A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 12. szám - A járásbiróságok uj ügyviteli szabályaihoz

JOGESETEK TÁR FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melliklet a «Jog» 12. számához. Budapest, 1898. márczius hó 20. Köztörvényi ügyekben. Bűnvádi óvadékul biroi letétbe fizetett összegnek kiutalvanyozása utan más bíróság részéről történt végrehajtási letiltás esetén, ha az eljárt bíróságok sem a letét kezelése vagy utalványozása körül akár szándékosan, akár vétkes gondatlanságból hibát nem követtek el, a kincstár kártérítési kötelezettsége megállapíttatik, midőn a letéti összeg nem letevő, hanem vádlott hitelezője által letiltatott és felvétetett. Nem fogadható el helyesnek azon indok, hogy felperes első sorban a foglaltató ellen tartozott volna a letét visszafizetésere kártérítési perrel fellépni, mert felperes nem egy meghatározott dolgot, hanem készpénzt helyezett bírói letétbe és nem tartozik azt kutatni, hogy ha nem az ö hitelezője részére történt a kiutalványozas, miuton került a letét egy harmadik személy kezébe es mi idézte elő a tévedést. A budapesti kir. törvényszék (1896. évi dec. 1. 17,1 fii. sz. a K. Béla felperesnek a m. kir. államkincstár alperes ellen 1,<A0 írt és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles a keresetbe vett 1,000 frt tőke követelést stb. megfizetni. Indokok: A kereseti előadás szerint felperesnek az általa V. Ignác elleni bűnügyben a most nevezett vádlott szabadlábra helyezéseért a budai m. kir. adóhivatalnál mint birói letétpénztárnál 1881. nov. 22-én 170T8M. cikk alatt biztosítékul letétbe helyezett 1,000 frt készpénze annak ellenére, hogy azt a budapesti kir. törvényszék mint büntető biróság ezen összeg biztosítéki minőségének a bűnvádi eljárásnak vádlott elleni jogerős beszüntetése folytán beállott megszűnése után 1889. évi június 7-én 17,156 B.sz.a.kelt végzésével, az ő mint letevő részére utalványozta ki, a vádlott V Ignác ellen D. Teréz végrehajtató által a budapesti I—III. ker. kir. járásbíróságnak 778/1885. és 781/1885. sz. végzései következtében vezetett végrehajtások miatt, jóllehet hogy ezen 1,000 írt biztosítéki összegre íelperes igényét a budapesti kir. itélő tábla 5,638/1892. sz. jogerős Ítéletével megállapította és ezen biztosítéki összeget és letéti kamatait a foglalás alól felmentette, a budai m. kir. adóhivatal által P. Jánosnak, mint D. Teréz engedményesének már ekkor kifizettetett, ugyan azért felperes kereseti kérelmében a m. kir. kincstár alperest ezen 1,000 frt biztosítéki összegnek és járulékainak megfizetésére köteleztetni kérte. Habár a hivatalból beszerzett iratok között V. Ignác vádlott 29,449 B. 1881. számú, a budapesti kir. törvényszék mint büntető bírósághoz beadott kérvényének, mind eredeti mind hitelesített másolati példánya, melyek annak idején a budapesti kir. törvényszék mint büntető biróság által a budapesti I—III. ker. kir. járásbírósághoz 28,763/B. 1889. és 15,997/B. 1890. sz. a. megküldettek, hiányzik, mégis miután jelen per adataiból kétségtelen, hogy ezer irtot V. Ignác vádlott helyett biztosítékul felperes tette le és ezen összeget a budapesti kir. törvényszék mint büntető biróság mint felperes által letettet rendelte kezeltetni, sőt 1885. évi június 25-én 10,067/B. sz. a. kelt végzésével ezen biztosítéki összegnek időközi kamatait, valamint 