A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 12. szám - A járásbiróságok uj ügyviteli szabályaihoz

47 vényezve és általa a gyámi minőség megjelölése nélkül van elfogadva, ennélfgva alperes a kötelezettséget saját személyében vállalónak tekintendő. Alperesnek azt a kifogását sem lehetett figyelembe venni, hogy a kereseti váltó értékéül kikötött és szállított cséplőgép nem volt a szerződésszerű minőségű és hasznavehetetlen volt, továbbá, hogy alperes a gépet felperesnek visszaküldte és ez visszavette azt, mert felperes tagadásával szemben alperes e kifogását a 4/. alatti levélen kivül bizonyítani meg sem kísérletté; már pedig e levél által nincsen bizonyítva, hogy felperes nem a kikötött minőségű cséplőgépet szállította és mert a levél azon kitételéből, hogy felperes a gépet alperes rendelkezésére beraktározta, éppen az következtethető, hogy felperes a vételi ügylettől, a melyből kifolyólag a kereseti váltó adatott, el nem állott. A bpesti VI. ker. kir. járásbíróságnál 34,363 1895. sz. a. fekvő per iratainak átkérése azért mellőztetett, mert alperes az iratokkal a 4- . a. valódiságát és azt a körülményt kívánta bizonyítani, hogy a kereseti váltó a kk. T.Pál és András részére szállított gép vételára fejében adatott, minthogy pedig felperes sem a 4 /. alatti valódiságát sem azt, hogy a váltó a gép vételára fejében adatott, tagadásba nem vette, a körülmények bizonyítása felesleges. Ennélfogva alperest mint a minden lényeges kellékkel ellátott kereseti váltó elfogadóját a váltótörv. 23. §-a alapján a kereset értelmében és mint pervesztest a prrdts. 151. §-á alapján a perköltség megfizetésében marasztalni kellett stb. A budapesti kir. itelötabla (1897. évi március hó 24-én 49(i. sz. a.). Az elsőbiróság ítéletét a kir ítélőtábla helybenhagyja, stb. Indokok: Az első bíróság ítélete a budapesti VI. ker.kir. jbiróságtól beszereztetni kért iratok beszerzésének mellőzésére vonatkozó indok elhagyásával a benne felhozott egyéb indokoknál fogva és azért hagyatott helyben, mert ha valónak vétetik is az, a mit alperes abcszei"C7tetni kért iratokkal is bizonyítani kivánt, hogy t. i. felperes a nevezett kir. jbiróság előtt az eladott gép vételára iránt alperes és T. Pál és T. András ellen indított pert alperes saját személye ellenében letette s őt csak mint a T. Pál és András gyámját kérte elmarasztalni,e körülmény alperest a kereseti váltó szerint saját személyében vállalt váltói kötelezettség alól nem menti fel és ennélfogva az eljáró bíróság helyesen mellőzte az emiitett iratoknak beszerzését. A magyar kir. Curia (1898. évi január 25-én 529. sz. a.) mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetével, a sommás végzésnek hatályon kivül helyezése mellett elutasittatik s köteles stb. Indokok: A felek között nem vitás, hogy a kereseti váltót az alperes a felperes részére az ez által az alperes részéről képviselt kiskorúakkal kötött vételi ügylet alapján szállítandó gépnek vételára fejében állította ki és hogy a felperes által szállított gépet az alperes mint szerződéselleneset nem vette át, hanem a felperesnek rendelkezésére bocsátotta és visszaküldötte, amint a felperes a ', alatti levelet intézte az alpereshez. Ebben a levélben pedig a felperes, habár említést tesz arról, hogy a visszaküldött gépet az alperes rendelkezésére beraktároztatta, mégis felhívja az alperest, hogy személyesen feljöjjön és válassza ki az igényeinek legjobban megfelelő gépet és készségét nyilvánítja, hogy kívánságainak eleget fog tenni. Ennek a levélnek az a tartalma, amely szerint a felperes más gépnek kiválasztását alperesnek