A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 16. szám - Ügyvédek helyzete Magyarországon

126 A JOG helyzetét sem emeli az, hogy a birónak egy felszedett kereskedősegéddel kelljen tárgyalnia. Ezen rendelkezés ellensúlyozásául, törvényileg volna ügyvédi dij fokozat felállítandó, hogy a felek, különösen a kisebb ügyekben túlzott költségekkel terhelhetők ne legyenek; de ez utóbbi szempontból még az is kimondandó lenne, hogy a 20 frton aluli ügyekben, az elleniéi semmiféle munkadijban nem marasztalható 2. Telekkönyvi ügyekben - mérsékelt dijfokozat felállítása mellett — az ügyvédi vagy közjegyzői ellenjegyzési kényszer ki lenne mondandó. Ezen két rendelkezés, a felek érdekeire való tekintettel alkalmazva, igen sokat lendítene az ügyvédek helyzetén; hogy ezen helyzet javítása állami érdek, kétségen felül áll, mert egy elzüllött ügyvédi kar, soha nem orvosolható bajok forrása lehet, s igy ne szűnjünk meg fáradhatlanul szóval és tollal addig harcolni, mig a helyzet javítását ki nem vivtuk! Belföld. A magyar polgári törvénykönyv. A teljes ülésben megvitatandó kérdések. 8. szám. A) Fentartassék-e a törvényes hitbér intézménye? B) Szükséges-e az irott hitbért külön intézményként szabályozni és nem volna-e az más intézmények keretében megfelelően pótolható? I. Hitbér a mai jogban. A hitbér a házastársnak a házasság elhálásáért, a házassági tartozás teljesítéséért (ob debitum matrimonii, Tnp. I. 93. §. 2.) adott ajándék. Az intézmény jelenleg kétféle alakban áll fenn nálunk: az egyik a törvényes hitbér (dos legális), mely szabályozását W e r b őczyben (Trip. I. 93.) és számos későbbi törvényben nyerte; a másik az irott szerződéses hitbér (dos scripta), melyet a szokás és gyakorlat fejlesztett ki. A törvényes hitbér az a pénzösszeg, a mely «uxori propter eius deflorationem et concubitum de bonis mariti datur*. Feltételhez és időponthoz kötött törvényből folyó kötelem. Feltétele: a házasság elhalása; esedékességének időpontja: a házasság megszűnése (halál, elválás; a házasság érvénytelenítése is, putativitás esetén, 1. Trip. I. 409.) A nő elveszti törvényes hitbérét (indignitas), ha megszegi a házastársi hűséget (házasságtörés esetén). A törvényes hitbér összegét ujabban a csődületről szóló 1840: t.-c85. §-ának b.) pontja határozza .meg: a mágnásokra 400, nemesekre és polgárokra 200, jobbágyokra nézve 40 frtban. Az irott hitbér az előbbinek szerződéses továbbképzése. Szerződésről lévén szó, a rá vonatkozó szabályok csak magyarázati (interpretativ) jellegűek. Ha hitbér köttetik ki minden hozzáadás nélkül, ez oly ajándékot jelent, mely a fent részletezett módozatok mellett szolgáltatandó. T. i. a házasság elhálásának feltétele mellett a házasság megszűnésekor a házasságtörés is mint indignitási ok szerepel. Az irott hitbér kétség esetén absorbeálja a törvényeset. (Plánum Tab. 811) Kötelezheti a férj vagy rá való tekintettel más a feleség részére, avagy a feleség illetve reá való tekintettel más valaki a férj részére (antidos, viszonhitbér). A hitbér intézményének fennt jelzett jogi tartalma joggyakorlatunkban is visszatükröződik. Mindenek előtt elég gyakoriak a törvényes hitbérre vonatkozó esetek. (Dtár u. f. I. 118.; u. f. XX. 98.; u. f. XXII. 38.; 3. folyam II. 107.) Nevezetes továbbképzése az intézménynek, hogy ugy a törvényes, valamint az irott hitbérhez való igény megszűnik nemcsak a házassági hűség megszegése esetén, hanem általában mindig, ha a házasság felbontásában a hitbért igénylő fél vétkes (akár csak részben is. Dtár. u. f. 98.) A joggyakorlat különben az irott hitbért rendszerint csak akkor engedi érvényesülni, ha a házasság az egyik házastárs halálával ért véget. (Márkus Elvi határozatok II. 1842. 1852.), ezért válóperben nem itéli meg (Magy. Igazságügy döntvényei V. 212.) (Ellenkező: Curia 9,307/92, Márkus 12,723. sz.) Kiemelendő még a gyakorlatból, hogy «a hitbér jogi természeténél fogva a házasság tartama alatt nem követelhető; az oly közjegyzői okirat, melyben az irott hitbér már a házasság tartama alatt követelhetőnek állapíttatott meg, érvénytelent (Dvtár u. f. XX. 144.) Ha az irott hitbér tényleg a házasság alatt átadatott, az indignitás bekövetkeztekor visszakövetelhetővé válik. (Dtár u. f. IX. 2.; u. f. XIII. 84.) Ismeri gyakorlatunk a viszonhitbért is (ellenhitbér, contrados; Plánum Tab. 630, 829, 1074.; Magy. Igazságügy Dtvnyei v. 212.; Dtár u. f. XXI. 6.); a mely a férj számára szerződésileg, a házassági hűség feltétele mellett kötelezett ajándék. II. Az előadó álláspontja. Az ekként vázolt két intézmény tekintetében a házassági vagyonjog szerkesztőjének, dr. Zsögöd Benőnek álláspontja a következő: A) A törvényes hitbér az elejtésre érett. Annak mai napság semminő létalapja, sem a mai viszonyokhoz alkalmazhatósága nincsen. A