A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 10. szám - Kisbirtokosok hitelügye Németországban

78 A JOG lehet azt kimagyarázni, a mit cikkiró urak állítanak, hogy t. i. a közjegyző úgynevezett «makacssági» jegyzőkönyvet vehet fel, és a bíróság jogosítva van ezen jegyzőkönyv alapján a hagyatékot az örökösöknek egyenlő arányban, vagy a végrendelet értelmében átadni. rvllitásaim igazolásául hivatkozom a 62. §-ra vonatkozó igazságügyminiszteri indokolásra is, mely igy hangzik: «hogy mennyiben lehet helye ennek az eljárásnak (62. §.) akkor, ha az örökösök egyike sem jelent meg a tárgyaláson, s az ügynek befejezése közérdekből szükséges (pl. a 4-ik §. alapján megindított eljárás esetében): azt —tekintettel az egyes esetekben fen forgókörülményekkülönböz őségé re — a jogalkalmazásra kell bízni.» Tehát nem minden, hanem csak egyes esetekben és a fenforgó körülményekre való tekintetlel adható át a hagyaték akkor, is ha az örökösök közül senki sem jelent meg. Ezen ministeri indokolás ugyan nem mondja meg, mi úton-módon mérlegelheti a bíróság a «fenforgó körülmények különbözőségét* örökösi nyilatkozat nélkül, de kitűnik belőle az, hogy a törvényt nem ugy magyarázza, mint a cikkiró urak. A törvény nem bánik el olyan kegyetlenül a szegény telekkönyvön kívüli tulajdonosokkal, mint cikkiró urak, hanem több intézkedést tartalmaz jogaik megóvására. Nevezetesen a 70. §-ban köteleztetik a hagyatéki tárgyalás vezetője odahatni, hogy a tárgyalás során az örökösök annak a személynek hozzájárulásával, a kit az ingatlan illet, telekkönyvi bejegyzésre alkalmas okiratot állítsanak ki. Ha pedig ez alapon a kérdés nem rendezhető és a tényleges birtoklás igazolva van, az igénylő harmadik személy perre utasítandó. De hát ha ismételt idézés dacára sem jelenik meg egyik örökös sem, és nem nyilatkozik, hogyan tudhatta a biró, hogy egyik-másik örökös igénye vitás, vagy hogy a telekkönyvileg örökhagyó nevén álló ingatlan tulajdonjoga nem őt, hanem harmadik személyt illeti? Ha az örökhagyó által még életében, vagy az örökösök által a hagyatéki ügy letárgyalása előtt elidegenített, vagy hibás telekkönyvezés utján örökhagyó nevére telekkönyvezett, és most már harmadik személy tulajdonát képező ingatlan az örökösöknek hivatalból átadatik és neveikre átiratik, olyan telekkönyvi állapot teremtetik, mely nem felel meg a valóságnak, és ha akár az örökhagyó, akár az örökösök hitelezői a hagyatékot megterhelik és elárvereztetik, a jóhiszemű és jogszerű birtokos károsodik. Itt ismételten felemlítem azt, a mit előző cikkemben mondtam, hogy azok az örökösök, kikre örökség néz, már az első idézésre megjelennek, akik pedig már eladták örökségüket, vagy csak azért hivatnak, hogy harmadik személy részére adjanak nyilatkozatot, tehát semmi hasznuk sincs az eljárásból, azok nem szeretnek megjelenni ; sőt ha rosszlelküek, még ismételt idézésnek sem engedelmeskednek, kivált ha megtudják, hogy Bekker és Gyarmathy urak megjelenésük nélkül is, sőt ennek dacára átadják nekik a már harmadik személyt illető hagyatékot. Azt mondhatják ugyan erre tisztelt ellenfeleim, hogy a rosszlelkü örökös megjelenése esetén is elfogja hallgatni a harmadik személy jogát, és magára iratja a hagyatékot, tehát nincs különbség az eredményben. Ez igaz, csakhogy ez esetben az örökösök viselik a magánjogi és esetleg büntetőjogi felelősséget, mig ellenben, ha hivatalból iratik át nevükre az örökség és megterheltetik, senki sem fogja őket felelősségre vonhatni, mert az örökséget