A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 7. szám - Gondatlanság és bünhalmazat. Döntvénykritika [1. r.]

52 A hogy minden 15 törvényszék területére körülbelül — a mi megfelel a mai értelemben vett 3 törvényszék területének esnék ekként egy kir. ítélőtábla. Minden kir. ítélőtábla az elnök és tanácselnökkel együtt 15 birói tagból állana, s tehát egy-egy biróra esnék annyi munka mennyiségileg kifejezve, mint a mi egy 50,000 lélekkel biró törvényszéki területről felebbvitel utján a kir. ítélőtáblához jutna. A mi az 1802—95. évi igazságügyi tevékenységi kimutatás szerint nem tenne ki többet, mint 383 drb. érdemileg felülbírálandó ügyet, mert a II. fokú biróságok (kir. törvényszékek a kir. ítélőtáblákhoz) felterjesztett érdemlegesen elbírálandó ügyek száma a hivatkozott tevékenységi kimutatás szerint az 1895. évben 115,070 et tett ki, miből a 300 törvényszék közül egyre-egyre 383 darab esnék. Ennyit, avagy a felebbezések szaporitása esetén még valamivei többet is középszerű szorgalom mellett egy táblabíró elreferálhat egy évben. A jelenleg alkalmazásban levő táblabírák száma 245, és illetve a 12 számfelettivel együtt 257 lévén, mindössze 43 birói állás szervezéséről, s valami segéd- és kezelő-személyzeti szaporításról volna tehát szó. Ennyit, ha egyébért nem, további 9 város fejlődéseért, a melyek a hivatali helyiségről is szívesen gondoskodnának, a hatásosabb administratio és felügyelet és a II. bírósághoz való közelebbre juthatás végett is meglehetne tenni. A m. kir. Curiánál a birói létszám-emelésnek szüksége azonban nem forogna fenn, mert bárha több polgári per jutna is oda fel, annyival kevesebb bűnügy kerülne hozzá ezen javaslat szerint, a minek nem lenne érezhető hátránya; mert az, hogy ez, vagy az a tolvaj az I. és II. fokú bíróság egybehangzó határozata szerint egy-két héttel kevesebb ideig, avagy tovább ül-e fogságban, mint amennyire a kir. Curia érdemesítené ? nem országos rendbontó és nem is felette sérelmes dolog. Mert elvégre legfontosabb dolog az, hogy a bűnös büntettessék s az ártatlan el ne ítéltessék ; ebben pedig egybehangzólag I. és II. fokú biróságok ritkán, lehet mondani sohasem tévednek. Egy-két tévedést pedig emberi gyarlóságunknek meg lehet s meg is kell engedni, ezért csak a teremtést lehetne hibáztatni, a mely az embernek nem adott isteni tökélyt. Im ezekben foglaltam össze a birói szervezet, illetékesség és felebbvitelre vonatkozó, s a jogkereső közönség által is sokszor hangoztatott panaszokat, ezekben foglaltam össze az azokra vonatkozó orvoslás módját s ha a kétségbevonhatlanul felmerült panaszok orvoslására valaki egy jobb rendszerre tud reá mutatni, őszintén fogok ennek én is, de a jogkereső közönség is örülni. y Gondatlanság és bűnhalmazat Döntvénykritika. Irta : dr. HEIL FAUSTIN bpesti kir. táblai birú. Vádlott jókor reggel otthonról távozván, két gyermekét, kiknek egyike 14 hónapos, a mási < 3l/j éves volt, magukra hagyta. Mire visszatért, a szobát tele füsttel és két gyermekét megfúlva találta. A füstöt a szobában keletkezett tüz okozta, mely akként támadt, hogy az idősebb gyermek az asztalon hagyott gyufával játszott s azokat gyújtogatta. Mind három bíróság a vádlott anya terhére gondatlanságot állapított meg, de a míg az elsőbiróság vádlottat a btkv. 290. ij-ába ütköző egy rendbeli emberölés vétségében mondotta ki bűnösnek, s csak súlyosító körülményül vette, hogy a gondatlanságnak két emberélet esett áldozatul, a bpesti kir. Ítélőtábla két rendbeli emberölés vétségében mondta ki vádlottat vétkesnek, helyesen emelvén ki, hogy: 1. az emberölés vétségének tényálladékát a törvény rendelkezésénél fogva egy ember halálának okozása is nemcsak megállapítja, hanem teljesen kimeríti, az tehát, a ki gondatlansága által több embernek halálát okozza, az emberölés vétségének tényálladékát több izben valósítja meg; az okságnak közvetítését képező magatartásnak egysége e fennforgó többség kizárására nem alkalmas. «A m. kir. Curia 1896. évi szept. 