A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 52. szám - Zálogjogilag bejegyzett követelés lefoglalása - A bontó ok jogi hatályának megszűnéséről

376 A JOG a) a 76.. 78., 79. és 80. §-ok eseteiben a keresetet csak attól a naptól számított hat hónap alatl lehet megindítani, a melyen a vétkes cselekmény (a 78. §. és a 80. §. d) pontja esetén a büntető ítélet) a házastárs tudomására jutott; b) erőhatalom vagy cselekvőképtelenség gátolta házastársnál e határidő az akadály megszűnése napjától számítandó; cj a cselekmény elkövetésének (büntető ítéletnél, ennek jogerőre emelkedése) napjától számítandó 10 év elmultával bontó keresetnek többé helye nincs. Ezek a korlátozó rendelkezések a H. T. 77. §-ában szabályozott, a házastárs szándékos és jogtalan elhagyásán alapuló bontó okra nem vonatkoznak; mert az elhagyás következtében előállott különélés az elhagyó, vagy a különélés okát előidéző és fentartó fél állandóan vétkes magatartása, tehát mondhatnók : folytatólagos vétség, melynél a kereseti jog érvényesítése a különélés kezdetétől számított fél, illetőleg egy év elmultával kezdődik és tart mindaddig, míg a különélés, mint házasságellenes vétkes magatartás meg nem szűnik. Ennél a bontó oknál tehát a kereseti jogot csakis a házasfelek önmaguk szüntethetik meg, még pedig úgy, hogy az életközösséget helyreállítják; míg ez meg nem történik, a kereseti jog mindig érvényesíthető ; erre az esetre a törvénynek az érvényesítést korlátozó rendelkezései nem vonatkoznak. Minthogy az előbb nálunk érvényben volt házassági jogok egyike sem ismeri a kereseti jog érvényesítésére vonatkozó korlátozást, a házassági perek eldöntésére hivatott bíróságaink eme jog érvényesítésénél a rendes elévülési időt vették figyelembe s minthogy ez 32 év, szinte biztossággal mondhatjuk, hogy a vétlen házastárs házastársának a házasság tartama alatt bármikor elkövetett házassági vétségét a házasságnak majdnem egész tartama alatt felhasználhatta a bontás, esetleg az elválás kieszközlésére. A múltnak korlátozást nem ismerő szabályai és a most fenálló korlátozó rendelkezések között az összekötő kapocs a H. T. 145. §-a, mely szerint oly esetekben, midőn a mostani törvény a jogok érvényesítésére határidőt szab, a korábbi törvényekben pedig ily korlátozás nincs, ez esetben a házassági törvényben megállapított határidőt kell alkalmazni és azt eme törvény hatályba lépte napjától kell számítani. A házassági törvény életbelépte előtt indított perekre, a jog érvényesítése tekintetében, feltétlenül a régi, korlátozást nem ismerő jogszabályok alkalmazandók; ezeknél a házasélet alatt bármikor elkövetett bontó ok megadta a jogi alapot a kereset megindítására ; amennyiben azonban ily ok alapján a per a törvény életbe lépte napjától számított hat hónap lejárta előtt meg nem indíttatott, most már csakis az esetben indítható az meg, ha a fél a kereseti jog érvényesítésében erőhatalom vagy cselekvőképtelenség által korlátolva volt; — az ezen idő letelte után indított perekben pedig most már figyelemmel kell lenni ama körülményre : van-e a bontást kérő félnek kereseti joga? vagyis a törvény meghatározta időben érvényesítette-e kereseti jogát ? Eddigelé a kir. Curia elé úgyszólván majdnem kivétel nélkül átmeneti jellegű perek kerültek ; vagyis olyanok, melyek vagy még a házassági törvény életbelépte előtt, vagy pedig az életbelépést követő hat hónap alatt indíttattak s csak most kerülnek fel mind sűrűbben azok a bontó perek, melyek az életbelépést követő hatodik hónap letelte után keletkeztek. Csak most válik actuálissá a kérdés : miként alkalmazandó a házassági törvénynek a kereseti jog érvényesítését korlátozó rendelkezése ? Az első és főfontosságu kérdés: vájjon a kereseti jog megszűnését a bíróság hivatalból köteles-e figyelembe venni ? vagy pedig csak akkor, ha a felek valamelyike a kereseti jog hiányát kifogásként felhozza ? A kereseti jog megszűnése lényegileg az elévüléssel azonos. Az elévülés az időmúlás azon hatása, melynél fogva valamely jog a törvényben meghatározott idő alatti nem gyakorlás folytán megszűnik. A bontó kereset érvényesítése iránti jog a H. T. 83. §-ában meghatározott idő alatt nem gyakoroltatván, megszűnik vagyis elévül. A magánjogi és váltójogi szabály az. hogy az elévülés csakis azon félnek kifogása esetén vehető a biró által figyelembe, kinek az javára szolgál ;*) kivételt állapit meg az 1881 : LX. t.-c. 223. §-a kimondván, hogy biztosítási végre*) Zlinszky-Reiner: Magvar Magánjog 178. lap. Váltótörvény : 1875 : XXVII. t.