A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 51. szám - Még egyszer az örökösödési eljárásról

368 A JOG dött munkást vagy napszámost azon időtartam alatt, melyben annak más munkaadóval kötött szerződést kellene teljesítenie, e körülményt tudva, felfogad vagy előnyösebb ígéretek által munkaadójától elcsábítani törekszik.)) És azt hiszem, ezen szakasz, a mely alapján a munkaadó büntethető is, csak az ő, és nem a munkás védelmére alkottatott. Újítás és szigorítás a javaslat 70. §, Az 1890 évi 43. t.-cikk 9. §-a szerint a pénzügyigazgatóság köteles a pénzbüntetés behajtását a közadók behajtása módjára foganatosítani, illetve megkísérelni és csak a mennyiben a végrehajtás folyamán behajthatatlannak bizonyulna, törölhető a pénzügyigazgatóság által és a mennyiben ezen törlés jogérvényes, (11. §.) változtatható át szabadságvesztési büntetéssé, illetve hajtható végre ezen büntetés. Ezen törvényjavaslat 70. §. szerint pedig ha nem fizeti le 48 óra alatt az elitélt a pénzbüntetést, ugy a szabadságvesztési büntetés azon n a 1 végrehajtható. Sérelmes a javaslat jogorvoslati része, különösen a 72. §. utolsó bekezdése, mert ezen pont szerint a vádlott a másodfokú hatóság által enyhített elsőfokú hatóságu ítéletet nem felebbezheti meg. Vagyis ha a munkást a főszolgabíró (>0 napi elzárásra ítélte és a megyei közigazgatási bizottság ezen ítélet megváltoztatása mellett 59 napi elzárásra itéli. ugy ezen Ítéletet, minthogy enyhébb mint az elsőfokú, nem appellalhatja meg. A kritikát azonban leginkább kihívja a 69. §. Ezen szakasz szerint ugyanis az elitélt munkást, ki a munkaadóval szemben elvállalt kötelességének megszegése miatt jogérvényesen ítéltetett el, és a ki a büntetés végrehajtása alatt áll. azonnal szabadlábra kell bocsájtani, ha kijelenti, hogy kötelességének most már eleget akar tenni é s a munkaadó kijelenti, hogy kész őt visszavenni. Vagyis a munkaadóra oly jog lesz ruházva, melyet eddig csak a korona gyakorolhatott, kegyelmezési jog! ég egyszer az örökösödési eljárásról Irta: BEKKER ISTVÁN, közjegyző]. Nagyvárad. E lap hasábjain kérdés tétetett a felől, hogy mily eljárás követendő akkor, ha a közjegyző által kitűzött hagyatéki tárgyaláson senki sem jelenik meg. Én a «Jog» 40-ik számában az 1894. évi XVI. t.-c. 62. §-ának alkalmazását ajánlottam. Ugyancsak a fenti kérdéshez Scheiber Kálmán zentai ügyvéd ur is hozzászólalt, s véleményét a «Jog» 41-ik számában közölte. Miután Scheiber Kálmán ur véleménye az enyémtől teljesen eltér, sőt az általam ajánlott szakasz alkalmazását egyenesen törvénytelennek, károsnak tartja : megkísérlem kimutatni, hogy véleményét cikkében önmaga cáfolja meg, az abban felhozott sérelmek alap nélkül valók, vagy legalább is olyanok, melyekről a törvényhozás nem intézkedhetik, az orvosságul irt pénzbírság bevehetetlen orvosság és végül, hogy az általam ajánlott szakasz nem is olyan törvénytelen és káros, mint azt t. cikkíró ur gondolja. Scheiber Kálmán ur az általam ajánlott 62. §. alkalmazhatóságához föltétlenül megköveteli, hogy az örökösök közül legalább egy megjelenjék. — Én nem kívánom. — Nem kívánom pedig azon egyszerű okból, mert annak megjelenése, nyilatkozata, pláne ha a megjelent örökös irni és olvasni nem tud, — kiknek száma pedig a nemzetiségek által lakott vidékeken igen sok. — a tisztán közjegyző által felveendő tárgyalási jkv tartalmán mit sem változtat, annak törvényes formát nem ad. Ha tehát az örökös irni és olvasni nem tud, a közjegyző — épugy, mintha senki sem jelent volna meg, — olyan tartalmi jkvet vesz fel, mint a minő önmagának tetszik, megtartván mindenben a törvényességet. A törvényben előirt alakiságok megtartása a közjegyző kötelessége. — Ezt akkor is meg kell tartania, ha az általa kitűzött tárgyaláson senki sem jelenik meg és a jegyzőkönyvet a rendelkezésére álló adatok alapján kell felvennie. Ha ezt nem teszi, a járásbíróság a hagyatékot nem adja át, hanem azt újból kiadja a közjegyzőnek tárgyalás végett,minélfogva törvénytelenség nem történhetik. A megjelent örökös, - - eltekintve néhány mellékes, különleges dologtól, nyilatkozattól, — kétféleképen nyilatkozhatik. Vagy azt mondja, hogy a hagyatékot az összes örökös egyenlő arányban örökli, vagy azt, hogy a hagyatékból egyikmásik örökös ki van elégítve, a hagyaték egészben vagy részben el van