nem keresték, a meg nem jelenés pedig nem deliktum. De tovább megyek. Ha az örökösödési eljárás lebonyolítására közömbös, vájjon megjelennek-e az örökösök vagy nem, és a közjegyző tetszésétől függ, minő jegyzőkönyvet vegyen fel, akkor kár a hagyatéki iratokat a közjegyzőnek kiadni, és a feleknek költséget okozni, mert a hagyatéki biróság a legrövidebb uton egyszerűen átadhadná a hagyatékot az igazolt mindannyian nagykorú örökösöknek. A tisztelt cikkiró urak által vitatott eljárás szerintem nem megoldása, hanem csak megkerülése a felvetett kérdésnek, és készségesen elismerem, hogy a törvény hiányossága mellett kényszer alkalmazására való jogosultság nélkül a közjegyző nem tehet mást, mint az iratokat visszaterjeszteni, vagy a vitatott módon jegyzőkönyvet felvenni. Az előbi eljárás céltalan időpazarlás, mert az iratok <ujabbi idézés» végett csakhamar visszakerülnek a közjegyzőhöz, az utóbbi pedig — mint kimutatni igyekeztem —törvényellenes; de ha ez törvényellenes, valamint törvényellenes az általam proponált bírságolás és a biróság két törvényellenesség közül kénytelen választani, miért ne választaná azt, a melyik kevésbbé joghátrányos, inkább ijesztgetés számba megy, és attól eltiltva sincs. Az örökösödési eljárás 128. §-a felsorolja az 1877. XX. t.-c. hatályon kivül helyezett §§-ait, ezek közt pedig nincs a 279. é, mely az árvaszékeket feljogosítva «pénzbirság» és szükség esetén az előállításra.> Miért ne lehetne ehhez joga a kir. járásbíróságnak is, mely az uj törvény értelmében korlátlan ura az örökösödési eljárásnak, ha pedig valaki ur, legyen hatalmas is. Meg vagyok győződve, hogy a pénzbirságolás végrehajtására soha sem kerülne a sor, mert ha a biróság végzésileg meghagyná az örökösöknek, hogy különbeni pénzbírság terhe mellett jelenjenek meg a közjegyző által kitűzendő határnapon, valamelyik bizonyosan megjelenne, és nyilatkozatot tenne, melynek alapján aztán lehetne alkalmazni a 62., 63. és 65. §-okat. Hiszen Gyarmathy ur maga elismeri, hogy az általa alkalmazott eljárásnál is megjelentek, és nem volt szüksége a 62. §-ra. A bírságtól való félelmében egyik, másik örökös még hamarább megjönne, és a pénzbírság kiszabásának szüksége fel nem merülne. Jis ha még sem ijednének meg? Nos hát akkor ki is szabhatná a biró, mert erre nincs ugyan §. az örökösödési eljárásban, de tiltva sincs. Cikkiró urak egyéb fejtegetéseire a tér szűke miatt nem reflektálok, csak annyit jelentek ki, hogy a törvény életbe lépte óta kifejlődött különféle eljárásnál nem a törvény hiányait takargatni, hanem azokra rámutatni kellene, hogy orvosoltassanak. Belföld. A magyar általános polgári törvénykönyv elkészítésére szervezett bizottság m. hó 26. dr P1 ó s z Sándor államtitkár elnöklésével tartott teljes ülésében folytatta az ági öröklés kérdéséről a mult ülésen megkezdett vitát. Az eldöntendő kérdés igy hangzik : «Fentartassék-e az ági öröklés a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében ? Ha igen, mily alakban és mily mértékben?