A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 8. szám - A magyar polgári törvénykönyv tervezetének nyelvezete és terminológiája [2. r.]

60 A JOG A magyar polgári tőrvénykönyv tervezetének nyelvezete és terminológiája.* Irta: LADÁNYI BÉLA, Kassán. II. A létesítendő polgári törvénykönyv egyszerű tartalomvázlata állván még csak rendelkezésünkre, a terminológia körébe vágó alábbi megjegyzéseink ennélfogva leginkább csak az eddigi közzétett adatokon alapulhatnak s természetszerűleg szintén csak hézagosak. Mindazonáltal időszerűnek tartjuk már most egy és más jogi fogalom vagy kifejezés — nézetünk szerint — korrekt vagy inkorrekt voltára felhivni a szerkesztő bizottság tisztelt tagjainak figyelmét, mert ha esetleg megjegyzéseink helyesekként fogadtatnának el — a mit megitélni nem a mi feladatunk — a szövegezésen javitani ma még nem ütközik nagy nehézségbe. Terminológiai megjegyzéseinket, miután azok a jogi fogalmak csak igen kis csoportjára vonatkoznak, nem foglaljuk rendszerbe, hanem csak abban a sorrendben közöljük, a mint azok jegyzeteinkben előfordulnak. i. Ember vagy egyes személy? A kodifikáló bizottság 1897. évi június hó 26-án tartott ülésén a személyi jog beosztásának megállapitása képezvén vita tárgyát, a bizottság Schwartz Gusztáv megokolása alapján szakitott a természetjogi iskola kettős beosztásával (természeti és jogi személy), s e helyett a következő hármas beosztásban állapodott meg. U. m. a) az egyes személyről, ó) a testületekről és c) az alapítványokról. Ez a megállapodás annyiban tér el az előadó indítványától, hogy az általa indítványozott első cím: «az emberről» helyett, melyet a bizottság szokatlannak talált — addig, mig megfelelőbb kifejezés találtatik — «az egyes személyről)) cim tétetett. 1) Már e cimnek ideiglenes jellege is mutatja, hogy a bizottság nem tartotta szerencsésnek e megállapodását s tényleg nagy hibában is szenved: logikátlanságban. Mert mit is értünk személy alatt? Személy mindaz, a mit, vagy a kit a jog jogalanyisággal ruház fel. Egyes személy egy jogalany. Magában az egyes személyt másként értelmezni nem lehet. Lehetne ugyan akkor, ha szemben állana az egyes személylyel az összetett személy fogalma, a mikor az egyes személy fogalma alatt az egyediségükben jogalanyisággal biró személyek értendők s összetett vagy összszemély alatt egyes személyek összességének külön személyisége volna értendő. Azonban az összemély fogalma alá az alapitvány az I h e r i n g-féle elmélet tarthatatlansága miatt, mint nem személyek összesége helyesen bele nem volna vonható s igy a személyi jog harmadik kategóriája ebből a rendszerből kiesik Az egyes személylyel szemben összemélyre gondolni tehát oly értelemben, hogy ez a testületeket és alapitványokat foglalja magában, még hallgatag sem lehet, bár kétségtelen, hogy a bizottság ezen terminussal:«egyes személy» a személyiség más két kategóriájával való ellentétet akarta jelölni s ezzel a hármas beosztást illuzóriussá tette. Ez az elnevezés tehát már ebből a szempontból sem logikus. De ha az egyes személy fogalmát elvontan, minden más fogalommal való ellentétbe helyezés nélkül vizsgáljuk, akkor sem lehet az egyes személy fogalma a személyi jogthármas felosztása mellett ennek első kategóriájára alkalmazva, logikailag helyes. Mert az egyes személy fogalma alatt ekképpen nem érthetünk mást, mint egy jogalanyt. Már pedig a testület és alapitvány, mint jogalany, éppen olyan jogi egység, mint a milyen fizikai egység az ember. Egy testület éppen olyan egyes személy, egyes jogalany, mint egy ember. Ha pedig ez igy van. akkor nincsen meg a distinkció, a jogi fogalmak precziz meghatározásainak és elkülönitésének legfőbb kelléke ; a megkülönböztetés voltaképen nem megkülönböztetés. Igy állván a dolog, kétségtelen, hogy az elfogadott s általunk is helyesnek elismert hármas beosztás mellett az «egyes személyről)) szóló cim meg nem állhat. Az a kérdés most már, hogy mivel helyettesitendő ? És itt nem habozunk az előadó által javaslatba hozott címet, mint föltétlenül helyest, elfogadásra ajánlani A bizottság szokatlannak találta ugyan, hogy a kódexnek mindjárt első titulusa az «emberről» szóljon, mikor embert csak a köznapi nyelv, a jog csupán személyeket ismer s azért, hogy a jogászi megszokás ellenére ne cselekedjék, inkább a helyesség rovására cselekedett. Azt hiszszük. azonban hogy az ilyen alapfogalmaknál, mint a milyen a szóban forgó, a mely nem * Előző cikk az 5. számban. 