A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 8. szám - A névmagyarosítás kérdéséhez

A JOG 31 Bűnügyekben. A büntető eljárás meginditottnak tekintendő, ha a bíróság vagy a rendőrség terheltkent valakit kihallgat vagy személyes szabadsagában korlátoz. Ily esetben a hamis vad miatti büntető eljárás nem a magán fel indítványára, hanem hivatalból indítandó meg. Az a körülmény, hogy panaszos a hamis vád iránt tett indítványát visszavonta, az eljárás folytatására befolyással nem bir; a kir. ügyész indítványa folytan az eljárás hivatalból folytatandó lévén, a magánvad hiányának érvényesítése helyt nem foghat. Az aranyosmarothi kir. törvényszék mint büntető bíróság (1896 november hó 17-én 2,888. sz. a.) Hamis vád büntette miatt vádolt H. János elleni bűnügyben következőleg itélt: A kir. törvényszék H. János lopás miatt két izben büntetve volt vádlottat az özv. N.-né szül M. Róza sérelmére elkövetett, a btkv. 227. §-ába ütköző és annak 2. bekezdése szerint minősülő és büntetendő hamis vád bűntettében bűnösnek mondja ki és ezért ezen §. alapján a büntetés foganatba vételétől számítandó két (2) évi és 3 i három i havi fegyházbüntetésre és ezen szabadságvesztés büntetés kiállásától számítandó 5 évi hivatalvesztésre ítéli stb. Indokok: 189+. évi június 30-án L. Jánosnak zárt pénzes ládájából 300 frt készpénz lopatott el. A csendőrség a lopással csakhamar gyanúsított H. Jánost, a ki azon időben a káros cselédje volt, letartóztatta és a lopás iránt kikérdezte, mikor is nevezett beismerte, hogy a pénzt ő lopta el, s azzal védekezett, hogy a lopásra özv. N.-né szül. M. Róza birtaráés hogy az vette tőle át azellopott 300 frtot. A terhelt ezen előadása folytán a csendőrség özv. N.-nét sz. M.Rózát maga elé idézte, a pénz holléte iránt vallatóra vette, s mivel tagadta volt azt, mintha a pénzről tudomása lenne, letartóztatta, lakására kisérte s ugy a lakásán, valamint levetkőztetése után ruhájába és testén motozást ejtett meg, azonban eredménytelenül, mire a lerhelt H. János beismerte, hogy a pénzt ő maga másoknak reábeszélése nélkül lopta és rejtette el a padlásra, hol hiány nélkül megtaláltatott. Az 1,918,B. 894. sz. bűnügyben teljesített vizsgálat során a terhelt fentartotta eleinte azon állítását, hogy őt a lopásra N.-né szül. M. Róza bírta reá, de később ezt visszavonta, kijelentvén, hogy őt a lopásra senki sem bujtotta fel, s hogy azt saját akaratának elhatározásából követte el és ezen utóbbi beismerését a jelen bűnügyben leíolytatolt vizsgálat során is, a végtárgyaláson is íentartotta. Minthogy továbbá vádlottnak védekezési joga nem terjedt ki arra, hogy a lopásban ártatlan személyt, tudva annak ártatlanságát, a hatóság megtévesztésével a bűnügybe bekeverje, hogy e szerint a 2,203,B. 94. sz. bűnügyben előterjesztett fenti védelmek hamis vád tényálladékát kimeríti; minthogy végül a hamis vád bűntett elkövetésére való felbujtásra vonatkozott és ennek folytán a btkv. 227. §-a szerint büntettet képez, vádlottat az idézett §-ba ütközött s annak 2. pontja szerint minősülő hamis vád bűntettében bűnösnek kimondani és megbüntetni kellett. A büntetés kimérésénél súlyosítónak számította be a bíróság rovott előéletét és azt, hogy a hamis vád emelésére oka sem volt, mert ezáltal saját helyzetén javítani nem is remélhetett, a mi vádlott nagyfokú romlottságát mutatja, míg ezúttal ezekkel szemben enyhítő körülményként egyedül az hozható lel, hogy a hamis vád emelésekor alig haladta tul 20. életévét. A kir. törvényszék a bűnügy elbírálásánál nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a