1889. évi június 7-én 17,156'B. sz. a. kelt végzésével a büntető eljárásnak vádlott elleni megszüntetése után magát a biztositéki 1,000 frt tőkét és további letéti kamatait is az ezt óvadékul letevő felperesnek utalványozta ki, miután továbbá ezen összegre a V. Ignác vádlott ellen, ennek tartozásai és járulékai erejéig vezetett végrehajtásokból kifolyólag felperes igénye a budapesti kir. itélő táblának fentebb már hivatkozott jogerős ítéletével megállapittatott: mindezekből kétségtelen, hogy ezen 1,000 írt óvadék ennek óvadéki minőségének megszűnte utáni birói letétben létezése alatt nem V. Igjiác vádlott, hanem az ezt biztosítékul letevő K. Béla felperes rendelkezése alatt állott, miből kiíolyólag ez mint nem V. Ignác vádlottat, hanem egyedül és kizárólag felperest megillető összeg V. Ignác vádlott tartozásai és járulékai erejéig le nem foglalható s habár ezen letét felett egyedül rendelkezni jogosított budapesti kir. törvényszék mint büntető biróság 17,156/B. 1889. sz. kiutaló végzésében ama záradék foglaltatik is, hogy a m. kir. adóhivatal az 1881. évi 170. sz. a. bevételezett 1,000 forintot és letéti kamatait, másoknak korábban szerzett jogai épségben tartása mellett, különösen az I— III. ker. kir. jbiróság 1885. évi 778.781. és l,51fi. sz. végzései figyelembe vétele*mellett, K. Béla ügyvédnek vagy igazolt meghatalmazottjának szabályszerű elismervény mellett szolgáltassa ki, V. Ignác tartozásai fejében kiutalványozható sem volt; mert semmi adat nincs arra, sőt azt alperes jelen per során maga sem állítja, hogy ezen 1,000 frt óvadékösszeg és letéti kamatai az ezt letevő K. Béla felperes adóssága fejében lefoglaltatott volna. Való ugyan, hogy ezen biztositéki összeg és ennek K. Béla által még fel nem vett letéti kamatai azon okból, mert K. Béla felperes a végrehajtási eljárás ellen előterjesztését a végrehajtás foganatosításától számított 8 nap, igénykeresetét pedig a törvényes 15 nap eltelte után adta be s ugy ezek az eljárás további folyamára halasztó hatálylyal nem birtak, sőt előterjesztését a budapesti kir. itélő tábla 1890. évi március 24-én 57,686/P. 1889. sz. a. kelt végzésével mintelkésettenbeadottat hivatalból viszautasitotta, noha ezekre felperes igénye ugyancsak a budapesti kir. itélő táblának 1892. dec. 14-én 5,638/P, sz. a. későbbi időben hozott jogererős ítéletével megállapittatott és ezen 1,000 frt készpénz óvadékösszeg és kamatai a foglalás alól feloldattak; a budapesti kir. itélő tábla 1891. évi február hó 6-án 60,128./P. 1890. sz. a. korábbi időben kelt jogerős végzésével és ennek alapján a budapesti I—III. ker. járásbíróságnak 1891. évi február 21-én 2,203. P. 1891. sz. a. keletkezett végzésével a birói letétből kiutalványoztattak P. János mint végrehajtató D. Teréz engedményese javára, de már ezen utalványozásra a most nevezett bíróságok jogosítva nem voltak, mert a budapesti kir. törvényszék büntető osztálya 1890. évi március 3-án 6,636. sz. a. kelt végzésével ezen 1,000 frt óvadékösszeget letéti kamataival együtt a budapesti I—III. ker. kir. járásbírósághoz mint végrehajtást foganatosító bírósághoz tette át; tehát a bíróságoknak felperes által kellőleg orvosolni megkisérlett ezen eljárásaiból kifolyólag a m. kir. kincstárt szavatosság nem terheli, mégis miután ezen 1,000 frt készpénzóvadék, a fentebb már kifejtettek alapján