A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 6. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [5. r.]

A JOG 47 val szemben, mert a telekkönyvi rendts. 61. §-ának utolsó bekezdése szerint: «Egyik hitelező csak annyiban engedhet a másiknak elsőbbséget, a mennyiben azáltal harmadik személyek jogi sérelmet nem szenvednek* «A zálogjogos hitelező teltétlenül átengedheti saját rangsorozatát B-nek, de X) jogainak, tehát X) rangsorozatának sérelme nélkül. Az az állítás, hogy a rangsorozat a zálogjogot illeti, nem pedig az alzálogjogot és igy ha A) átengedi a rangsorozatot, ezzel az alzálogjog rangsorozata is B) után kerül, teljesen helytelen. Ez az állítás teljesen figyelmen kivül hagyja a 61. §-nak fentebb idézett világos intézkedését. Az alzálogjogos hitelező is természetesen ama harmadik személyek közé tartozik, akik a rangsorozat átengedéséből sérelmet nem szenvedhetnek. Az az állítás is helytelen, hogy a győri ítélőtábla »rangsorozati fogalma jogképtelenség» A rangsorozat most egyszerűen a következő lesz: 1. ) helyen X) alzálogjoga, ennek kielégítése után 2. ) helyen J) mint B) engedményese és 8. helyen A) Ez éppen nem abszurdum, ez éppen nem ritka dolog, mert ennél sokkal furcsább és complikáltabb rangsorozati kérdések fordulnak elő. Dr. Teller Miksa bpesti ügyvéd. Sérelem Még egyszer a kunszentmiklosi kir. járásbíróság. A kun-szent-miklósi kir. járásbíróságnál tapasztalható vidékiességek ellen ezen lap f. é. 2-ik számában megjelent panaszomra az említett bíróság etlkvi osztályának kezelő tisztviselői» a legutóbbi számban választ adtak. Ezen válaszban foglaltakkal, — különösen annak ^morális oldal», «uri emberek» és más hasonló fülöknél fogva odarántott frásisaival, — polemisálni nem fogok ugyan, egy pár rövid megjegyzést azonban kénytelen vagyok tenni. Azt mondják a t. válaszoló urak, hogy személyem előttük ismert. Nem tudom ugyan, hogy miként tartozik ez a dologra, azonban ebben nem találok semmi csodálatost, mert hiszen nemcsak sohasem titkoltam, hogy a panaszkodó én vagyok, de sőt magam voltam az, ki előlegesen tudomásukra hoztam, hogy e viszásságok miatt fel fogok szóllalni és én magam mutattam fel nekik és bocsátottam rendelkezésükre a «Jog»-nak a sérelmet tartalmazó példányát. Tehettem ezt annyival is inkább, mert a sérelemben senkinek személye megtámadva nincsen, hanem csak szomorú, és a t. válaszoló urak «készséges beismeréséből* láthatólag való tények vannak abban constatálva. Midőn még megemlíteném, hogy nem áll az, mintha én a például felhozott félévig kiadatlan darabot, (mely épen nem áll páratlanul a maga nemében) pénzintézet beadványának jeleztem volna, kijelentem, hogy ehhez a dologhoz ezúttal többé hozzászólni nem fogok. Kun-szent-Miklóson 1897. febr. 1-én. Dr. Deutsch Ignác, az a bizonyos «egy ügsvéd* Irodalom. A magyar magánjog mai érvényben. Irta :Zlinszky János. Hatodik kiadásban átdolgozta és kiegészítette dr. Reiner János bpesti ügyvéd, egyetemi magántanár. Franklin kiadás. A jogászat conservativ tudomány. Különösen a magánjog, meiy még az ő mivelőit is conservativokká teszi. Innen van a jogélet rendkívüli ragaszkodása a római jog formáihoz; és a jogászok conservativ hajlama mindig hatalmas tényezőt képez az uj codificátiók nehézségei