3-án kelt ítéletével azonban az elsőbiróság Ítéletét hagyta helyben azzal a rövid indokolással, helyesebben kijelentéssel, hogy gondatlanság csak egy levén, abból sem eszmei, sem anyagi bűnhalmazat nem származhatik. A judicatura egyöntetűsége érdekében s az irányadó befolyásnál fogva, mely a Curia gyakorlatát az ítélkezésre megilleti, csak sajnálni lehet, hogy akkor, mikor elvi jelentőségű kérdésben a két alsóbb bíróság ellentétes álláspontot foglal el, s az egyik eltérő álláspontját a büntetőjognak elismert egyik alapelvével, az okság — kauzalitás — törvényével indokolja, legfőbb itélőszékünk elegendőnek vélte, hogy indokolás helyett egyszerű kijelentésre szorítkozzék, mert midőn a vita e körül forog, vájjon e gondatlanság által okozott eredmény-többség bűntett-többséget, tehát halmazatot megállapit-e vagy sem, akkor az a tétel, hogy gondatlanságból bűnhalmazat nem származhatik, — csak kijelentés, de nem JOÜ indokolás. Igaz, hogy az egyszerű kijelentésnek is a kijelentőnek kimagasló állása különös alaki súlyt kölcsönöz; de midőn ugyanaz a kijelentő más alkalommal s ismételten, és pedig nem mindig indokolás nélkül, hanem kellő indokolás mellett is, a kijelentésnek épen ellenkezőjét s azt jelenti ki, hogy gondatlanság által okozott eredménytöbbség büntetttöbbséget és pedig anyagi halmazatot állapit meg, akkor az ismeretes mathematikai szabálynál fogva amely szerint két ellentétes jegyű egyenlő mennyiség egymást kölcsönösen megsemmisíti, — amely szerint tehát pl. «-f-3—3=0» mindkét ellentétes kijelentés egész alaki súlyát szükségszerűen és teljesen elveszíti; teljesen elveszíti pedig azért, mert mindkét, kijelentésnek alaki súlya a kijelentőnek azonosságánál fogva teljesen egyenlő és egyforma, nem lehetvén azt állítani, hogy a kijelentőnek alaki tekintélye a két ellentétes kijelentés alkalmával nem egyforma volt, holott ellenkezőleg nem szenvedhet kétséget, hogy mind a két kijelentést egyenlő tekintély födi. Ha pedig a kijelentésnek nem alaki, hanem érdemleges súlyát akarjuk meghatározni, akkor kétségtelen, hogy az utóbbit a kijelentés nem önmagában hordja, hanem megokolásának benső meggyőző erejétől nyeri; a megokolás hiánya tehát az érdemleges suly mértékének hiányát eredményezi, a mi ismét annyival sajnálatosabb, minthogy törvény szerint a legfőbb bíróság ítéletei, — az ítélkezést illetőleg alaki kötelező erővel nem birván (mert alaki kötelező erő csak a Döntvényeket illeti meg), a legfőbb bíróság ítéleteinek az ítélkezést vezető s irányító befolyása azoknak érdemleges súlyától vagyis a jogi megokolásnak benső meggyőző erejétől függ, melyet az ítéleteket fedő alaki tekintély csak emelhet, de nem pótolhat. A megbeszélés tárgyát képező ítélet méltán az «ellenmondások az ítélkezésben* felirattal ellátható rovatba tartozik, miután legfőbb bíróságunk; I-ször már más alkalommal a mostani ítélettel egyetértésben kijelentette azt, hogy gondatlanság által okozott eredménytöbbség esetében, sem eszmei sem anyagi halmazat, hanem bűntett egység forog fen; II-szor más alkalommal pedig azt az álláspontot foglalta el, hogy gondatlanság által okozott eredménytöbbség a btkv. 95. §-aiban meghatározott eszmei, alaki halmazatot képez; végre III-szor azt a tételt állította fel, hogy gondatlanság által okozott eredménytöbbség valóságos büntettöbség, anyagi bűnhalmazat. A I. a. nézet értelmében: 1) 88:máj. 18. (B. J. T. 16. K. 227. 