megengedi, csak is ugy értelmezhető, hogy az eredetileg megkötött vételi szerződéstől a szállított gépnek visszaküldése következtében a felperes maga is elállott s az alperesnek más gépnek kiválasztását engedvén meg, uj vételügylet megkötése iránt tett ajánlatot. E szerint pedig a felperes azon okból, mert az alperes ujabb vételi ügyletet kötni hajlandó nem volt, az ő általa is már megszüntetett, eredeti vételi ügylet alapján követelést az alperes ellen nem érvényesíthet, következőleg nem érvényesítheti az alperes ellen a kereseti váltót sem, amely az eredeti vételi szerződés alapján szállítandó gép vételára fejében állíttatott ki. Ehhez képest a felperes keresetével mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatása mellett elutasítandó volt stb. A biztosítási feltételekben foglalt azon intézkedés, hogy az ügylet a biztositóra nézve hatályba csak akkor lép, ha az első díjrészlet megfizettetett, mint a kereskedelmi törvény 468. §-ával ellenkező, hatálylyal nem bírhat. Az írásbeli biztosítási ajánlatnak feltételhez kötése csak ugy érvényes, ha a feltételhez való kötés is írásba foglaltatik. íM. kir. Curia 1897. december 15. 1,865. sz. a.) A biztosító társaság a biztosítási ajánlatot elfogadván, a biztosítási szerződés jogérvényesen létrejött és attól az ajánlattevő egyoldalulag akként elállani, mintha az létre sem jött volna, nem jogosult. A biztosító a kockázatot az ajánlat elfogadása következtében nyomban viselvén, a biztosítási szerződés létesítésével egyidejűleg a biztosítottnak az első díjrészletre vonatkozó fizetési kötelezettsége feltétlenül beállott. Ha a biztosítási kötvény a biztosított kezében van, ugy őt terheli a bizonyítás az iránt, hogy a kötvény nincs az ajánlatnak megfelelően kiállítva. (M. kir. Curia 1898. január 20. 734. sz. a.) A váltótörvény 29. §. 1. pontja alapján indított biztosítás iránti perben az a kérdés, vájjon az e perben felmerült költségeket ki tartozik viselni, a per érdemével összefügg annyiban, hogy ennek méltatása kihat a perköltség iránti intézkedésre is. Ebből folyóan az a kérdés, hogy a kifogásoló alperes tényleg aláirta-e a váltót, a perköltség iránti intézkedés szempontjából is mérlegelés tárgyává teendő. Alperes a biztosítás iránti visszkeresettel foganatba tett perben is élhet azzal a kifogással, hogy a válton látható aláírása hamis. (A m. kir. Curia: 1897. november 23. 993. sz. a.) Bűnügyekben. Valamely hitfelekezet ellen gyülekezeten gyűlöletre való nyilvános izgatás által, ez a vétség egyenes felhívás nélkül is elkövetettnek tekintendő és az a körülmény, hogy a gyülekezetet csakis nők alkották, azt annak gyülekezet jellegétől meg nem fosztja. A miskolci kir. törvényszék: M. M. vádlott a btkv. 172. §. 2. pontjába ütköző izgatás vétségében bűnösnek mondatik ki s ezért a jogerős ítélet foganatba vételétől számítandó 8 napi államfogházra s behajthatlanság esetén további 1 napi államfogházzal helyettesítendő 10 frt pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás folyamán kiderített tényállás szerint 1896. október 28-án a Mező-Kövesden megtartott országgyűlési képviselőválasztás alkalmával Sz. K. m.-kövesdi járásbiró dr. G. INI. és dr. H. F. m.-kövesdi orvosok társaságában kocsin ment a szavazó helyiség felé, hogy szavazatát beadja. Az utcán H. J. egyik képviselőjelöltet éljenző nagy néptömeg állott, de különösen a templomtér több százramenő emberrel volt megszállva, a kik éppen izgatott állapotban a zsidókat szidalmazták. A kocsival ezen tömeg között kellett elhaladni, a hol is midőn Sz. K. a két izraelita orvos társaságában elhaladt M. M. m.