között. Hogy az irodalom is conservativ, annak egyik példáját, és pedig jeles példáját, dr. Reiner János szolgáltatta, ki most azzal a szorgalommal, pontossággal és tudással, a melylyel a magyar magánjognak kézikönyvét önállóan is megírhatta volna, elővette a jó, öreg Zlinszkyt, gondosan átdolgozta, kibővitette, a jogfejlődés mai állásához alkalmazta és a házassági joggal kiegészítette. Zlinszky könyve 16 esztendő óta képezte a magyar magánjog egyetlen rendszeres foglalatát. Öt kiadást ért, a melyek során látszólag át is dolgozták, ki is bővítették. Azonban bármennyi kitűnő anyagot tartalmazott is az a könyv, bármily tekintélyre is tett szert a gyakorlat emberei között, első feldolgozása a magánjog mai állásában már elavult, a ho?zá fűzött pótlások pedig nélkülözték azt az összefüggést és azt a következetességet, a mely egy általános jogkönyvnek legelső feltétele. A hatodik kiadás, a melyet Reiner dolgozott át, ebben a hibában többé nem szenved. Itt már az egész magyar magánjog egy összefüggő rendszerben jelentkezik és hozzá tehetjük, hogy az összefüggés ugy a közjoggal, mint a büntetőjoggal gondosan fenn van tartva. A külföldi irodalom a jelen kiadásban is visszatükröződik, a mi pedig a magyar irodalmat illeti, annak egész nagy anyaga figyelembe van véve és pedig nem egyedül a legújabb irodalom, hanem a régi is Huszti, Frank, Geörch, Szlemenics stb. A magyar magánjog összefüggése az osztrák polgári törvénykönyvvel, állandóan és gondosan figyelembe van véve. A házassági jogról írott rész egészen önálló feldolgozás. Ez a rész akár egy külön könyvet is képezhetne. A mu.ika terjedelme maga körülbelül 250 lappéi nőtt az átdolgozás által. Ekkora munkát egy rövid hírlapi cikk keretében lehetetlen ugy bírálni, hogy a bírálat a részletekre is kiterjeszkedhessék. Hozzá tehetjük, hogy ilyen vállalkozásnak egyedüli birája csak a gyakorlat lehet. De nem tagadhatjuk meg a szerzőtől a bizalom előleges nyilvánítását, és hiszszük, hogy a gyakorlat ezt a bizalmat minden nap jobban megfogja erősíteni. Dr. Reiner János Zlinszky nevének és könyvének tekintélyét egy időre ismét biztosította. Ismét van egy általános értékű, az egész magánjogot felölelő könyvünk. Ha Jellinek jeles kísérletétől eltekintünk, hiába is keresünk más általános magánjogi könyvet, a mely akár tankönyvnek beválna, akár a gyakorlat igényeit kielégíteni képes volna. Annál nagyobb köszönetet és elismerést érdemel az előttünk fekvő vaskos kötet, mert jelen alakjában most már mindakét célnak megfelel. Dr. Bleuer Samu. bpesti ügyvéd. Vegyesek. Budapest és Páris. Budapesten 1,000-néI több ügyvéd van. Párisban 1,000 ügyvéd van bejegyezve, de ezek közül 250 gyakorolja tényleg az ügyvédséget a többi csak kivételesen funktionál. Az ügyvédek közül 2—3 keres 200,000 frankot. Az átlagkereset azonban nem haladja meg a 10,000 frankot. Az összes párisi ügyvédek évenként 7—8 milliót vesznek be. Az ügyvéd nem szokott fösvény lenni; a mit szerez, el is költi. A verseny igen nagy közöttük; sok esetben ambitióból. Míg a kezdő ügyvéd anynyit keres, hogy megélhet belőle, belételik 10 év. Mert dijat a féltől nem szabad követelni. A budapesti ügyvédvizsgáló bizottság csütörtökön délután 4 órakor tartotta meg alakuló gyűlését, Veszprémi János curiai