelt birtokjutalékára nézve nem lát akadályt az árverésre, de az is látszólagos, mert az értelmezés az elutasítás további indokolásával s azzal függ össze, hogy nem helyes az adóbizonylat. Szerintem akkor járt el volna helyesen a másodbiróság ha felfolyamodó kérelmének helyt adva. az első birói határozat sérelmezett részét megváltoztatva, föltétlenül elrendelte volna az árverést az irholci 1,476. sz. tjkvi ingatlanra vonakozólag is. Ha tévedek, megköszönném, ha valaki e lapok hasábján felvilágositana. Belföld. Magyarország és Ausztria közti viszonosságra vonatkozó legújabb min. rendeletek. 74,397/sz. I. M. 1897. [/A. Rendelet az osztrák állampolgároknak mentességéről a perköltség fedezésére szolgáló biztosíték adásának kötelessége alól az összes kir. bíróságokhoz. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 9. §-ának 1. pontja értelmében, melynek rendelkezésére ugyanazon törvénycikk 220. §-a szerint a rendes eljárásban és a kereskedelmi eljárásban is alkalmazandó, a perköltség és az Ítéleti illeték fedezéséül biztosíték nem követelhető a külföldi felperestől, ha azon államban, melynek felperes honosa, a magyar állampolgár megfelelő esetben biztosíték adására nem köteleztetik. Minthogy Ausztriában 1898. évi január 1-ével az 1895. évi augusztus 1-én kelt uj osztrák polgári perrendtartásról szóló törvény lep hatályba, értesítem a kir. bíróságokat, hogy az uj osztrák perrendtartás 57. § ának 1. pontja, valamint az osztrák cs. kir. igazságügyministernek 1897. évi december 13. napján kelt, az osztrák birodalmi törvénylapban (R. G. Bl.) 28*. sz. a. közzétett rendelete értelmében, a magyar állampolgárok, kik az osztrák cs. t,brf0S S°k Alperesként fellépnek" a perköltség és Ítéleti vénv /6 ieZeSe,Ul blztoskékot ^ni nem tartoznak. Az osztrák törvén) es kormánynyilatkozat eme határozatára való tekintettel,