sértett vádját 7. n. sz. alatti vallomásában viszzavonta, mert a 2. n. sz. alatti iratokból megállapítható, hogy az 1,918/B. 94. sz. bűnügyben a vizsgálóbíró sértettetkihallgatás végett maga elé idézte, nyilván azért, mert vádlott őt állította felbujtónak s bár sértettnek ekkori vallomása a tanuk kihallgatására használni szokott jegyzőkönyvbe vétetett fel, a hivatkozott bűnügyben a bűnvádi eljárást a sértett ellen is meginditottnak kellett tekinteni annál is inkább, mert az ellene a 2,203,894. sz. végzéssel megszüntettetett s így a kir. törvényszék H. János cselekményében nem magánvádra, hanem hivatalból üldözendő büntetendő büntettet látott stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1896. évi novomher hó 17-én 2,871. sz. a.) A kir. törvényszék Ítéletét a kir. ítélőtábla hatályon kívül helyezi és a hamis vád miatt folyamatba tett eljárást megszünteti. Indokok: A L. János sérelmére elkövetett lopás miatt az elővizsgálat az 1894. évi július hó 19-én 1,918. sz. alatt hozott végzéssel egyedül H. János terhelt ellen rendeltetett el. Igaz ugyan, hogy az elővezetett és letartóztatni rendelt H. János elővizsgálati kihallgatásakor özv. N.-né szül. M. Rózát gyanúsította az általa elkövetett lopásra való felbujtással, ezt a gyanúsítást azonban nevezett terhelt a vizsgálóbíró által eszközölt második kihallgatásánál mint koholt védelmi állítást visszavonta, ugy hogy özv. N.-né szül. M. Róza a felbujtás vádjára mint vádlott meg sem hallgattatott. Minthogy pedig a bűnvádi eljárás a vizsgálatnál és nem az előnyomozásnál veszi kezdetét és N. M. Róza személye ellen vizsgálat nem vezettetett; az pedig, hogy a kir. ügyész N. M. Róza ellenébe az eljárást megszüntetni indítványozta, egymagában véve nem képezhet elfogadható indokot arra nézve, hogy N. M. Róza az elővizsgálatnak kétségtelen tényadataival szemben büntető i eljárás alatt állott félnek tekintessék, a H. János terhelt által az előnyomozás folyamán használt és különben is nyomban visszavont gyanúsító nyilatkozat mint állítólagos hamis vád csak a btk. 229. §-a alapján bírálható el. Mivel pedig a körmöci kir. járás- mint vizsgálóbiróság előtt 1895. év ápril hó 9-én felvett jegyzőkönyvben (7. n. sz.) a hamis vád megbüntetéséről N. M. Róza kifejezetten lemondott, a btkv. 229. §-a alá eső hamis vád pedig egyedül a hamisan vádolt által üldözhető, a magán indítvány visszavonása a hamis vádra irányuló eljárás folytatását és az ítélet hozatalát kizárja. A m. kir. Curia (1898 január hó 5-én 2,062. sz. a.) A kir. Ítélőtábla végzése megsemmisíttetik s a kir. ítélőtábla érdemleges ítélet hozatalára utasittatik. I ndokok: Idősb. L. János kárára 1894. évi június hó 30-án elkövetett lopás gyanúja annak kocsisára H.Jánosra esvén, midőn a csendőrök ezt a gyanúsítottat 1894. évi július hó 7-én kihallgatták, beismerte ugyan, hogy a szekrény feltörésével elkövette a lopást, de azzal vádolja özv. N. Jánosné szül. M. Rózát, hogy őt a lopásra ez bírta reá és a pénzt ennek adta át. Eme vád következtében a csendőrség a most nevezett nőnél házkutatást tartott s mivel az eredményre nem vezetett, azt a községházára kisérték, sőt egy más nővel a testén megmotoztatták, de ez sem vezetett eredményre, sőt N. M. Róza a bünrészességet is tagadta. Ennek folytán H. János ujabban kérdőre vonatott s ekkor beismerte, hogy ő neki bűntársa nincs és saját elhatározásából követte el a lopást és a pénzt a ház ereszébe rejtette el, hol ezt hiány nélkül meg is találták, mire N. M. Róza ellen a csendőrség a további nyomozással felhagyott. Emez eredmény