A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 14. szám - Közkereseti társaság tagja részvénytársaság lehet-e? - Az ügyvédek és közjegyzöhelyettesek

A JOG 55 A peres felek között létrejött vételügyletböl származó korábbi kötelem megszűntnek nem tekinthető, ha a később létrejött megállapodás alperes mulasztása miatt teljesedésbe nem ment. A temesvári kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság (1896. évi január hó 7-én 21,127/895. sz. a.) «S. és A.» cég felperesnek cL.B.» cég alperes elleni 834 frt 20 kr. tőke és jár. iránti kereskedelmi perében következően itélt: Felperes keresetével elutasiltatik stb. Indokok: Felperes keresete ellenében alperes védekezését arra fekteti, hogy ő a felperesi követelésre, amely 1,416 frt 20 krt tett ki, kiegyezett oly módon, miszerint felperesnek három dib. még pedig 300, 350 és 300 frtról, összesen 950 frtról szóló és 1895. évi október, november és december hónapok 20-án lejáró váltókat tartozott átadni, amelyek D. S. Henrik és R. Ede giróival láttattak el. Alperes eme kifogásait felperes figyelmen kivül hagyni kérte, még pedig azért, mert először is ezen egvczség nem alperessel, de S. Henrikkel köttetett, másodszor, mert ezen egyezsé^ a létrejött megállapodáshoz képest a kikötött határnapig, azaz 1895. évi május hó 31-ig nem teljesíttetett és végre harmadszorimért a kérdéses három darab váltót megállapodásellenesen nem S. Henrikirta alá mint elfogadó és R. Edének forgatmányosi aláírása a váltókról hiányzott. Alperes viszonválaszában a felperes válaszában foglaltak megcáfolására becsatol 2*/. alatt egy nyilatkozatot, ez azt tanúsítja, hogy a fenti egyezség az ö érdekében tényleg ő vele és csak alakilag köttetett S. Henrikkel, különben pedig támogatva a 47. alatti levéllel, megjegyzi, hogy ama körülmény,'miszerint az egyezségi váltókon nem dr. S. Henrik, hanem ő szerepel mint elfogadó, a létrejött egyezséget annál kevésbbé érintheti, mert ezt ma^a felperes sem kifogásolta a fent jelzett levélben; csupán csak°a miatt emelt kifogást, hogy a váltókról R. Ede forgatmányosi aláírása hiányzott, eme hiányt azonban azonnal, azaz 1895. évi június hó 2-án pótolta. Alperes késedelmes eljárásán mult, hogy ő a váltókat elkésve kapta meg, mert ha őt felperes az egyezségi váltók hiányosságáról kenő időben értesítette volna, ugy a kiegészítés a kitűzött időis megtörténhetett volna. Mindezekre felperes végiratában azzal válaszol, hogy nem létezik jogszabály, mely őt arra kötelezhetné, hogy alperest a hiányos váltókról értesíteni tartozott volna, különben is azon időkben otthon nem lévén, annak előbb, mint midőn tette, eleget nem tehetett. Alperes ellenvégiratában az egyezségkötés tényleges létrejöttének igazolására dr. S. Henrik F. és B. tanuk kihallgatását kérte. Figyelembe véve períeleknek ezen perre vonatkozólag tett előadásait és az általuk előterjesztett bizonyítékokat, felperes keresetével elutasítandó volt stb. Mert a 2-/. alatt becsatolt nyilatkozatból kitűnik az, hogy felperes dr. S. Henrikkel alperesnek 1,416 frt 20 kr.