A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 14. szám - Közkereseti társaság tagja részvénytársaság lehet-e? - Az ügyvédek és közjegyzöhelyettesek

110 A JOG milyen sokoldalú gyakorlattal bir is és a jogelveket a törvénykezés terén bármily pontossággal és csalhatatlansággal képes hirdetni, mint gyakorló ügyvéd még sem lesz azon szerencsés helyzetben, hogy teljes birói vagy közjegyzői gyakorlattal rendelkezzék. Eltekintve az ügyvédi és közjegyzői hivatás közti nemcsak külsőségben, feladatuk céljában fekvő különbségektől, elmondhatjuk, hogy az egyik hivatással való az az összerokonulás, a mit az évek során való gyakorlat teremt, szinte képtelenné tesz bárkit is arra, hogy később a másik hivatásra lépvén annak valóban jól megfeleljen. Éppen a két gyakorlat közötti különbségre fektethetjük intézményünknek azon elvét, hogy közjegyző csak az lehet, a ki nem ügyvédeskedik. A közjegyzői gyakorlat nem csupán tárgyalásból és okiratok felvételéből áll, mint a hogy ezt cikkíró ur könnyedén odaveti, mert a gya rorlat nagyobb és nehezebb része az, hogy a közjegyző a jogügyleteket tisztán és világosan felfogva, felek akaratát kipuhatolva, nagyon sokszor pedig ügyvédi közbenjárásoknál alkalmazott ravaszságokat felfedezve, szövegezze meg az okiratokat, a minek szintén megkívántatik, ép ugy mint a sikeres egyeztetéseknek, a maga hosszas gyakorlata. Nagyon különös és az egész cikkben legszembeötlőbb azon érvelés, melyet a közjegyző qualificatiója tekintetében felállít, mert az ügyvéd ur tudja, hogy elméletileg nem is kívántatik oly magas fokú minősítés a közjegyzőtől mint az ügyvédtől; majd ismét a helyetteseket figyelmezteti, hogy igen sok ügy védi oklevéllel biró ügyvéd van, mint a közjegyzői állásra jogosult. Minthogy közjegyző az 1886-ik évi VII. t.c. 1 §. c) pontja szerint, közjegyzőhelyettes pedig a 86. évi VII. t.-c. 5. & a) pontja szerint csak az lehet a ki az ügyvédi vagy birói gyakorlati vizsgát letette,tudomásom szerint pedig egy elméletileg gyengébb közjegyző előkészítő ügyvédi vizsga nincsen, nem tudom, cikkíró ur honnét ismeri ezt az ügyvédi magas qualificatión alól álló közjegyzői minősítést ? Az 1874-iki rendszer óta egyformán vagyunk jogtudorok valamennyien és egyformán vagyunk hites ügyvédek, kik akár ügyvédi akár a közjegyzői pályázatra léptünk ; lehet, hogy a cikkíró urnák mint ügyvédnek szerinte magasabb fokú elméleti képzettsége van, hogy miképpen szerezte : szíveskedjék tudomásomra hozni,hogy azt szintén megszerezve, egyelő fegyverekkel mérkőzhessünk. A mi a gyakorlati minősítést illeti, bátor vagyok tudomására hozni, hogy az 1886 ik évi VH-ik törvénycikk 1. §. c! pontja szerint közjegyző csak az a gyakorló ügyvéd lehet, ki négy év óta valamely ügyvédi kamarának bejegyzett tagja ; közjegyző-helyettes pedig azon gyakorló ügyvéd lehet, az 5. §. c) pontja szerint, ki az ügyvédi vizsga letétele után kitöltött két évi ügyvédi gyakorlatot kimutat ; ellenben az ügyvédi vizsgálat letétele, illetve kamarai bejegyzés után az ügyvédi gyakorlat azonnal megkezdhető. Ugy látszik tehát, hogy még a közjegyzőhelyettesi minősítés is magasabb feltételekhez van szabva, mint az ügyvédi; ezért mi közjegyzői helyettesek az ügyvédi okleveleket sem nem bámulhatjuk, sem előtte