1) Bizottsági jegyzőkönyvek 89. lapja. a jogi könyvekben, hanem a köztudatban gyökerezik, kár mindenáron a közhasználatutói elütő, pusztán a jogászi használatra lefoglalt kifejezésekkel élni. Igaz ugyan, hogy a kódex nem akar «népies)> lenni, de olyan, hogy minden müveit ember megértse**) s e mellett kétségtelenül olyan, hogy kifejezései jogászilag helyesek, fogalmilag világosak és logikailag kifogástalanok, szigorúan körvonalozottak legyenek. Már pedig, ha a személyi jogot ekként osztjuk fel. hogy az első cim az emberről, a második a testületekről sa harmadik az alapítványokról szóljon, mindezen követelményeknek eleget tettünk. Utóvégre a német polgári törvénykönyv is «die Rechtsfáhigkeit des Menschen»-ről***j beszél s a zürichi törvényköny «Von den einzelnen Menschen» cimet adja a személyjogi rész első fejezetének, tehát a Mensch kifejezés van mindenesetre oly jogászi, mint a Person. Hogy pedig a zürichi ptkv. mintájára nem ajánlja cimül Schwartz Gusztáv az «egyes ember»-t. az csak arra vall, hogy nem óhajtja azt a szükségtelen pleonazmust a mi az «egyes» jelző alkalmazásában nyilvánul. 2. A birtok és birtoklás fogalma. A dologjog tartalomvázlata szerint1) e rész második cime a birtokról és birtokvédelemről szól. Ennek kapcsán szükségesnek tartjuk a latin possessio és a német B e s i t z fogalmának megfelelő magyar kifejezéseket megállapítani. Tudtom szerint e tekintetben jogirodalmunkban mindeddig kétségek alig-alig merültek fel,2) mindazonáltal az irodalomban meglehetős ingadozás tapaszlalható a possessionak megfelelő magyar műszó használata tekintetében s ez mindenesetre elegendő ok arra, hogy figyelmünket erre is kiterjesszük. A possessio fogalmát az osztrák polgári törvénykönyv régi fordításaival egyezően legtöbben e magyar szóval adják vissza: «birtok».3) Ez az elnevezés a legáltalánosabb. S igy azután a birtok fogalma alatt a jogtudomány valamely személynek kizárólagos tényleges uralmát érti valamely dolog felett. A közhasználat birtok alatt egészen más valamit ért. A birtok - - közfelfogás szerint — nem valakinek valamely dolgon való uralmát, hanem magát a dolgot, az uralomnak a tárgyát jelenti. Igy magyarázza ezt a C z u c z o r-F ogar a s i-féle nagy szótár is a következően: «B i r t o k (bir-t-ok) fn. tt. birtokot. 1. Vagyon, jószág, a mi jog szerint a miénk s valósággal a hatalmunkban van ; főképen fekvő mezei vagyon. Földbirtok. Nemesi, egyházi jobbágyi birtok. Városi, polgári, falusi birtok. Örökségen kapott, pénzen szerzett birtok. Nagy, kisbirtok. Per alatti birtok. Birtokba jutni. Birtokot elveszteni stb.»4) A közhasználat azt a tényleges uralmi állapotot, melyet a jogi irók nagy része,5) a H a 1 m o s y féle tervezet6) s— ugy látszik — a dologjog mostani tervezete is a «birtok» szóval jelöl, birtoklásnak nevezi. Igy a C z u c z o r-F o g a r a s i szótár is : «B i r t o k 1 á s» 1. «b i r t o k o 1 á s» fn. tt. birtokolást, tb—ok. 1. Valamely jószágnak tettleges birtokban tartása. 2. Birtokba vevés.» Ujabban jogi iróink egy része szintén birtoklásnak fordítja a fenti értelemben vett possessiót.7) Kérdés tehát, hogy a «birtok» és «birtoklás» szavak közül melyik adja vissza leghívebben a possessionak fent körvonalozott értelmét? Valószínű, hogy a megszokás ez esetben is hajlandó volna a megszokott s ennélfogva jogászibbnak tartott, de helytelen «birtok» szó használata mellett dönteni, szem előtt tartva azonban a «birtok»-nak közhasználatú jelentését, a mely a possessio jogi alapfogalmával nem kongruens s figyelemmel arra, hogy a magyar nemzet részére készülő polgári törvénykönyvnek kifejezéseiben annyira szabatosnak kell lennie, hogy **) U. o 14 lapja. *'*) Német polg. tkv. 1. §. s) Bizottsági jkvek 6Í-. lap. 2) V. ö. Ladányi Béla: «A possessio magyar jelentései a iogban» meg] : Kassai Jogi Közlöny 1892. évf. 44. szám. 3) Z 11 n s z k y-R e i n e r : «Magyar magánjog)) 189. 1. W e n z e 1 Gusztáv: «A magy. magánjog rendszere. II. kiad. 5. lap Bozóky Alajos: Romai Magánjog 3. kiad. 204. 1. U. a. Az ausztriai magánjog rendszere 2o/. lap U a. Pandekták. 1874. 223 lap. Hoffmann Pál: Roma, magánjog (Pandekták) 157. 1. Dr. H o ff m a n n József: A római jog. birtok Bp. 1891. Osztrák polg. tvk. 309. §. s köv. Halmosy: Dologjogi tervezet 1. s kov. §§-ai stb. y *)C z u c z o r-F o g a r a s i: A magyar nyelv szótára I.köt.6fi7. hasáb. b) Lasd a fentebbi jegyzetet. 6) H a 1 m o s y Károly : Az általános magánjogi törvénykönyv tervezete. Dologi jog. Bpest. 1882. A birtokról szó ó paragrafusai jórészt megegyeznek az optkv. vonatkozó szakaszaival agraiusai in„ „J>Bin°k\áS??k,neXeÚk a P°ssessiöt Vécsey Tamás a római jog mstitucióiról irt tankönyvének összes kiadásaiban,továbbá S c h n i e r e r Aladár kőnyomatos jogbölcsészeti jegyzeteiben s olykor más irók is.