-t tevő adósságaira nézve, a melyben a kereseti összeg benfoglaltatik, olyképen egyezett ki, hogy nevezett a mult évi május hó 31-éig három darab 450 frtról szóló váltókat, vagy pedig azoknak értékét köteles felperesnek elküldeni. Továbbá, mert ezen szerződés, mely egyrészről adósság átvállalás, másrészről egyezség természetével bír, újítási szerződést képez, ebből folyólag a felek között előbb fennállott kötelem annyival inkább megszűntnek tekintendő, mivel az ujitott szerződésben az 184:5. évi május '31-ig meghatározott teljesítési határidő felbontó feltételnek nem tekinthető, felperes ennek folytán a kereseti összeget alperes ellen nem érvényesítheti; mivel pedig a 2- .alattiból kétségtelenül kitűnik, hogy alperes érdekében köttetett, ennélfogva alperes az abból meríthető kifogásokat jogosan érvényesítheti. Végre mert a felperes által vitatott elállási jog a keresk. törv. értelmében csakis az adásvételi szerződés késedelmes teljesítésében gyakorolható, minden más esetben csak a szerződés teljesítése követelhető, különben is alperes a rendes kereskedő pontosságával kiegészített váltókat felperesnek kellő időben visszaküldötte stb. A temesvári kir. ítélőtábla f 1896. évi május hó 4-én 1,273. sz. a.'. A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek 834 frt 20 kr. tőkét ennek kamatait stb. fizessen. Indokok: Valamely jogügylet megkötésénél az abban részt nem vett harmadik személyek javára is jogok érvényesen köthetők lévén, amennyiben a 27- alattiban foglalt megállapodás, annak tartalma szerint az alperes érdekében jött létre, sőt abban maga az alperes is kötelezett félként van megnevezve, nem jöhet figyelembe felperesnek az a kifogása, hogy mivel a megállapodás közte és dr. S. Henrik között létesült, abból az alperes, mint harmadik személy, jogokat nem származtathat, illetve arra kifogásokat nem alapithat. Megérintve még azt, hogy tisztán ujitási szerződés (novatio) a követelés jogalapjának vagy főtárgyának felcserélése által harmadik személy hozzájötte nélkül csakis az eredetileg szerződő felek között létesülhet és igy a 27. alatti megállapodást, melyben nem csupán az alperesnek, mint eredeti adósnak ujitott kötelezettsége, hanem harmadik személyek úgymint dr. S. Henrik és R. Ede részéről is kötelezettség átvállalása iránti igéret foglaltatik, ! . Ívesen minősítette az elsőbiróság részben ujitási (novatioj, részben átvállalási (expromissió) szerződésnek; e perben eldöntendő kérdést az képez, vájjon a peres felek között létrejött vételügyletből származó korábbi kötelem a 27 alatti megállapodás folytán megszűntnek tekintendő-e avagy nem? — Ide vonatkozóan alperes viszonválaszában beismerte, hogy részben váltókon, részben pedig nyílt számlán alapuló 1,416 frt 20 krnyi összes tartozása teljes kiegyenlítéséül általa felperesnek 1895. évi május hó 16-án megküldött három darab összesen 950 frtról szóló váltó néma 27- alattiban foglalt feltételeknek megfelelően volt kiállítva, a mennyiben a váltókat elfogadóként nem dr. S. Henrik, hanem az alperes irta alá és azoK R. Edének forgatmányával ellátva nem voltak. Tekintve, hogy a megállapodástól eltérően kiállított váltókat felperes elfogadni nem tartozott és ekként ő csak jogával élt, midőn azokat 1895. évi május hó 31-én ügyvédje utján az alperesnek visszaküldötte, a visszaküldés körül pedig felperest késedelem azért nem terheli, mert a Brünnben 1895. évi május hó 28-án kézhez vett váltóknak a Budapesten székelő felperesi ügyvéd közvetítésével történt visszaküldésére legalább is 3—4 napi időtartam szükségeltetett, de különben sem létezik oly jogszabály, mely szerint felperes a váltókat alperesnek azonnal viszaküldeni tartozott volna, a visszaküldés körül esetleg fenforgó késedelemből tehát felperesre nézve joghátrány nem származhatik, tekintve, hogy 2/. alatti megállapodás szerint az abban foglalt feltételeknek megfelelően kiállított váltókat az alperes 1895. évi május hó végéig tartozott volna felperesnek megküldeni, a felperes által visszaküldött és utólag R. Ede forgatmányával ellátott váltókat azonban alperes csak 