törvényes hitbér a régi pénzszük világban tetemes vagyont képviselt, mig ma ez összegek alig tesznek számot. S ha régente a törvényes hitbér is egyike volt ama nivelláló intézményeknek, a melyek a nőknek a családi vagyonjog és az öröklési jog terén a férfiakkal szemben való egyenlőtlenségét voltak hivatva^ ellensúlyozni: ugy ez a szerepe is ma már idejét multa. A családi vagyonjogban és az öröklési jogban férfiak és nők közt nemcsak teljes a paritás, de sőt a mai magyar jog a nőt sok tekintetbfn a férfi fölött is előnyben részesiti (pl. özvegyi jog). A hol pedig — mint gyakran előfordul — a házas felek közül épen a nő a vagyonosabb, ott a hitbérnek a férfi vagyonából való megadása egyenesen méltánytalanság. A törvényes hitbérnek az az alapgondolata pedig, ^ a mely a házassági tartozásnak a feleség részéről való teljesítését a törvény kényszerítő erejével tartja megjutalmazandónak: a mai kor felfogásában többé nem gyökerezik. A törvényes hitbér intézményének ilyként célja és jelentősége megszűnt; a jogélet terén pedig nincs helye annak, hogy avult hagyományok az élő érdekek rovására puszta kegyeletből tartassanak fenn. B) Az irott hitbér azonban továbbra is külön intézményként szabályozva fentartandó. Hitbér-szerződések az élet és a joggyakorlat tanúsága szerint ma is gyakoriak. Kiirtani az életből az ily rendelkezéseket ugy sem lehetne; nem is lehet ez célja a törvényhozásnak. Az irott hitbér nem ütközik ethikai elvekbe, sőt egyik biztositéka a hitvesi megfelelő magatartásnak. Minthogy a jog a hitbér kitételnek határozott törvényes tartalmat tulajdonit, a felek rendszerint beérik azzal, hogy ügyleti rendelkezésüket pusztán magával a hitbér szóval irják körül, közelebbi meghatározás nélkül. Csak zavarra vezetne tehát, ha az ily rendelkezéseknél a felek által a megszokottságnál fogva alattomban értett s már csak azért nyíltan nem részletezett jogi tartalmat a törvény nem szabályozná. Az irott hitbér elejtése tehát oly hézag volna, a melyet az öröklési szerződés nem pótolhat. A hitbér célja épen az, hogy a nőt ne csak túlélés, hanem a házasság felbontása esetére is biztosítsa és hogy azt előbb elhálás esetére örökösei (pl. házasságbeli gyermekei) vagy hagyományosai is megkapják. A hazai jogéletben kifejlődött sui generis jogi tartalma a hitbérnek ezek szerint igazolja annak, mint önálló intézménynek conserválását. Az intézmény szabályozásának alaptételei a következők volnának: Hitbér: a nőnek az a jutalma, a melyet neki a férj, vagy érette más, a házasság megszűnése idejére szerződésileg határoz. Kétség esetén azt, a mivel a férj a feleségét egyedül túlélés esetére részelteti, nem hitbérnek, hanem halál esetére szóló intézkedésnek kell tekinteni. A nő elveszti hitbérét: 1. ha a házasság az ő hibája miatt felbontatott; 2. ha férjének megöletésében vagy ennek megkísérlésében bűnös vagy részes; 3. ha házasságtörést követett el. Az utóbbi két pontbeli ok megbocsátás esetén elenyészik. Hitbére lehet a férjnek is, a feleségétől vagy mástól (viszonhitbér). A viszonhitbér a hitbér szabályainak megfelelő alkalmazása alatt áll. III. Aszerkesztőbizottságtárgyalásainakeredményei A szerkesztő bizottság tárgyalásainak során a törvényes hitbér elejtésének szükségességével szemben nem merült fel olyan szempont, mely az intézmény fenntartását indokolná. Megfelel ez az irodalomban kifejezett kívánalmaknak is. (Jencsó házassági vagyonjog 239. 1.) Arra a kérdésre azonban, fenntartassék-e az irott hitbér, külön jogintézményként s nem volna-e az más intézmények keretében megfelelően pótolható ? a szerkesztő bizottságban a következő szempontok merültek fel: Kérdéses ugyanis, lehet-e az irott hitbért sui generis jogintézményként felfogni? Ez az intézmény jellegénél, jogi természeténél fogva lényegileg azonos az ajándékozással; azzal az eltéréssel, hogy a hitbér-kikötésnek némely közelebbi módozatait nem kell szerződésileg körülírni, mert azokat interpretativ szabályok határozzák meg, egyenesen hozzáfűzve e hatásokat a «hitbér» kifejezéshez. Ez interpretativ szabályok pedig mai jogunk szerint a következők: 1. az írott hitbér csak a házasság elhálása es-tén, 2. csak a házasság megszűnésekor követelhető és 3. elvész bizonyos indignitási okok alapján, melyeket az előadó javaslata három pontban foglal össze (házasságfelbontásban való vétkesség, hitvesölés és házasságtörés. 1. fent II B pont) E három szabály tölti ki az irott hitbér intézményének egész jogi tartalmát. Az első szabály, mint már az irott hitbérnél (II. A.) mondatott elavult s a ma, kor erkölcsi felfogásával ellenkezik, tehát feltételiül mellőzendő, a mint azt már az előadó sem vette fel javasataba Felmerült ugyan az az aggodalom, hogy az előad > avaslatának első pontjában foglalt «jutalom» kitétet alatt elburkoltan *