meg nem hajolhatunk, mert azzal magunk is birunk. Hogy a jelenlegi kinevezési rendszerben nagyolb méltatlanság kikkel történt az ügyvédekkel-e vagy a helyettesekkel ? bátor vagyok megjegyezni, hogy a már tiz—tizenöt évi gyakorlat után kinevezett helyettesek is sérelmet szenvedtek, mert ha ez idő után érdemesek voltak a kinevezésre, ugy 5-től 8 évig gyakorlat által kiérdemesültek arra. A mi pedig az utolsó években megürült közjegyzői állásokat illeti, ugy azok közül valamennyi jobb állás, mint: Karczag. Jászberény, Zombor. Hatvan, Gyöngyös, Brassó, Budapest ügyvédekkel töltettek be. Hogy pedig a helyettesi kar önérzete és jogai tudatában küzd azon cél elérésére, hogy már-már tarthatatlan önállótlansága megszüntetésével a közjegyzői kinevezések arra érdemes tagjai sorából történjenek,mert azért küzdenek s azért áldozatokat hoztak és az úgynevezett közérdek és politikai szolgálatok névtelen munkásai, csodálkozni azok fognak, kik máig sem tudják, hogy Magyarország 250 s néhány közjegyzőségében mintegy nyolcvan állandó közjegyzői helyettes működik, kik ügyvédi minősítéssel, tiz-tizenöt évi joggyakorlattal, szerényen pályáznak a megürülendő közjegyzői állásokra, kamaráik által külön ajánltatva. főnökeik által — ezek saját érdekeik ellenére — kiállított legjobb bizonyítványokkal ellátva minden más pályára észszerű átlépéstől elszakítva, korban előhaladva, állásának főnöke kegyelméből függőségében, a családalapítástól számüzötten; a társadalomban mint segédi viszonyban álló lenézetten, és hiába, mindig hiába! Ez ügyvéd urak a mi sorsunk, a melynél kellemesebb a cikkíró ur által szánalomra felállított kétezer forint jövedelemmel biró ügyvéd sorsa, ki ha szegény is, de szabad. Ezt a sorsot ugyan mi is választhattuk volna magunknak, de ma mar késő és foava tart bennünket a nagyméltóságú miniszter úrhoz intézet emlékiratunknak Plósz államtitkár ur ó méltósága kezeibe lett átadásakor nyert azon nyilatkozata, hogy az igazságügyminiszter ur mindenkor szivén viseli a közjegyzői «segéd személyzet)) sorsát. Belföld. A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése. Márc. 27-én. M. hó 27-én és 28-án tartotta meg évi közgyűlését a buda pesti ügyvédi kamara, ezúttal a szokottnál jóval nagyobb érdek lődés mellett. A nagy részvétet az magyarázza meg hogy a közgyűlés napirendjére több, a kart közelebbről érintő kérdés került, amilyenek: az ügyvédi tekintély, az inkompatibilitás, a tagdíjak arányos kivetése, s az ügyvédséget legutóbb ért sérelmek, melyek az évi jelentés tárgyalásának körében jutottak felszínre. Az elnöki emelvényen Győry Elek, a kamara elnöke, Nagy Dezső dr. titkár és Pollák Illés dr. kamarai ^ ügyész foglaltak helyet. Az elnök megnyitó szavai után, melyet éljenzéssel fogadtak, rögtön rátértek a napirend első pontjára, mely igy szól: A kamara választmányának az 1897. évi működéséről szóló jelentése. A tárgyhoz elsőnek S t e r n Samu dr. szólalt fel. Sürgeti a nyugdijkérdés megoldását és indítványozza, hogy e célból 12 tagu bizottságot küldjön ki a közgyűlés. Kifogásolja, hogy az ügyvédi kart ért sérelmek dolgában felterjesztést intéztek a ministerhez, holott rendkívüli közgyűlés egybehivása lett volna szükséges. Végül éles szavakban hibáztatja, hogy a kamara nem ünnepelte meg március 1 o-i két. Győry Elek elnök azzal védekezik a meg nem tartott márciusi ünnep miatt, hogy a kamara, mint hatóság nem tarthatott ünnepélyt. A nyugdijkérdést — úgymond — inkább későn, mint rosszul és lehetőleg országosan kellene megoldani.