A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 4. szám - Tévedes az árverezett tárgy tekintetében

15 és a vádlott szóbeli védelmének meghallgatása után a következőleg itélt : A kir. törvényszék M. Pál fii éves, ágost. hitv. evang. csábrágvarbóki születésű, nős, 3 gyermek atyja, ügyvéd, vagyonnal és megfelelő műveltséggel bir, büntetlen előéletű, turócsztmártoni lakos vádlottat az 1848. évi XVIII. t.-c. 30. §. 2-ik pontjába ütköző sajtórendőri vétségnek vádja és következmé u yeinek terhe alól fe Iménti és a «Narodnie Noviny* cimü lapnak lefoglalt példányait, a jelen Ítélet jogerőre emelkedése után neki kiadatni rendeli. Indokok: A sajtó szabadságot visszaállító 1848. évi XVIII. t.-c.-nek lényegileg három főrésze van. Az egyik, melyet az 1-ső §. akként állapit meg, hogy gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti,» oly elvi jelentőségű, melyet az alkotmány felfüggesztése után önrendelkezési jogát visszanyert nemzet törvényhozása, állampolgári jogának egyik sarkalatos biztositéka gyanánt, mind e mai napig sértetlenül fentartott. A másik, melyet büntetőjogi vonatkozásainál togya a nemzet törvényhozása az 1878. évben alkotott büntetőtörvény könyvbebelevont és ennek folyományaképpen az e törvény életbeléptetése tárgyában hozott 1880. évi XXXVII. t.-c. 7-ik első bekezdésében felsorolt ily természetű rendelkezéseket kifejezetten hatályon kivül helyezett, kimondván azonban az e §. második bekezdésében azt, hogy a nyomtatvány utján elkövetettbüntettek és vétségek esetében a bűn tető törvén ynekasajtó törvény 13 és 33. §-val ellentétes rendelkezései nem alkalmazandó k. Végül harmadik rész az, mely a sajtó közigazgatásából (administratiója) felmerülő, oly kérdéseket ölel fel, a melyeket a joggyakorlat «a sajtó rendőri eljárás-* fogalma alait egyesitett és a melyeket ugyancsak a hivatkozott 1880. XXXVII. t.-c. 7-ik §-nak 1-ső pontja kifejezetten érvényben fentartott, oly módosítással azonban, hogy az e közigazgatási kérdésekben hozott határozatok tárgyában a sajtó törvény 31. §-nak a felebbvitel kizárására vonatkozó intézkedéseit hatályon kivül helyezte, vagyis a sajtórendőri ügyekben is a szabad jogorvoslati rendszert életbe léptette. A besztercebányai kir. ügyészség által a vádlott terhére rótt az a mulasztás, hogy a tulajdona és kiadásában megjelenő <N a r o dnie Noviny* cimü napilapért a 10,000 frt biztosítéki összeget le nem tette, ily közigazgatási, illetve sajtó rendőri természetű, a melyre nézve rendelkező 1848. évi XVIII. t.-c. 30. §. 2-ik pontja teljes joghatálylyal ma is fennáll és a kérdésnek elbírálása a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. A vád tárgyát ugyanis az képezi, hogy a «Narodnie Noviny cimü T. szt. Mártonban megjelenő lap 1896. év január hó 14-ig hetenkint háromszor, január 15-től fogva pedig iá vasárnapot kivéve) hetenkint hatszor jelenik meg. Miután pedig az 1848. évi XVIII. t.-c. 30. §. 2-ik pontja azt rendeli : «ha a lap naponként jelenik meg, biztosit ékul 10,000 frt, ha ritkábban jelenikmeg 5,000 frt tétetik le,» a nevezett lap által eddig letett 5,000 frt többé már nem elég és az 10,000 frtra kiegészítendő. És mert a vádlott, mint a lap kiadótulajdonosa hatósági felhívások dacára ezt a biztosítékot ki nem egészítette, sajtó rendőri vétségben bűnös és a sajtó trv. 31. §. első bekezdéséhez képest egy évig terjedhető fogházzal és 500 frtig terjedhető büntetéssel sújtandó. Hogy pedig a lap vasárnapon való kimaradása dacára mégis naponkint jelenik meg, ennek magyarázatát a vádhatóság abban találja, mert az 1891. évben a vasárnapi munkaszünetről hozott XIII. t.