A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 9. szám - A "loi Bérenger"-t kiegészítő törvény

A JOG 69 ^ Ezen törvény következtében mindazon egyéneket, a kiket az 1801. március 26-diki «loi Bérenger* értelmében valaha feltételesen elitéltek, az újoncozás alkalmával az afrikai zászlóaljakba sorozták be. A katonai hatóságok könyörtelenül alkalmazták a véderötörvényt, mely azokat rendeli Afrikába küldeni, a kiket elitéltek («condamnés>) és mit sem törődött azzal, hogy a feltételes elitélés kedvezményében részesültek elitéltettek ugyan, ezek azonban jó magaviselet esetében tényleg büntetést soha nem állottak ki. Képzelhető, hogy minő visszásságok keletkeztek a polgári és a katonai hatóságoknak ezen eltérő törvénymagyarázatából. Ezen anomáliák ismételt felszólalásoknak képezték tárgyát, a melyek azonban nem eredményeztek más törvénymagyarázatot. A francia véderőtörvény ő. articulusa, a melynek alapján a feltételesen elitélt újoncokat Afrikába küldték, a következőképen hangzik: <Les^ individus reconnus coupables de crimes et condamnés seulement a l'emprisonnement par application de l'article 463*) du code pénal; ceux qui ont été condamnés correctionnellement a trois mois de prison au moins, pour outrage public á la pudeur, pour délit de vol, escroquerie, abus de confiance ou attentat aux moeurs prévu par l'article 334**) du code pénal; ceux qui ont été Pobjet de deux condamnations au moins, quelle qu'en sóit la durée, pour l'un des delits spécifiés dans le paragraphe précédent, sont incorporés dans les bataillons d'infanterie légére d ' A f r i q u e. Ceux qui, au moment de l'appel de leur classe se trouveraient retenus, pour ces mémes faits, dans un établissement pénitentiaire, seront incorporés dans les dits bataillons a l'expiration de leur peine, pour y accomplir le temps de service prescrit par la présente loi. Aprés un séjour d'une année dans ces bataillons, les hommes désignés au présent article, qui seraient l'objet de rapports favorables de leurs chefs, pourront étre envoyés dans d'autres corps par le ministre de la guerre.> Ebből látható, hogy Afrikában mintegy külön katonai fegyenctelepeket létesítettek. Már maga az a körülmény, hogy valakit ezen zászlóaljba besoroztak, a legnagyobb mértékben sértette az ily módon stigmatizáltnak önérzetét. Ehhez járult még, hogy az, a kit az afrikai könnyű gyalogsághoz besoroztak, oly erkölcsileg romlott egyének társaságába került, a kik sokkal nagyobb veszélyt képeztek, mint azoknak a társasága, a kikkel együtt a feltételesen elitélt esetleg kisebb tartamú szabadságvesztés büntetését kénytelen lett volna kiállani. A «loi Bérenger* épen csakis az erkölcsi contagium baját kívánta kikerülni, ezt azonban a francia véderőtörvény értelmezése a hadköteles korban álló egyéneknél egyenesen lehetetlenné tette és ezen fonák törvénymagyarázat paralysálta a legnemesebb cél által inspirált törvénynek üdvös rendelkezéseit. A fentebb emiitett és a büntetés természetével biró besoroztatás még a tartalékosoknál is éreztette súlyos hatását, mert a francia véderőtörvény 48. articulusának utolsó három §§-a e tekintetben azt rendeli: «Les hommes désignés dans l'article 5 comme devant étre incorporés dans les bataillons d'infanterie légére d'Afrique, et qui n'auront point été jugés dignes d'étre envoyés dans d'autres corps au moment ou ils passeront dans la réserve, seront, lors de leur passage dans la réserve, affectés á ces mémes corps. Eri temps de paix, ils accompliront leurs périodes d'exercices dans des compagnies spécialement désignées a cet effet. Les dispositions des deux derniers paragraphes seront appliquées aux hommes qui, aprés avoir quitté l'armée active, ont encouru les condamnations specifiées á l'article 5.» De még akkor is, a midőn a feltételesen elitélt, azonban soha sem büntetett egyén önkéntesen kivánt a francia hadseregbe lépni, ismét útjában találta a véderőtörvény 59. articulusának 3. és 4. §§-ait, a melyek előírják, hogy: «L'engagé volontaire dóit:. ... 3° N'avoir jamais été condamné pour vol, escroquerie, abus de confiance, attentat aux moeurs, et n'avoir subi aucune des peines prévues par l'article 5 de la présente loi, á moins qu'il ne veuille contracter son engagement pour un bataillon d'infanterie légére d'Afrique; 4° Jouir de ses droits civils.» Végül a párisi «société générale des prisons>, valamint B ér e nger, Dussanssoy, Jules Simon és másoknak évekig tartó fáradozásainak sikerült azon eredményt elérni, hogy az 1897. évi május hó 4-dikéről kelt törvény azoknak javára módosította a véderötörvényt, a kikkel szemben a feltételes elitélést a biróságok alkalmazták. Az uj törvény világosan kimondja, hogy a véderőtörvény 5. articulusa, valamint a 48. articulusnak három utolsó paragraphusa nem vonatkozik azokra, a kik a «loi Bérenger* kedvezményében részesülnek. Ugyanezekre nem alkalmaztatnak továbbá a véderőtörvény 59. articulusának 3. és 4. §§-ai sem azon megszorítással, hogy arra kell szerződniök, miszerint legalább is