A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 6. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [5. r.]

A J Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére.* Irta : POLGÁR JÓZSEF, pestvidéki tszéki biró. 258. §. A szövegben bizonyára csak tévedésből lett megállapítva hogy a felek a tárgyalási jegyzökönyvet s az ügyükre vonatkozó irat kat bármikor megtekinthetik, és a birói ügyvit. szabályokban megállapított módozatok között másolatot is vehetnek róluk; mert ez ellenkeznék a birói ügyvit. szabályok 244. §-ának sokkal helyesebb rendelkezésével, mely szerint nemcsak a felek, hanem azok igazolt képviselője is, ezen jogukkal csak is az ügyvit. szabályok által meghatározott időben élhetnek. A szakasz második bekezdése szerint harmadik személyeknek az iratok megtekintését s másolat vételét a felek beleegyezése nélkül csak az elnök engedheti meg. Következéskép mégis tagadhatja. Ez pedig sereim-s is lehet, a melynek orvoslásáról a tervezet nem intézkedik. Már pedig ha elfogadjuk annak szükségességét, hogy az iratok megtekintése és lemásolása perjogi szabályhoz legyen kötve, akkor önként következik, hogy amegtagadás ellen orvoslást is kell nyújtani oly módon, a mint az a birói ügyviteli szabályok 244. §-ában foglaltatik, vagyis ha az iratok megtekintésére és lemásolására az engedély a kezelő személyzet által megtagadtatik, e miatt az illető felügyeleti hatóságnál panasszal lehet élni. IS 1 í történjék azonban akkor, ha az engedélyt maga a járásbiró, vagy az elnök tagadja meg? E részben legcélszerűbb a feleket oda utasítani, hogy az engedély megadása végett a bírósághoz forduljanak és az e tárgyban hozott megtagadó határozat ellen felfolyamodásnak legyen helye. VII. Előkészítő eljárás számadási,- vagyonelkülönitési és hasonló perekben. 261. §. A bonyolultabb perekben, különösen ott, a hol a vitás követelések és ellenkövetelések száma nagy, az előkészítő eljárás intézményének életbeléptetése a szóbeliség- ás közvetlenségen alapuló processualis rendszer mellett feltétlenül szükséges. Minthogy azonban az ily előkészítő eljárás nemcsak a számadási, vagyonelkülönitési- és ehhez hasonló, hanem különösen az építkezésekből eredő, valamint bonyolultabb örökösödésiperekben ésahal mozottkereseteknél is szükségesnek mutatkozik, bizonyítanunk is felesleges azt, hogy ezen perjogi intézmény a tervezetben megszabott eseteknél szélesebb alapokra fektetendő, sőt a taxativ meghatározás helyett, a bíróság lenne felruházandó azon joggal, hogy bonyolultabb perekben, különösen ha a felek is kérik, a hol a vitás követelések és ellenkövetelések száma nagy, az érdemleges tárgyalás után kiküldött biró előtt előkészítő eljárást rendelhessen el. Visszaélésekre ez aligha szolgáltatna alkalmat. És miután legpractikusabb, ha az előkészítő eljárást a tanács valamelyik tagja vezeti keresztül, a törvény akként construálandó, hogy az előkészítő eljárás foganatosítására rendszerint a tanács egvik tagia alkalmazandó, mint kiküldött biró 265. §. A tervezet szerint az előkészítő eljárásbeli mulasztás perjogi következménye abban áll, hogy az elmulasztott határnapon letárgyalt követelések tekintetében a meg nem jelent fél előadásával kizáratik, s a megjelent féltől előadott tényállítások, a mennyiben az előkészítő iratokban közölve voltak, bizonyításra nem szorulnak. Ezen mulasztás perjogi következménye tehát szigorúbb, mint a perfelvételi határnap elmulasztása esetén, mert mig a 265. §. esetén, ha felperes az előkészítő eljárásra kitűzött határnapon meg nem jelent féllel köteles tárgyalni és az ennek folytán beállott és fentebb előadott perjogi következmények a 267. §. rendelkezése szerint csakis azon esetben hatálytalaníthatok a szóbeli tárgyaláson, ha a mulasztó fél nyomban valószínűvé teszi, hogy a kiküldött biró előtt hibáján kivül nem jelenhetett meg, — addig a 4i7. § szerint a perfelvételi határnap elmulasztása esetén alperes csak az idéző végzés feloldását kérelmezheti, a mennyiben a 195. § alapján keresetet nem indit. Hogy pedig a keresetnek ítélettel leendő elutasítása szigorúbb perjogi következményeket von maga ütán, mint az idéző végzésnek a feloldása, e részben talán elég a perújításra hivatko /.ni és ezzel minden további érvelés és indokolás feleslegessé válik. Az előkészítő eljárás komoly perjogi intézmény kívánván lenni, nem vitatjuk, hogy a mulasztás szigorú perjogi következményeinek felállítása nem indokolt, és azért csak a perjogi következmény tul szigorú volta ellen emelünk kifogás'. A német bírod, perrendtts elrendeli, hogy a kiküldött biró a meg nem jelent felet újból idézze meg és csak ismételt mulasztás esetén állapithatók meg ennek perjogi következményei. Ez