-c. a vasárnapon való megjelenhetést egyenesen kizárja, mivelhogy az ipari, igya betüszedési munkát e napra eltiltván lehetetlenné teszi azt, hogy a lap vasárnap is megjelenhessen. A kir. törvényszék az előzetes eljárás tárgyában 1,725/96. sz. a. hozott végzés foganatosítása alkalmával beszerzett hirlappéldányokból, de magának a vádlottnak szóbeli előadásából ténykép megállapítja azt, hogy M. Pál vádlott a Narodnie Noviny> cimü lap kiadója és tulajdonosa, hogy továbbá ez a lap a vasárnapot kivéve mindennap, illetve hetenként hatszor megjelenik ; Turócvármegye alispánjától beszerzett vonatkozó iratokból pedig megállapítja azt, hogy vádlott a biztosíték kiegészítésére a m. kir. Belügyminsztertől nyert utasításhoz képest az alispán által két izben is sikertelenül felhivatott, hogy végül ezt a biztosítékot a vádlott csak akkor egészítette ki, a mikor a kir. törvényszék által az előzetes eljárás során 1,725/96. sz. a. hozott és a lap elkobzását rendelő végzés 1896 év ápril 21-én foganatosíttatott. A tényállás ily vázlata mellett s midőn a vádlott annak magyarázatául, hogy a lap miért nem jelenik meg vasárnap? és miért jelenik meg hétfő ? azt hozta fel, hogy ezzel a lap keresztényies jellegét akarták demonstrálni, a kir. törvényszék a sajtótörvény fentiek szerint teljes érvényben levő 30. 2-ik pontjának különösen ama rendelkezéseivel kénytelen foglalkozni, ha vájjon a vádlott kiadása és tulajdonában megjelenő ^Narodnie Noviny* cimü lap naponként vagy ennél ritkábban- jelenik-e meg. És ha ezt teszi, vagyis ha a -<nap ónként- és ritkábban- szavak a törvényhozó valódi akaratának megfelelő magyarázatát kívánja adni, elsősorban is azt jelenti ki, hogy e szavak fogalmának ma sincs és nem is lehet más értelme, mint volt 1848-ban. Miután pedig az 1848-iki törvényhozása -naponként* szóalatt mást nem értett, mertnem is érthetett, mint azt, a mi mindennap a hét minden napján megtörténik, ritkábban, szó alatt mást nem érthetett mint a mi nem mindennap, hanem ennél kevesebbszer történik, nagyon természetes, hogy 10,000 frt. biztosíték letételére más lapot, mint a mely mindennap, a hét minden napján megjelenik, nem kötelezett. Ha pedig az 1848-iki törvényhozás ezt ekként értelmezte, kétségtelen, hogy miután a magyarázás tárgyává tett eme fogalmaknak ma sincs ettől eltérő értelmezésük, ma sem lehet 10,000 frtbiztositékletételére kötelezni oly lapot, mely nem mindennap, ahét mindennapján,hanem ennél ritkábban, ha mindjárt egy hétben hatszor is megjelenik. És a kir. törvényszék ily értelmezését a törvénynek ily magyarázatát nem módosítja az 1891. évi XIII. t.