dacára H. János vádlott 1894. évi július hó 9-én a vizsgálóbíró előtt történt kihallgatásakor ismét visszatért ama vádoskodására, hogy őt a lopás elkövetésére özv. N. Jánosné szül. M. Rozália bírta reá és jóllehet az elővizsgálat 1894. évi július hó 17-én 1,918. sz. a. kelt végzéssel csak H. János ellen rendeltetett el, a vizsgálóbíró 1894. évi aug. 1-én kelt jegyzőkönyv tanúsága szerint N. M. Rozáliát a bünrészesség vádjára is kihallgatta s ennek tagadása folytán H. János vádlott 1894 augusztus 22-én ismét kihallgattatván, vádját visszavonta és kijelentette, hogy őt a lopásra senki reá nem bírta. A rendőri nyomozat és a vizsgálatnak most felsorolt adatai alapján nyilvánvaló, hogy H. János hazudozása nem önvédelemből történt, hanem özv. N. Jánosné szül. M. Rozáliát a lopásban való bűnrészességgel vádolta. Azok a körülmények pedig, hogy a csendőrség a vád alapján nemcsak házkutatást, de őt a községházához kisérve, személymotozást is foganatosított özv. N. Jánosné szül. M. Rozália ellen, továbbá, hogy a vizsgálóbíró emez előzmények dacára, hogy a vádlott által lopott pénz nem özv. N. Jánosné szül. M Rozáliánál, hanem a vádlott által a csendőrségnél visszavont vádja után megjelölt helyen találtatott meg, özv. N. M. Rozáliái az ismételt vádra még is kihallgatta, nyilvánvalóvá teszik, hogy a most nevezett N. M. Rozália ellen is megindittatott a büntető eljárás. Minthogy pedig a büntető eljárás meginditottnak tekintendő, ha bíróság vagy rendőrség terheltként valakit kihallgat vagy személyes szabadságában korlátoz; minthogy a jelen esetben özv. N. M. Rozália ellen a most érintett körülmények foganatosíttattak is, ily esetben pedig a hamis vád miatti büntető eljárás nem a magánfél indítványára, hanem hivatalból indítandó meg: Ennélfogva az a körülmény, hogy özv. N. Jánosné szül. M. Rozália a hamis vád iránt tett indítványát 1895. évi ápril hó 9-én visszavonta, az eljárás folytatására befolyással nem bir, és a kir. ügyész indítványa folytán az eljárás hivatalból folytatandó lévén, a magánvád hiányának érvényesítése helyt nem foghat. Ehhez képes a btkv. 229. §-ának téves alkalmazása következtében a kir. Ítélőtábla végzését megsemmisiteni és az érdemleges Ítélethozatalt elrendelni kellett. A szerelmi csalódás vádlottnál olyan lelki felindulást idézvén elő, mely őt öngyilkosságra vezette: ilyen nagyfokú zavart lelki állapot kizár minden öntudatos cselekvést és ezért vádlottnak a vádbeli cselekmény be nem számitható. (btk. 76. §.) A nyitrai kir. törvényszék (1896. évi október hó 15-én 10,369. sz. a.) Gyújtogatás büntette miatt vádolt M. Erzsébet elleni bűnügyben következőleg itélt: M. Erzsébet vádlott az ellene emelt és a btkv 422. §-ának 2. pontjába ütköző gyújtogatás bűntettének vádja és következményei terhe alól felmentetik és azonnal szabadlábra helyeztetik stb. Indokok: Vádlott beismerésével és a hit alatt kihallgatott tanuk vallomásával a következő nyert beigazolást. B. Márton 3—4 éven át szerelmi viszonyt folytatott M. Erzsébet vádlottal, mely szerelmi viszony tartama alatt B. Márton azzal hitegette vádlottat, hogy elveszi feleségül. Ezen viszonyt azonban B. Márton szülei féltékeny szemmel nézték, mert a férfi egy módos szülőnek a fia, míg vádlott szegény sorsú szülőnek volt a gyermeke s igy történt, hogy B. Márton több izben ki lett tiltva vádlott szülei házából; B. Márton tovább is ellátogatott M. Erzsébethez. Ilyen körülmények között a köztük fenforgó viszonynak bizonyos megszakításai is voltak, de csakhamar ismét összekerültek és köztük a régi viszony is helyreállott.