azonban ismét tul enyhe eljárás lenne. * Előző cikk 1897. évi 1 , 3., 4., 5. sz. Nézetünk szerint legcélszerűbb aközéputat választani és teljesen elégségesnek tartjuk már azon okból is, nehogy a bonyolultabb perek — a mennyiben a szóbeli tárgyaláson a pótlás megengedtetik, az előkészítő eljárás mellőzéséve) tárgyaltassanak — és mert az is vélelmezhető, hogy felperes azért nem jelent meg, mert a pert folytatni nem kívánja, hogy felperes mulasztása esetén alperes csupán a peres eljárás beszüntetését, — és a mulasztó félnek a költségekben leendő elmarasztalását es ezzel szemben viszont felperes 15 nap alatt az előkészítő eljárás megejtése céljából a tárgyalási határnapra való idézés ismétlését kérelmezhesse. Igen természetes, hogy a kiküldött biró előtti tárgyalásra az uj határnap csak azon esetre lenne kitűzhető, ha felperes a megállapított költség lefizetését, vagy pedig az alperesnek a beleegyezését igazolja. Alperes mulasztása esetén azonban a 267. §-nak rendelkezése nyerne alkalmazást. A tervezet megengedi, hogy a kir. tszékek székhelyük területén kivül megkeresés utján foganatosíthassanak birói cselekményeket (15. §.) és a bizonyítás felvételét megkeresett, vagy kiküldött bíróra bizhatják (283. §). Elvilegtehát n i n c s é s n e m i s 1 e h e t törvényes akadálya annak, különösen, ha az a felek kölcsönös beleegyezése, illetve azok közös kérelmétől tétetik függővé, hogy az előkészítő eljárás foganatosítására kiküldött biró a bíróság által a bizonyítási eljárás foganatosítására és a felek személyes meghallgatására is felhatalmazható legyen. A kiküldött bírónak ezen hatáskörrel leendő felruházásától az igazságszolgáltatásra csakis üdvös eredmény várható, mert ez által az ügy a szóbeli tárgyalásra kellőleg előkészíttetik s ezért ennek a tervezetbe leendő felvételét javaslatba hozzuk. 266. §• A 265. §-nál előadottakhoz képestezen §. akként lesz módosítandó, hogy az előkészitő eljárás befejeztével a kiküldött biró az iratokat az elnöknek átadja, a ki amennyiben a perbeszüntetés esete fenn nem forog, az ügy szóbeli tárgyalására határidőt tüz stb. amen nyiben pedig a per beszüntetésének esete forogna fenn, az iratokat a mígfelelő végzés meghozatala céljából a tanács elé terjeszti. 2',7. §. Ha a tervezet megengedhetőnek tartja hasonlólag az igazolási eljáráshoz, hogy a kiküldött biró előtti határnap elmulasztása esetében a fél a vétlen mulasztás valószínűvé tétele mellett a kiküldött biró előtt előadni kívántakat a szóbeli tárgyaláson pótolhatja, ugy az igazság megköveteli azt is, hogy a mulasztó tél az ellenfél kérelmére az előkészitő tárgyalással felmerült költségeknek megtérítésében elmarasztaltassák. Ezen rendelkezés, mely az 1881. évi 59. t.-c. 6i.§-ának felel meg, a szakaszba felveendő. VIII. Fejezet. Bizonyítás. A szóbeliség elvével a hallgatag beismerés fictiója ellenkezik és azzal össze nem egyeztethető. A jelenleg érvényben levő perrendnek is az képezi egyik legfőbb és legsarkalatosabb hibáját, hogy a 159. §. azon rendelkezésével, ha valamelyik fél közvetlenül következő periratában világosan és határozottan nem tagadja, vagy hallgatással mellőzi az ellenfél által felhozott ténybeli állítást, az a bíróság előtt beismertnek tekintetik, a hallgatag beismerés theoriáját szentesitette. A peres felek ennek folytán kénytelenittettek az egyes periratokban előadott összes tényállításokat, hacsak azokat beismerteknek nem kívánták tekinteni, egyenkint tagadásbavenni, akár tartalmaztak azok a tényállítások döntő körülményeket, akár nem, a minek azután az lett és pedig a természetes következménye, hogy ezen csupán doctrinalis jelentőségű formalismus által az Írásbeli eljárás nemcsak nehézkessé és hosszadalmassá vált, hanem a bírák helyzetét is súlyosította. A tervezet 273. §-ában, habár az indokolásban azon helyes véleménynek ad kifejezést, hogy ott, a hol a tagadási szándék a léi előadásából kitűnik, a részletes tagadástól és annak szükségességétől el lehet tekinteni, ugyancsaka hallgatag beismerés theoriáját igyekszik érvényre emelni akkor, a midőn azt rendeli, hogy oly tényállításokat, melyeket a szóbeli tárgyalás alkalmával kifejezetten nem tagadnak, stb. bizonyítani nem szükséges. Vagyis más szóval: beismerteknek tekintendők, s ezért nem kell bizonyítani. A szóbeli tárgyalás elé tehát ugyanazon akadályok gördittetnek, mint a melyeket az 1868. évi LIV. t.-c. 159. §-a gördített az írásbeli eljárás elé. Ez a hosszadalmas előadás és tagadás feltétlenül nem szükséges. A mit a felek beakarnak ismerni, azt úgyis beismerik, a mit pedig nem szándékoznak beismerni, arra nézve tökéletesen elégséges, ha azt cumulative, általánosan és nem részletesen vonják tagadásba.