négy vagy öt esztendő tartamára önkéntesen lépnek a hadseregbe. Azon esetbsn, ha ezen egyének szolgálati idejük tartama alatt •j A francia BTK. 463-dik §-a felsorolja azon a törvényben megállapítottnál enyhébb büntetésnemeket, a melyek azon esetben alkalmazandók, a midőn az esküdtszék kimondja, hogy enyhítő körülmények forognak fenn. **) Ezen §. a prostitutióról és a fiatalság corruptiójáról szól. súlyos beszámítás alá eső rossz magaviseletet tanúsítanak, hadtestparancsnokuk javaslatára és a minister határozata alapján szolgálati idejük kitöltése végett az Afrikában állomásozó könnyű gyalogság zászlóaljaihoz, vagy béke idején külön meghatározott csapatokhoz küldhetők. A német BTK. azon érdekes intézkedést tartalmazza, hogy a fegyházbüntetés az elitéltet állandóan képtelenné teszi arra, hogy a német hadseregbe és a császári tengerészeibe belépjen (31. §.), holott a polgári jogok gyakorlatának felfüggesztése*) ugyanezt eredményezi, azonban csakis az Ítéletben meghatározott idő tartamára (34. §. 2. pont.) A mi véderőtörvényünk csakis az önkéntes belépést ől zárja ki azokat, «a kik hivatalvesztés, vagy politikai Jogaik gyakorlatának felfüggesztése alatt állanak, illetőleg büntető ítélet következtében nincsenek polgári jogaik élvezetében.**) A magyar véderőtörvény (1889. VI. t.-c.) 22-dik §-nak második bekezdése kibővíti tehát a hivatalvesztés, mint mellékbüntetésnek rendelkezéseit (BTK. 55. §.) azzal, hogy a hivatalvesztés tartama alatt a hivatalvesztésre itélt elveszti a hadseregbe való önkéntes belépésének jogát is A véderőtörvény 24-dik §-a szerint továbbá az egy évi tényleges szolgálat kedvezményéből «ki van zárva az, a ki valamely bűntett, vagy nyereségvágyból elkövetett, vagy a közszemérmet sértő vétség miatt jogérvényesen elitéltetett.» Ezen §. is kibővíti a BTK.-nek a hivatalvesztést tárgyazó rendelkezéseit. A midőn nálunk a feltételes elitélést behozzák, akkor a Franciaországban előfordultakhoz hasonló visszásságok kikerülhetése végett szükséges lesz a véderőtörvény némely intézkedéseinek módosításáról egyidejűleg gondoskodni. Egyébiránt már az 1868. XL. t.-c. 20-dik §-a is azon analóg rendelkezést tartalmazta, hogy: «az önkéntes belépésből kizárvák azok, a kik valamely bűnvádi elmarasztalás folytán .nincsenek polgári jogaik teljes élvezetében.> B é r e n g er levelet intézett a francia hadügyministerhez, melyben ezt arról értesiti, hogy kérdést óhajt hozzá intézni az iránt, vájjon a m. é. május hó 4-dikéről kelt törvény azokra is fog-e alkalmaztatni, a kik ezen törvény életbeléptekor már be voltak sorozva. Erre a hadügyminister arról értesítette Bérengert, a francia senatus alelnökét, hogy az algériai és a tunisi hadparancsnokokat oda utasitotta, hogy a könnyű lovasságnak afrikai zászlóaljaiba besorozott és feltételesen elitélt katonák, a kiknek magaviselete és erkölcsisége kifogástalan, javaslat alapján szintén azonnal áthelyezhetők a rendes csapatok hadtestébe. Dr. Gruber Lajos, budapesti kir. alügyész. Nyilt kérdések és feleletek. Indíthat -e sikerrel a bizományos igénypert azon hitelező végrehajtató ellen, a ki a bizományba adó ellen vezetett végrehajtás alkalmával a bizományba adott ingóságokat vette birói zár alá.***) (Felelet.) II. A «Jog» ez évi 6-ik számában azon kérdés lőn felvetve, hogy vájjon a bizományos indithat-e igénykeresetet, a megbízó ellen vezetett végrehajtás alkalmával lefoglalt eladási bizomány tárgyát képező áruknak zár alól való feloldása iránt ? A végrehajtási törvény 89. §-a szerint igénykeresetet azok indíthatnak, a kik a lefoglalt ingóságokhoz tulajdoni igényt támaszthatni vélnek. Ha a törvény szavaihoz szigorúan ragaszkodunk, akkor csupán a lefoglalt ingóságok tulajdonosát tekinthetnők igényper indítására jogosítottnak. Ezen felfogás helyességének ellene mond azonban egyrészt maga a végrehajtási törvény későbbi rendelkezéseiben, a mennyiben határozottan kimondja, hogy az igényperben hozott Ítélet az igénylő és a végrehajtást szenvedő közt lévő jogviszonyra kihatással nem bir, s továbbá, hogy az igény bebizonyításának eredménye az igényelt vagyonnak a foglalás alól való felmentése, a mely rendelkezéseknek tulajdonképeni értelme az, hogy az igényperben hozott ítélet nem állapítja meg az igénylő tulajdonjogát - - másrészt pedig annak meggondolása, hogy a tulajdoni igényen kívül lehetnek még más igények is, melyekre nézve a foglalás sérelmes s melyek olyan intensivitassal bírhatnak, hogy ép ugy, mint a tulajdoni igény, érvényesülésük esetén képesek megakadályozni a végrehajtást szenvedőt a lefoglalt ingóságok felett megillető tulajdonjognak másra való átszállását. *) Aberkennung der bürgerlichen Ehrenrechte. **) Szemben a véderőtörvénynek azon kitételével, hogy az önkéntesen belépőnek «polgári» jogainak élvezetében kell lennie, utalok a m. kir. Curiának azon határozatára, melynek értelmében «p o 1 i t i k a i» és nem «polgári» jogok gyakorlatának felfüggesztése mondandó ki az ítéletben. («Büntetőjog Tára» I. 294.) ***) Előző közlemény a 8-ik számban.