A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 10. szám - A kor mint a büntetőjogi beszámitást módositó ok

74 A JOG és mint közhivatalnok nem birja a 2,400 forint fizetéssel dotált állást elnyerni. Ne a kinevezési rendszerben, hanem ott magokban keressék tehát a közjegyző urak a hibát, ha kevés a közjegyzői helyettes. Fizessék csak meg jól a helyettest, és akkor majd lesz a mennyi kell. Azzal a teljesen alaptalan panaszszal pedig, hogy hosszú közjegyzői gyakorlattal biró közjegyzőhelyettesek ügyvédekkel szemben mellőztetnek a kinevezéseknél, sokkal jobb lesz, ha elő sem állanak. Nem a közjegyzői, hanem az ügyvédi kamarák emelhetnének joggal panaszt azért, hogy sokszor a legérdemesebb ügyvéd is mellőztetik a közjegyzői kinevezéseknél ; pedig jól tudjuk, hogy az 1885 : VII. t.-c. 1. §-a értelmében a 4 évi gyakorlattal biró ügyvéd semmivel sem kevésbbé jogosult a közjegyzői állásra való kineveztetését kérni, mint a hasonló közjegyzőhelyettesi gyakorlattal biró közjegyzőhelyettes. Ls mégis nem egyszer megtörténik, hogy 2—!i évi ügyvédi gyakorlat. 1—2 évi közjegyzői helyettességet kimutatott közjegyzőhelyettesek neveztetnek ki a megüresedő közjegyzői állásokra oly ügyvédekkel szemben, kik több mint 20 évig folytatták kifogástalanul az ügyvédi gyakorlatot és szolgálták 25 évig nem csak a politikát, hanem magát a közéletet, az általános közérdeket önzetlenül és díjtalanul.. . De hát azért mégis a közjegyzői kamara panaszkodik — mert hát rendesen az kiabál, a kinek a háza ég.. A kor mint a büntetőjogi beszámítást módositó ok. Irta: EISERTH ISTVÁN, lőcsei kir. ügyész. Az értelmet korlátozó illetve megbénitó azon phyziologiai okokkal, a melyek a tettes beszámithatóságát illetően döntők, ezen lap hasábjain bővebben foglalkoztunk már, s ezért, hogy a beszámitás fokának a tettes értelméhez való viszonyában közzétett cikkeink egy teljes egészszé domborodjanak ki, röviden bár, de még sem mulasztjuk el, hogy a «kor»-ral, mint a beszámítást módositó okkal is ne foglalkozzunk. A büntetőtörvénykönyvek általában azon tapasztalásból indulnak ki, hogy az ember normális viszonyok között, akkor, a midőn a szó szorosabb értelmében vett gyermekéveit átlépte, nemcsak hogy képes bizonyos cselekmények büntetendő voltát felfogni, de képes egyúttal saját akaratát az erkölcsi és jogi követelményeknek alárendelni. Ezen időponttól számítva az ember általában beszámitha- j tónak tekintetvén, a törvény előtt tetteiért — ha azok törvénybe j ütköznek — felelősséggel tartozik. Dehogy egy emberről azt mondhassuk, hogy ő cselekménye felismerésére szükséges I belátással birt, nemcsak az intelligentiának bizonyos fejlettségét. | valamint azt, hogy a jót a rossztól megkülönböztetni képes | legyen, de egyúttal azt is követeljük : hogy bizonyos tekintet- • ben magán uralkodni s egoistikus sarkalatait magasabb köve telményeknek alárendelni képes legyen. De a mint egyrészt ezen tehetségek potentiáját minden normális emberben feltételezzük, ugy másrészt kétségtelen, hogy ezen tehetségek potentiájának fejlődése nemcsak a kor, a műveltség, de egyéb momentumok által is befolyásoltatik. Kelette nehéz' feladat azonban a normális ember korában megállapítani azt az időpontot, a melyben a büntetendő cselekmények miatt felelősségre vonandó. , Arra nézve, hogy a k o r milyen befolyással bir a büntetőjogi beszámításra, a jogtudósok véleményei különbözők. A magyar büntetőtörvénykönyv hunamus felfogást tanúsít s négy korszakot különböztet meg, úgymint: 1. A születéstől al2-ik é v i g, a mennyiben büntetőtörvénykönyvünk 83. §-a kimondja, hogy az, a ki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életkorának tizenkettedik évét meg nem haladta: bünvád alá nem vonható. Ezen korszakban tehát az ember nem tartozik számolni tetteiről, mert oly homály borítja még értelmét, a mely csak lassanként, az évek haladásával, a tanítás és tapasztalás segítségével oszlik el. Ezt a kort a biró mint a büntethetőséget kizáró körülményt hivatalból figyelembe venni köteles, a nélkül, hogy az illető bünőző értelmi fejlettségét kutatni hivatva volna. 