1.) mely Ítéletről 1. alább; 2) 90: ápr. 2. (U. o. 20. k. 139. 1.) midőn vádlottnak megveszett kutyája két embert megmart, kik bele is haltak. Indok: a mulasztás egysége; 3) 87: nov. 22. (U. o. 15. K. 366. 1.) Kazánrobbanás, mely több (7) embernek halálát okozta (ind. nélkül); 4) 90: márc. 18. (U. o. 21. K. 377 l.)Kazánrobbanás egy halálos és egy súlyos t. sértés okozásával. Minthogy ebben az esetben a két eredménynek különböző volta (halál és testi sértés) nehézséget okozott, s nem találtatott helyén levőnek,hogy kizárólag emberölés vétségében mondassák ki vétkesnek az, a ki gondatlanságával nem csak halált hanem súlyos testi sértést is okozott, mely körülmény pedig a dolog természetének erejével utalt arra, hogy itt nem egy, hanem két vétség (290. §. és 310 §. i forog fenn, az ítélet az egység fentartása érdekében vádlottat: «gondatlanság által D. Béla halálát és W. Béla súlyos t. sértését okozott vétségben a btkv 290, 291. és 310. §§-ai alapján» mondotta ki bűnösnek, kifejezett megváltoztatásával mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletének, melyek között az elsőbiróság eszmei, a másodbiróság anyagi halmazatot állapított meg. Az ítélet szerint az anyagi halmazatot gondatlanságnak egysége zárja ki; az eszmei halmazatot pedig az, hogy «az eszmei halmazat fenforoghatása az egyik törvénysértésnek a másik törvénysértés céljából való elkövetését, az egységnek tehát a célközösségben való nyilvánulását tételezi fel» a miből logikai szükségszerűséggel az is következik, hogy gondatlanságnál eszmei halmazat elvileg ki van zárva, mert mint az idézett Ítélet saját — bár érdemileg nem osztható — praemissájából helyesen következtet: «célzatos, a cél tudatával, akaratával elkövetett cselekményről csupán szándékos cselekménynél lehet szó» a miért «gondatlanságból származott több sérelmes eredmény a btkv 95. §-a alá nem foglalható. A II. nézet értelmében (t. i. eszmei halmazat megállapításával) 1) 86: márc. 5.(U. o. 12. k. 166.1.) építkezésnél tanúsított gondatlanság, melynek folytán két ember életét veszté, (ind nélkül) 2) 885: máj. 7. (u. o. 10 k. 213. 1.) sebes hajtás folytán két embernek elgázolása, kiknek egyike meghalt, a másik súlyosan megsérült, (ind. nélküli, 3) 87: okt. 21. (U. o. 15 k. 381. 1.) épület fentartás körül tanúsított gondatlanság, melynek a szoba padlásának s a gerendázatnak leszakadása folytán egy emberélet áldozatul esett. Két ember súlyosan megsérült. A bpesti kir. itélő tábla anyagi halmazatot megállapító ítéletének azon az alapon megváltoztatásával, mert ezek (az eredmények) vádlottnak egy s ugyanazon mulasztása folytán jővén létre, csak is eszmei s nem külön-külön önállóan is büntethető cselekmények anyagi halmazatát képezhetik.* 4) 89: márc. 27. (U. o. 15, k. 374 1.) gőzgép körül tanúsított, s egy embernek halálát, és 3 embernek sérülését eredményezett gondatlanság íind. nélkül); 5.) 90: ápr. 20. (U. o. 21 k. 377 1.) egy embernek halálát, egynek sérülését eredményezett gondatlanság esetében, alig 1 hónappal az I 4) alatt hozott ítélet után, a kir. táblai Ítéletnek helybenhagyásával, a mely szerint eszmei halmazat állapítandó meg azért, mert a két eredményt ugyanazon egy cselekmény idézte elő, 6j 90: szept 10 (U. o. °2b k. 213 1.) gondatlanság által előidézett bányalég robbanás; eredmény