-c. 88. §. hajtás kérésénél hivatalból figyelembe veendő ama körülmény, vájjon a követelés alapjául szolgáló váltó elévült-e? A házassági törvényjavaslat indokolásának erre vonatkoztatható részeinél e kérdésre feleletet se pro, se contra nem találunk. De ha figyelembe veszszük, hogy a házasság nem pusztán magánjogi szerződés, hanem egyszersmind állami intézmény; hogy a törvény a házasság állandóságát és ennek biztositékaként a házasság fentartását tekinti szabályul és a bontást csak kivételképen engedi meg, hogy a házasság fentartása érdekében a házasságot a perjogban is biztositékokkal veszi körül (például a házasságvédő hivatalból való kirendelése, az összes bontó pereknek a legfőbb törvényszékhez való felterjesztése stb.); hogy habár csak kivételképen, de még a magánjogok érvényesítésénél is van törvényes rendelkezés, mely bizonyos adott esetben az elévülést hivatalból rendeli figyelembe veendőnek ; mindezekből azt kell következtetnünk, hogy a bíróság, melynek különben is feladata a házasság fentartása felett minden egyes esetben köztekintetekből is őrködni, a kereseti jog fenállását, esetleg annak megszűnését hivatalból is vizsgálni köteles annál is inkább, mert különben a felek megegyezése következtében oly bontó okok is érvényesülhetnének, melyekre nézve a kereseti jog már rég megszűnt; érvényesülhetnének ily okok olyképen, hogy azok ellen az ügyfél az elévülési kifogást megtenni elmulasztaná. A házassági törvényben megállapított bontó okoknak a házasság felbontását eredményező jogi hatályuk tehát csak akkor van, ha azok a H. T. 83. i?-ában meghatározott idő alatt érvényesíttetnek. Habár azonban a felbontást előidéző jogi hatályuk az idején érvényesíteni elmulasztott bontó okoknak nincs is. a H. T. 84. §-a feléleszthetőknek mondja ez okokat olyként, hogy azok valamely ujabban keletkezett bontó ok támogatására, a házastárs vétkessége folytonosságának vagy ismétlődésének bizonyítása végett fölhozhatok ; ez esetben azonban már nem vehetők kereseti jogalapul, hanem csupán csak a kereseti jogalap támogató okai gyanánt; ha uj bontó ok nincs, nem lévén mit támogatni, bontást eredményező jogi hatályuk többé nem lehet. Ámbár az eddig eldöntött esetekből a gyakorlat fejlődésére következtetést vonni még nem lehet : mindazáltal már most is biztosan állithatjuk, hogy a gyakorlat törekvése oda fog irányulni, hogy a házassági törvényben a kereset érvényesítése tekintetében felállított szoros korlátokon tágítson, még pedig vagy a szünetelés idejének kiterjesztése, vagy pedig a megszűnt bontó ok helyett valamely más bontó ok érvényesítésének megkísérlése által és e kísérletet számos esetben méltányossági tekintetek is fogják támogatni. Tegyük fel például, hogy az egyik házastárs öt évet meghaladó szabadságvesztésre ítéltetett. A vétlen házastárs ez alapon feltétlen jogot nyer a házasság felbontásának kérésére. E jogát a H. T. 83. §-a értelmében a büntető ítélet tudomására jutásától számított hat hónap alatt köteles érvényesíteni. A büntető bírósági ítélet a házastársnak, mint ilyennek, hacsak a büntető perben egyébként nincs érdekelve, nem kézbesíttetik; kérdés, mikor jő tudomására férje elitéltetése ? Ha tehát a kereseti jog érvényesítésével elkésik, nyilvánvaló, hogy azzal áll elő, miszerint házastársa elitéltetéséről előbb tudomása nem volt s minthogy ennek megállapítására a kétségtelen bizonyíték hiányzik, máris tág tere nyilik a méltányosság érvényesülésének, mert hisz köztekintetek nem követelik, hogy a vétlen házastárs elitélt házastársához legyen láncolva. De tegyük fel, hogy a büntető bíróság jogerős ítélete a vétlen házastársnak kézbesíttetik, vagy egyébként biztosan megállapítható, hogy mikor értesült házastársa elitéltetéséről ? a keresetet mégis a megtudás napjától számított hat hónap letelte után indítja meg. Quid nunc ? A törvény kétségbe vonhatlan rendelkezése szerint kereseti joga a házastárs ellen hozott büntető ítélet alapján megszűnt ; kérdés, nem indithat-e más alapon bontó pert? nem vitathatja-e, hogy házastársa, habár nem is önként, de mindenesetre önhibája következtében a házastársi kötelességeket teljesíteni állandóan elmulasztja? nem vitathatja-e, hogy csak a H. T. 79. §-án alapuló feltétlen bontó ok szűnt meg az idején való érvényesítés elmulasztása által ? azonban a házastársi kötelességek teljesítésének folytonos és állandó elmulasztása alapján a H. T. 80. §-án alapuló viszonylagos bontó ok fenforog ! Kérdések, melyekre a birói gyakorlat van hivatva megadni a feleletet, mind meg annyi kérdés, melynek elvi eldöntése fog irányt adni a gyakorlat terén müköJő jogászoknak. Adandó alkalommal, ha majd a kir. Curia állást foglal, e kérdésekre még visszatérünk.