2. A 12-ik évtől a 16-ik évig. A ki akkor, midőn a bűntett vagy vétséget elkövette, életkorának tizenkettedik évét már túlhaladta, de tizenhatodik évét még be nem töltötte, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem birt. azon cselekményért büntetés alá nem vehető; az ilyen kiskorú azonban javitó intézetbe való elhelyezésre ítéltethetik, de abban életkora huszadik évén tul nem tartható. Ekként szól büntetőtörvénykönyvünk 84. §-a. Nehéz feladat hárul itt a bíróra, mert ő van hivatva megbírálni, vájjon az előtte álló tettes cselekménye bűnösségének felismerésére birt e a szükséges belátással vagy sem ; ha igen, enyhébben (büntetőtörvénykönyv 85. §-ának 1 — 3. pontja értelmében) bünteti, mint a tizenhatodik, esetleg huszadik életévét már betöltött egyént; ha azonban arról győződött meg, hogy valaki életének ezen korszakában homályos elmével korai gonoszságot árul el, praeventive intézkedik s a tettesnek javitó intézetben való elhelyezését rendeli el. 3. A 16-ik évtől a 20-i k évig. Ezen korszakban büntetőtörvénykönyvünk a tettest, habár az már cselekménye bűnösségének felismerésére kellő belátással is bir, sem halálra, sem életfogytiglani fegyházra nem engedi büntetni (btkv. 87. §.) Végül a büntetőtörvénykönyv 2 43. §-ának intézkedései büntetlenséget biztosítanak egy oly 18. életévét még be nem töltött egyénnek, a ki mint lemenő ágbeli rokon vérfertőztetést követett el. Ezek mind a büntethetőséget leszállító körülmények. Tudjuk, hogy az embereknél az értelem világának a TÁRCA. A birói Írásszakértői véleményezés és a grafológia. Irta : BUSSE H. JÁNOS, a «tudományos grafológia intézetének)) tulajdonosa Münchenben. J\ «Jog» eredeti tárcája. Az uj osztrák polgári perrendtartás tudvalevőleg a szabad bizonyítás elvét követi. Nem megvetendő fontosságú ebből az alkalomból azon kérdést fölvetni, hogy adhat-e hitelt általában, és ha igen, ugy mennyi hitelt adhat a biró, Írásszakértői véleményeknek, és ezzel együtt viszont ama másik, nem kevésbbé fontos kérdés lép előtérbe, hogy miként történjék egyáltalában az Írásszakértői véleményekre való hivatkozás? Az írásszakértői véleményezés terén az Írásszakértői vélemény két szempontból nagyon problematikus helyet foglal el. Nagy számmal találhatók ugyan orvosok, vegyészek, elmegyógyászok véleményeiben is tévedések és ellentmondások, melyek aztán a védelem által, ha a körülmények célravezetőnek tüntetik fel, általában a szakértői véleményezés disereditálására használtatnak fel. Általában azonban a véleményezések ezen ága mégis tekintélylyel bir és nagy anyagi hihetőséget tulajdonítanak neki, melyet még oly aggályos esetekben, (mint az orvosi véleményezések tévedései a D r u a u x-féle perben Rouenben 1896.) sem voltak képesek kisebbíteni. Ennek a magyarázata abban van, hogy a tévedések és ellentmondások ezen szakokban aránylag mégis ritkábbak és hogy a véleménytadók tudományosan képzett férfiak, kik elméleti tudásuk és gyakorlati képzettségükről sikeres vizsgákat állottak ki. Egész máskép áll ez az Írásszakértői véleményezés terén. A folytonos tévedések és ellentmondások itt mindez ideig látszólag elkerülhetlenek; majdnem, hogy úgyszólván hozzászoktunk már és csekélyebb jelentőségű esetekben resignáltan vállat vonunk. A mai Írásszakértői véleményeknek ennélfogva csak nagyon kevés hitelök is van; mindazonáltal csak nagyobb perek alkalmával, melyek esetleg kirivó tévedésekre és ellentmondásokra vezetnek, szokott a resignáció élénk óvást emelő ellenszenvvé átváltozni, mely gyakran nem elégszik meg avval, hogy egy átható reformot kívánjon, hanem (— miután valamennyi e nemű eddigi kísérlet illusoriusnak mutatkozott «eredményeiben* —) a birói Írásszakértői véleményezésnek teljes megszüntetését követeli. A birák és ügyvédek tudományos képzettsége előtt nagyon különösnek kell feltűnnie a minden tudomány nélküli vizsgálati eljárásra alapított írásbeli véleménynek. A tanítók, szépírást oktatók, irodatisztek, mely osztály különösen van hivatva Írásszakértői véleményadásra, már tudományos képzettségűk és a szakvizsga hiánya miatt szakvéleményük hihetősége iránt elfogulttá tesznek. A hiba abban van, hogy ezen osztály egyáltalában megbizatik az írásszakértői véleményezéssel. Az utóbbiak szükségessége és egy meg felelő tudomány hiánya odavezettek, hogy megelégedtünk irástechnikusokkal. Hogy az utóbbiak - t. i. tanítók, kalligraphusok tudása tisztán csak az irás technikájára vonatkozott, a nélkül hogy sejtelmök lett volna az irás szükséges individuális változásairól, azt figyelmen kivül hagyták.