A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 1. szám - Királyi közjegyzők a peren kivüli jogügyekben

2 A JOU nem az egyenruhát, de még a cim előkelőbbségét sem értjük, i Senki sem fogja komolyan állithatni, hogy pl. a francia bar- ] reau magas színvonalát a tóga mozditotta elő. Sokkal magasabb fogalmakat táplálunk bíróságainkról, semhogy őket ilyen tartalom nélküli ürességekkel kielégíthetőknek vélnők. A legközelebb múltban egy némely politikai lap révén elterjedt szállongó hirt, mely szerint a birák cimben előléptettetnének, éppen ezért nem tartottuk hihetőnek. Hagyjuk tehát ezt boldogabb időkre, akkorra, a mikor az állam pénzügyei meg fogják birni, hogy az előléptetés necsak titulus legyen sine vitulo, jó magyarán : nagyságos biró üres zsebekkel. A bíróságok külső formái kell. hogy megfeleljenek a nagy céloknak, a melyek szolgálatában állanak. A bírósághoz forduló közönség szeme előtt a magyar biró akkép jelenjen meg s oly környezetben, hogy ne maradjon fenn kétség az iránt, miszerint ott az állam igazságosztó hatalma s a királyi Felség jogköre két pólusa annak a magas funktiónak, mely 0 Felsége a király nevében ité! : toute iustice emane du roi. Ezt a legutolsó magyar bíróságnál s magyar biró előtt a közönség már akkor tudja meg, midőn elébök lép. E részbeni óhajaink tehát : minden bíróságnál — a tszéki mintákra a tárgyalásoknál egy ajtónálló, vagy neveztessék bárminek, szerepeljen, a ki a feleket s tanukat ki- és beszólítsa, a rendre és csendre felügyeljen, illetve a biró ide vonatkozó intézkedéseit végrehajtsa ; minden bírósági épület kellő számú tárgyaló helyiséggel birjon, ezek a birák szobáival együtt kellő csínnal rendeztessenek be, a hogy azt az 1895. évi dec. 16-án kelt 54 001/1895 I. M. sz. szabályrendelet intentionálja, de a hogy az a valóságban pénzkérdés miatt keresztül nem vitetik ; és rendeltessék a biró mellé polgári ügyekben is jegyzőkönyvvezető. Mindezen sok helyt nélkülözőit kellékek annál inkább szükségesek, mert azok hiányában a legegyszerűbb földmives is arra a gondolatra jöhet, hogy egy olyan szegényesen representáló biróság talán nincs is jogosítva önállóan eljárni. Megtörtént, hogy tárgyalás közben a fél kereken kijelentette, miszerint ő csak a domnu Staatsanwalt előtt kész esküdni. Persze, annak a domnu Staatsanwaltnak a hivatali helyisége másformán is néz ki! Ott süppedő szőnyeg borítja a padozatot, keményfabutorok díszlenek, az ablakokat függöny takarja, míg a bíróságoknál a birák hivatali és egy füst alatt tárgyaló szobácskái a szegénységi fogadalom rigorositásán is tűltesznek. Talán általános nézetet tolmácsolunk, midőn azt mondjuk : nagy lelkierő s a tiszteletet parancsoló egyéni tulajdonoknak teljes mértéke kell ahhoz, hogy ily körülmények között a sokat emlegetett biróí méltóság megóvassék! Ha igaz, — pedig tagadhatatlanul az — hogy bíróságainknak a társadalommal szembeni abstrakt helyzete mintegy elzárja őket attól, hogy a társadalommal bensőbb kapcsolatot tartsanak fenn, s ha igaz — pedig ismét csak tagadhatatlanul az — hogy az összes állami hivatali pályák között a bíróságoké a legnehezebb, mert se a tanítói s tanári, se a pénzügyi, se a kir. ügyészi állások nem oly lekötöttek, mint különösen az egyes biráké, s a napi szabad idő tekintetében mindegyikük több latitude-del rendelkezhet és nincs kitéve a legnehezebb funktiónak : a