-kövesdi lakos kezét felemelve hangosan több izben elkiáltotta magát az elhaladó kocsi felé fordulva «abzug zsidó, huzd ki, feszitsd meg a zsidót.» Sz. K. látva, hogy a néptömeg zajong s látva a körülállók felizgatott kedélyhangulatát, nehogy M. M. szenvedélyes kiabálása tettlegességet okozzon, vádlottat egy közelben álló rendőr által letartóztatta, a ki M. M.-t a városházára kisérte. M. M. vádlott annyit beismer, hogy a dr. G. M. kocsija felé fordulva egyszer elkiáltotta magát «éljen H. J feszitsd meg a zsidót.» Miután azonban dr. G. M., dr. H. F., K. J. és több hit alatt kihallgatott tanuk vallomásukkal azt igazolták, hogy vádlott több izben is hangoztatta «feszitsd meg a zsidót» kiáltását; miután vádlott ezen többször hangoztatott kiáltásával az izraeliták, tehát egy törvényesen elismert hitfelekezet elleni gyűlöletre M.-Kövesd piacán nagyszámú keresztény vallású néptömeg közt izgatott, sőt a zsidók bántalmazására egyenesen felhívást intézett akkor, a mikor Sz. K., I. J.-né, K. J.-né és dr. H. F. tanuk vallomása szerint az izraeliták ellen a kedélyek különben is felette ingerültek voltak s igy tette eminensül alkalmas volt arra, hogy a szenvedély könnyen lángralobbanhasson: mindezeknél fogva M. M. vádlottat a btkv. 173. §. 2. pontjába ütköző izgatás vétségében vétkesnek kimondani s tekintettel büntetlen előéletére s a képviselőválasztásból kifolyó izgatott kedélyhangulatára, mint enyhitő körülményekre, őt az ítélet rendelkező részében megszabott büntetéssel sújtani kellett. A kassai kir ítélőtábla: Tekintve, hogy a vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint a m.-kövesdi kerület országgyűlési képviselőválasztási mozgalmaiban a T. A. egyik jelölt pártja az ellenjelöltet támogatók részéről zsidópártnak neveztetett el; tekintve, hogy a kérdéses alkalommal Sz. K., dr. G. M. és dr. H. T. T. párti választók a választás színhelyére mentek akkor, a mikor M. M. vádlott a csupán nőkből állott gyülekezet közt H. J. jelöltet éljenezve, az «abzug zsidó, huzd ki, feszitsd meg a zsidót* kifejezéseket hangoztatta s közelben férfiak nem is voltak; tekintve, hogy a nevezett vádlottnak eme kiabálása a gyülekezetre mi hatást sem gyakorolt és a dr. G. M. vallomása szerint bennük félelmet nem gerjesztett; tekintve, hogy ily körülmények között a vádbeli kifejezések hangoztatása, mint a választási izgalmak közt az ellenpártot tisztelni célzó kifakadás és szokásos kortes eszköz nem vehető oly egyenes komoly felhívásnak, a melylyel M. M. vádlott valakibe akár bűntett elkövetésének, akár a zsidó hitfelekezet elleni gyűlöletnek az eszméjét felébreszteni igyekezett volna; tekintve tehát, hogy emez ismérv hiányában a btkv. 171., 172. §-aiban meghatározott vétségek egyikének a tényálladéka sem állapitható meg: ennélfogva a kir. tábla a kir. törvényszék itéleI tét megváltoztatja és M. M. vádlottat a btkv, 172. §. 2. bekezdéj sébe ütköző izgatás vétségének vádja és következményeinek terhe I alól felmenti. A m. kir. Curia: Minthogy az a körülmény, hogy a vádlottat körülvett csoportból a kérdéseit kocsi után köveket dobáltak, arra mutat, hogy vádlott által az őt körülállókhoz intézett szavak a szenvedélyek szitására alkalmasak voltak; minthogy továbbá valamely hitfelekezet ellen gyülekezeten gyűlöletre való nyilvános izgatás által, ez a vétség egyenes felhívás nélkül is elkövetettnek tekintendő és az a körülmény, hogy a gyülekezetet csakis nők alkották, azt annak gyülekezeti jellegétől meg nem fosztja: ennélfogva a kir. tábla Ítélete megváltoztatásával, az eljáró kir. törvényszék ítélete hagyatik az előbbeniek-