^ A vita során még Dávid Miksa dr. és Weisz Ödön dr. szólaltak fel, majd Kohn Pál dr. beszélt a sommás pereket illetőleg május 1-én életbe lépő lajstromrendszer abszurditásairól. Győry Elek megnyugtatja a szónokot, hogy ez ügyben küldöttség fog menni a ministerhez. Enyiczkey Gábor az ellen kel ki, hogy a miniszter nem igen nevez ki ügyvedeket a birói karba. Rácz Géza dr. pedig indítványozza, hogy államsegélylyel létesítsék a nyugdijalapot. Neuschloss Tivadar dr. azon panaszkodik, hogy a közigazgatási hatóságok nem respektálják az ügyvédi meghatalmazást. Vázsonyi Vilmos dr. az ügyvédség társadalmi állása mellett emel szót. Hangsúlyozza, hogy az ügyvédeket kezdik épp ugy üldözni, mind a sajtót, mert mind a kettő a jog és szabadság védelmezője. Felsorolja a gyülekezési jog elkobzását, a sajtószabadság megszüntetését a politikai célokra való gyűjtés megtiltását a kényszerfotografálást és éles szavakban kél ki az igazságügyminiszter ellen, «aki a maga kicsiségében halomra dönti a nagy alkotásokat.* (Percekig tartó, tüntető taps és éljenzés.) Eötvös Bálint dr. is a védők megsértése ellen tiltakozik és rendkívüli közgyűlés egybehivását sürgeti ez ügyben, végül pedig Ödönfi Miksa dr. kijelentette, hogy a pörök szaporodásának oka a jogbizonytalanság. A felszólalásokra egyenkint reflektált most Nagy Dezső, kamarai titkár, mint előadó. Örvend azon, hogy ily nagy az érdeklődés a kamara ügyei iránt, s nem ugy van, mint régen, a mikor 8—10 tag járt a közgyűlésre, s lemorzsolták a napirendet. Helyes lehet Stern dr. azon nézete, kogy az évi jelentést előbb a közgyűlés elé kellene terjeszteni, s csak azután a miniszterhez, de a törvény és egy közgyűlési határozat másként intézkedik. A nyugdíj-ügy dolgában nem gyorsan, hanem alaposan kell intézkedni, mert egy fejlődésképes nyugdíjintézetre van szükség, ehhez pedig pénz kell, s igy idő is. Minduntalan államsegélyre támaszkodni nem lehet már a kamara független szempontjából sem. Örökös a panasz a gondnokságok miatt, a miért nem szolgáltatnak adatokat arra, kogy csakugyan van nepotizmus ezen a téren. Felhozták például, hogy azok kapnak jó csődöket, a kik tagjai a dzsentri-kaszinónak, kuriozitásból utána nézett a dolognak és mit látott ? Azt, tisztelt közgyűlés, hogy dzsentri-kaszinói ögyvéd kapott 37, — és lipótvárosi kaszinói 46-ot. (Zajos derültség.) Kér adatokat és biztosítja a közgyűlést, hogy a kamara erélyesen fel fog lépni. Győry Elek elnök befejezettnek nyilvánítja a vitát s egyúttal megkéri Stern Salamon drt, hogy a kamarai jelentés dolgában beadott indítványát módosítsa akként, hogy az előbb jelentestetel végett a választmánynak kiadassék. Stern dr. beleegyezése után a kamara igy határozott az ez evi jelentést egyhangúlag tudomásul vették. ^ A nyugdijkezelésre vonatkozó indítványát Sternnek el„ tettek 67 szóval 66 ellen, ugy hogy éppen esak le nem szavazták a választmányt — E n y i c z k e yvalamint Neuschloss dr.indit vanyat elfogadtak, mig Rácz Géza indítványát mellőzték. es ve-