* Az ági öröklés mai törvényes (végrendelet nélkül valój öröklési jogunk egyik legfontosabb alapintézménye. Az ági öröklés értelmében a leszármazók és végrendelet nélkül elhalt örökhagyónak az a vagyona, mely reá elődeitől hárult (örökölt vagyon), visszaszáll arra az ágra, a melyről származott, mindaddig, mig az eredeti szerző ivadékaiból valaki él. A másik ágbeli rokont ebből a vagyonból semmi sem illeti s csak ha a szerző ágán már senki sincs, a ki a vagyont igényli, oszlik meg a vagyon a mindkét ágbeli rokonság között a vérközelség rendjében. Az ági öröklés védői a jogfolytonosság elvén kivül arra hivatkoznak, hogy a mai öröklési rend a vagyont az eredeti szerző családjában tartja meg és megakadályozza annakszétforgácsolását Az ágiság ellenesei pedig arra utalnak, hogy ez a rendszer a vérség kötelékeit nem részesiti kellő figyelemben s örökösül nem azt tekinti, a ki a szeretet rendjében az örökhagyóhoz áll közel, hanem azt, a ki az eredeti szerzővel van kapcsolatban. Ezért ma a távoli ági örökös megelőzi az öröklött vagyonban az örökhagyó másik ágbeli legközelebbi vérrokonait is. Másik hátrányául azt róják fel az ági öröklésnek, hogy — nem lévén bizonyos évekre korlátozva — bármily régi őselőd igénybevehető és igy a vagyoneredet kutatásának és bizonyításának nehézségei folytán rendkívül bonyolult perekre ad okot. Az ági örökléssel járó nehézségek erős mozgalmat keltettek jogászkörökben az intézmény ellen, ugy hogy a kormány régebbi (1882. évi) örökjogi javaslata, melyet már a képviselőház igazságügyi bizottsága is letárgyalt volt, melyet azonban Szilágyi igazságügyminiszter visszavett, az ági öröklést teljesen mellőzte és a mindkét ágbeli elődök és oldalrokonok közös öröklését fogadta el a törvényes öröklési rend alapjául. Az öröklési jog jelenlegi szerkesztője, dr. Schwarz Gusztáv az ági öröklés kérdéséről beterjesztett terjedelmes emlékiratában, mely a bizottsági tárgyalás alapjául szolgál s a kérdésnek hazai és külföldi állását részletesen fejti ki, közvetítő javaslattal lép fel, mely az ági öröklés alapgondolatát fentartva, az azzal járó bajokon segíteni igyekszik. Az előadó javaslata szerint az örökhagyó szülei és nagyszülői, valamint ezek leszármazói körében fenmarad az ági öröklés. A szűkebb rokonság körén belül is azonban az előadó az ági öröklést csak azzal a kettős megszorítással tartja fen, hogy a) a távolabbi rokon ági öröklés címen ki ne zárja a hagyatékból a közelebbit és b) hogy olyan vagyon, mely az örökhagyó halálát megelőző 32 évnél régebben szállt le az ágelődtől, ági öröklés okozta igazságtalanságot orvosolná, a második a vagyon eredetét kutató perek bonyodalmainak csökkentésére irányul. A vita eddigi folyamán Győry Elek, Oberschall Adolf és Kováts Gyula az ágiság teljes eltörlése és a tiszta vérrokonsági öröklési rend behozatala mellett foglaltak állást. Az ágiságnak mai alakjában való teljes fentartása, sőt bizonyos irányban megerősítése mellett szólalt fel Sághy, mig Ádám András az ágiságot fentartandónak s csak bizonyos fokig korlátozhatónak véli. Az előadó közvetítő javaslatát (némi módosítással) Köves György és Nagy Ferenc tették magukévá, mig Vavrik Béla és Sipőc László önálló, az ági öröklést az előadó javaslatánál még szűkebb körre szorító indítványokkal léptek fel. Az ági öröklés feletti vita a következő teljes ülésben tovább folyik. A polgári törvénykönyv szűkebb szerkesztő bizottsága mult hó 2o-én tartott heti ülésében folytatta a birtokról és a birtokvédelemről szóló alapelvek tárgyalását. A tanácskozás főleg a birtokvédelemben részesülő személyek meghatározása és a iogbirtok kérdése körül forgott. Ausztria és külföld. Kisbirtokosok hitelügye Németországban. A kis-s parasztbirtokosok személyes hitelügylete szintén azon kérdések köze tartozik, a melyek megoldása s rendezése a közvéleményt és szakférfiakat Németországban nagy mérvben foglalkoztatja. Nem is csoda, mert ezen hitelállapot Németországban sincs meg oda fejlődve, hogy a közgazdászat s társadalom érde-