adva. Az első esetben olyan hagyatékkal van dolgunk, mely ben az örökösök joga és hányada nem vitás, a másodikban olyannal, melyben elegendő egy ellenmondás, mely ellenmondás megtételére az ellenmondani akaró fél a közjegyző újbóli megidézésére okvetlen megjelenik, s készen van a per, a mit pedig t. cikkíró ur minden áron el akar kerülni. Az első esetben a hagyatéki tárgyalás oly egyszerű, hogy a jegyzőkönyvet a közjegyző örökös megjelenése és nyilatkozata nélkül is felveheti, az által sem törvénytelenséget, sem jogsérelmet nem követhet el. Hogy törvénytelenséget és jogsérelmet nem követ el, elegendő arra a közjegyző személyiségébe helyezett bizalom, tudás, jártasság, de hogy nem is követhet el, elegendő arra a felette álló járásbíróság felülbirálói jogköre. Ha a közjegyzőtől a bizalmat, tudást, jártasságot, minden munkájában a correctséget csak legkisebb mérvben is megvonjuk, megtagadjuk, kérdés tárgyává tesszük, akkor az egész közjegyzői intézmény alapját aláássuk, mert az örökös nyilatkozata nélkül a rendelkezésére álló. nyilvános adatok alapján felveendő jegyzőkönyv igen csekély functio azon nagy tisztán a közjegyző személyes eljárásán, tényén nyugvó munkakörhözminő pl. a sokféle tanúsítvány.váltó-óvás stb.. melyeket legtöbbnyire önmaga vesz fel és ir alá. A második esetben a hagyatéki eljárás per nélkül befejezhető nem lévén, — a közjegyző ezen ügyben önmaga mit sem tehet. Ily eljárásból kár senkire sem háromolhatik. legkevésbbé 3-ik személyre. Ha a harmadik személy mégis kárt szenvedne, annak nem oka sem a törvény, sem az örökös, sem a közjegyző, hanem maga a fél. Mindenkinek joga van, hogy szerződéseit ne falusi tanítókkal, pópákkal. hanem ahhoz értő jogász emberrel fogalmaztassa ; minden érdekeltnek joga van az 1894. évi XVI. t.-c. 23. §-a értelmében a halál napjától 3 hó elteltével bármelyik hagyatékot folyamatba tenni, jogait érvényesíteni, az 53. §. értelmében a hagyatéki tárgyaláson megjelenni, nyilatkozni, a hagyatékot sürgetni. A ki ezeket elmulasztja, annak jogai megvédésére van még egy szintén üdvös mód. Lessé a tkvi. hatóságnál, hogy mikor iratik át az ingatlan az örökösök nevére és akkor szerződéseit érvényesítse. Ennél több jogot egy harmadik személy sem kívánhat, de az állam nem is adhat, mert nem is lehet. Hisz a vagyon szerzésnek oly sokféle módja van, hogy minden egyes esetre törvényt hozni nem lehet, az állam az emberek magán jogkörébe oly mélyen be nem hatolhat, mert odavezetne, hogy még arra is törvényt kellene hozni, hogy ki mit, mennyit egyék, miben járjon, hol lakjék. Hát ez lehetetlen. Ez absurdum lenne. A ki jogait kellő időben nem érvényesiti, vagyonával nem törődik, hanem e helyett, otthon contractusát a ládájába zárja és arra lefekszik, azon nyújtózik, az minden lehet, csak az nem lehet, minőnek t. cikkíró ur példájában nevezte. Nem «jó» gazda az, igen t. cikkíró ur, hanem igazán «rossz» gazda, elmulasztván azon legegyszerűbb kötelességteljesitést, mi a jó gazda köréhez, kötelességéhez tartozik. A ki kötelességét nem teljesiti, az megérdemli, hogy bűnhődjék. A törvény arról, hogy a közjegyző megtudhassa, hogy az örökhagyó tulajdonául be- vagy be nem jegyzett ingatlan örökhagyó, vagy harmadik személy tulajdonát képezi, intézkedett. Ugyanis: a törvény 40. §-ában rendeli, hogy «minden idegen tulajdonul állított vagyontárgy is felveendő a leltárba, annak megjegyzésével, hogy ki és mi címen igényli ?» Ha tehát a leltár ekkép lesz felvéve, a közjegyző tudomást szerezhet arról, hogy a hagyatéki ingatlan egészben, vagy részben más személy tulajdonát képezi, s igy a harmadik személyt a tárgyalás idejéről értesítheti, a fél megjelenhet, jogait megvédheti. Ha a leltár nincs ekképen felvéve, arról senki, csak az érdekelt 3-dik személy és a leltározó közeg felett álló hatóság tehet. De legyen a leltár bármiképen felvéve, jelenjenek bár az örökösök mindnyájan meg, a t. cikkíró az óhaja, hogy a 3-ik személyek jogai megvédelmeztessenek, 3-ik személyek a peres eljárásnak kitéve ne legyenek, nem fog teljesítésbe menni, s ha igen. az egyedül az örökösöktől függ. Legyen bár a 3-ik személynek bárminő jó. correct okmánya, őt az örökösök mindenkor perre kényszerithetik. Elegendő erre, ha a tárgyalás során valamelyik örökös az érvényesíteni kívánt okmányt bármi címen kifogásolja, a jbiróság