-c, mely az ipari munkának vasárnapi szünetéről rendelkezik. Nem módosítja azért, mert e törvénynek az a rendelkezése, hogy «V a sá r n a p o k o n, v a lam int Szt. István napján, mint nemzeti ünnepeken, a magyar szt. korona országainak területén az ipari munkának szünetelnie kell : Az iparimunkánakszünetelése legkésőbb vasárnap reggeli 6 órakor kezdődik és megkezdésétől számítandó 24 óráig, de legkésőbb is a szüneti napot követő reggeli 6 óráig tart-, nem mint a vádhatóság állítja: lehetetlenné teszi, hanem csak megnehezíti azt, hogy a szintén ipari munkával összeállított lapok vasárnap és hétfőn, illetve Szt. István napját követő napon megjelenhessenek. Mert a lapok vasárnap reggel 6 óráig és hétfőn, illetve augusztus 21-én reggeli 6 óra után foganatosított ipari munkával teljes szabadsággal megjelenhetnek a minthogy a vádlott által csatolt «Magyarország -Nemzeti ujság» és «Neues Pester Journal» nemcsak, de a napi lapok fogalma alá eső több más lap is, mint «Egyetértés» -Budapesti hirlap> «Pesti hirlap «Pesti napló» stb. ugy vasárnap, mint hétfőn, valamint augusztus 21-én isaköztudomás szerint -napi lap> gyanánt tényleg meg is jelennek, és hogy a «Norma napok- utáni napon megnem jelennek, az semmiféle törvény tiltó rendelkezésének, hanem csak is a kereszténység nagy ünnepei, vagy erkölcsi tekintélyének tulajdonítandó. Ily körülmények között az 1848. évi XVIII. t.-c.-nek semmiféle tételes törvény által meg nem változtatott az a rendelkezése, mely a biztosíték letételére vonatkozik, a mai viszonyokban a létező törvények sérelme nélkül beilleszthető lévén, mi sem indokolja azt, hogy e törvényszó és ér te 1 e m sze r i n t i alkalmazást ne nyerjen. Nincs kétség az iránt, hogy a «Narodnie Noviny* cimü lapnak ily hatszor való megjelenése közel áll a törvény kijátszásához. Ámde a kir. törvényszék abban a meggyőződésben van, hogy ez a bűnösség kimondására nem elég, és a köz és egyéni szabadság legnagyobb biztosítékait nyújtó 1848. évi törvényhozás szellemében vélt eljárni akkor, amikor a törvény jelzett fogalmainak minden mesterkéltségtől ment, természetes és a szigorú jognak is megfelelő értelmezését adta, s ennek folyományaképen a törvényt meg nem sértő, mert a törvénysértés elkövetését csak megközelítő vádlottat a terhére róttsajtórendőri vétségnek vádja és következményeinek terhe alól felmentette. De felmentette azért is, mert a büntetőjog gyakorlati alkalmazásának terén általánosan elfogadott jogszabály, hogykiterjesztömagyarázatnak e terén helye nincs, és ha bármely törvényes rendelkezésnek értelmezésénél kétség támad, soha a szigorúbb, hanem mindég az enyhébb felfogás nyer érvényesülést, és jogosultnak találja a vádlott azt a védelmét, hogy akkor, a mikor egy törvényes meghatározást annak közönséges értelme szerint alkalmazott, — ha ez netán helytelen volna is — ez önmagában véve ellene a rosszhiszeműség bizonyítékát nem szolgáltatja, senki sem lévén köteles egy különben is szabatos és érthető törvényes fogalomnak állítólagos benső, rejtett intentiót kutatni. így tehát, midőn maga a törvényhozás akkor, a mikor az 1880. évi XXXVII. t.-c. (btő. trv. életbeléptetéséről) által gondoskodott az 1848. évi XVIII. t.-c. (szabad sajtóról) egyes rendelkezéseinek kihagyása, más rendelkezéseinek megváltoztatásáról és a jelen eljárás tárgyát képező vétség criteriumait nem érintette, mindenesetre tudatosan járt el, s ha sem ez, sem az 1891. évi XIII. t.-c. (munkaszünetről) az e részbeni rendelkezéseken változtatni szükségesnek nem tartotta, a kir. törvényszék a fennálló törvényt az előadottak szerint magyarázta és alkalmazta.