1895. évi június hó 2-án, tehát a kikötött záros határidő eltelte után küldötte meg ismét a felperesnek, a kinek ügyvédje már ezt megelőzőleg 1895. évi május hó 31-én kelt és 4) alatt csatolt levelében alperest felperesnek az egyezségtől való elállásáró1 értesítette, hogy felperes az alperes elleni eredeti követeléshez ragaszkodik, mihez felperesnek annál inkább joga van, mert az ujabban megküldött és a tárgyalási jegyzőkönyvhöz 7—97 alatt másolatba'! becsatolt váltókon elfogadóként ismét az alperes, nem pedig dr. S. Henrik szerepel, tekintve, hogy fenforgó esetben nem önálló kötelem létesítéséről, hanem az alperest terhelő korábbi kötelezettségnek megújításáról, illetve átvállalásáról van szó, már pedig ha célba vett oly szerződés bármely okból létre nem jön, a korábbi kötelezettség érvényében továbbra is fennáll, tekintve, hogy a 2/. alattiban foglalt megállapodásnak felfüggesztő feltételét képezte, hogy az abban meghatározott módon kiállítandó váltók felperesnek a kikötött záros határidő alatt megküldessenek és pedig annyival inkább, mert felperes az újításból, illetve árváltoztatásból származó követelését csakis az uj váltók alapján érvényesíthette volna: mindezekből kétségtelen, hogy a 27- alattiban foglalt, de az alperes mulasztása miatt teljesedésbe nem ment megállapodás folytán alperesnek eredeti kötelezettségét megszűntnek tekinteni nem lehet, következőleg, hogy felperes eredeti követelésének részösszegét képező, kereseti 834 frt 20 kr. iránt az alperest jogosan perelhette. Az előadottaknál fogva s figyelemmel arra, hogy alperes az elleniratban kifejezetten neismerte, hogy felperestől a keresethez A) alatt csatolt könyvkivonatban felsorolt árukat az ott kitüntetett vételárban megvette s azoknak árával adós maradt: az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni s alperest a kereseti tőke s ennek kamatai fizetésére kötelezni stb. A magyar királyi Curia (1897. évi május 21-én) A másodbiróság Ítélete a benne felhozott indokoknál fogva htlybonhagyatik stb. Bűnügyekben. A magánszemélyek elleni nyomtatvány utján elkövetett bűncselekményeknek megtorlása a sajtóbiróság illetve az esküdtszék hatásköréhez tartozik. (1848 XVII. t.-c. 17. §-a és 1880. évi XXXVII. t.-c. 7. §-a.) A szolnoki kir. törvényszék: (1896 dec. 31. 7,897. sz. a.) N. Károly, Gy. Károly. D. János, B. Alajos, B. Imre és S. Mihály a btk. 248. §-ába ütköző szemérem elleni vétség miatt vád alá helyeztetnek stb. Indokok: H. Benő azon panaszt emelte, hogy «A kiherélt zsidó ispán» cim alatt s N. Károly szerző nevével eliátva vagy a nélkül is nevezett N. Károly vásári könyvárus és mások által egy verses fércmü árultatik, a melyben elő van adva, hogy a perjési pusztán, a H. Péter tanyáján Sz. András juhász H. Benő zsidó ispánt, mert őt feleségénél találta, kiherélte, s igy a tőle elvett tökgolyókat a feleségével megfőzette és megetette. Ámbár panaszos ispán a kérdéses cikk folytán magát gyanusittatni érezte, e miatt különálló panaszt nem emelt, hanem csak is a szeméremsértő dolgokat tartalmazó cikk szerzői, elárusitói és terjesztői ellen kérte az eljárás folyamatba tételét. Terheltek a vizsgálat során mindannyian azzal védekeztek, hogy a kérdéses nyomtatványokban semmi olyas nem foglaltatik, a mi sértené a szemérmet, sőt egészen ellenkezőleg, azoknak egész tartalma oly természetű, mely az olvasót elriasztja a paráználkodástól. Azonban a különböző kiadások mindegyike foglal magában több- kevesebb szeméremsértő kifejezést; nevezetesen az iratcsomónál • . alatt csatolva levő «A kiherélt zsidó ispán» cimü s N.