tanácselnök, a bizottság elnökének elnöklete alatt. A hivatalos közlemények felolvasása után az ötös és hetes bizottságokat alakították. Az ötös bizottság elnöke : Székely Ferenc curiai biró. Tagjai: Antal Gyula egyet, tanár, Havas Károly, curiai biró, Tóth Gáspár és dr. K ö r n y e i Ede ügyvédek. A hetes bizottság elnöke: V e s zp r é m i János curiai tanácselnök ; tagjai: Kiszely Tiborc, Mezey Albert curiai birák, Tergovcsits István curiai kisegítő biró, dr. W o 1 f Vilmos, dr. Nagy Dezső és dr. Kel emen Gyula, ügyvédek. A bizottság jegyzőjévé dr. Istvánffy Lajos kir. táblai elnöki titkárt választották és a volt jegyzőnek Nyevickey Antal kir. táblai bírónak köszönetet szavaztak. Hirdetmény. A budapesti kir. itélő tábla alapitványi bizottsága a felügyelete és rendelkezése alatt álló Jeszenák János-féle alapítvány jövedelméből az alapítvány feltételeinek, valamint a vonatkozó előbbi bizottsági határozatoknak megfelelően két római katholikus, továbbá egy ágostai evangélikus és egy evangélikus református budapesti lakos szegény sorsú kezdő gyakorló ügyvédnek 1897. évi január hó 1-ső napjától számított három évre való adományozással s minden év június és december 1-ső napján esedékessé válandó 100—luO frtos részletekben kiutalványozandó 200 frt azaz kettő százforinttal való segélyezését elhatározván felhívja mindazokat a Budapesten ügyvédi gyakorlatot folytató szegény sorsú kezdő ügyvédeket, kik az említett segélyezést elnyerni óhajtják, hogy ez iránt vallásuk, szegénysorsuk, ügyvédi minőségük, végre a Budapesten való megtelepedésük kimutatására alkalmas okmányokkal felszerelt kérvényeiket 1897. február 20-áig a budapesti kir. itélő tábla elnöki iktató hivatalába nyújtsák be. Budapesten, 1897. január 28-án, Vértesy elnök, A m. kir. közigazgatási bíróság szakosztályainak és tanácsainak beosztása. A m. kir. közigazgatási bíróság elnöke az 1896: XXVI. t.-cz. 11. §-a alapján az itélőbirákat a közigazgatási és a pénzügyi osztályokba akként sorozta be, hogy: 1. Szmrecsányi Jenő tanácselnök, valamint B ó n é Géza, Reviczky Ambrus, Leövey Sándor, Bornemissza Bertalan, D é k á n y Mihály, dr. Vasdényey Géza, dr. K r a j c s i k Ferencz és Tóth Dezső itélőbirák a közigazgatási osztályban; 2. Dr. Kogler János és dr. Székely József, a ministertanács által a folyó év tartamára állandó tanácsvezetéssel megbízott itélőbirák, valamint E x ne r Nándor, P fr i e m László, T e1 e s z k y Ferenc, S z i 1 a s s y Aladár, Zubkovics Arzén, Hammer Károly, dr. Fellegi Viktor, Szentkirályi Lajos és dr. M o 1 d o v á n y i István, itélőbirák pedig a pénzügyi osztályban fognak működni. Továbbá a közigazgatási bíróság elnöke a közigazgatási osztály részére egyelőre két, egyenként ötös tanácsot, a pénzügyi osztály részére pedig egyelőre három, egyenként ötös tanácsot alakított. Miután pedig a pénzügyi osztályhoz tartozó és az 1896. évi XXVI. t.-cz. 154. §-ában megjelölt ügyek hármas tanácsokban intézendők el, a pénzügyi osztály részére egyelőre még hét, egyenként hármas tanácsot is alakított és a hátralékok mielőbbi feldolgozhatása végett, arra való tekintettel, hogy az ügyrend 172. §-a értelmében a közigazgatási osztályba besorozott itélőbirák a folyó év tartamára kisegítő (előadó vagy szavazó) birákként a pénzügyi