tárgyalások s ezekből folyó, gyors felfogást s haladéktalan megszerkesztést igénylő határozatok özönének, akkor épp ugy igaznak kell lennie annak a consequentiának, hogy a bíróságok helyzete a társadalomban mostoha, s hogy munkájok intensivitásban a más pályáké felett áll. Már kérem, ezt az intensivitást, a munka ezen kiválóságát és súlyát minden müveit állam megfelelően honorálni tartozik, s köteles eltávolítani a bíróságok útjából mindazt, a mi a működésűkre applikálandó pretium affectionisból bármit is levonni alkalmas. Nem kevésbé várják a simítást a bírósági romlott kollegiális viszonyok s a bíróságok belélete területén tapasztalható sivárságok, melyek abban concludálnak, hogy a hivatalos érintkezésen tul szellemi contactus nincs. Végül a tszéki könyvtárak dotátiója is emelendő, hogy a legkisebb tszéki székhelyen is meglegyen a jogi könyvek oly compendiuma, a mely lehetővé tenné, hogy a magyar biró a tudományosság haladásával lépést tartson. íme ezek a képek rajzolódnak le a második ezerév elébe állított perspektívára. Az elvégzendők tenger sokaságát szabják azok meg, a mely elvégzendők lankadatlan kitartást, a legmagasabb fokon továbbra is széles látkört s a bírósági ügyek állandó jóakaratú melengetését [eltételezik. Ha nemzetünk teremtő géniusza mindezekben meg nem fogyatkozik, akkor ez is egy tényező lesz arra nézve, hogy megálljuk helyünket a második ezredévben. Királyi közjegyzők a peren kivüli jogügyekben. Irta : ZIMÁNYI ALAJOS, bpesti kir. közjegyző. Midőn a megyéknek mint törvényhatóságoknak az igazságszolgáltatásra kiterjedő hatásköre megszüntetett, és az igazságszolgáltatás intézése törvény által, az akkor szervezett királyi bíróságokra bízatott; — már akkor, kezdetben látható volt, és több oldalról nyilvánítva is lett, hogy azok a munkálatok, a melyek peres és peren kivüli jogügyekben a szervezett királyi bíróságok hatáskörébe utaltattak, ugyanazon bíróságok munkaerejét túlterhelni fogják. Ez csakhamar be is következett, mert a munkateher, a hátralékok száma a bíróságoknál egyre szaporodott. De csakhamar el is tévesztették azt az utat és módot, a mely által ezen a túlterheltségen segíteni kell; mert a bekövetkezett torlódás, a mi a bíróságok ügyforgalmában a hátralékok nagy sokasága mellett előállott — arra az eltévesztett útra vezette az igazságügyi kormányt és a törvényhozást, hogy a bíróságok létszámának szaporítása által akartak segíteni és csak ez által tartották elérhetőnek az igazságszolgáltatás körében a rendet, a gyorsaságot és az olcsóságot. De ez nem így következett be, sőt éppen ellenkező lett az eredmény, mert mentül inkább szaporittatott a bírósági személyzet létszáma, annál több lett a bíróságok munkálatának szaporodása; nagyobb lettaterheés hátraléka, annyira, hogy már-már a magyar igazságszolgáltatás rosszaságának, nehézkességének, hosszadalmasságának, megbizhatlanságának hirét terjesztgették a nemzetközi érintkezéseknél. Ily módon a bíróságok túlterheltségének be kellett következnie sokféle oly okból, a melyek erre közreműködtek. Első sorban említhetjük itt azt az okot, hogy a magyar állam alkotmányos életének helyreálltával a tudomány, ipar, kereskedelem s gazdászat — szóval az egész culturális viszonyok oly nagy mérvben és rohamosan fejlődtek és az a fejlődés a jogi érintkezésnek annyiféle elágazó szálait hozta működésbe, hogy az ebből