V.Ignác vádlott adósságai fejében szabályszerüleg lefoglalható nem is volt és ha ez mégis megtörtént, az e részbeli mulasztás egyedül csak a budai m. kir. adóhivatalt terheli, mert annak kötelességében állott vagy a birói kiküldöttet vagy a végrehajtó bíróságot a letiltási rendelvény vétele után haladék nélkül értesíteni, hogy az óvadékul szolgáló 1,000 frt készpénz nem V. Ignác vádlott, hanem K. Béla ügyvéd által téietett birói letétbe s igy a V. Ignác ellen elrendelt végrehajtások arra nem foganatosíthatók. A budai m. kir. adóhivatal mint birói letétpénztár ezen mulasztásából kifolyólag tehát, miután az ennek dacára általa elfogadott letiltásokról sem a birói kiküldött sem a végrehajtást foganatosító biróság részéről az illető letétpénztár mulasztásából kellőleg nem értesíttetett, K. Béla letéttulajdonos nem juthatot azon helyzetbe, hogy jogainak megóvása végett a perrendszerü jogorvoslatokat kellő időben és kellő joghatálylyal megtehette volna: mindezeknél fogva s tekintve hogy az óvadék letétele alkalmával felperes mint letevő s a m. kir. kincstár mint a budai m. kir. adóhivatalt, mint birói letétpénztárt fentartó s ez által a letétet átvevő között letéti szerződés jött létre s ebből kifolyólag ezen letétnek és időközi letéti kamatainak az óvadékot letevő K. Béla részére teljes épségben való visszaadásáért a m. kir. kincstár felelős, a vissza nem adhatást előidézett ezen közegének, mulasztásáért a m. kir. kincstárt az általános magánjogi elvek alapján is szavatosság terheli. A fent kifejtettekből kifolyólag pedig, miután felperes a foglalásról csakis a budapesti kir. törvényszék mint büntető biróság 1889. június 7-én 17,156. sz. a. kelt s K. Béla részére 1889. évi július 18-án kézbesített végzés vétele után értesült, K. Bélának a mulasztást elkövető budai m. kir. adóhivatal mint birói letétpénztár ellen az 1871. évi VIII. t.-c. 66. £-ában körülirt kártérítési keresetét annál kevésbbé állna módjában megindítani, mert a végrehajtásnak 1885. évi január 27-én lett foganatosítása óta a most hivatkozott 17,156/B. 89. sz. büntető birósági végzés kézbesítése napjáig az 1871.évi VIII. t.-c. 74. §-ában meghatározott egy év már rég eltelt, ezen § értelmében pedig felperesnek mint magánfélnek kártérítési keresete a budai m.kir. adóhivatal mint birói letéthivatalnál a kérdésben forgó mulasztást elkövető alkalmazott ellenében még akkor is elévül, ha a kártérítési keresetet, illetőleg fegyelmi eljárást a kárt okozó cselekmény vagy mulasztás elkövetésétől számítandó egy év alatt meg nem indította és igy ezekből kétségtelen, hogy a felperes által a mulasztást elkövető hivatali közeg ellen foganatba nem vehetett 1871. évi VIII. t.-c. rendelete alperessel szemben sem alkalmazható; jelen per eldöntésénél felperesnek mint az általa letett óvadék kizárólagos tulajdonosának, alperes mint a mulasztást elkövető letétpénztári fentartó s hivatali közegeiért felelős alperes ellenében a letett óvadéki 1,000 frt kereseti összeg és ennek időközi késedelmi törvényes kamatai iránti kereshetőség joga az általános magánjogi elvek alapján is megállapítható, alperes arra, hogy ennek elbírálásánál a fentebb már hivatkozott 1871. évi VIII. t.-c. szabványai irányadók, ezek értelmében pedig az állam csak azon károkért felelős, melyeket a bírák és birósági hivatalnokok hivatalos minőségben