keletkező jogügyleteknek nagy sokasága tömeges szaporasággal zúdította a bíróságokra a munkálatokat. Már akkor eleve látható volt, hogy az még nagyobb fokban fog ezentúl emelkedni" és hogy a bíróságoknak a hatáskörükbe utalt ügyekben lehetetlen lesz eligazodni máskép, csak a munkafelosztásnak okszerű keresztülvitele utján oly módon, hogy a bíróságok illetősége alatt csak is azok a teendők tartassanak meg, a melyek szorosan bírói Ítélkezést, döntést kívánnak, ellenben oly jogügyek, a melyekről birói judicatura nem szükséges, hanem a melyek a biró ítélete nélkül maguk az ügyfelek egyező akarata mellett közhitelességgel felruházott állami más jogi közegek által joghatálylyal intéztethetnek, —ily nemű peren kivüli jogügyekben való eljárás és intézkedés nagy terhe egészben vétessék le a biróság válláról. Ennek a feltevésnek nem hittek akkor illetékes helyeken és talán nem hisznek mai nap sem, pedig cz valóság, és ez folytonfolyvást mutatja magát, és ha idejekorán nem fogadják el kiindulási alapul a munkafelosztásnak ily értelemben való keresztülvitelét, ugy ezentúl még nagyobb és veszedelmesebb módon fogja magát ez a valóság nyilvánvalóvá tenni. A bíróságok túlterheltségének másik főoka az, hogy nekünk előbb codificált törvényünk nem lévén, a magyar törvényhozás a codificálás óriási munkáját csak a jelen korban végezi, de ez a codificálás egyszerre keresztül nem vihető, hanem időnként egyes törvényalkotások életbeléptetésével foganatosítható,— annál inkább, mert a mi társadalmi viszonyaink közt a törvényalkotás is sokkal nehezebb, mint más államok törvényhozási műveleteinél. Időnként és fokonkint létesülhettek tehát ez ideig a codificálás terén egyes törvények pl. a közvetlenségre és szóbeliségre alapított birói eljárásról, továbbá az örökösödési eljárásról, a telekkönyvi betétek szerkesztése körüli eljárásról s egyéb kisebb nemű eljárásról alkotott törvények. Azonban ezeknél ismét elkövettetett az a hiba, hogy minden ténykedés, a mi a törvénykezésnek ezen az ágain előírva van, és a melyek apróságos elágazásnak nagy sokaságában előfordulnak, a bíróságok munka- és kezelési körébe vannak utalva, akár szükséges azoknál a birói döntés, vagy birói megítélés, akár nem. Ne kicsinyeljük ezt az állapotot, hanem inkább fordítsuk figyelmünket például a szóbeliség és közvetlenségre fektetett peres eljárás gyakorlati kezelésére. Látni fogjuk, hogy miután a biró kötelességévé van téve az egész tárgyalásnak közvetlen vezetése, ő köteles a panaszlóért is és a panaszlott ellenfélért is szószólónak lenni és egyszersmind a bepanaszlottnak érdekeiért is közbejárni, a bizonyítékokat mintegy kutatni, az ügyfél pedig a saját jogai védelme tekintetében nem szabadon, hanem mintegy gyámság alatt álló egyén nyilatkozhat. A biró tehát nem emelkedhet felül a felek érdekén, ő neki kell magáévá tennie az ügyet; — mi természetesebb, mint hogy a biró saját intézkedéseinek pártjára kényszeríttetik. Könnyű azt mondani, a gyakorlaton kívül állóknak, hogy a hosszasabb gyakorlat fogja mindezen érintkezéseket az igazság magaslatán kiegyenlíteni; de jelenjünk csak meg egy bírónak sommás szóbeli tárgyalásain és kisérjük figyelemmel az illető bírónak azt a nyomasztó helyzetét, a melyben naponkint 10—15 peres ügyben tárgyalnia, ítélnie kell, és intézzünk kérdést ahhoz a biróhoz a nála előforduló perek számáról. Oly nagy halom